Eger - napilap, 1940/1

1940-03-30 / 51. szám

Eger, LJ. évfolyam, 51. szám A B H 12 FILLÉR ❖ Szombat ♦ Trianon 21, 1940. március 30. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz.3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Vitéz Bonczos államtitkár, árvízvédelmi kormánybiztos az árvíz- károsultak megsegítéséről Hogyan lehet adómérséklést vagy adóelengedést kérni? — Ä honvédség példátadó áldozatkészsége Eger, március 29. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár, országos árvízvédelmi kormánybiz­tos az árvízsújtotta lakosság meg­segítéséről a következőkben nyilat­kozott : — Az állam nem rendelkezik annyi pénzzel, mint amennyivel az árvízsujtotta lakosság kárait helyre­hozni lehet. Szükséges, hogy a tár­sadalom minden része, amely men­tesül az árvízokozta csapásoktól, legyen segítségére a szerencsétle­neknek, akik anyagi támogatásra szorulnak. Természetesen a pénz­ügyi kormányzat is minden tőle tel­hetőt megtesz, hogy egy később összeállítandó kimutatás alapján megfelelő segélyben részesítse az árvízsújtotta lakosságot. Már most megemlítem, hogy egy régebbi pénz­ügyminiszteri rendelet értelmében az elemi csapás sújtotta lakosság nyolc napon belül köteles a pénz­ügyminisztériumhoz bejelenteni az elszenvedett kár nagyságát, hogy a később ellenőrzött adatok alapján, az elemi csapást szenvedett alany, az őt ért károsodás mérvéhez vi­Fenti cím alatt az „Eger“ már­cius hó 24-i számában két fejezet­ben tárgyaltuk azokat az elveket, amelyeknek véleményünk szerint a érzelmi szempontok kikapcsolása mellett irányitaniok kellene a vá­rosi képviselőtestületi tagok állás- foglalását a városi tisztviselői állá­sok betöltésénél. Az első fejezetben rá kívántunk röviden mutatni az autonómia választásainak káros kinövéseire, a kortézia hátrányaira, a második fejezetben pedig a ki­választás legfőbb, irányadónak tar­tott szempontjának: a rátermettség­nek, az alkalmasságnak összetevőit, részletelemeit vizsgáltuk. Nagyon kevés ember van azon­ban, aki őszintén kételkedni képes lenne a maga rátermettségében s ugyancsak kevesen vannak a ki­választásra jogosultak között, akik tudatosan keresnék jelöltjüknek szonyítva, adóelengedésben vagy adó- mérséklésben részesülhessen. Miután a jelen viszonyokra való tekintettel nyolc nap alatt az adatok bejelen­tése emberileg lehetetlen, intézke­dés történt, hogy a minisztérium által később közlendő időponttól számított nyolc napon belül, az ár­vízsujtotta lakosság a lakóhelyéhez illetékes pénzügyi hatósághoz je­lentse be elszenvedett kárának nagy­ságát, hogy azután a fentebb vá­zoltak alapján módjában legyen a pénzügyminiszternek adómérséklés, vagy teljes adóelengedésről intéz­kedni. — A társadalmi megsegítés te­rén az első gyönyörű példát a Ma­gyar Királyi Honvédség adta, mert tisztikara tíz árvízsujtotta, lehető­leg hadirokkant, vagy tűzharcos há­zát hajlandó felépíteni az árvédelmi kormánybiztosság kijelölése alap­ján. A bejelentés után következő két nappal mind a tíz ház építke­zési munkálatai megkezdődnek. Eme nemesleíkű cselekedet követendő pél­daként áll az egész magyar társa­dalom előtt. személyében a rátermettség elemeit: a hivatástudatot,a kezdeményező két­séget, a vezetésre való alkalmassá­got, a szociális érzéket, a hozzá­férhetetlenség bizonyítékát. „Aki­nek az Isten hivatalt adott, meg­adja az észt is hozzá“ jelige alatt igen sokan nem azt nézik, hogy eddigi pályafutása alatt igazolta-e jelöltjük a magasabb állásra quali- fikáló képességeit, hanem megnyug­szanak a rangsorban következő vé­letlenül adódott helyzeti energiájá­ban, a szimpátia vagy antipátia ér­zelmeiben s nem hajlandók követ­kezetesen végiggondolni azokat a személyi és tárgyi adottságokat, amelyek esetlegesen egyenlő vagy jóakaratúan egyenlőnek tartott al­kalmasság mellett valamelyik jelölt értékelését magasabb szintre he­lyezhetik a szolgálati idő vagy szimpátia favoritjánál. Vizsgáljuk meg kissé közelebbről ezeket a mérleg serpenyőjébe feltétlenül még beíévetendő adottságokat. A pályázók tanulmányi képesí­tései és szellemi felkészültsége. — A törvény megelégedhet a formai ké­pesítés látható jelével, a diplomá­val s a sub auspiciis regis, ill. gubernatoris végzettekre vonatkozó különleges rendelkezésektől