Eger - napilap, 1940/1
1940-03-23 / 47. szám
1940. március 23. E G E E 5 Gyümölcsfát rózsát, díszfát, díszcserjét stb. szállít TJnghváry József faiskolája Cegléd. Telefon 39. Oktató árjegyzék ingyen! jén már éltek s ma is élnek ilyen s ehez teljesen hasonló nevű emberek. Távolabbi feltevések szerint az 1585-ben Parisban készült és Dél- magyarországot ábrázoló térképen, a valamikor színmagyar Szerémségben talált Gala és Nagygalas községekben Galasi-ak éltek. Ezek a török nyomás elöl észak felé menekülve, a sok védelmi lehetőséget nyújtó Mátra északi oldalán telepedtek le, ahonnan Heves megyében a három említett törzshelyre szóródtak szét. A ma Dorogházán élőket már Gallyas-aknak hívják, de az ottani anyakönyvek szerint, ezek elődjei Gallyasi-ak (Gallyasyak), Gallasi-ak, Galasi-ak voltak. A három törzshelyhez közel van légvonalban a Gallya tető. Közeli tehát a feltevés is, hogy a család neve s a hegycsúcs neve között valami ösz- szefüggésnek kell lenni. A kutatás, remélhetőleg eredményes lesz. Igen sok a nyúlrágds okozta kár a határban Eger, március 23. A magas hóréteg miatt a vadállomány nem tudott kellő táplálékhoz jutni, beszabadult a szőlőkbe, gyümölcsösökbe és lerágta a fák kérgét. Most, hogy a hó elolvadt, vált nyilvánvalóvá, hogy milyen nagy károkat okozott a nyúlrágás a gyümölcsfa állományban. Sok helyen százával állnak a rágág fehér gyűrűjével megjelölt fák és a gazdák reménytelenül néznek a fagy által amúgy is megtizedelt gyümölcs- termés idei eredménye elé. Kétségbeesésre mindamellett nincs ok. A nyúlrágott gyümölcsfákat meg lehet gyógyítani, úgy, hogy termőképességük teljesen helyreáll. Szakértő kertészeket, kertmunkás- képző iskolát végzetteket kell meghallgatni, minél sürgősebben, hogy a gyümölcstermelésből származó nagy nemzeti jövedelem el ne pusztuljon. Szamár a korcsmában Á!latkínzás-e az, ha a tulajdonos megkínálja csacsiját pálinkával Szegény szamárra sok rosszat Táfognak az ostoba emberek. Beszélnek csökönyös szamárról, haragos szamárról, bőgő szamárról, sőt megvadult szamárról is. Régebben a tudatlan diákot is „szamár“ jelzővel illették. Ma már a természetrajz-tudomány bizonyítja, hogy a Magyar tea i m igya-mm m kiváló ital • szamár nem is olyan buta állat. Sokszor egészen éles észről tesz tanúságot. Jártas a geometriában, azt is tudja, hogy két pont között legrövidebb távolság az egyenes. ' Sok mindent írtak már szegény szamárról könyvben, újságban, de azt még seholsem olvastuk róla, hogy kocsmába jár és pálinkázik. Már pedig, akár hiszik, akár nem, az alábbiakban egy részeges szamár a riport hőse. János bácsi Tiszafüreden a szegényemberek derék fuvarosa. Ketten vannak a kis közkereseti társaságban: János bácsi a vállalat főnöke. És „János“, az ötéves, deli, szürke szamár az egyetlen „alkalmazott“. A hosszúfülű „János“ dolgos, illedelmes és engedelmes szamár. Hűségesen követi gazdáját mindenüvé. Még a kocsmába is. Hol egy kis búzát fuvaroznak a malomba, hol a lisztecskét szállítAz Egri Polgári Lövésztársulat földterületéből cca 1 holdngi terület eladó. Közvetlen a város mellett fekszik, nyaraló építésére a legalkalmasabb. — Kisebb parcellákban is kapható. Bővebb felvilágosítást Mile Kálmán társ. gazda ad Kertész ucca 1. szám alatt. _____ j ák haza a szegényemberek, kis házikóiba. Munka után János bácsi betér a kocsmába: — Két féldecit abból a jófajta eperpálinkából, korcsmárosné! — Hozom, hozom, János bácsi- De kinek lesz a másik? János bácsi nem felel, csak kinyitja az ajtót. Ott áll a szamár és türelmesen várja főnökét. Ez felkapja a két féldecis poharat. Balkezéből felhajtja az egyiket, jobbjával nyújtja a másik féldecit Jánosnak, a szamárnak és beleönti a szájába. Az „alkalmazott“ mohón és boldogan hörpinti le a tüzes eperpálinkát. — Ejnye, János bá, hogy adhat pálinkát a szamárnak? — avatkozik bele a korcsmárosné, de János bácsi, a „szociális“ érzésű munkaadó letromfolja: — Ketten keressük a kenyeret. Megosztjuk a keresetét. Az eperpálinkát is. — Ugy-e jó volt, János ? A szamár vidáman mozgatja hosz- szú füleit és szinte nevet csillogó, jámbor szemeivel. Hónapokon át így folyt, folydo- gált az élet és az eperpálinka a kis vállalatnál. A jó tiszafürediek már majdnem megszokták, hogy a szamár is korcsmába jár és pálinkát iszik a gazdájával. Egyszer azonban a csendőr is szemtanúja volt a különös kocsmá- zásnak és felírta János bácsi nevét. Derék fuvarosunk azt gondolta, nyilván tévedésről van szó. Mert igaz, hogy a korcsmában ott a kifüggesztett tábla, hogy tizennyolc Gyermekek is jól bírják az Aspirin-t, meri nyersanyaga fökélelesen tiszta 4s a szervezetre ártalmatlan. éven aluliaknak nem szabad szeszes italt adni, de a szamarakra ez nem vonatkozhat, mert „János“ ötéves és a szamarak világában az ötéves szamár már régen nagykorú. Nemsokára a szolgabíró elé idézték János bácsit. Állatkínzás volt ellene a vád. János bácsi tiltakozott, védekezett. Azt mondta, ott áll a «sértett* a hivatali épület előtt, kérdezzék meg, vájjon kínozta-e? „János“, a szamár, valóban ott állott, de nem erősítette meg a terhelt védekezését, sőt jelenléte inkább terhelő volt. János bácsit öt pengőre ítélték. Megfizette a büntetést, de azóta egyedül jár a korcsmába. János néha meg követni akarja, de János bácsi duzzogva küldi vissza: — Ellenem tanúskodtál. Öt pengőre büntettek. Nem adok több pálinkát. Az egész tiszavidék beszél azóta a pálinkázó szamárról. De mégse csúfoljuk a jámbor állatot. Szorgalmas, hűséges munkatársa ő az embernek. És önfeláldozó egészen az — eperpálinkáig. (n rJ
