Eger - napilap, 1940/1
1940-05-25 / 83. szám
EGER 1940. május 25. való. A közönség széles rétegeiben a műélvezetre való tekintettel máris nagy az érdeklődés. A jegyek egy része már jóeleve, elővételben elkelt. Természetes, hogy a rendezőség gondoskodott a közönség befogadására alkalmas ülőhelyekről, sőt kikeresve a legelőnyösebb szin- és hanghatást, a fényben úszó és lobogódíszben pompázó Líceum udvarán, külön emelvényt állított fel ülőhelyek számára. Részben a zeneélet egyik legnaEger, május 25 Az elmúlt színi évadokban mindig kedvelt volt az Eger és a szín- igazgatók közös akciója, amely az Eger olvasóinak néhány alkalom mai féláru színházi jegyet biztosított. A népszerű Eger előadásokat most vitéz Bánky Róbert is meghonosítja és hétfőn olvasóink az Eger szelvényével 50 százalékos kedvezményű jegyet válthatnak a Gyurkovics fiúk kitűnő előadására. A vérbeli operett pompásan robog Egy ezredünnepélyen hallottam a következőket valamikor. A szónok maga mondta el. Ütközet után összeszedték a halottakat, köztük egy fiatal kis kadétot is. Zubbonya zsebében noteszt találtak, tele följegyzéssel. Egyik helyen ezt írja: Itt fekszünk a hevenyészett lövészárokban s ime a sárba beletaposva egy csipkerózsa érett piros bogyójára leltem. így szólítgattam: Te piros csipkebogyó, hogy kerültél ide? Hiszen valahol a szomszéd hegyoldalon volt a tanyád, ott virultál, ott illatoztál! Lám, lám, mi lett a sorod! Valamikor pillangók udvaroltak neked s most sáros csizmák gázolnak rajtad. Senki érted nem hajolna. No, gyere csak, megőrizlek, visszaviszlek a magas hegytetőre. A szónok akkor még, a Trianon első éveiben, nem tehetett mást, mint két kézzel markolta meg a legfájdalmasabb húrokat: Sárba, porba tiport piros magyar vércseppek, megalázott magyar dicsőség, mi sorsra jutottál? Valamikor Európa udvarolt neked s most mi sorsra jutottál, mi sorsra jutottál ? Azóta tizenöt év múlt el s lehajolt Valaki érte, felvitte, elültette a csipkebogyót és tavaly óta virágzik, illatozik a magyar dicsőség. S a pillangók újra udvarolnak neki? Ne udvaroljanak, ne hízelegjenek. Nem kell. Mit használt a magyar ügynek, hogy Heine 1848- ban igy verselt rólunk: gyobb kiválóságának jelenléte miatt, részben pedig a műsor gyors és pergő lebonyolítása érdekében az est pontosan félkilenckor kezdődik. A rendezőség kéri szeretettel várt közönségét, hogy helyét mindenki időben foglalja el, hogy a megkezdett előadás zavartalanul folyhas* sék és főként, hogy az ifjú szereplők minél előbb otthonukba térhessenek. A műsor kb. 1V2—2 óráig tart. Jegyek a helyszínen is kaphárom felvonáson keresztül és szórja a vidámságot, a jó kedvet. A féláru jegy váltására jogosító utalványt az alábbiakban közöljük: Utalvány a Ggurkovics fiúk május 27.-Í előadására. 1 drb--------------------jegy. A z üresen hagyott helyre olvasóink írják be az igényelt jegyet. Venn ich den Namen Ungar hör, Wird mir das Deutsche Wams zu enge, Es braust darunter wie im Meer, Mir ist s, als grüssten mich Trompetenklänge.. Ugyanakkor Ibsen írogat lelkesen a magyarok hősi büszke nevéről, s a francia Hugo Victor és egy egész liberális romantikus irodalmi iskola meríti témáját a 48-as honvédekről. Mi segítséget hozott mindez nekünk? Ma is mondják rólunk, hogy virrasztó láng vagyunk a huzatos Európa közepén. Csak hagyják a frázisokat, nagy kísértés van bennük. Sokkal mélyebb és ígazabb Illyés Gyula látása rólunk: Ha hazám térképére nézek és látom a zöld mezőben a két folyót, olyan, mintha egy királyasszony volna bezárva egy szép kertbe, s a két folyó mint égnek tartott két karja: segítséget kér már századok óta s a történelem tanúsága szerint egyre csak hiába. Magunkra eszmélésünk legmegrázóbb élménye a magányosság, elhagy atottság. Egyedül vagyunk múltúnkkal, magunk harcoltuk meg. A nyelvünkkel, zenénkkel. Egyedül hősi halottainkkal évszázadok óta, pedig majdnem mindig európai küldetést teljesítve estek el. Nagyon jól ismerjük történelmünket, múltúnkat s nem ábrándozunk a jelenünk felől sem. Azt is tudjuk, hogy olykor csak holmi élettérnek tartanak bennünket. Ó, a mi költőink előbb szóltak már nekünk erről és többet is mondtak: élethalál tér vagyunk, mert itt élnünk s halnunk kell. Élet-halál tér! Nagy titok ez, hiszen már egy évezred óta látszólag folyton a halálba loholunk: „A magyar százfelé dacolt szívós és bolond erejével, szép erejével“ (Ady), s mégis élünk. A világháborúban 580,000 hősi halottat vesztettünk. Ebből 37,000 van