Eger - napilap, 1940/1
1940-03-16 / 43. szám
1940. március 16. EGER 3 A finn országgyűlés elfogadta a békeszerződést Helsinkiből jelentik: A finn ország- gyűlás tegnap elfogadta a Moszkvában a fiún bizottság és a szovjetorosz kormány kiküldöttei között A hirtelen hóolvadás tegnap este könnyen végzetessé válható szerencsétlenséget okozott Egerben a Maklán út 1.7. számú ház udvarán Brindza Béla temetkezési vállalkozó asztalos-műhelyében. A Bókus temető szintje itt egy magasságban van a háztető legmagasabb pontjával. A temetői domboldalt levágták, hogy az udvar vízszintes legyen és közvetlen a levágásnál épült az asztalos műhely. A gyors olvadás következtében meglazult földtömeg megindult a temető oldalából és ráom- lott a műhelyre. 1929 júniusában történt. A Kallio nemzetség rokoni találkozóra jött össze a családi birtokon. Ezren felül telepedtek meg a folyó partján az illatos, bársonyos fűbe, jobbára földmívesek s hallgatták Kallio ünnepi beszédét. Már akkor is a legnagyobb közülök, ma a finn köztársaság elnöke. Miután pontosan és tárgyilagosan elmondta atyjafiainak a család történetét és robotos életét, így folytatta szavait: „Ma reggel láttam a temetőben, hogy a rokonok milyen érzéssel léptek szeretteik sírjához. Bizonyára sok elmúlt élet suhant át képzeletükön. Kértek, hogy szóljak hozzátok a sírok közt, de nem akartam háborítani érzésteiteket.“ Majd így tovább: „Hiszem, hogy történeti szemmel nézve meglepő eredmény volna, ha felkutatnék ennek a családnak erdőírtó, mocsárlevezető, azt szántófölddé átalakító munkáját. Nincs itt alkalom arra, hogy családunkról dicső himnuszt zengjünk, de föladatunk, hogy őrködjünk az örökség fölött. Méltatlan utódok volnánk, ha nem tisztelnénk ősatyáink emlékét, mikor ők nélkülözéssel, fáradhatatlan munkával, a legegyszerűbb mezei szerszámokkal, fagy és háború között folytatták őseik munkáját és így megtartották részünkre is. Levett kalappal álljunk atyáink és anyáink emléke előtt, mert volt erejük hozzá, hogy a tűzhelyet melegen, a morzsányi földet rendben tartsák meg utódaiknak.“ S a könnyekig meghatott nemzetség előtt most fordul beszéde a legmelegebbre: „El sem tudjuk képzelni, milyen nagy szerepük volt ebben a munkában az asszonyok* Lotta = a finn nói honvédelmi szervezet tagja. létrejött békeszerződést. A képviselők közül mindössze hárman nem szavaztak a szerződés elfogadása mellett. Tizenöt méter hosszú és 8—10 méter magas földréteg temette be a műhelyt, amelyben — nemzeti üunep lévén — nem tartózkodott szerencsére egyetlen ember sem. Máskor 5—6 alkalmazott dolgozik ott. Szerszámok, gépek, kész asztalos árúk, ágyak, szekrények voltak a műhelyben és mindent összezúzott az óriási földtömeg súlya. A kár több mint 30.000 pengő. Munkások dolgoznak a földtömeg eltakarításán, amely igen sok időt vesz még igénybe. nak. Emlékezzünk a nőkre és a leányokra, akik hosszú esték mécs- világa mellett gondoskodtak családjuk ruháiról és azonkívül még számos helyen álltak a férfiak oldalán. Őseink küzdelmeiben az asszonyok szerepe felmérhetetlen. A múlt század elején például még a földek felét az asszonyok szántották föl, sőt ennek a vidéknek legfőbb pénzforrásánál, a kátrányégetésnél is segédkeztek.“ S magasra emelt hangon folytatja: „Köszönjük nektek családunk ismert és ismeretlen asszonyai, hogy a családi élet szent kötelékeit a mi nemzetségünk fiérfitagjaival kötöttétek össze! A házasság és az élettársi hűség bizonyára kezeskedik, hogy sok otthonba viszitek a keresztény értelemben vett szeretetet: mások terhének megkönnyitését. Ezért emelem fel tekintetemet a mi asszonyainkra, szülővárosunk jóságos szellemeire.“ * Most hogy a dicsőséges finn harcokat lefújták, s a kis nép a megtorpanás csöndjében számba veszi e három és fél hónap súlyos történelmét, veszteségét, nyereségét, vájjon most mit kell majd megköszönni a finn nőknek, leányoknak, lották- nak! ? Kinek lesz majd ereje szavakba foglalni a hálát a szívderítő mosolyokért, ahogy a kimerült, vagy sebesült harcost fogadták a lották ? Ki köszöni meg a férfiak nevében a női lélek sugalmazását, hitvesek, menyasszonyok biztató tekintetét, ami a hazáért való harcban a férfi- erőt elszántsággá szítja? Ki köszöni meg nekik, hogy lemondtak férjeikről, vőlegényeikről? 