Eger - napilap, 1940/2
1940-09-16 / 147. szám
1940. szeptember 16. EGER 3 ■ ■ Ünnepélyes keretek között nyílt meg az egri színház őszi iöénye Csepreghg László dr. jogakadémiai tanár mondott ünnepi bevezetőt Érdéig egg részének visszatérése alkalmából Eger, szeptember 16. Szombaton este az Erdély visszatérése alkalmából rendezett ünnepi díszelőadással nyitotta meg egri idényét Thurőczy Gyula színtársulata. A nézőtér a társadalmi ünnep felemelő képét nyújtotta s a közönség nagy szambán jelent meg a megnyitó díszelőadáson. A függöny felgördülése után a király és kormányzódíjas Egri Dalkör elénekelte a Himnuszt Huszthy Zoltán tb. országos karnagy vezényletével, majd dr. Csepreghy László érseki jogakadémiai tanár adott kifejezést ünnepi szavakkal a nemzeti örömnek Erdély egy része és a Székelyföld visszatérése alkalmából. — Szerte az országban — mondotta többek között — a régi és új határok között a harangok ujjongó csengése zeng és zúg az ég felé az éteren keresztül pedig a rádióhullámok hoznak hírt a szélrózsa minden irányából a szebbnél szebb és lélekemelőbb ünnepségekről. — Ma este pedig Eger város közönsége gyűlt itt össze ünnepi köntösben ünnepélyes keretek között a mai színházi előadáson, hogy örömének és hálájának kifejezést adjon. — Nemcsak évtizedek, de talán évszázadok óta nem volt ennyire okunk szegény árva magyaroknak az örömre és ujjongásra. De nekem és az itt jelenlevő erdélyieknek még fokozottabb ujjongásra van okunk, mert a belvederei második döntőbírósági ítélet közel másfélmillió erdélyi magyar testvérünk fejéről vette le a töviskoronát s adta vissza emberi méltóságát. Mindez pedig a legdrágább áldozat, élet és drága magyar vér nélkül történt és hozta vissza a szent korona kitördelt, legszebben ragyogó ékköveit. — Azonban hogy a maga teljességében lássuk örömünk okait, emlékezzünk. Emlékezzünk és állítsuk egy kis időre be Wells időgépét. — Az időgép visszafelé forog. 1241-ben vagyunk, az immár 2000 éves görög birodalom székvárosában. A hatalmas és több világrészen uralkodó büszke birodalomból nincs több már meg, mint Byzánc, mert a többit már elfoglalta egy keletről jött vad, de fiatal és életerős nép, a török. Néhány perc múlva avatott művészek jelenítik meg előttünk világrendítő tragédia végakkordjait. Ebben a drámában Herczeg Ferenc egy-egy alakban egy-egy jelenetben testesíti meg előttünk a nagy birodalom pusztulásának okait. — Az alkonyodé császárságban minden eladó, minden csak árú. Árú a hit és az erkölcs, — árú a becsület és a férfiúi vitézség, — a hűség és hitvesi szeretet. Teljesen hiányzik az önfeláldozásig terjedő altruizmus és kiveszett a hazafiúi szeretet. Csak egyéni önzés van, de az azután feneketlen, mely a haszonért még az ellenséggel is képes szövetkezni. — A nagy összeomlás pillanataiban egyedül Konstantinos, a császár kísérli meg gyenge vállaival feltartani az összeomló birodalom épületét és megmenteni nemzetét a végenyészettől. De ennek a nagy léleknek erőfeszítése is hiábavaló és Bizánc összeomló falai maguk alá temetik a császárral együtt egy dicsőséges múltú nemzet minden reményét. — De tovább forog előre az időgép. Az Úrnak 1918-ik évében Erdélyben vagyunk. A négy vérzivataros év után, annyi sok dicsőség és győzelem után még töretlen erővel mindenütt idegen földön áll posztot a magyar baka. És ekkor jön egy amerikai, a nagy álmodó, akinek szirénszavára belülről indul meg a bomlás. Megkezdődik egy tőlünk idegen szellem bujtogatása és izgatása. Először csak suttogva rágalmaz és bomlaszt, — majd jóval hangosabban folytatja a sajtóban —, hogy azután az úgynevezett népgyűléseken a legvakmerőbb módon követelje a nemzet öngyilkosságát, az azonnali fegyverletételt és az ellenség kénye-kedvére való megadást. — Ezekben a sorsdöntő pillanatokban hiányzott nálunk, úgy mint valamikor Bizáncban az összetartozás érzete és az önfeláldozás. — Fájó szívvel kell bevallanunk, hogy éppen a legszomorúbb órákban mindenki hibázott. A hivatott vezetők otthagyták az ország hajójának kormányát, — a hadsereg eldobta fegyverét, védtelenül álltunk egy irgalmat nem ismerő ellenség ostobaságának kiszolgáltatva. — Ebben a kiszolgáltatottságunkban szakadt reánk a trianoni éjszaka. Ebek harmincadja lett országunk, melyen mint az oroszlán holttestén marakodnak a hiénák. — Legszomorúbb sorsra jutott az erdélyrészi magyarság. — El tudják-e Önök hölgyeim és uraim képzelni, mit jelentett 22 esztendőn a Királyhágón innen és túl magyarnak lenni? 