magyar földön eltemetve, a többi idegenben, hősi csaták színhelyén piheni álmát. S mi mégis élünk! Mikor a török kitakaiodott innét, 900 falu tűnt el az Alföldön a föld színéről, Pesttől Szegedig csak három lakott hely volt: Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, s közben egyetlen tanya sem. 1720-ban az ország lakosainak száma 1.770,000; Erdélyé 800,000. Ebből együttvéve magyar nemzetiségű 1.160,000 lélek csak. És mégis élünk! * Roppant magányosságunk tudatát töltse ki az az érzés, hogy nagy méltóság magyarnak lenni. A múlt jogán, életerőnk és tudásunk címén, szerepünk által, népünk értékeivel, földünk kincseiben. Az elmúlt évek keservei sokra megtanítottak. Befelé fordult a figyelmünk, felfedeztük önmagunkat s amit még eddig sosem tettünk: sokra tartjuk népiségünket. Csak most ismertük meg egymást igazán. Az élőket is, nemcsak a felmagasztalt halottakat. S minthogy testvérek vagyunk, mindnyájunké annak a méltósága, hogy magyarnak születtünk és boldogan várjuk azt a közeli jövőt, amikor már közkincs lesz ebben a hazában minden, ami jobb, erősebb, boldogabb magyarokká tehet. Az élőket emeljük fel, ne csak a halottakat magasztaljuk! Mikor Schlich bevette Kassát, Kiss Ernőt pedig a szerbek verték meg, s Peiczelt a németek és Görgey kénytelen volt Budát feladni, a 48-as kormány Debrecenbe menekült. Kossuth, aki eddig a nemesség harci erényeit és hazafiságát akarta felkelteni azzal, hogy „adas- sék meg a nemességnek az, amire méltán számot tarthat, miszerint legyen kedve a hazát ezen veszélyben védeni“ — most a parasztságba veti reményét, guerilla harcot hir det, patetikus fogadalommal 10 hold ingyen földet Ígérvén azoknak, akiket „ilyen csatározás közben szerencsétlenség érne.“ De ugyanakkor gróf Szapáry Antal a 48-as reform törvények tárgyalása óta olyan kardot hordott magánál, melyre ez volt vésve: Kártalanítás vagy halál! Most másként lesz: nem várunk a hősi halálig, sok-sok élő magyar kell. Felemeljük őket mind! Új történelmet tanulunk: nemcsak meghalni a hazáért, hanem élni érte okosan, hasznosan, alkotó munkában ! S mindenkit kártalanít a nemzet jövője, életben maradása, mit egyébként egészséges magyarok hij- ján örökre elveszíthetünk. 1 szó mint száz; ne gondolkozzon soká, mert az idő szalad! Közeledik az Állami sorsjáték húzása, melynek I főnyereménye 40.000 Pengő. Ezenkívül még; 20.000 P 10.000 P 2 x 5.000 P 4 x 2.500 P 6 x 2.000 P és 22 x 1.000 P és még számos kisebb és nagyobb nyeremény, melyeket mind készpénzben fizetnek ki. Húzás június 5. Kevés helyen tisztelték meg úgy & világháboiú hősi halottjait, mint a heidelbergiek. Kerítettek nekik olyan katonatemetőt, hogy elállt a lélegzetem, mikor benne jártam. A város mellett kinézték a legmagasabb hegyormot. Felhő övezi legtöbbször. Felmentek a csúcsára, kiverték onnét fészkükből a sasokat, a hegy tetejét egyenesre vágták s a sokszáz heidelbergi hős a gyönyörű Neckar völgye fölött sziklasírokban alszik. Minden sírhoz egy- egy kifaragott fejfa, a bérc köveiből A temető olyan magasan van, hogy szinte belátszik onnét a francia földre, ahonnét olykor hatalmas viharban zúdulnak a felhők, de a sziklák, a fejfák csak állnak s a villámok csattanását csengve vágják vissza, mint a kovakő. A mi halottaink, a megboldogult hősök csak nyugodjanak, ahová sietségünkben eltemettük őket. Nem zavarjuk csendes álmukat. Mi is hegyeket vágunk ugyan egyenesre, völgyeket töltünk be, vércséket és élősködőket verünk ki a fészkükből: kell a hely a magyaroknak, de az élőknek, dolgozóknak. Magas hely, száraz, napos, magvetős, aratós hely, fel egészen a Kárpátokig. A tetejéig fel kell töltenünk élő, erős magyarokkal, mert most még csak 600 méterig lakjuk ezt a gyönyörű amfiteátrumot. De nagyszerű jövőt is ígér: minden magyar izma, lelke, jelleme kidolgozva, kifaragva s megvetett lábakkal állnak majd a sáncokon, munka, hivatás őrhelyein s ez a népében megerősödött nemzet a körülöttünk duzzadó fajták áradatát öntudatosan, önerejével veri majd vissza! Dr. Kiss István. * Hmit ma megtehet, ne halassza holnapra, mert június hó 5-én van a m. kir. államsorsjáték húzása, s ha elfelejti megvásárolni a sorsjegyet, úgy azon nem vehet részt, pedig a főnyeremény 40.000 ar. pengő. Minden este cigányzene. WÁGNER-VENDÉGLÖ kerthelyisége családok szolid szórakozó helye. (Állandóan kassai világos és barna sörök esapolasa.. Záróráig nyitva. OIMIIMHWIIWIIMIIMIIWIIMIIMIIMWXOWIIMUMIIWIIMIIIMIl Egyedül, halott hőseinkkel
