Eger - napilap, 1940/1

1940-04-26 / 66. szám

Eger, LI. évfolyam, 66. szám. Ara 8 fillér ♦ Péntek f> Trianon 21, 1940. április 26. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Magyar testvér! Hajléktalanná vált testvéreid várják adományaidat. A Kormányzó legfelsőbb elismerése a honvédségnek hősies, árvízvédelmi, valóban honmentő munkájáért A vidéki cckoradag (B. E.) Április 15-én nálunk is életbelépett a jegyrendszer a cukor­nál és zsírnál. Csak a háború nyol­cadik hónapjában tette meg a kor­mány az első korlátozó lépést, ak­kor is csak két élelmezési cikknél s a magyar közönség — ezt min­denki megállapíthatja — egészen természetesnek találta a kényszer- intézkedést. Nem szorul sok magya­rázatra, hogy miért kellett így el­járni, az értelmes és józan magyar közönség tisztában van azzal, hogy ennek meg kellett történnie. Hiába — háború van s az élelmiszerekkel takarékoskodni kell. Még jóval a háború kitörése előtt olvashattuk, hogy egyik-másik kül­földi állam milyen szigorú gazdál­kodást vezetett be az élelmiszer- ellátás terén: a legfontosabb élel­mezési cikkekben készleteket tarta­lékoltak, a napi fogyasztást pedig csökkentették. Nagy propagandát indítottak a közönség felvilágosítá­sára, hogy nem muszáj mindenből annyit fogyasztani, mint amennyi­hez a boldog béke napjaiban, a pol­gári kényelemben hozzá voltak szok­va, sokkal kevesebből is egészen jól fenn tudja magát tartani az emberi szervezet, sőt talán racionálisabb, észszerűbb is így a táplálkozás. A háború kitörése után pedig majd­nem minden európai államban be­vezették lassan az élelmiszer-jegye­ket s mi csak most, amikor már háromnegyed éve dúl a háború, kö­vettük a többi állam példáját. A magyar közönség — s ez dicsé­retére legyen mondva — teljes nyu­galommal, mint háborús időben ter­mészetes intézkedést fogadta a jegy­rendszer bevezetését, sőt talán ki­csit csodálkozott is, hogy ez nem történt meg már korábban. A zsír­korlátozás — mint ismeretes — a vb dékre nem is vonatkozik, a főváro­siak részére megállapított havi 1 ki­lós fejadag pedig bőségesen elegen­dő a háztartások céljaira. A cukor­adaggal is be kell érnie Budapest lakosságának, még ha ez csak 2/3 ré­sze is az eddigi fővárosi átlag- fogyasztásnak. A vidék mezőgazda- sági lakossága meg különösen meg lehet elégedve, mert a havi 30 de- kás cukorfejadag, amit neki a ren­delet juttatott, közel kétszer annyi, mint amennyit a gazdaközönség ál­talában fogyaszt. Maga Teleki Pál gróf miniszterelnök mutatott rá arra a kormánypárt legutóbbi értekezle­tén, hogy a cukorfejadag megszabá­sánál tulajdonképpen a falu számára történt kedvezés, nem lehet tehát azzal agitálni, hogy „másodrendű állampolgárokká“ szállítja le a ren­delet a vidék lakosságát. Általánosságban jól járt a vidék, de nem jártak jól a vidéki lakosság egyes rétegei: a tisztviselők, ügy­védek, orvosok, tanárok, tanítók és kereskedők stb., akik csaknem ugyan­annyi cukrot fogyasztottak, mint a fővárosiak s a rendelet most keve­sebbet juttat nekik. A miniszterel­nök is foglalkozott ezzel a problé­mával beszédében, s rámutatott ar­ra, hogy nálunk a falu és a város életmódja nem áll olyan közel egy­máshoz, mint más államokban s maguk között az egyes vidéki vá­rosok között is nagy különbségek vannak, annyira különböző cukor- fogyasztásuk. A fejadagot egysége­sen megállapítani nem lehetett a fő­városban és a vidéken, mert akkor a jóval kisebb vidéki átlagfogyasztás következtében országos láuckeres- kedés indult volna meg, aminek el­lenőrzése és megfékezése nagy szer­vezetet igényelt volna. Ugyanígy rendkívül bonyolult lett volna a vi­déki városok között megkülönböz­tetéseket tenni, ami csak még na­gyobb hivatalnoki apparátust igé­nyelt volna s megint csak növelte volna a jegyrendszer bevezetésének amúgy is nagy költségeit. Hiába — állapította meg bölcsen