Eger - napilap, 1940/1

1940-06-22 / 99. szám

1940. június 22.

EGEK

3

kérésén irányítja az arra alkalmas hallgatókat.

Fógelné Kaufmann Emmy tanítványai között az ügyes Molnár Szilvia, a bátor kiállású Sárváry Bözsi, a szép igyekezetű Fischer Zsuzsa, a pedáns Liszkóczy Tibor, a jó képességű Székelyhídy Mária mellett Tóth Tibor szép felkészültsége, a kis Ilosvay Ilonka korához képest rendkívülinek mondható tehetsége, Jávor György szelíd hangzású játéka találkozott nagy tetszéssel. Különös figyelemre tartott számot Kroó György nagy zenei érzékű játéka, Preszler István színes tónusn, kerek egésszé feldolgozott száma, Szanyi László férfias erővel teli,

amellett színekben gazdag vonója és Trillsch Péter hajlékonyán idomuló zeneisége, puha tónustartása, mint az iskola legjobbjainak megmutatkozása.

Érdekes újítása volt a műsornak a mélyhegedű szerepeltetése. Sárdy Andor nagy hozzáértéssel szólaltatta meg ennek a csupán zenekari szerszámnak megszokott hangszernek mély és kellemes egyéniségét.

Fógelné Kaufmann Emmy a hegedűszámok önfeláldozásig készséges zongora-kíséretével is rendkívül nagy munkát végzett.

Az összjáték fegyelmezett volt és bensőségesen finom.

Bensőséges ünneplés keretében nyújtották át Heykál Ede kertészeti felügyelőnek a belügyminiszter elismerő oklevelét

Eger, június 22.

Megírtuk annakidején, hogy a belügyminiszter Heykál Ede egri kertészeti felügyelőt a város parkosítása terén kifejtett eredményes munkássága elismeréséül díszoklevéllel tüntette ki. A kitüntetést örömmel vette tudomásul a város közönsége, amely közvetlen tanúja volt ennek a hatalmas munkának és évről évre gyönyörködve szemlélte, hogyan lett a kopár, elvadult terekből a kertészeti kultúra és egyéni ízlés nyomán mindenki által megbecsült, ékes kertváros.

Az elismerő oklevelet, bensőséges ünneplés keretében ma délelőtt nyújtotta át dr. Kálnoky István polgármester Heykál Edének, a tisztviselői kar jelenlétében.

Papp István I. o. városi aljegyző felolvasta a belügyminiszter elismerő kéziratát, majd a polgármester intézett üdvözlő szavakat a kitüntetetthez.

— A közbejött személyi változások és egyéb más körülmények miatt — mondotta — ennek az oklevélnek átadása elmaradt s most nekem jutott osztályrészemül annak ünnepélyes átadása.

— Teszem ezt annál szívesebben, mert én ebben az elismerésben nemcsak egy arra valóban érdemes férfi kitüntetését látom, hanem a polgárság körében egy évek őta, sőt ma már napról-napra nyomatékosabban megnyilvánuló törekvésnek az elismerését is, amelynek célja ez ősi város patinás régi épületeinek minél ékesebb keretekben foglalása feldíszítése.

— Ennek a mozgalomnak, törekvésnek és lelkiségnek a megtestesí tése, és valőraváltása hárult a kertészeti felügyelő úrra, akinél érdemesebb és rátermettebb egyént kitüntetés nem is érhetett.

— Amikor a családnak egyik tagját kitüntetés, elismerés éri, jut abból egy halvány fénysugár a család minden egyes tagjára is. Az ő öröme a család öröme s az ő kitüntetése a család kitüntetése is.

— Ezen a címen kérünk mi is részt Heykál Ede kertészeti felügyelő úr öröméből és ünnepléséből.

— Azt mondják, hogy a város olyan mint a nő. Előbb meg kell hódítanunk, csak aztán vehetjük birtokba. De ha egyszer a lelkét meghódítottuk, örök szerelmesünk lesz egy egész életen át. S ha ez a megállapítás igaz, úgy a várost is azonos módon kell felékesíteni, mint a szeretett nőt. Drága ruha és ékszer helyett: díszfával, fűvel, díszbokorral és virággal; virággal, a szivárvány minden pompájában és színében ékeskedő virággal s a díszfák és díszcserjék minden pazar pompájával.

