Eger - napilap, 1940/1
1940-06-01 / 87. szám
1 2 EGEK 1940. június 1. portok szervezete a ház vagy házcsoport légoltalmi őrségének pa‘ rancsnokából (helyetteseiből) és a légoltalmi őrségből áll. A parancsnokokat és helyetteseiket, valamint az őrségek tagjait (akik egyébként nők is lehetnek) ezekután kötelezően jelölik ki, és az így kijelöltek tisztségüket mint légoltalmi szolgálato sok, a honvédelmi törvény alapján látják el. Az óvóhelyek létesítését valamint a felszerelések beszerzését a rendelet a háztulajdonosok kötelességévé teszi. Ott, ahol az épületek bizonyos házcsoportokat alkotnak, a beszerzések terhe a háztulajdonosokat együttesen — bizonyos kulcs arányában — terheli. Az őrségek működőképességéért az őrségparancsnokok (akik már lakók is lehetnek) felelősek. A mulasztókkal szemben a rendelet különösen súlyos büntetéseket tartalmaz, sőt ott, ahol pl. az óvóhely kiépítése vagy a beszerzések foganatosítása a kitűzött határidőre nem történik meg, a hatóság az építést vagy pótlást a mulasztó terhére és költségére maga Í3 elvégeztetheti. A szervezéssel kapcsolatban a házak felvételi munkái a napokban indulnak meg. Reméljük, hogy Eger lakossága a rendeletben foglalt légoltalmi kiépítésben a hatóság amúgy is nehéz munkáját elősegíteni és támogatni fogja, mert mindenki belátja, hogy ezek az intézkedések csak magának a polgárságnak megvédését célozzák. Hevesy Sándor. Megtartották a Baross-Szövetség első adóügyi tájékoztató előadását Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a keresztény magyar kereskedelem érdekképviselete, a Baross Szövetség egri csoportja elhatározta, hogy tagjai tájékoztatására adóügyi előadásokat rendez. Az előadások megtartására dr. Pál Endre városi aljegyzőt, a városi adóhivatal főnökét kérte fel a csoport elnöksége. Az első adóügyi tárgyú előadást csütörtökön este 8 órakor tartotta meg dr. Pál Endre a Keresztény Iparoskor nagytermében, amelyet a Szövetség tagjai és meghívott vendégek zsúfolásig megtöltöttek. Az előadást Antoni Jenő ügyvezető-elnök üdvözlő szavai vezették be. — Mai meghívásom azt igazolja — mondotta dr. Pál Endre, — hogy a Baross Szövetség helyesen értékeli Nagyvállalat fiókja keres fix javadalmazás mellett üzletszerzőket. Cím a kiadóhivatalban. fel az adóztatásra vonatkozó törvények és rendeletek megismerésének szükségességét és nagy jelentőségét. A Szövetség belátta, hogy ma már nemcsak azoknak kell ismerni az adójogszabályokat, akik kivetik az adót, hanem azoknak is, akikre kivetik. Mert ma már nem elég egymagában az adókivető közegek szakismerete és lelkiismeretessége ahhoz, hogy az adóztatás helyes, igazságos és arányos legyen, hanem ehhez maguknak az adózó polgároknak készséges, tényleges közreműködése is szükséges: a bevallások helyes kiállítása, mások adójára tett észrevételek benyújtása, az érdekképviseletek kiküldötteinek és az adó- felszólamlási bizottsági tagok helyes eljárása által. E jogok és kötelezettségek kifogástalan gyakorlása azonban a jogszabályok ismeretét kívánja meg. Ezúttal a kereskedő és iparostársadalmat legközelebbről érintő adónemet, a kereseti adót ismertette a legnagyobb részletességgel az előadó. A nehéz és terjedelmes joganyagot mindvégig lebilincselően egyszerű modorban, szemléltető ábrázolásokkal, gyakorlati példák kidolgozásával tárta a hallgatóság elé. A kenyérért végzett egész napi munkában kifáradt iparos és kereskedő hallgatóság feszült érdeklődéssel másfél órán át kísérte figyelemmel az adóbevallási kötelezettség, a bevallási ív kitöltése, a kivetési eljárás, az adófelszólamlási bizottsági munka, az alkalmazottak kereseti adója, az ál talányozás s más részletkérdések beható tárgyalását. A tanulságos előadását Antoni Jenő ügyvezető-elnök mondott köszönetét. A legközelebbi tájékoztató előadás tárgyát és idejét a csoport elnöksége külön meghívón fogja közölni az érdkeltekkel. Az idei tavasz főnyereményt jelentett az egri zöldségtermelőknek 300 pengőig ugrott fel a gyökér mázsája és még ma is 140—160 pengő ezer pengő Igen sok pénz, de könnyén hozzájuthat, ha idejében gondoskodik arról, hogy beszerezze állam- sorsjegyét. Húzás már június 5-én. R sorsjegy ára: egész P 3, fél P 150. Kapható minden sors- jegyárusitónal és az össszes dohány tőzsdékben. Eger, május 31. Nem kell föltétlenül sorsjegytől várni a főnyereményt. Előfordul néha, hogy a dolgos, szorgalmas ember a munkája gyümölcséből is meggazdagodhat. A hírneves egri zöldségtermelés verejtékes munkát jelent a termelőnek, de nem minden évben jelent megfelelő