Eger - napilap, 1940/2
1940-09-16 / 147. szám
Ä R Ä 8 FILLÉR Eger, LL évfolyam, 147. szám. * Hétfő ♦ Trianon 21, 1940. szeptember 16. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. vasmegyei politikai napilap SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIHDÓ HIVÄTÄL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Erdélyért „Kövessék az ünneplést a munka Horthy Miklós kormányzó az egész magyar nemzet ünneplése között bevonult Kolozsvárra hogy megcsonkítsák, feldarabolják és megalázzák ezeréves hazánkat. Nem fegyver fosztott meg területeinktől, hanem az úgynevezett béke- szerződés. — De fátyolt akarunk borítani ezekre a szomorú emlékekre. Ennek a felszabadult földnek szenvedése véget ért s talán valami jó is marad utána. Hiszen tudjuk, hogy a túlságos jólét, a semmittevés, a teljes gondtalanság puhít és zülleszt testileg-lelkileg. Az elnyomás, a szenvedés és a küzdelem viszont megedzi az embert, növeli ellentálló erejét és ébrentartja benne a haza- szeretetet. Hiszem, hogy felszabadult véreink, akik ezeken a boldog napokon ujjongva szórták virágaikat a bevonuló katonák elé, ilyen megerősödött, megacélosodott lélekkel térnek meg annak a hazának keblére, melynek hű fiai voltak a legsúlyosabb órákban is. —- Hogy a visszatérés a láugba- borult Európa közepén vér nélkül történhetett meg, ezért most is és itt is hálás szívvel mondok újból köszönetét két hatalmas barátunknak, Németországnak és Olaszországnak. — Egy szomorú korszaka a magyar történelemnek lezárulóban van. Kövessék az ünneplést a munka hétköznapjai, mindenki vegye ki részét a munkából, a nem magyar anyanyelvűek szintén, mert aki kifogásra nem ad okot, az boldogulhat nálunk is. Velük szemben a megbékélés szelleme és a jó bánásmód fog érvényesülni, mert ugyanezt a sorsot várjuk a határon túl maradt testvéreink részére is. Amit Ígértünk, megtartjuk, mert a mi fa^ ......... ^ ^ *** ■***- ...........— ................. ^ ...........“r*rM‘rrri_rrtr_rfrr_rrrf_ru A főméltóságú asszony felhívása: Erdélyért junk úri felfogása nem engedi, hogy valaha is letérjünk az igazság egyenes útjáról. — Gondolatban ma itt van minden magyar. Őszinte, mélyen átér- zett szeretettel gondolunk azokra a testvérekre is, akik nem tértek vissza az ősi honba. Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat. Sorsuk fölött őrködünk. Valljuk ugyan, hogy erős megpróbáltatásoknak vannak e napokban kitéve, de mi hisszük, hogy kálváriájuk hamarosan véget ér. Hisszük, mert enélkül a magyar-román viszony jobbrafordulása lehetetlen volna. De hisszük ezt természetesen a Magyarországon élő románság érdekében is. Ismerem az erdélyi ifjúság ellentálló, küzdőképes tulatdou- ságait. Ezért teljes bizalommal tekintek az ott felnőtt ifjakra is, akiket az új sorsfordulón nagy nemzeti céljaink odaadó szolgálatára hívunk fel a haza és egész Európa javára. — Isten áldása kísérje nemzetünket egy boldogabb, dicső jövő felé. A hozzám intézett üdvözletekért pedig hálás köszönet.emet fejezem ki. A Kormányzó szavait a tömeg viharos és lelkes éljenzése többször félbeszakította és kitörő lelkesedéssel, szívekből fakadó örömmel tört fel a Kormányzó szavai nyomán. A kormányzói szózat elhangzása után a hatalmas tömeg az énekkarral együtt énekelte a magyar imádságot, a Szózatot. Ezután a magyar honvédség II. hadseregének csapatai díszmenetben vonultak el a Kormányzó előtt. Kolozsvár diadalmas vasárnapja után, amikor az ősi város főterén szembenézett egymással a két nagy magyar lovas, első kormányzónk birodalmat alapító fia és országgyarapító kormányzó urunk, az alkotó munka hétköznapjai következnek. Az örömkönnyek fátyolán át észre kell vennünk, meg kell látnunk azokat a könnyeket is, amelyek két keserves évtized szenvedéseit hirdetve, ott égnek a szemek és szívek mélyén, meg kell látnunk a keserűség könnyeit, amelyeket simogató szeretettel, adakozó bőséggel, magyar közösségi érzéssel kell letörölnünk. Két évtized minden nélkülözését, szomorúságát kell eltüntetni s e tekintetben nagy feladatok várnak a magyarság egyetemére. A feladatot ezúttal is elsőként az ország első asszonya, vitéz