Eger - napilap, 1940/2

1940-09-20 / 149. szám

E G E E

1940 szeptember 20.

2

A zsidók búcsúkon való árusításának eltiltása a 80.158/1922. KM. sz. rendeletből folyik. E rendelet szerint ugyanis abban a kérdésben, hogy a búcsúkon kik által és milyen árucikkek árusíthatók, az országban kifejlődött régi gyakorlat az irányadó. Ez az volt, hogy a katolikusoknak ezen a vallással szoros kapcsolatban álló ünnepségén csak a hitélettel kapcsolatos ereklyék, imakönyvek, emléktárgyak voltak árusíthatók. A zsidóknak az árúsok közé vegyülése csak a későbbi idők folyamán következettbe, de a vallásos felfogás a zs’dóknsk a búcsúkon való üzérkedése ellen mindig tiltakozott.

A zsidóknak a heti és n*pi piacokról való eltiltását a zsidótörvény szellemének a gazdasági élet ezen

ágára való alkalmazása okából rendeltem el. A zsidók kezében lévő tőke segítségével ugyanis a zsidók egyes vásárokat elözöulöttek és a keresztény kereskedőket onnan kiszorították. A hatszázalékos arányszám alkalmazása itt célra nem vezetne, mert a 6 százalék tőkeerős zsidókereskedő a 94 százalék keresztény kisiparos részére olyan egészségtelen versenyt támasztana, ami ellentétben lenne a zsidótörvény szellemével.

Erről — igy fejeződik be az alispán rendelkezése — a két megyei város polgármestereit és a járási főszoigabírákat azzal értesítem, hogy a rendelkező részben foglaltakat azonnal és a legszigorúbban hajtsák végre.

„Ezeknek az anyáknak mondhatunk köszönetét az ország megnagyobbodásáért“

Kiosztották az egri sokgyermekes anyák kitüntetését — Hat anya kapott bronzérmet és pénzjutalmat

Eger, szeptember 20.

Az Országos Stefánia Szövetség egri fiókjának helyiségében megható ünnepség keretében osztották ki a sokgyermekes egri anyák kitüntetéseit. Hat egri asszony között osztottak ki 120 pengőt és mindegyikük bronzérmet is kapott. Az összegből negyven pengőt a Magyar Anyák Nemzetvédő Bizottsága adományozott, a többit a Stefánia Szövetség ajánlotta fel a sokgyermekes anyáknak.

Az ünnepségen a Stefánja-mozga- lom részéről dr. özekkel Ferenc m. kir. tiszti főorvos, a város részéről dr. Kálnoky László fogalmazó jelent meg. Felsorakoztak a kitüntetett anyák: Gyulai Józsefné, Tótpál Bernátné, Bozsik Bernátné, Török Sándorné, Zombori Lijosné és Betes Lászlóné és a város közönsége nevében dr. Kálnoky László előadó üdvözölte őket meleg szavakkal, méltatva az ünnep jelentőségét.

— A háború eddigi folyása — mondotta többek között — rámutatott arra, hogy a népek ereje számbeli erejükkel arányos. Franciaország, ahol a világháború óta lefolyt két évtizedben a népszaporo rodás erősen alászállott, alulmaradt a számbelileg erősebb Németországgal szemben, bizonyítván, hogy az a nemzet, mely nem fordít gondot az utódok születésére és nevelésére, eltűnik a történelem olvasztó kemencéjében, vagy másodrendű helyzetben önálló állami élet nélkül, rabszolgasorban élhet csak tovább.

— A háború előtti Nagymagyar- ország magyar anyái sokkal köny- nyebb helyzetben voltak, mint a mostaniak. A békeidő kedvező gazdasági viszonyai között 4—5 gyermek felnevelésére még a szerényebb anyagi körülmények között élő szülők számára sem jelentett elviselhetetlen terhet. Gyakoriak voltak a

8—10, sőt 12 gyermekes családok.

— A magyar anyák gondoskodtak arról, hogy állandóan friss vér ömöljék a nemzet ereibe s az állandó és biztos népszóporodás biztosította az ország jövőjét. De amikor a trianoni békeszerződés után Csoaka-Magyarország lakossága a régi Magyarország lakosságának egyharmad részére zsugorodott s mikor a legnagyobb szükség lett volna rá, hogy a nemzet az óriási vérveszteséget pótolja, a szegénység,' sőt a nyomor leselkedett a sok- gyermekes szülőkre.

— Az ország egyes részeinek elnéptelenedése ijesztő méreteket öltött. Felütötte fejét az egyke, különösen a Dunántúlon, hogy a féltve őrzött vagyon ne aprózódjék szét az örökösök között, hanem mint sértetlen birtok egy utód kezén maradjon.

— Pusztulás várt volna a nemzetre, ha nincsennek másfajta magyar asszonyok is, akik nem ijedtek volna meg a nehézségtől és a nélkülözéstől, akiknek volt bátorsága gyermekeket szülni, s azokat két kezük munkájával ellátni és felnevelni.

— Ezeknek az anyáknak mondhatunk köszönetét országunk megnagyobbodásáért, a Felvidék, Kárpátalja és Erdély egyrészének visszatéréséért. Fiaik fegyverrel álltak a határokon s erejükkel és tekintélyt parancsoló magatartásukkal vérontás nélkül is ki tudták kényszeríteni az elszakított országrészek visszaadását.

