Eger - napilap, 1940/2

1940-08-28 / 136. szám

2 EGER 1940. augusztus 28. Barangolás a hosszú álmok mezején Felszentelték a Rókus-temető újjáöntött harangját mindössze négy fajta kenyeret sza­bad kereskedelmi forgalomba hozni, úgymint egységes buzakenyeret, barna buzakenyeret, rozskenyeret és rozsos buzakenyeret. A rendelet felhatalmazást biztosit a földmivelésügyi miniszternek, hogy a burgonyakeverést kötelezővé te­gye. A kereskedelmi és vegyesőr­Eger, augusztus 28. Szombaton 16, kedden 11 árdrá- gítási ügyet tárgyalt az egri tör­vényszék dr. Szabó Ignác törvény- széki tanácselnök vezetésével. Szom­baton a 16 egri húsiparos közül csak Berényi János ügyében hoztak marasztaló ítéletet, s őt, mivel a megengedettnél magasabb áron ho­zott forgalomba marhahúst és ser­téshúst, öt napi fogházra ítélte a törvényszék, de az ítélet végrehaj­tását három évi próbaidőre felfüg­gesztette. Ez az ítélet jogerős. Preszler Ferenc és néhány más húsiparos ügyében elnapolták a fő­tárgyalást, a többiek ügyében pedig felmentő ítéletet hozott a bíróság. Aki 55 fillérért vette és 120- ért adta el a zöldbabot Kedden Misik Bernát egri lakos volt az első vádlott. Budapesten 65 fillérért vette és Egerben 1‘20 pengőért adta el a zöldbabot. Mi­vel a méltányos hasznot meghaladó nyereséggel árult, az uzsorabíró­ság 5 napi fogházra és 20 pengő pénzbüntetésre, továbbá három évi hivatalvesztésre és három évi poli­tikai jogvesztésre ítélte. Misik sem­misségi panaszt jelentett be a Kú­riához. 12 fillér helyett 20 fillérért adta a rózsa-burgonyát Özv. Tóth Mihályné 77 éves egri kofa 18 fillérért vette és 20 fillérért árusította a rózsa-burgonyát, amely­nek a megengedett legmagasabb ára 12 fillér volt. Háromnapi fog­házra ítélték, de az ítélet végre­hajtását három évi próbaidőre fel­függesztették. A beteges öregasszony megnyugodott az ítéletben. Vályi Andrásné szül. Csatlós Mária is 12 fillérnél magasabb áron, 16 fillérért árusította annak idején a burgonyát. Ezért most 20 pengő pénzbüntetésre ítélték jogerősen. Pikk és Liplich 10—10 napi fogházat kaptak léssel foglalkozó malmoknak a most hatályba lépett rendelettől eltérő módon előállított lisztkészleteiket f. évi augusztus 31-éig a Külkeres­kedelmi Hivatalhoz be kell jelente- niök. A rendelet ezenkívül intézkedik a korábbi jellegnek megfelelő lisztek felhasználása tekintetében is. ítélet ellen a kir. Kúriához, de semmisségi panasszal élt a kir. ügyész is az ellen, hogy a bíróság börtön helyett fogházat szabott ki áz üzletszerűen elkövetett árdrágí­tásért. 10 pengő vagy kétnapi fogház egy liter tejért Papp Józsefné Rakvács Piros egerszalóki asszony ez évi május 10-én egy liter tejért 26 fillért kö­vetelt a megengedett 24 fillér leg­magasabb ár helyett. Tiz pengő pénzbüntetésre, ennek behajthatat­lansága esetén 2 napi fogházra ítél­ték jogerősen. 28 fillérért adta a jégbehfitött szódavizet, nyolc napi foghá­zat kapott Hajas B. Lőrincné szül. Csőke Ilona 41 éves mátramindszenti korcs- máros 12 és 14 fillérért kapta a szó­davíz literjét, viszont ő maga 28 fillérért árusította a jégbehűtött szódavíz literjét. Védekezésében elő­adta, hogy a jégbehűtéssel nagy költségei voltak, továbbá, hogy má­sok még drágábban is adják a szó­dát. Hajasnét bűnösnek mondta ki a bíróság, mivel a megengedett méltányos haszonnál magasabb ha­szonnal árusított, s ezért őt jogerő­sen nyolc napi fogházra, valamint három évi hivatali és politikai jog­vesztésre ítélte. Emlékezz a honvédelmi miniszter szavaira: Legutóbb 6000 magyar nő aján­lotta fel vérét a gyógyítás céljaira. Most nem vért, hanem ennél sokkal kevesebbet: pénzt kérek tőletek! Adakozz a Vöröskereszt javára! ZONGORAHANGOLÁST VÁLLAL FERENCZ JÓZSEF rám. kát. kántor. CÍM LEADHATÓ AZ EGRI KERESZTÉNY SAJTÓ SZÖVETKE­ZETBEN. Eger, augusztus 28. Vasárnap reggel a kegyelet gyön­géd érzésével vonultak ki a környék­beliek az elhagyott, régi Szent Rókus temetőbe, ahol Eger legrégibb ká­polnájának újjáöntött harangjára hulltak a megszentelő igék. Öreg pa­rasztasszonyokhoz, poroszkáló öreg emberekhez kétszer szól egy esz­tendőben a Rókus temető. Augusztus tizenhatodikán, a temető búcsújakor és halottak napján, s ilyenkor veszik a kakukfüves imakönyvet, meg a segítő botot, körülbóklásznak az el­csitult halmok között, sápadt virá­got, soványka gyertyát tesznek oda, ahol még látszik valami határozott alakzat a régi sírokból és imádságot