Teleki Pál gróf miniszterelnök — minden in­tézkedésben van valami igazságta­lanság s nincs olyan kérdés, ame­lyet száz százalékos igazsággal le­hetne megoldani. A miniszterelnök hozzátette mind­járt, hogy ha majd számbavették a magánháztartásokban felhalmozott cukorkészleteket, akkor esetleg mód nyílik a vidéki intelligenciára nézve sérelmes intézkedés részleges mó dosítására. A készletösszeirások, mint tudjuk, megtörténtek, a szám­bavétel folyamatban van, s ennek alapján a miniszterelnök fenti ki­jelentése megnyugvással szolgálhat azoknak a vidéki fogyasztóknak, akiket a mostani cukorfejadag nem elégíthet ki teljes mértékben. Addig is fegyelemmel viseljék helyzetüket a vidéki polgárok, abban a tudatban, hogy magatartásukkal a köz javát mozdítják elő. Budapest, április 26. A m. kir. honvéd vezérkar főnöke az alábbi parancsot adta ki: A Kormányzó Ur Ofőméltósága meg­bízni kegyeskedett, hogy a m. kir. honvédségnek az árvizveszedelem- ben kifejtett kimagasló, értékes, ön­feláldozó, valóban honmentő munká­jáért legfelsőbb megelégedését és elismerését tolmácsoljam. Az árvíz­védelemben a honvédség hatalmas, nemzetgazdasági szempontból pótol­hatatlan munkát végzett a megelőző védekezés, mentés és helyreállítás terén egyaránt. Az árvízvédelemben résztvett minden honvéd önfel áldó­(NTI) Raeder tengernagy egy amerikai hírszolgálati irodának a következőket mondta: A Németországból Norvégiába irá­nyuló csapat és hadianyag utánpót­lás állandó növekedése a legjobb ellenbizonyíték az ellen az állítás ellen, hogy a nyugati hatalmak eze­ket az összeköttetéseket Norvégia és Németország között megakadá­lyozták. A szövetségesek által a német haeihajók veszteségéről el­terjedt jelentések nem felelnek meg a tényeknek. A Gneisenau, vala­mint a Lützov cirkáló elsüllyeszté­séről szóló hírek tisztán kitalálások, ugyanez áll a gyorstáratú Bremen elsüllyesztéséről. A német légierő Párisból jelentik: Mára virradó éjszaka légiriadó volt Franciaország A Német Távirati Iroda jelenti: Az angol rádió tegnap este azt ál­lította, hogy német repülők gyújtó bombákat dobtak a nyugatnorvégiai partvidék városaira. Illetékes helyen erre kijelentik, hogy a német repü­lők csak a szövetségesek kezében zóan, lelkesedéssel, fáradságot nem ismerve, minden erejét latba vetve munkálkodott, a műszaki csapatok­kal vállvetve őrtállt a gáton. így sikerült az árvíz nagyobb rombolá­sát megfékezni és nagy értékű nem­zeti vagyont megmenteni. Ez a nagyszerű teljesítmény megerősíti azt a hitemet, hogy honvédségünk nemcsak a gáton, hanem minden más nehéz helyzetben is kiválóan helyt fog állani. Werth Henrik s. k. gyalogsági tábornok a m. kir. honvédvezérkar főnöke. minden nap nagy sikereket ér el az angol hadihajók és csapatszál­lítóhajók elleni támadásokban. A német légihaderő veszteségei ele­nyészően csekélyek. Németország elzárása a tengerentúli szállítmá­nyaitól, még ha a szövetségesek hajóhadai ezt egyáltalán végrehajt­hatnák is maradéktalanul, a német gazdasági életet egyáltalában nem fogja komolyan érinteni, minthogy Nagynémetországnak elegendő piaca van, amely nyitva áll a német ki­vitel számára, ezért a nyugati ha­talmak által tervezett gazdasági háborúnak sem lesz semmiféle si­kere. Nagynémetországot a blokád­dal nem lehet megsebezni. északi részén. lévő katonai célpontokat bombázták. Megállapítják ezzel szemben, hogy az angol repülők Németországban kisebb nyílt városokat és falvakat bombáztak, amelyeknek semmi kato­nai jelentőségük nincs. H—Ml—«»—III—II—III—II—«H—H—III—H—III—III—III—III—II—III—III—III—III—III—«II—Ml—ll—III—III—III—«I „A szövetségesek tervezett gazdasági háborújának sem lesz sikere Németország ellen" Raeder tengernagy nyilatkozata Mára virradó éjjel légi riadó volt Észak-Franciaországban Német cáfolat az angol rádió állításairól

Next

/
Thumbnails
Contents