Eger - napilap, 1940/2
1940-10-07 / 159. szám
Eger, Ll. évfolyam,, 159. szám. ára 8 FILLÉR * Hétfő ♦ Trianon 21, 1940. október 7, ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra 1 pengő 60 fillér, neggedévre 4 pengő. Egges szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János>Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Hallgasd meg a visszatért Erdély kifosztott magyarjainak szavát! Adakozz az „Erdélyért“ akcióra! A történelem igazságtevése „Történelmet iktatunk törvénybe“ — mondotta gróf Teleki Pál miniszterelnök abban a beszédben, amelyet a hazatért erdélyi országrész visszacsatolásáról szóló törvény- javaslat tárgyalásánál a képviselőházban elmondott. Történelmet iktattak törvénybe .. . érezte ezt a képviselőház, érezte ezt az egész magyar nemzet. Amire húsz év óta vártunk, ami két évtizeden keresztül csak távoli sóvárgás, titkos vágy, rejtett álom volt, valósággá vált, történelemmé lett. A sorsnak különös végzetszerűsége, hogy éppen Teleki Pál gróf képviselte az országgyűlés előtt ezt a törvényjavaslatot. Kétszázötven évvel ezelőtt az önálló Erdély utolsó európai stílusú államférfia és kancellárja: Teleki Mihály fáradozott azon, hogy az addig önálló állami életet élő Erdélyt a magyar Szent Koronával egyesítse. Negyedezredév eltelte után késői unokájának jutott ugyanaz a feladat. De ennek az utódnak meg kellett járnia a kálvária útját. Húsz évvel ezelőtt neki kellett benyújtania az országgyűlésnek azt a gyászkeretes törvényjavaslatot, amely a trianoni parancsot törvénybeiktatta s Magyar- ország testéről más területekkel együtt Erdélyt is leszakította. Most, két évtized eltelte után ő hozta a nemzeti szinü keretbe foglalt törvényjavaslatot, amely történelmi igazságszolgáltatást jelent a nemzetnek és igazságszolgáltatást Teleki Pál személyének is. A történelem kerekei állandóan és feltarthatatlanul dolgoznak. A miniszterelnök emelkedett szellemű, klasszikusan tömör beszéde a történelem három szakadatlanul működésben lévő tényezőjére hivatkozott, amelyek ezt az eredményt elérték. Az első a természetes folyamat, a- melyben minden cselekvés újabb cselekvést szül s amely nem tűri meg sokáig az esztelenségeket. A történelemnek ez a természetes folyamata nem szentesíthetett olyan határokat, amelyben a folyók visz- szafelé folytak, a hegyek tótágast álltak, — amely szétszakított egy Isten által alkotott természetes egységet. A másik tényező a lelki és népi erő. Az az erő, amely húsz esztendőn keresztül átitatta a magyarságot a trianoni határokon belül, ösztökélte a munkára, kitartásra, bizakodásra és hatalmas erőfeszítésekre a jövendő érdekében, — és átitatta az elszakított területen élő magyarságot is, hogy minden szenvedés, elnyomás, erőszak ellenére is higyjen a jobb jövendőben. A harmadik tényezőt pedig azok a történelmi egyéniségek adják, akik népek és korok legjavát testesítik meg. Ilyen történelmi egyéniséget rendelt a Mindenható Magyarország számára Horthy Miklós kormányzó személyében. Az ő keze mutatott határozott utat a nemzet szamára, az ő hite mindnyájunkénál erősebb volt és erőt sugárzott szét, az ő bölcsessége világító fáklyaként fénylett az elesettség legsötétebb napjaiban is. A történelem ereje dolgozott és igazságot tett s a magyar országgyűlés hálával és megindultan iktatta törvénybe a történelmet. És az igazság fénye megsokszorozza a nemzet erőit, hogy továbbra is nyílegyenesen haladjon azon az úton, amit saját hivatástudata és nagy egyéniségeinek iránymutatása jelöl ki. — Amikor a miniszter most benyújtotta törvényjavaslatát, felmentem és kértem, hagyja ki a jogakadémiáról szóló részt, ne bántsa ezt a várost, ennek a városnak sokat szenvedett népét, amely annyira szereti és keblére öleli a jogakadémia virágzó ifjúságát, becsüléssel veszi körül a tudós tanári kart s amely büszke önérzettel viseli a főiskolai város rangját és értékét. A miniszter azt mondotta, ezen nem lehet segíteni. — Megrendíti bennem a bizalmat az a körülmény, hogy egy nemzeti kormányzat