Eger - napilap, 1940/1
1940-06-17 / 96. szám
1940. június 17. E G E fi 3 ————■ HÍREK Társadalmi naptár. Június 18: A „Dobó István“ 14. gyalogezred zászlójának ünnepélyes felavatása. Június 18: Komáromy Mariska tanítványainak zeneestélye y27 órakor a ferencesek fehértermében Eger város szegény gyermekei javára. Június 19: Délután 6 órakor a Városi Zeneiskola növendékeinek harmadik vizsgahangversenye. Június 22: A Légoltalmi Liga kerti ünnepélye a Koronában. Június 23: Délelőtt 11 órakor az Egri Tanítóképző öregdiákjai Szövetségének közgyűlése a Líceum dísztermében. Előtte 22-én ismerkedés a Korona-szállóban. — A hőmérséklet csökken. Várható időjárás a Meteorológiai Intézet jelentése szerint: Elénk szél, sok helyen ismét zivataros eső. A hőmérséklet csökken. — Szerdán a rádióban énekel az egri érseki tanítóképző énekkara. Június 19-én, szerdán délben 12 órakor a rádióban énekel az egri érseki tanítóképző-intézet énekkara. A közvetítés Budapestről lesz az I. hullámhosszon. A műsor a következő: Többszólamú egyházi müvek: 1. Menegali: Parce Domine. 2. Martini: Jesu rex. 3. Cascidini: Panis angelicus. 4. Kodály: Ave Maria, 5.Bardos: Ó ékes szép virág. Virág művek: 6. Magyar népi dallamok. a) Erdő, erdő. b) Édeskedves jó anyám, b) A csitári hegyek alatt. 7. Bárdos: Megütik a dobot. 8. Kodály: Katonadal. 9. Kodály: Karádi nóták. Vezényel: Bitter Dezső tanár. Az egri tanítóképző rádiószereplése méltó elismerését jelenti annak a komoly és értékes ének- kulturának, amelyről Eger közönsége a nemrég tartott középiskolai hangversenyen is meggyőződhetett. — Halálozás. Özv. Gesztes La- josné, Érti Hermin érsekuradalmi főerdőtanácsos özvegye június 16-án elhúnyt. Temetése 18-án kedden délután 5 órakor lesz a Fájdalmas •Szűzről nevezett temető kápolnájából, a Városi-temetőben lévő családi sírboltba. Az engesztelő szentmisét 19-én szerdán reggel 8 órakor mutatják be lelkeüdvéért a ferencreDdiek templomában. — A parádi állomás új főnöke. Várhelyi Géza Máv. főtisztet a m. kir. államvasutak miskolci üzlet- igazgatója Párád állomás állomásfőnökévé nevezte ki. — Az 1849. évi hatvani csata hősi halottainak csontjait találták meg a cukorgyári építkezésnél? A hatvani cukorgyárban most folyó alapozási munkáknál ásás közben csekély mélységben több csontvázat találtak. A rendőrségnek tett bejelentésre megállapítottak, hogy több mint száz éve kerültek a holttestek a földbe. Temető lehetett az ásás színhelyén, de az is lehetséges, hogy a hatvaui 1819-es csata hősi halottai vannak ott eltemetve. — R belügyminiszter rendeleté a cukor fejadagnak orvosi igazolás mellett való kiegészítése tárgyában. Csak az esetben lehet kérni a cukor fejadag felemelését, ha az orvos a vizsgált személynél vesebajt, szívbajt, májbetegséget, vércukor csökkenést, gü- mőkóros vagy heveny fertőző megbe- tegedest, vagy a vérkeringési szervek súlyosabb megbetegedését állapítja meg; továbbá, ha a vizsgált személy a 65-ik életévet meghaladta és amellett aggkori gyengeségben szenved, vagy ha senyvedő állapotban van és végül ha nagyobb műtéten ment át. Ez utóbbi esetben legfeljebb a műtét utáni háromheti időtartamra igényelheti a felemelt mennyiséget. A kiadott orvosi bizonyítványban csak azt kell igazolni, hogy a betegnél a fent mondottak alapján és a rendelet értelmében a cukor fejadag felemelésének indokolása fennáll. — «Az ünnepségek, eszem- iszomok nem méltóak a mai komoly időkhöz.» Teleki