nagybányai Horthy Miklósné látta meg, aki kérő és lelkesítő szózattal fordul a nemzeti társadalomhoz. Szózatot hirdet és megindítja az „Erdélyért“ akciót, amelybe be kell mindannyiunknak kapcsolódnunk. Vigasztaló, segítő, testvéri melléállásra hívja a főméltóságú asszony a magyarokat, hogy egyek legyünk az önhibájukon kívül nehéz sorban élő erdélyi testvéreink megsegítésében. Bizonyos, hogy nem lesz pusztába kiáltott szó az első magyar asszony szava. Szívet-lelket gyönyörködtető példa áll előttünk. Ha a „Magyar a magyarért“ akció megmozgatta a magyar közönséget, bizonyos, hogy most egy emberként siet társadalmunk az erdélyiek támogatására. Magyar szívünk egész melegével siessünk azok segítségére, akiknek önhibájukon kívül mostoha a sorsa — mondja Horthy Miklósné szózata — és ezek a mélyen átérzett egyszerű szavak utat találnak minden magyar szívéhez, leikéhez. A gyűjtés megindult s a nagy és szép eredmény felől pillanatnyi kétség sem lehet. A magyar társadalom túláradó boldogsággal öleli magához Erdélyt s minden szeretetével, testvéri áldozatkészségével fogja a felszabadult területek próbált népének életet könnyebbé, szebbé tenni! Neuéz gazdasági év terhe súlyosul fölöttünk s az idő sokban nem adta meg a magyarság kemény és szorgalmas munkájának eredményét. Annál szebb, fölemelőbb, magyarabb lesz az ország erőfeszítése és be- csüiendőbb az áldozata. Eger, szeptember 16. Vasárnap délelőtt az egész magyar nemzet nagy ünnepének színhelye volt Kolozsvár, a felszabadult Erdély fővárosa. Bevonult Mátyás király városának ősi falai közé nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Kitörő örömmel, könnyezve és lelkendezve fogadta Erdély népe a legelső magyar embert, aki a fő- méltóságú asszonnyal gépkocsin érkezett. A díszemelvényen Teleki Pál gróf miniszterelnök a magyar nemzet nevében, a visszatért erdélyi magyarok nevében pedig gróf Bethlen György dr. köszöntötte a kormányzót. Ezután az egyházfők és a társadalmi testületek vezetőinek üdvözlése következett. A beszédek utáu a Kormányzó beszédet intézett a nemzethez s a következőket mondotta: — Boldogan köszöntőm Kolozsvárt és Erdély visszatért országrészeit. Huszonkétévi keserves megpróbáltatás után valóra vált, amiben bízni nem szűntem meg soha egy percig sem. És most, amikor végre valóban itt állhatok a szabad Erdély szabad földjén, olyan mélyen meghat ennek a történelmi pillanatnak a nagy- szerűsége, hogy érzelmeim kifejezésére alig találok méltó szavakat. A jelen öröme összefolyik lelkemben a múlt bánatával és feltámad benne a kérdés: hogyan is szakadhatott ránk, magyarokra ez a szenvedés ? Tiszta lélekkel felelhetek rá a történelem ítélőszébe előtt: nem a mi hibánkból! Minket sorsunk ide állított Kelet és Nyugat mes- gyéjére. Hazánk századokon át a romboló világtörténet országútján örökös harcok színtere volt és mialatt Európa más boldogabb népei békés munkával gyarapodhattak és erősödhettek, a magyar örökös harcokban vérzett, pusztult és fogyott. Közben beszivárogtak idegen nemzetiségek, hol mert ellenség elől kellett menekülniük, hol mert itt remélték boldogulásukat. Őseink nemcsak befogadták őket, hanem a szabadságot is megadták nekik és ezeket a szabadságjogokat törvényileg is biztosították számukra. Elnyomásról ebben a hazában nem panaszkodhatott joggal senki! Mégis ez szolgáltatott hazug ürügyet arra, A Mindenható kegyelméből a magyar igazság útján ismét jelentős lépéssel jutottunk előbbre: Erdély és Kelet-Magyarország egy része ismét visszatért Szent István birodalmához. A keserűség könnyeit az öröm könnyei váltják fel. A lelkesedésen és örömkönnyeken túl gondoljunk azokra is, akik a felszabadult területeken támogatásra szorulnak. Nyújtsuk feléjük segítő kezünket, hogy elfeledjék a megpróbáltatásokkal teli keserves két évtized minden szomorúságát és nélkülözését, érezzék, hogy valóban hazajöttek. Ezt kívánja a hagyományos magyar becsület! Ettől az érzéstől indíttatva fordulok Magyarország nemzeti társadalmához, amely a szükség óráiban soha sem tagadja meg lelkes áldozatkészségét az arra rászorulóktól. Magyar szivünk egész melegével