jövedelmet. Az elmúlt évben csak 14 pengő volt a kiváló zamatú egri zöldségnek, a gyökérnek, vagy ahogy Egerben a földmívesek nevezik: a «gyükernek» az ára. Az idei tavaszon ez a igyüker» mesébe illő árakat ért el. Napről-napra emelkedett. Túlment a 100 pengőn, de később s 200 pengőn is, végül elérte a 300 kemény pengőt mázsája. Az új zöldség megjelenésével csökkenni kezdett ez a magas ár és ma kb. 140—160 pengőnél áll. A nem remélt áremelkedés számos gazdát boldoggá tett. Akadt olyan szegény kistermelő, akinek egyszerre húszezer pengőt olvastak markába az egri piacon eladott „gyökeréért. Egy másik kistermelő föld- mives 17.000 pengőt kapott egyszerre. Jellemző, hogy senki sem irigyelte a nagy pénzhez jutott kisembereket. Inkább jólesett mindenkinek, hogy egyszer a szegényembert is meglátogatta a szerencse. * Igaz, ami igaz. Főnyeremény nagy szerencse ! De, hogy nyerjünk, ahhoz sorsjegyet kell vennünk. 3 P-ért egész, vagy P50 P-ért egy fel államsorsjegyet kaphat. Húzás junius hó 5-én. Ä nagy dilemma. Meghagyjuk-e tévedésében és esz- telenségében a világot, vagy ábrándítsuk ki minden áron? Ez ám a nagy dilemma! Rotterdami Erazmusz, a lágy humanista, korának nagy meglátója volt. Érezte a közeledő veszélyt. A középkor széttöredezett univer- zálizmusának repedésein már felhallatszott a mélyből az alsó erők fortyogása, mik Lutherben és később a francia forradalomban robbantak elő. De Erazmusz, a nagy észrevevő nem mert megálljt kiáltani a kortársaknak. Elégtételül önmagának megírja világhírű szatíráját: A balgaság dicsérete. „Az élet csak az esztelenségekben kellemes“, idézi Sophoklest a Balgaság úrnő, tudós talárban, csörgő sapkával a fején. S a szerző? Könyve után különös mosollyal lóhátra ült, onnét tekint- get szét s úgy ügetett át a másvilágra, hogy kitért minden határozott megnyilatkozás elől. Békében akart élni. Felvilágosítsuk-e az embereket tévedéseik felől, vagy inkább legyünk mi is békességben? Itt van például a Költő. Gratuláljak én is fűzfa verseihez, mint a többiek? S a Szerző. Apjától 100 holdat örökölt s most mindenáron irő akar lenni. Jelenleg a drámánál tart, elhozta nekem is kúsza kéziratát. Miaden öt percben megölnek benne valakit s a végén már csak a függönyhúzogató marad életben. Itt a nagy dilemma: tanácsoljam neki a szántás-vetést, vagy udvariasan küldjem máshoz, mint ahogy hozzám is biztatásra jött? Azután itt van a Kortárs, velem egyazon nemzedék tagja. Okos szeméből mély lélekre nyílik ablak, sokat, értékeset vár tőle mindenki. Egészen tegnapig, vagy tán még esetleg holnaputánig. Figyelem életének, szellemének lángolását. Csak adni tud. Az alkotás ideje is elérkezett már, de eddig még a fészekhez sem volt ideje hozzáfogni. Maholnap eresz sem lesz, ahová beálljon. S én látom a mélység titkát: az olaj folyton fogy, tölteni kellene tudással, kegyelemmel, tiszta szerelemmel, az öregeknek folyékony, aranyba oldott bölcseségével. S nem teszi, nem teszi. Oldott illatot érzek körülötte több virágról. Megmondjam neki? Itt a nagy dilemma. De akkor kije marad, aki őszinte lesz hozzá ?! Minduntalan találkozom a Törekvővel is. Tehetséges, tele erővel. Csak az a baj, hogy pénzre szeretne váltani mindent. Észt és időt. A másik meg hatalmat akar, dicsőséget s nekiindul a létrának fölfelé. Mit mondjak neki, mikor pedig látom, hogy nőni is tudna, s nem kellene létra, kapaszkodás, stréberség. így gyökértelen marad. Nem lesz belőle fent vezér, csak felső. De ki mondja ezt meg neki ?! A lelkiismeret sokszor meg kiáltani kénytet. ügy mint az elmúlt nyáron Heidelbergben, a Gaisberg- strasse kauyarodójánál, ahol a hősök temetőjének meredekje következik. Fentről őrült iramban jön önsúlyával kerékpárján egy diákember. Elszámította magát, nem emlékezett az éles kanyarra. Rákiáltok. O azonban fölényesen veszi a fordulót s a következő pillanatban sikoltás: rettenetes Ívben kirepül és vele együtt még két gyalogjárót visznek el zúzott bordával a mentők. Csak a gyorsaságon múlt, hogy ott nem fogtak szemtanúnak. Istenem, hányszor kellene valakire rákiáltanunk, a végső következménytől visszatartanunk! Csak az a baj, hogy ha van is idő bizonyítani, az intuíciónak, megérzésnek nincsenek mindig bizonyítékai. Ha meg a történelem tanulságaira hivatkozunk, azt vágják vissza: a történelem legfőbb tanulsága, hogy ne törődjünk tanulságaival. Korfordulóban vagyunk! Sajnos, a jelenről nincs legtöbbször áttekintésünk, életünk sokszor csak bukfenc a hányattatásban, s nem tesz ki egy korfordulót magában, a csillagokat