Pál gróf miniszterelnök az alábbi felhívást bocsátotta ki: Felhívás a magyar társadalomhoz és különösen vezéreihez! — Napró 1-napra futnak be hozzánk hírek ünnepségekről, ünneplésekről, fogadtatásokról, bankettekről. Magam igyekezem jó példával előljárni és ilyenekre meghívást nem fogadok el és megakadályozom az ilyenekből azt, amit tudok. De úgylátom messzebb és jobban hallható szóval kell figyelmeztetnem. Nem méltóak ezek a mai időkhöz. Komolyak az idők, nemcsak a komoly események és veszedelmek miatt, de mert oly komoly feladatok munká- lását és megoldását rég nem kívánta a sors nemzedéktől, mint amilyeneket a mi nemzedékeinktől kíván. Legyünk ezekhez méltóak és hivatásunkra büszkék. Majd azután ünnepeljünk, mikor az mindenkinek illik és amikor majd mindenkinek lehet. — De nem illő ma ünnepelve fölösen dús asztalhoz ülni; amikor annyi a nélkülöző, akik egyek velünk a nemzeti kötelességekben és azok teljesítésében. Igyekezzünk velük egyekké lenni társadalmi életünk gyakorlásában. — Az ünnepségek, eszem-iszomok idejét, költségét jobbra is lehet fordítani. A nemzet tagjai osszák meg gondjaikat. A mai élő nemzedék arra van hivatva, hogy a magyar életbe űj lelket, új erőt, új bensőséget vigyen, ha nem tud, elbukik. Az életben mindenbe keresve keressük, ami összehoz és ami összetart és kerüljünk el mindent, ami egyénileg kellemesebb, vagy megszokott is, ami más magyarnak rosszul esketik. Legjobban összekapcsol, ha észrevesszük egymás baját. * Gyomor-, bél-, vese-, máj- és epehólyagbetegek szívesen isznak reggelenként egy-egy pohár természetes «Ferenc József« keserüvízet, mert ennek hashajtó hatása gyors és biztos, igen enyhe s ezért nagyon kellemes. Kérdezze meg orvosát! Lezuhant a motorkerékpárról. Vasárnap délután Kondás Miklós 35 éves egri vízvezetékszerelő motorkerékpáron kirándult Szarvaskő vidékére és egyik barátját is magával vitte. A szarvaskői bányatelepnél állítólag nagyobb kődarabba ütközött a kerékpár, megugrott és utasai nagy ívben lezuhantak. Mindkettőjüket az egri irgalmasok kórházába szállította egy arra haladó autó. Kondás súlyos sérüléseivel kórházban maradt, társát a kötözés után elbocsájtották a kórházból. — Jubileumi pályázat várostudományi szakmunkákra. A Magyar Városok Országos Szövetségének választmánya elhatározta, hogy a magyar városok szövetkezése 30 éves évfordulójának megünneplése alkalmából várostudományi szakmunkákra pályázatot hirdet. A kidolgozandó pályatételek: I. A városigazgatás racionalizálása. II. A városi üzemek szerepe a városok háztartásában. A pályázati határidő 1941. január 31.-e, déli 12 óra. Egy-egy pályamunka terjedelme a Városi Szemle szedéstükör nagyságában legalább 10 és legfeljebb 20 nyomtatott ív lehet. A pályadíj pályatételenkiut 3000 pengő, amely összeget a bíráló bizottság javaslata alapján csak abszolút értékű s a beérkezett pályaművek között viszonylag legjobb munka kapja meg. Kivételesen értékes több pályamunka beérkezése esetén a pályadíj esetleg megosztható, illetőleg kiegészíthető. A pályázatban bárki részt vehet. A pályamunkák két-két példányban, írógéppel írva, jeligével, névtelenül küldendők, a szerző nevét és címét tartalmazó jeligés levél kíséretében, akár postán ajánlott levélben, akár küldönc útján elismervény ellenében a Magyar Városok Országos Szövetségéhez Budapest V., Vigadó-u. 5., I. 3. A Szövetség fenntartja magának a jogot, hogy a pályázat letelte