Eger - napilap, 1940/1
1940-05-11 / 75. szám
2 EGER 1940. májas 11. Vitéz Somogyvárys a Frontharcosok című színmüvével nyitja meg az egri színlldényt vitéz Báiky társulata A társulat tagjainak névsora Eger, május 11. Eger város közönsége a régi megbecsüléssel és szeretettel fogadja a magyar színházi kultúra egyik leg-, komolyabb és legértékesebb munkását, vitéz Bánky Róbert színigazgatót és színtársulatát, aki május 16-án kezdi meg az egri színi idényt. Ennek a megbecsülésnek sok jelét adta már a múltban a színházkedvelők tábora, most, hogy a társulat nemcsak prózai darabok, hanem zenés vígjátékok előadására is berendezkedett, kibővült és a sajtó bírálata szerint az ország legelső vidéki prózai társulata lett, még meg- okoltabb ez a jóindulat és támogatás. Vitéz Bánky társulata vitéz So- mogyváry Gyulának, a híres „Gyula diáknak“ a rádió igazgatójának legújabb darabjával, a Budapesten nem régen nagy sikerrel bemutatott »Frontharcosok“ című színművel kezdi meg előadássorozatát. A megnyitó díszelőadás műsora a következő: Himnusz. —. Beköszöntőt mond vitéz Bánky Róbert. — Nyitány. Játssza a 14- honvéd gy. ezred zenekara. Vezényel: Fest Vidor karnagy. — Frontharcosok színmű 3 felvonásban. Eger, május 11. Elindultunk tegnap délben, hogy meglátogassuk az első önkéntes egri vöröskeresztes ápolónői tanfolyamot. Útközben az egri vöröskeresztes tanfolyamok szervezéséről kérdést inA társulat névsora a következő: Igazgatóság: Igazgató: vitéz Báuky Róbert, h. igazgató: Bánky Elemér, bérletező titkár : Korándy Dénes, gazdasági titkár: Czombál Lajos, főrendező: vitéz Zemplényi Zoltán, rendezők: Kozma Andor, Zilahy Pál, karnagy: Fest Vidor, ügyelő: Czombál józsef, súgó: Gáspár Ilona, pénztárosnő: Móricz Erzsi. Előadó művészek: Alszegi Lajos, Andrási Márton, vitéz Árky Ferenc, Bakos Gyula, vitéz Bánky Róbert, Bánky Elemér, Bárdos János, Czombál Lajos, Czombál József, Kozma Andor, Korándy Dénes, i'Somogy- váry Rudolf, Sorr Jenő, Szalay Károly, B. Szabó Gyula, vitéz Zemplényi Zoltán, Zilahy Pál. Állandó vendégek: Szeleczky Zita színművésznő, Turay Ida színművésznő, Mészáros Ági színművésznő, Püakösti Andor rendező, Dr. Hosszú Zoltán, rendező, Básthy István díszlettervező. Előadó művésznők: Buday Tusy, Barcsa Erzsi, Botond Mária, Feleky Sári, Földessy Lilla, Gáspár Amália, Halassy Mariska, Haraszthy Irén, Kiss T. Kató, Kmetty Mária, Moory Lucy, Nagy Anci, Polgár Margit, Révy Baby, Simó Mária, Simonyi Lívia, Vincze Rózsi. téztünk dr. Pál Endre városi aljegyzőhöz, a Vöröskereszt Egyesület egri titkárához, aki a következőkben tájékoztatott bennünket: — A vöröskeresztes tanfolyamok közigazgatási szervezése ez év február 25-én tartott toborzó gyűléssel kezdődött. A propaganda gyűlésnek nagy hatása volt, s igen sokan jelentkeztek a tanfolyamokra. Amint ezen a gyűlésen előre jeleztem, először a női egyesületekbe tömörült hölgyek kerültek kiképzés alá. — Február óta 2 „első segélynyújtási tanfolyamot“, s 4 „házi betegápolási tanfolyamot“ tartottunk 282 hallgatóval, párhuzamos kiképzési rendszer mellett. És most áll befejezés előtt — a honvédelmi minisztérium rendeleté alapján — honvéd orvosi szervezéssel vezetett s hat hét óta tartó úgy nevezett »önkéntes vöröskeresztes