15,000 nek csak a holttestét tudta visszaadni a feldúlt haza 1! A visszatért harcosok szétrombolt házakat fognak otthon találni s a félárbócra engedett trikolór alatt annyi hiábavaló harc után meg lehet tántorodni. Vörösmarty írta a szabadságharc bukása utáni kivégzések gyásznapjaiban : „Arcom, ne kérdjétek, Miért oly halovány, Legbátrabb fiaim Elvesztek a csatán. A fennmaradottakat Vad ínség kergeti: Nincs kő, hová fejét Csak egy is teheti. Hő keblemen, hol ők Lágyan feküdtenek, Most a kétségbeesés Kígyói fürdenek. És látni nincs remény Töboé jó napomat, Bosszút ki állana, Nem szülhetek fiat!11 Ki fizetheti meg egy elvesztett haza nőinek, asszonyának, hitvesének, hogy a romok fölött nem töpreng, nem kételkedik, hanem az élet ösztönével a megtántorodott lelkű harcos keblére hajol és tőle suttogva új fészket kér, új köveket, új otthont, ő pedig majd új fiakat hord szive alatt. Melyik a nehezebb: házat építeni, vagy pedig fiakat szülni! ? * Európára ma a hős finn lották fájdalmas legendája borul: nővéreink ők nekünk! Az egész kerek e világon ma csak két nemzet van, hol a trikolór fél- árbócon hordoz fájdalmas emlékeket: a finn és a magyar nemzet. S a kettő testvér! Ez a legenda, s a sorsközösség melankóliája fogott el tegnap a nagy vizsgán: magyar lották vizsgáztak az Angolkisasszonyok társalgójában a kéthetes Vöröskeresztes házi betegápolási tanfolyam elvégzése után. Először gyakorlati részből vizsgáznak. 10 éves kislányok a páciensek. Villámgyorsan készül el rajtuk a parittyakötés, láb-, karkötés, nyolcasok stb. Most érdekes a helyzet: a médium mosolyog, a vizsgázó szorong. Csak aztán majd később fordítva legyen: a páciens szenved, s a honleány mosolyogjon! Következik az elmélet. Szólougat- ják őket különféle kérdésekkel. — Ilyen vizsgát se láttam még soha életemben. Az elnökséggel súlyosan megrakott asztalon össze-összeomlik a felöltött komolyság. Ó hát ki bírná azt ki professzoros egykedvűséggel, mikor a vizsgázók ajkáról a körömfont defiiniciókat feloldva, madárénekbe kottázva kapják vissza, s mikor a tanár által a nehéz darabokra szabdalt hasáb gondolatok a jelölt intuíciójától sudáran meg- ifjodnak és mosolygón virágba borulnak. Kezembe veszek egy diplomát. 12,040-es számot viseli. M. Kondé főnöknőé. Egerben 106-an szerezték meg. Ebből 37 angolkisaszony, 4 orsolya-apáca. A többiek a Mária- kongregáció tagjai. Tiz méter magas és tizenöt méter hossza földréteg temette el a M akiár i-ut on a Brindza-féle asztalos műhelyt A magyar lották* fenyeget a meghűlés veszélye. Már a meghűlés első jeleire szedjünk Aspirin - tablettákat, ezzel elejét vehetjük a komolyabb következményeknek. ASPIRIN tabletta Csak a »fogyefr»«-kereszttel valódi Kérdeztem az egyiket: nem fárasztott, nem únták ? Honleányi kötelesség, válaszolta. Különben is Fehér Gizella nővér olyan kedves, olyan lebilincselő. * Kedves magyar lották ők. Szépek, okosak, bajra figyelők. Örök készenlét, gyöngéd odaadás, a lélek fölülkerekedése minden mozdulatuk. S ami a fő: a haza üdve ott lakik a szívükben! És ha nem lesz háború ? Tudásukat, hozzáértésüket elviszik a családba. A férfi üdve is ott van a szivükben. Öreg Berzsenyi, zörögd el csak rozoga rímeiddel róluk: „Hogy a szelíden érző szép nemet, Letiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tűre kárhoztatni szokta A férfitörvény, vájjon jól van-e? Igen: ha az csak úgy tekintetik, Mint ösztönünknek szenvedő edénye, S nyers kényeinknek játszó eszköze. Dehát csak erre vagynak-e teremtve, Azok, kik embert szülnek és nevelnek, Kik életüknek gyönge bimbait Dajkálva őrzik forró köblökén S véröknek édes nedviből itatják: Kik szebb koruknak édes napjain Rózsás kötéllel kapcsolnak magokhoz; S lelkünket égi érzésben füresztik; Kik ősz korunkban reszkető fejünket Ismét ölökbe vészik, s dajka karral Vezetnek életünk vóghatárihoz, S ölelve tésznek a halál ölébe, Míg ott is újra vélünk egyesülnek? Dr. Kiss István. — Hétfőtől keddve újból közlekedik a gyöngyösi és parádi autóbusz. A rendkívüli havazás [által megrongált utakon hosszú ideje szünetel az autóbusz forgalom. Az időjárás javulásával most már sorra megindul az autóbuszok közlekedése is. Pétervására és Verpelét felé már közlekednek. Hétfőtől kezdve megindul a közlekedés Eger —- Gyöngyös — Pásztó között is az autóbuszon. Csupán az Eger—parádi vonalon annyira rossz még mindig az út, hogy az autóbusz egyelőre nem indulhat. Néhány nap múlva azonban itt is javulás várható. — Az Új élet regénytárának hetenként megjelenő 10 filléres füzetei kaphatók a Kér. Sajtószövetkezet könyvkereskedésében.