után a nyertes, vagy dijat nem nyert, de értékesnek ítélt pályamunkák egyes részeit a Városok Lapjában, esetleg más szakfolyóiratban, közérdekből leközöltesse, még pedig a szerző kívánsága szerint akár jelige, akár a szerző neve alatt. Ez esetben a közlés után járó írói tiszteletdíj a szerzőt illeti. A benyújtott pályamunkák közül a Szövetség a cél érdekében a kimerítő, de elméleti mnnkák helyett inkább azokat kívánja előnyben részesíteni, amelyek minél több és minél gyakoribb pozitív javaslatokat tartalmaznak a városigazgatás gyakorlati művelői számára. IRODALOM Megjelent Szepes Béla történeti műve Hatvanról* Ez a monográfia érdekes bepillantást enged egy sokat szenvedett hevesvármegyei község ezeréves történetébe. Elénk tárul a község fejlődése, többszöri elpusztulása, lakosainak ugyanannyiszor való kicserélődése, viszonyuk az egyházhoz, az államhoz, a mindennapi élethez, átérezteti velünk ez a könyv a hazai rögért fizetett ezeréves véradót s a talán még ennél is súlyosabb munKateljesítményt. Érdekes könyv már csak azért is, mert szerzője sem nem történetíró, sem nem szépíró, hanem műgyűjtő. A műgyűjtő szeretetével hordta össze könyve anyagát szinte porszemenként: történeti könyvekből, adattárakból, okleveles publikációkból, statisztikai táblázatokból, közigazgatási aktákból, régi térképekből szedte hozzá össze a morzsákat, hiányzó mozaikszemekért behatolt féltveőrzött levéltárakba, magángyűjteményekbe, csak azért, hogy reliefszerü összképet adhasson szeretett községéről, elsősorban — mint maga mondja — a jelenlegi hatvaniak számára. Célját el is érte, d6 a kitűzött célon tűi jóval többet is: munkáját tanulsággal forgathatja a hatvaniakon kívül történetíró is, nemcsak a benne rejlő s itt először kiadott oklevelek és térképek miatt, hanem azért is, mert ez a monográfia sok minden olyan régmúlt fogalmat is realizál, ami nélkül a magyar falu jelene nem érthető, ilyen történetkialakító elmúlt fogalmak pl.: a tized, dézsma, közbirtokosság, közlegelö, armalista, jobbágy, zsellér, szabados, robot, dica, rovás, vectura. verbung stb. Legnagyobb haszonnal azok forgathatják, akik községük múltját szeretnék megismerni és megismertetni, de azt sem tudják, hol kezdjenek hozzá. Ebben a monográfiában jó indítást s követhető mintát, s főleg régmúlt fogalmak magyarázatát nyerik. E munkába való felületes betekintés kifogásolhatja a teljesség hiányát: hosszú századok történetéről nincs egy sor, azért, mert a szerző a leszorgalmasbb utánajárással sem talált egyetlen adatot sem, ez azonban a mostoha idők, nem pedig a szerző rovására írandó. Legélvezetesebbek azok a fejezetek, amelyekben ép a mostohán reánk maradt adatanyag arra kényszeríti a szerzőt, hogy a sovány anyagot tudományos analógiák alapján, szépíró módjára életképpé dolgozza fel, ilyen pl. az utolsó fejezet: „a törökvilág“. Általában lehetetlen nem érezni az egész munkán egyrészt az ügyszeretetei, másrészt a történelmi tárgyilagosságra törekvést; a szerző mindig megkülönbözteti a megbizható adatokat a valószínű magyarázatoktól s inkább •> ismételten bevallja, hogy egy érdekes kérdésre „nincs adata“, mintsem hogy merész feltételezésekkel pótolná a forráshiányt. Munkája becsületessége, adatainak használhatósága, nélkülözhetetlenné teszi „Hatvan község történetét“ mindazok számára, akik falukutatással, falutörténetírással foglalkoznak, vagy szeretnének foglalkozni. Dr. Pataki Vidor.