kultuszminisztere nyúl a kérdéshez úgy, hogy nem respektálja a katolikus egyház jogát s megfosztja felétől a jogakadémiát, hogy ezáltal elpusztuljon az egész. — Úgy érzem, nekem kötelességeim vannak a Magyar Athén iránt, kötelességem erről a helyről megkérni a kultuszminisztert, tekintsen el ettől a tervtől, és ha a magyarországi kisebbségeknek módot ad arra, hogy főiskolát tartsanak fenn, ne fossza meg törvényben biztosított jogától a katolikus egyházat sem. — Indítványozom, hogy Eger város képviselőtestülete a következő felirattal forduljon a vallás és köz- oktatásügyi miniszterhez: Eger város képviselőtestülete mély megdöbbenéssel értesült az országgyűlés képviselőháza elé terjesztett 351 sz. törvényjavaslatból arról, miszerint a javaslat a jogakadémiák működését az 1941—42. tanévtől kezdve két évfolyamra kívánja korlátozni olyképen, hogy a második alapvizsgájukat sikerrel kiállott joghallgatók jogi tanulmányaikat az egyetemek valamelyikén kötelesek folytatni. Ez a javaslat egészen nyilvánvalóan a jogakadémiák elsorvadásához fog vezetni, mert a joghallgatók jelentékeny része idegenkedni fog attól, hogy főiskolai tanulmányait olyan előkészítő jellegű intézetben kezdje meg, ahonnan két év múlva egyetemre kell átmennie. Már a két évre való korlátozás is nagy erkölcsi és anyagi fogyatkozást jelent Eger város közönsége részére. Eger kulturális integritásához nagy mértékben hozzátartozik az, hogy immár kétszáz éve, teljes tudománykarral rendelkező jogakaEgsr város közönsége rendkívüli közgyűlésben tiltakozott az egri érseki Jogakadémla elsorvasztása ellen Petro Kálmán dr. országgyűlési képviselő után a kereskedelem, ipar és őstermelés képviselői is felszólaltak a közgyűlésen — Az erkölcsi károk mellett évi 160 ezer pengő kerül ki az egri gazdasági életből a jogakadémia megszűnése esetén Eger, október 7. Eger város képviselőtestülete szombaton délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott az 1941. évi költségvetés letárgyalására. Ezt az alkalmat használta fel Eger város polgársága, hogy tiltakozzék a kétszáz éves érseki jogakadémia elsorvasztása ellen s kérje a kultusz- minisztert ismert törvényjavaslata megváltoztatására. Az ifjúságért érzett aggodalom, a város kttltúr- értékének csorbítása miatti féltés, a gazdasági megfontolások, a szeretet és megbecsülés egyaránt hangot kaptak a felszólalásokban s azt mutatják ezek, hogy a törvényjavaslat a város és vidék szellemének gyökeréig nyúlt le és keltett fájó sebeket. Napirend előtt dr. Petro Kálmán gazdasági főtanácsos, országgyűlési képviselő szólalt fel és ismertette a vallás és közoktatásügyi miniszter 351. számú törvényjavaslatát s a javaslat szövegében a jogakadémiák megcsonkításáról intézkedő részt. Vázolta az egri érseki jogakadémia alapításának történetét s felolvasta a kétszáz évvel ezelőtt kelt törvénycikket, amely hálával említi meg a főiskola alapítását és a nemzet emlékezetébe vési ezt a hálát, mely egyúttal elismerése a katolikus egyház főiskola-fenntartási jogának. Őseink — mondotta többek között — mintha látták volna a törvény megalkotásakor, hogy lesznek királyok és miniszterek és politikusok, akik hozzá fognak nyúlni ehez a joghoz és ehez az intézményhez. Először II. József akarta megszüntetni, aztán 1874-ben Trefort Ágoston. Ki merte volna hinni, hogy ezt a sort a közelmúlt és jelen miniszterei folytatják? Klebelsberg Kunó gróf 1921-ben ismét meg akarta szüntetni az akadémiákat, azonban Szmre- csányi Lajos érsekfőpásztor erélyes fellépésére elállt ettől a tervtől, de kijelentette, hogy ez csak időleges visszavonulás, mert szerinte a jogakadémiák életképtelenek. A miniszter 1923-ban megvonta az akadémiáktól az államsegélyt, 1927-ben pedig a képesítési, az államvizsgáztatási jogot, 1930 ban pedig megbízta dr. Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztost, dolgozzék ki tervet a jogi főiskolai oktatás lebontására. 1932-ben az volt a terv, hogy a IV. évfolyamot elveszik a jogakadémiáktól, ez a terv sem valósult meg.