— Heykál Ede kertészeti felügyelő úr a múlt patinás köveiből épült város lelkiségét hódította meg, amikor meleg szeretetével, színes fantáziájával, törhetetlen akaratával, fáradhatatlan munkabírásával egyik utcát a másik után a legszíndúsabb virágpompába öltözképesség, hiszen vonszolták, csalogatták. Nincs egyéni elhatározás, öntevékenység, találékonyság, szívósság, kifejlett akaraterő. Pedig ezek mind fontosabbak, mint a jeles bizonyítvány. De még mindig viszik tovább: az albatrosznak közben kinőttek a szárnyai, s a kiterjedt rokonság, szülői protekció beemeli valahová, s kedvező széljárással vitorlázik. Elhúz mások feje fölött, akik maguk erejéből indultak alulról. Majd akkor omlik ösz- sze minden, mikor mélyen bent a tengeren, a mélységek fölött magára marad, eláll a szél, s kezdődnek az igazi férfiélet küzdelmei, amihez fegyelem, akarat kell. Azután hivatástudat, gyökeres belenövés a vérrel, verítékkel, bánat s kudarc könnyeivel megöntözött földbe, ahol megáll az ember s megveti a lábait a sáncokon, s nem engedi magát kampóval elkapni, s ha elbukott véletlenül, azonnal talpra ugrik, hiszen ő készült erre s ismeri ezt gyermekkora óta. Akkor játék volt, most küzdelem életre-halálra.

léhát legelőször is szigorúság, keménység kellene a mai gyermekek felnevelésében. Nansen írja, a

híres sarki kutató: „Én magam testileg gyönge ember vagyok, de ami erő és kitartás van bennem, azt a szigorú nevelésemnek köszönhetem Nem akarom éppen azt mondani, hogy a neveléshez bot és büntetés kell, de hangsúlyozom, hogy oda is az kell, ami az élethez : komolyság. A gyermekeket önmegtagadásra és arra kell nevelni, hogy segítsenek magukon. Varrják fel ők maguk a nadrággombot, cipőt, csizmát mindenki maga tisztítson. Azelőtt magunknak kellett apró-cseprő kis igényeinket kielégítenünk, s az a jó, mert erőt, jellemet, egyéniséget nevel“. Ne felejtsük, hogy egy új világ születése előtt állunk. Régi kiváltságok megdőlnek s egy nemesség lesz: a munka, tudás, képességek rangja. A teljesítmények címén részesülünk a közjóban, s aki nem dolgozik, mert nem tud, vagy nem akar, annak nem lesznek jogai s helye sem a Nap alatt.

S még valami kellene neked, kis albatrosz: tertvér, testvér! Idősebb, akit utánoznál, vagy versengenél vele, s fiatalabb, aki fölött már szerepet bíztak rád, s te ebből felelősséget tanulsz. Akikkel megosztod,

amit a szülői szeretet adni tud.

Akármit is beszélünk, igen sok családban, ahol ma egyetlen gyermek van, azon a pénzen, fáradságon, játékon, ruhán, cukron, moziköltségen, utaztatáson, ami annak az egynek jut, egy másikat is föl lehetne nevelni. S a továbbit, a harmadikat pedig azon az anyagi erőn, amit a régiekkel, atyáinkkal szemben komfortra, ruhákra, rádióra, társaságra, mozira, színházra, kártyára, sőt alkoholra fordítanak, ma papák és mamák egyaránt.

Akit ez a megjegyzés felbőszített, hallgassa meg Petain marsall szavait, amiket Franciaország legko- morabb órájában mondott: „A harcot azért vesztettük el, mert túlságosan kevés a gyermekünk és a fegyverünk! Az elmúlt győzelem óta az élvezet felülkerekedett az áldozatosság szellemén!“ Francia- ország feltámadását ezektől a szavaktól kell majd keltezni, ha megszívlelték őket.

Annyi bizonyos, hogy minden kultúrára hármas fejlődési etapp jellemző: építő, stagnáló, s pusztuló fázis. A kultúra és nemzet életének menete: akarás, elérés, kiélvezés.

Franciaország élvezett. Asszonyaik menekültek a női szerep elől, s a férfiaknak nem az édesanya kellett a nőben. Pedig gazdagok voltak.

A magyarságon belül, — hiszen egyenetlenül történt a belső 'kiépülés, bizonyos csoportok, már a harmadik fázisba érkeztek, vagy a civilizáció kezdte ki életerejüket: nincs gyermek, nem kell, ők most élvezni akarnak, vagy csak arra képesek. Élvezni a gondtalanságot, a rizikótlanságot, s játékszernek beszerzett egyetlen gyermek kedvességével változatossá tett nyárspolgári otthont. Ilyen egykét is ismerünk. De hála Istennek, a magyar tájakon még ott van a hatalmas ember-őstelevény.

S a nemzet jövője követeli, g a pórúl járt népek tanulságai sürgetik, hogy azt az őstelevényt kell testileg, lelkileg, szociális gondoskodással felerősíteni, a kiélvezők rovására is, mert a magyar jövő itt, a felduzzadt szomszédok mellett küzdelmesnek, sőt veszélyesnek ígérkezik. Ide nem néhány magasan született albatrosz kell, hanem sok magasra törő, sziklára fészkelt sasfiók. Dr. Kiss István.