Eger - napilap, 1940/1
1940-03-23 / 47. szám
Ab fl 12 FILLÉR Eger, LI. évfolyam, 47. szám. ♦ Szombat ♦ Trianon 21, 1940. március 23. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. VÁBMEOTEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Franciaország a „szabad Európáért“ harcol Reynaud a kamara tegnapi ülésén nyilatkozatot tett. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy régebben az ország biztonsága a hadseregtől függött, most azonban az egész nemzet magatartásától. Franciaország nem fogja a múlt háború bűneit még egyszer elkövetni. A munkássággal meg kell értetni, hogy a francia állam nem elvi okokból küzd a kommunizmus [ellen, hanem az árulás szervezeteit akarja a kommunista sejtekben megsemmiWelles hajóútján jelentését szövegezi Welles, az európai útjáról hazatérő amerikai államtitkár a Conte di Savoyán Gibraltárba érkezett. A hajó a szokásos dugárú-ellenőizés céljából megállt Gibraltárban, de Nyugaton a helyzet változatlan A hírszolgálati irodák jelentése szerint az elmúlt huszonnégy óra nyugodtan telt el a nyugati fronton. Mindössze a Siartól keletre „m,m,*i,t*mt*>*ll**H**)t*>M**H**U*tH**H**)l*tH*»<l*HI*tH*tH*HI*nt*>m*H**»*+H**H**<l** síteni. Nagybritanniával együtt a szabadság védelmezésének táborába tartozunk — mondotta Reynaud — és szívesen vesszük, ha bárki hozzánk csatlakozik. A háborút folytatjuk mindaddig, míg Európa a szabad népek országa lesz. Ezután a kormány a napirend megállapításánál felvetette a bizalmi kérdést és a kamara 268 szavazattal 175 ellenében bizalmat szavazott az új kormánynak. Sumner Welles nem szállt ki és az őt felkereső újságíróknak sem nyilatkozott. A hajó utasai szerint Welles egész hajóútján Roosewelt elnöknek készülő jelentését diktálja. találkoztak össze német és francia előőrsök, de gyenge tüzelés után visszavonultak. Húsvét reggelén. Mától kezdve heteken keresztül tele lesz a szentmise Allelujával. Különös héber szó, véletlenül maradt itt köztünk. Valamikor a zsoltárok végén kiáltották el a templomudvaron: Hallélujah! Adjatok hálát Istennek! Úgy látszik azonban, hogy a keresztény templomok boltívei alatt kicsit riadtan bújhatott meg ez a zengzetlen felkiáltás s éppen azért divatba jött, hogy az utolsó hangját megnyujtották és remek dallamokba öltöztették fel. Körülbelül 900 ilyen dallamot gyűjtöttek össze. A jövő héten még egy másik érdekes dolog is adódik a liturgiában: rövidebb lett a papok zsolozsmája Fehéryasárnapig. Körülbelül 30 perccel rövidebb, de annál több benne az Alleluja. Ezen a héten minden mondanivalónk tömör foglalata ez a szó: Alleluja! * Hogy is lehetne megközelíteni a Húsvét hangulatát ?! Póbáljuk meg egy kicsit behúnyt szemmel magunkba gyűjteni az Úr Jézus szétszaladt tanítványainak a lelkét, ahogy álmélkodva állnak Krisztus kifordított sírkövénél. Azután próbáljuk maguukba ölelni a történelem lelkét, amint Krisztustól igyekezett lassan átvenni mindazt, amire éhezett, Átölelni a télből tavaszra fordult természetnek az örömét, átvenni az erdők, mezők ritmusát! S adjunk most érzelmünknek szárnyat ezzel a négyezeréves megdallamosított szóval: Alleluja! Körülbelül ez a Húsvét hangulata. Azonban hitünk gazdagságára vall, hogy nálunk minden öröm, vagy hangulat mélyén egy szigorúan megfogalmazott gondolat rejlik. Értékes, határozott eszme. A Húsvét alapeszméje: Krisztus, feltámadásával, győzelmével a testi halálon: az örök életet prezentálta és biztosította számunkra. Ma reggel az ünnep felkínálja mindenkinek a sok megkínzott gondolat helyébe, elgyötört eszmék helyett ezt a nagyszerű gondolatot: Krisztus feltámadt, hiszem az örök életet! S hogy aztán ne maradjon semmiféle kételyre se idő, se csend, tanácsos rögtön hozzáénekelni: Alleluja! * Elnézem az embereket s úgy látom, hogy egész életük csupa megkínzott, elgyötört gondolatnak máglyáján hever. Legalul ég ez a gondolat: Én boldog akarok lenni! A többi csak rá van hányva. Én boldog akarok lenni! Ó hány szív zakatol