— A nemzet, a köz, a társadalom háláját akarja közvetíteni a magyar anyák számára a Magyar Anyák Nemzetvédő Bizottsága és az Országos Stefánia Szövetség,

amidőn a kiválasztott sokgyermekes anyákat jutalomban és kitüntetésben részesíti.

— Fogadják ezt a jutalmat és kitüntetést annak jeléül, hogy a nemzet nem mulasztja el háláját

leróni azok iránt, akik hazafias kötelességeiket szem előtt tartották, a nemzet feimtartásíj&au és nagy- gyátételében resztvettek és nemes példájukkal utat mutattak mások számára is.

Lófogat helyett autó használatát kívánja a belügyminiszter a városoktól

„Gépesítik“ a közigazgatást és az üzemeket

Érdekes leiratot kaptak a városok a belügyminisztertől. A leiratban a miniszter felhívja a városok figyelmét arra, hogy honvédelmi és más nemzeti szempontból rendkívül fontos a gépjárműforgalom emelése és minél több személy-, teher és társasgépkocsi üzembehelyezése. A forgalom emelését a minisztérium minden rendelkezésre álló eszközzel elősegíti.

Ennek érdekében szükségesnek

tartja, hogy a városok, közületek és a városi üzemek szerezzenek be személy- vagy teherautót és az eddigi lófogatú kocsik helyett mind a közlekedésben, mint a szállításnál gépkocsit használjanak. Végül arra kér választ a belügyminiszter a polgármesterektől, hogy a városoknál mennyi és milyen gépkocsira volna szükség, van-e arra mód, hogy beszerzésük a költségvetés keretében biztosítható volna.

Többszáz óiák hajnaioóik az utcán, uáróteremben, uagy elnyúlua az iskola padjain,

mert nem közlekedik a «Törvényszéki vonat» Éjszaka két órakor kelnek a bejáró diákok, mert csak a hajnali vonattal juthatnak Egerbe Sürgős orvoslást követel az ifjúságvédelem!

Eger, szeptember 20.

Lassan két hete már, hogy megindult Eger iskolaváros élete és bevonult a nagy vakáció után mindnyájunk reménysége, a jövő féltve őrzött sok nemzedéke, az ifjúság.

A város megtelt csattanó arcú, eleven szemű gyerektömegekkel, de feltűnő volt, hogy mostanában sok közöttük az álmos, sápadt diák. Egyik iskolában is, másikban is előfordult, hogy egy-egy növendék elaludt, vagy elszédült s amikor a tanár kérdőre vonta a gyermeket, megdöbbentő kép rajzolódott ki a pedagógusok szeme előtt.

Tudnivaló, hogy a diákok közül sokan nem laknak Egeiben, de szegény vidéki szüleiknek nincs arra pénzük, hogy beadják ókét kosztos- nak internátusba, vagy magánházhoz, hanem vonattal küldik be iskolába reggel és vonattal várják vissza délután.

Ezek a gyermekek eddig a Hatvanból 5-20 órakor induló és Egerbe

7-33 órakor érkező vonattal jöttek az iskolákba, ezt a vonatot azonban a menetreud korlátozások megszüntették. Az egyetlen vonat, ami a reggeli órákban, az előadások megkezdése előtt érkezik 23 óra 42 perckor indul Budapestről és hajnali 3 óra 50 perckor fut be. Ezzel a vonattal kénytelen a diákifjúság iskolába jönni, mert a háromnegyed tíz órakor érkező vonattal nem jöhet.

Hősiesség, áldozatkészség, elszántság, vagy rémregény, amit egy ilyen tíz-tizenkét éves diáknak végig kell szenvednie. A hoz képest, hogy milyen távolságra lakik Egertől, éjszaka 1- vagy 2 órakor kell felkelnie, a sötét falukon végigbotorkálnia: álmosan és dideregve utazni hajnali négy óráig és akkor megérkezett — az utcára.

Az állomásfőnök nagy megértéssel látta a helyzetet, és kinyittatta a várótermeket a diákság számára, de a helyzet így is erős bírálatra szorul, mert nem kívánatos, hogy serdülő leányok és fiúk együtt haj- nalozzanak a várótermekben.

Az iskolák igazgatósága ugyancsak mindent elkövetett a helyzet enyhítésére. A portások már négy órakor kinyitják az iskolák kapuit és a diákok a tantermek padjai közt nyúlnak el, hogy a számukra szokatlan és egészségtelen éjszakázások elvesztett energiáit pótolják. Természetesen az ilyen diáktól nem lehet tanulmányi előmenetelt kívánni, álmos, fáradt, törődött és uem figyel.

A szülők sajnálkozva és kétségbeesetten engedik útra gyermekeiket; próbálnak megoldást keresni, de nem találnak. Kerékpár, szekér, autóbusz megfordult már a tervek közt, de egyik sem jó, mert vagy ,kevés, vagy drága, vagy [nem lehet kapni.

Sürgősen vissza kell állítani a hajnali 5’20 órakor Hatvanból induló úgynevezett törvényszéki vonatot. Kívánja ezt elsősorban a jogszolgáltatás rendje, kívánja a város gazdasági vérkeringésének egészsége, de parancsoló szükséggel követeli többszáz iskolás diák egészsége, szellemi és erkölcsi épsége.

Amikor ezt a vonatot megszüntették, szünidő volt az iskolákban és fel sem merülhetett az a gondolat, hogy mi történik a tanuló-