eltekint­ve nem tesz senkinél sem különb­séget aközött, hogy valaki bukdá­csolva szerzi meg alapvizsgáit s szigorlatait, vagy pedig kitüntetés­sel. Az utóbbi évtizedek nagy szellemi versenye a szűkre szabott létszámú állásokért, nagyon helye­sen kitermelte azt a gyakorlatot, hogy a felelős tényezők a semmit el nem áruló doktori cím mögött megkeresték a képesítési fokot is s bekívánták a pályázóktól a szi­gorlati bizonyítványokat, sőt az igazságügyi ágazatban az indexeket is s a szorgalmi jegyekből, vala­mint a kollokviumokból kívántak tájékozódni afelől, mennyi energiát, kitartást, komolyságot fektetett be a pályázó főiskolai ideje alatt tőke gyanánt jövendő pályájába. S ha a közigazgatási szolgálatot nem tart­juk valaminő alsóbbrendű hivatás­nak, akkor itt is meg kell barát­koznunk az egyéniség vizsgálatá­nak ezzel a módjával. Aki egyete­mi évei alatt komoly, szorgalmas, kötelességtudó volt, annál minden­esetre nagyobb a valószínűsége annak, hogy hivatali pályája folya­mán csak még jobban kifejleszti magában ezeket az erényeket. Az egyetemi tanulmányok első­sorban elméleti megalapozását ad­ják meg az összes jog- és állam­tudományoknak. S jóllehet elég so­kan vannak, akik hajlandók lenézni az elméletek s az elvont tudomá­nyok világát, ezeknek nincs igazuk ; az igazság nyelve azok felé billen* akik azt tartják, hogy a tiszta gya­korlati tudás a mesterember tudo­mánya, az elméleti tudás alapján felépült gyakorlat ellenben a mű­vész teremtő szintézise. Ezért kell fontosnak tartanunk annak az idő­nek a jó kihasználását, amikor a jogász ezeket a megnyugtató elmé­leti alapokat megszerezheti magá­nak, amelyekre aztán gyakorlati pályáján nyugodtan tovább építhet. Alapos elméleti képzettség nélkül a közigazgatási tisztviselő örökké mint dilettáns bukdácsol a felada­tok útvesztőjében. A közigazgatási tisztviselő azon­ban nem elégedhetik meg az egye­temen megszerzett elméleti, s a pá­lyáján elsajátított tapasztalati tu­dásával. Állandó szellemi felkészült­ségben kell lennie a modern élet, a modern közigazgatási tudomány újabb kivánalmaival szemben. Nem­csak a jó papnak kell holtig tanulni, hanem a jó közigazgatási tisztviselő­nek is. A lavinaszerűim hömpölygő új törvényeken és rendeleteken kívül a vonatkozó szakirodalom termékeit, folyóiratait állandóan tanulmányoz­nia kell. Nincs erre idő? Hivatalos idő tényleg nincs erre, de a cél­tudatosan előretörő tisztviselő min­dig meg tudja találni az időt és módot erre. Viszont az ilyen tisztvi­selőt elmaradt szórakozásaiért, meg­feszített idegmunkájáért az előhala- dás lehetősége idején kell kárpótol­ni. A jó szellemi felkészültségnek látható bizonyítékai különben a szakfolyóiratokban megjelenő cik­kek, hozzászólások, megbeszélések, az ügyvitel gyorsaságát és jóságát előmozdítani hivatott előterjesztések, memorandumok, társadalmi egyesü­letekben tartott szakelőadások, kü­lönleges kiküldetések és megbíza­tások tényei. Katonai szolgálat. Ezer év óta katonanemzet vagyunk, de sajnos, még mindig nem íródott be kellően a köztudatba, hogy katonaviselt em­bereinket minden téren, de még különösebben a közszolgálatban erő­sen meg kell becsülnünk, s az em­beri lehetőségek határai között előnyben kell részesítenünk. Az 1939: II. te. 73. §-a kimondja, hogy „a betöltésre kerülő állásokra — egyébként egyenlő feltételek mel­lett — azokat kell elsősorban al­kalmazni, akik katonai szolgálatot teljesítettek.“ A tűzharcosokra, vi­tézekre természetesen nemcsak a megfelelő törvényhelyek, de az er­kölcs és hála nevében még sokkal inkább parancsolóbb ez a rendelke­zés. Nem érhet senkit sem hátrány amiatt, hogy míg ő a hazának tar­tozó kötelességét teljesítette, a kato­nai szolgálatra képtelen egyén köz­szolgálatát előbb kezdvén meg, a szolgálati idő tekintetében előnyben részesüljön. A családvédelmi szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagynia a köz érdekeire és a lelkiismerete szavára figyelő képviselőtestületi tagnak. Korunk erkölcsi és társa­dalmi betegségeit az gyógyítja leg­sikeresebben, aki a társadalom alap­sejtjét, a családot gyógyítja, védi. Védi pedig az, aki megbecsüli a nős, gyermekkel, minél több gyér­Irányító eluek a uárosi tisztviselői állások betöltésénél

Next

/
Thumbnails
Contents