motyognak csendesen az ismeret­lenért, aki itt vegyült el a földdel. Most harmadszor nyíltak meg ebben az évben a temető kapui s akik eljöttek, csendesen felkapasz­kodtak a dombon, a templomig, amit az 1709-es pestis után fogadalomból emeltek a város német polgárai. A virággal díszített, fehér lepellel borított kis asztal mellett Petro József dr. kanonok, plébános elvé­gezte az egyház szertartását, ked­vesen szólt a hívekhez, aztán meg­kezdődött a mise. A szép feketére érett padok között, a jámbor szen­tek szobrainak árnyékában felhang­zott az együgyű kis orgona és az áhí- tatos ének kilengett a nyitott ajtón. Ezen a szomorú nyáron ekkorra kisütött a nap. Asszú ízek keltek a levegőben és finom párák remeg­tek a hosszan nyíló kistályai völgy felett. Ez a temető Eger legszebb és legérdekesebb temetője. Legszebb, mert lankás dombon fekszik s a dombtetőn a templom a faluk mély hangulatát árasztja. De legérdekesebb is. Ez a temető már meghalt s már el is szakadt a haláltól. Az életé. Akik itt feküsz- nek, elmúltak már utódaikban is és a furcsa alakú kövek „szomorú özve­gyei, zokogó árvái“ valahol, talán itt, talán másutt, talán jeltelenebbül nyugosznak. És annyiszor haltak meg ezek itt, ahány fölött megkon- dult a harang azok közül. Az új temetők, ahová frissen emelkedő hantok vetnek új és új hullámokat, olyanok, mint a felkor­bácsolt tenger; tornyosodnak, emel­kednek és süllyednek a sírok, kö­rülöttük sokszor eget ostromol a tarajos fájdalom s a nyugtalan föl­det mintha emelgetnék a sírgödör szájánál szétpattant erők. Ennek a temetőnek a hullámai már elcsendesedtek. Nem támad szél sóhajtásból, hogy felkorbácsolja a rögeket, nem rázza zokogás a fá' kát, a sírok szögletei teljesen le­tompultak, a hullám vonalai vissza- hajlanak a föld sima tükréhez, meg sem ismerszik már, hol volt sír, hol nem. Nyugalom és csend. A temető déli oldalán napraforgók kerek or­cái bókolnak, dús fű borít el min­dent, a megdőlt, meghámlott, eltört kövek és szobrok maradékai között különös szépségű csikós csigaházak vonulnak lassan, vagy figyelő béka moccan a levelek közt, egy távoli udvarból kopácsolás hangzik és gondtalan ének, a levegőben bogár zúg a késői napfény boldog kábu­latával. Ez a temető már az életé. Itt már a föld egyenletes, zengő éneke szól, a régi szemek virágokká nyíltak és az elporladt karok az ákácok ágaiban ölelésre tárulkoz­nak. Feltámadunk. Ami elhagyatottság van itt, csak olyan, mint a rügy megmaradt, meg­bámult levele a virágok tövénél. Az élet költészete között fellel­hetők még a halál költészetének nyomai. Ez a temető, a város leg­régibb temetője és egy letűnt világ gondolkodását, gyászának megnyi­latkozási formáit mutatja vissza. 1759 a legrégibb szám, amit si­kerül felfedezni, szövege már tel­jesen elmosódott. Tovább ez a felírás olvasható egy gúlaalakú kövön: E gyászdomb Fedez egy jámbort Tisztelendő Tindira Sándort. Élte nyíló idején Midőn tizenkilentz telet Alig számlált S itt lelt helyet Hosszú álma mezején. 20 febr. 1830. Költő volt, aki az utolsó sort fo­galmazta, ha nem tudta is. Nagy dicséret szól erről a kőről: Radeczky Pál úr nagy lélekkel igaz szívvel s bölts elmével tündöklő testének hamvai. A felírás vége a földbe süllyedt teljesen. Az ezernyolcszázas évek nyelvi romanticizmusa sok érdekes feliratot leng át. Itt a’ kegyetlen Morpheus csont keze zúzta szét a’ Szeretet nek arany Lántzait, melynek bús emlékezetére Dusárdi József Egri Polgár; midőn elfelejthe teilen Hitvesse Ns Kristony- -Klára Asszony, életének 33-ik Észtjében 1826-ban június 4-én örökös el Szunnyadásával árvákat hagyva maga u táű, ezen gyászos emlék oszlo­pot emelteté. Ugyanennek a kornak jellegze­tessége az a sirám, amely Sporer Róza rózsaszín márványlapján ol­vasható : FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ A zsírnak való szalonnát a meg­engedett legmagasabb árnál 2 fil­lérrel drágább árulta Pétervásárán két izraelita mészáros és hentes mester: a 65 éves Pikk József és a 36 éves Liplich Andor. A bíró­ság 10—10 napi fogházra ítélte őket. Semmisségi panasszal éltek az rőm. kát. kántor. CÍM LEADHATÓ AZ EGRI KERESZTÉNY SAJTÓSZÖVETKE­ZETBEN. Hirdetésével célt ér, ha az «Eger» napilapban hirdet. Hús, zsír, zöldbab, burgonya, te] és szódavíz árdrágítAsl ügyek az egri törvényszék előtt Tizenhat egri húsiparos vádlott közül csak egget ítéltek el

Next

/
Thumbnails
Contents