ápolónői tanfolyam« 33 hallgatóval. E háromféle tanfolyam hallgatói az Angolkisasszonyok egri intézetéből kerültek ki, az intézet szerzetes tanárnői, laikus testvérei, növendékei és az intézetben működő úrhölgyek Mária- kongregációjának tagjai közül. — Fáradhatatlanul, kedvvel és szeretettel foglalkozott a hallgatókkal Fehér Gizella oktató nővér. — A tanfolyam hallgatói a magasabb nemzeti célok szolgálatába állva, heteken keresztül kitartással, szorgalommal tanultak és dolgoztak. Terhes és igen komoly munkát végeztek különösen az önkéntes vörös- keresztes ápolónői tanfolyamot hallgatók, akik hat hét óta reggeli 7 órától teljesítenek kórházi szolgálatot. Ezek a hallgatók valóban nagy áldozatot hoztak, hetek óta távol vannak otthonuktól a délelőtti, sokszor még a délutáni órákban is. R tanfolyam hallgatói. Az első hetekben a honvéd kórházban, most pedig a irgalmasok kórházában tartották a vöröskeresztes önkéntes ápolónői tanfolyam előadásait. Amint belépünk a tanfolyam termébe, kedves és megható kép tárul elénk. Az előadó orvos beszél, kérdez, magyaráz és fehér köpenybe öltözött harminchárom egri nő Fiú- és leányinternátusba felvétel. Ä hódmezővásárhelyi Ref. Egyház 8 oszt. fiúgimnázium (I., Kossuth-tér 6 ) és 8 oszt. leánygimnáziumával (VI., Szt. István-tér 2.) kapcsolatban ez intézetekkel egy telken külön fiú- és külön leányinternátust tart fenn. Felvételi kérvények júl. 31-ig nyújthatók be. Ä teljes díj, lakás, fűtés, világítás, mosás és napi négyszeri bőséges, ízletes ellátással együtt havonként a fiú-int.-ban 50 P, a leányint.-ban 55 P. Kívánatra részletes tájékoztatót küldenek az Igazgatóságok. hallgatja nagy figyelemmel. Harminc- három egri nó, minden fáradalmat és áldozatot elviselni kész a hazáért. Hőslelkű leányok és asszonyok, akik szívük mélyén őrzik azoknak az egri nőknek dicsőséges hagyományait, akiknek történelmi hőstettét Eger főterén az ércszobor egyik alakja hirdeti. Ennek az első egri vöröskeresztes önkéntes ápolónői tanfolyamnak fehér köpenyes hallgatóiban a következő egri hölgyeket ismerjük fel: dr. Hedry Lőrincné, dr. Simkovits Józsefné, Ivanovich Magda, dr. Joőb Gézáné, Hedry Magda, Szalóky Edé- né, dr. Csepreghy Lászlóné, Hisztay Kálmánná, Danassy Zseni, Szilágyi Vilmosné, Cservenyáuszky Ilona, dr. Kovács Józsefné, Király Istvánná, dr. Hallay Imréné, Kovács Margit, Németh Éva, Németh Ilona, Ringel- hann Béláné, Kovács Éva, Angyal Ilona, Kápolnay Gabriella, Hodák Ilona, Morandi Gabi, Bárdos Éva, dr. Marina Györgyné, Boda Erzsébet, Boda Margit, Zbisbó Anna, Turchányi Anna, Élthes Edit, Simon Mária, Keizer Klári, Vele Klári. Az oktató nővér Kérdést intéztünk a tanfolyammal kapcsolatban Fehér Gizella vöröskeresztes oktatónővérhez. A következő választ kaptuk: — Nagyon lelkesek a tanfolyamunk hallgatói. Teljes számban megmaradtak, s ma is együtt vannak, akik kezdték. Nagyon komolyan vették mindannyian feladataikat. Ma vizsgáznak, az első egri vöröskeresztes önkéntes ápolónői tanfolyam hallgatói Vizsgaelőtti látogatás a tanfolyamon R kertünk tavasszal A folkloristák a magyar népdal kincseinek feltárása közben roppant érdekes megállapításokra jutottak. Többek között arra, hogy a magyar nép dalaiban és szólásaiban a