érte! Mennyi birkózás folyik a boldogságért! Istenem, Te adtad szivünknek ezt a különös éhséget, Te hát akkor tudod, hogy mennyi zengő ének, hány mérföldes hosszú térdeplő imádság száll feléd a holnapok boldogságáért! Te hallod a magasból: „a hegyek pattogó kovája hogy cseng“, s az egek selyemsátora hogy reng a szálló sóhajoktól. Csak Te tudod felmérni a vágyak hömpölygését s egyedül Te látod, hogy hányán keresik a boldogságot egészen reménytelen helyen. Milyen tragikus sors is lenne rá nem jönni, hogy szívünk sóvárgása olthatatlan : Nem elég neki az ösz- szes csuda és titok itt a földön: mindenek végén Ő, Maga kell nekünk ! * Másik meggyötört, avagy inkább gyötrő gondolat: Dicsőséget akarok ! Ez is csudálatos ösztön bennünk: biztosítani szeretnénk, hogy nevünk fennmaradjon, megcsodálják sokáig, és sokan. Nem tudnak kiábrándítani belőle se az első pillanatban már megindult elmúlás, se a fejünk fölött suhogó idők. Én dicsőséget akarok ! Olcsón adják. A hisztérikus tisztelet a hírhedtek lábaihoz is elhordja. Valamikor jobbról állt a híresség, balról a hírhedtség, ma nincsen se bal, se jobb. A világ önmagát ítéli, s tagadja, hogy van más is, Aki megítélje. Kedves olvasó! Olcsó a dicsőség a földön, de gondolatnak nagyon fárasztó s mit sem ér életünk'máglyáján. Engem az öregek különös viselkedése ejtett gondolkodóba felőle : olyan furcsán néznek el a fiatalok oroszlánsörénye fölött, s van valami titokzatos, kijózanító a mosolyukban, ahogy a dicsőséget egy legyintéssel szélnek eresztik. * Harmadik elkínzott vágy: Szép akarok lenni! Leopardi szerint a szépség többet ér az erénynél, mert az erényt meg lehet szerezni, s a szépséget nem. Egyébként Leopar- dinak rettenetesen nagy orra volt és rüt a teste. S pogány a lelke. Azért maradt csúnya. Aki az erényt megszerzi, megszépül. A lélek által. Az erény csillagok fényével ajándékozza meg tekintetünket. A romlatlanság az arcot üdévé teszi, az ajkat balzsamossá, a kedélyt színessé, a vén fát tiszteletreméltóvá, úgyhogy a gyöngék bizalommal támaszkodnak neki. Mondják, hogy az ilyen : több, mint szép. Mindezt a lélek által, mit Isten örökké élni teremtett. * Negyedik meggyötört gondolat: egészséges akarok lenni! Irtózatos pénzek mennek el rá. Élni akarok ! Hihetetlen szívóssággal kapaszkodnak a haldoklók akár a szalmaszálba is. Tudjuk, hogy hiába, mégis erőltetjük. Pedig a puszta életre, a jó közérzésre, a mindig hibátlan emésztésre boldogságot alapítani nem lehet. A dicsőségre, a szépségre, a vagyonra, az egészségre boldogságot alapítani nem lehet és keresnünk kell egy megváltó gondolatot, amelyen tovább fut életünk. Ma reggel felkínálja mindnyájunknak a szép húsvéti ünnep: Krisztus feltámadt. Alleluja! Hiszem az örök életet. Alleluja! * Ezt az igazságot ilyenkor kell szívünkbe elültetni, mikor érzelem, zene, ének kíséri, tömjénfüst illatot ad hozzá, s a díszes, virágba borult oltár pedig élőképet remekel róla a Feltámadt szobrával. Milyen jó is lesz, ha megfogamzik szívünkben, s majd előkukucskál ez a hit hajtásával a szürke reggeleken. Szürke reggeleken, mikor harisnyahúzás közben átkozottul egyformának érezzük az életet s a makacsul belénk fészkelt fáradság érzése úgy húz lefelé, mint az ólomcsizma. Milyen jó lesz, lebírni az élet fojtogató mozdulatait. Különben jó, ha megtudják sokan, hogy a családi élet mélyén mindenhol a mindennapi keresztemelgetés- ben, önmaguk áldozatos odaadásában, aztán a kolostorok kegyetlenül bezárt ajtói mögött is ez a hit vezeti legtöbbek cselekedeteit. Csak éppen nem szólnak róla, de ott van a máglya legalján, a többi gondolat ennek a lángjában ég el, vagy edződik aszerint, hogy melyik milyen. No és el ne felejtsük: tudatlanul is ebből táplálkozik nagyon sok mosoly és a lélek derűje. * Hiszem az örök életet! Olyan színes ez a gondolat, mint a matyó kézimunka motívumai: bármilyen szürke, vagy sötét anyagra rá lehet hímezni s nem tudom, nem szebb-e így, mint fehér alapon ?! Dr. Kiss István.