22 évig harmad vagy még alacsonyabb sorsban élni. Itt a csonkaországban sem volt fenékig tejfel az élet s megvolt mindenkinek a maga keresztje. De legalább magyar nyelven, az édes hazai szóval panaszkodhattuk ki magunkat. Odalenn azonban, az erdélyi havasok alján még ezért is üldözés, bot és börtönbüntetés járt ki. Nálunk is igen kis karaj kenyér jutott mindnyájunk részére. De odaát egy fenékig, lelke gyökeréig romlott és korrupt fanarióta rendszer minden aljas eszközt megragadott, hogy kiüsse a magyar családfenntartó kezéből a kenyeret, míg az beleúnva a gyötrelmekbe és üldöztetésekbe, vándorbotot nem vett a kezébe és kiment a tengeren túlra, ahol a biztos nyomor és pusztulás várt reá. — És tovább forog némán, nesz1 telenül az időgép. Elérkezünk 1938. évi november 1-ig. Felszakad a trianoni gyászfelhő és leveszi sújtó kezét rólunk az Úr! Még fülünkben cseng a visszatért északi részek magyarjainak mámoros örömujjongása s máris elértünk 1940. szeptember 13-ikra. — A tegnapi napon fejeződött be a második bécsi döntőbírósági ítélettel visszaadott erdélyi részek megszállása. A szegény székely nép itala ismét a könny, de ez a könny már az örömtől kiesői dúló szivek márno- rosító itala, mert szabad magyar föld lett ősi örökségünk tíz vármegyéje. — Amikor a fájdalmas örömtől csordul ki minden magyar szív, első szavunk és égő fohászunk szálljon az igazságos Mindenható trónusa elé, mert meghallgatta legforróbb imánkat és visszaadta a nemzetnek másfél millió hős fiát. Áldassék az Űr neve! A szónok ezután megemlékezett a nemzet hálájáról a tengelyhatalmak s fiúi és állampolgári hűségéről Horthy Miklós kormányzó és a magyar államférfiak iránt, majd így fejezte be beszédét: — De a legnagyobb örömben sem szabad megfeledkeznünk magyar polgári kötelességeinkről. Megadja a teljes programmot a Duce vezényszava : Credere. Obedire. Combattere. Credere, hinni az Örökkévaló igazságosságában és maradék nélkül bízni nemzetünk hivatott vezetőiben. Obedire, engedelmeskedni késedelem és fenntartás nélkül kipróbált vezetőinknek. Combattere, harcolni és küzdeni mindenkinek, ahová a magyar sors őt rendelte, legyen az a magyar rög, műhely vagy íróasztal. — Ha a hármas vezényszót híven és kitartóan követi mindenki s ha a magyar a magyarban nem kizsákmányolható munkaerőt, avagy kizsákmányolót, hanem megértő és megérző testvért talál, akkor virrad reánk csak az igazi örömünnep, amikor a teljes diadalt hirdető harangok diadalmas zúgásával egyesül valamennyi bíbor csengő, minden magyar szív dobogása egy igaz magyar symphoniává, egy magyar Tedeum- má, a nagy magyar Húsvét napján! Adja az Isten, hogy úgy legyen! A nagy tapssal fogadott lelkesítő szavak után a színtársulat Herczeg Ferenc Bizáncát mutatta be parádés szereposztásban. A császárt Thurőczy Gyula játszotta komoly méltósággal s a formákon átizzó lélek lendületével. Bartók Julia Iréné császárné alakját elevenítette meg meggyőző erővel. Kiemelkedett az együttesből Petheö Zoltán zord és férfias Giovannija és Bálint Anna szelíd, finom Hermája, Tanay Kalló Emil figyelemreméltó alakítása mellett Árossy Aladár, Torma Auguszta, Pórfi Mihály, Seress Gyula, Késmárky Kálmán, Halmi Jenő s a többiek egyforma részesei voltak az előadás sikerének. Deák Lőrinc nyiltszini tapsokat aratott Lala Kalil-jáért. A darab kiállítása rendkívül szép volt. Románia vasárnaptól kezdve nemzeti légionárius állam Vezetője Antonescu tábornok — Megalakult az új román kormáng Bukarest, szeptember 16. Vasárnap reggel királyi dekrétum jelent meg, amely a következőket tartalmazza: 1. A román állam a jelen pilla nattól kezdve nemzeti légionárius állam. 2. A légionárius mozgalom az KÉSZÜLJÜNK A TELRE!... Időszerű tanácsok a magyar háziasszony számára. ♦ Cukor- nélküli befőzés, gyümölcsök főzelékek, tésztafélék, húsfélék stb. tárolása. (ÁRA 1*80) KAPHATÓ: AZ EGRI KERESZTÉNY SAJTÓ- SZÖV. KÖNYBERESKEDÉSÉBEN.