jelképek túlnyomó részét nem az állatvilágból veszi, mint a germánok és a szlávok, hanem a növényekről, virágokról. Legfeljebb a madárvilág egy-két csinosabb alakja szerepel még szindus képzeletében, mint a galamb, vagy gerle. Azt mondják, hogy ez keleti örökség bennünk. Hm, milyen szerencsés vagyok én most ezzel a keleti örökséggel. Tudniillik kertünk állatállománya mindössze néhány vakondok, aztán vagy tiz földi béka és egypár fürge gyík. Napfölkeltekor járok közéjük. Rendszerint vége már az éjszakai vadászatnak s éppen akkor buknak be némán rejtekhelyükre a kert köves szegélyein. De virág, fű, fa, az van! Minden tenyérnyi hely megujúló csodája a teremtésnek. Keletről jöttem én is, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy tudok velük társalogni. Ennyire szólogató ember nem vagyok. Csak megállók és nézem őket. Két-három hete figyelem már: az egész kert ilyenkor tavasszal ünnepélyes nagy hangulattal teli, minden, ami él itt, vége nem szakadó páthoszban látszik, s ha tudnám, se merném megszólítani őket. Úgy állok ott elbűvölten, mint egy körmenet szélén. Szeretném látni azt az embet, aki egy körmenetet meg merne szólítani. Mert a fák, virágok, füvek élete olyan most tavasszal: méltóságos, színpompás körmenet, ünnepélyes kiáradás feltárt kapukon a fény felé. Előhoznak magukból mindent: színt, magasságot, illatot, formát, szegélyt, s elbűvölő rendben, meglepetést meglepetésre halmozva kiteregetik valamennyit a Nap elő. Tessék elhinui: megdöbbentő gazdagság, ami egy-egy csírában, piciny virágmagban rejtezik láthatatlanul, zsúfoltság nélkül s mégis minden pillanatban kibomló bőséggel. Elnézem udvarunk egyetlen tölgyét: parányi makkbői lett, s most micsoda izmos erővel tarajosodik a kert virágai fölé. Van rajta három fészekodu, aztán nagy tábornoki méltóság s levelei, ha alulról nézem, csupa kemény ötletet rajzolnak bele az ég kékjébe. Vagy ott van három nagy gesztenyénk. Diónyi magból lett. Micsoda hatalmas kiáradás, kivonulás, milyen elkápráztató díszmenet gyertyás virágaival a bámészkodó ember szeme előtt, aki olyan nagyra van préselt, lapos gondolataival, ötleteivel. Van aztán két ezüstfenyőnk. Roppant előkelőek, vasalt a gallérjuk s nem társalog velük senki. De mellettük egy duhaj Mózes bokor bontja ezer-ezer virágát s néhány pünkösdi rózsa szédíti a bogarakat kicsattant bimbókkal. Minden él, törekszik, feslik, nyüzsgésben van. Belenéztem nagyítóval névtelen kis férceit virágokba: belül bámulatos rend, bűvös barlang s boldogan l&kwározó tűhegynyi bogárkákkal tele. * Most aztán szomorú dolog következik. Van egy sor akácunk. Lassan indulnak nagyon s egy pedig végkép magára zárta az ajtót: nála nem lesz kivonulás, elmarad a kör- menet. Emberformája van, kicsit előrehajolva. Ha megszólalna, biztosan ezt mondaná: Eh, nem érdemes! Keserű emberek szavajárása, aztán a nagy legyintőké, a dohogó, penészes kritizálóké. Mérgezett lelkek. Felnőnek a kertben, elérnek egy bizonyos magasságot, elég ahhoz, hogy a világot szemmel tartsák, a gyökér bent van mélyen s aztán... aztán ? Minden egészséges emberben él az az ösztön, hogy feltárja kapuit és kirakja értékeit az Isten elé. Roppant gazdagság, roppant mélység minden lélek, S az a jóságos
