Eger - napilap, 1940/1
1940-03-11 / 40. szám
9 EGER 1940 március 11. hogy : Németországban százszor any- nyi egri vörös bort adnak el évente, mint amennyit Eger termel, ez igaz, de adjon hálát Eger, hogy hamisítják a borát, mert ha nem hamisítanák, akkor már nem volna híre az egri vörös bornak, mivel nem tudná kielégíteni a fogyasztó közönséget és nem is keresnék, egyszerűen elfelejtenék. A gazdagyűlés Zimáoy János hegyközségi elnök zárszavaival ért véget. illa éjféltől megszűnt a szükségforgalom, több uonat közlekedik a főuonalon Ismét visszaállították a reggeli és délutáni ggorsvonatpárt — Az Eger mai száma közli a menetrendet A MÁV vasárnap éjféltől visszaállította azokat a vonatokat, amelyek a február 20-i menetrendkorlátozás előtt közlekedtek. A menetrend bővítését az tette lehetővé, hogy a pályákat mind megtisztították, ezeukívül lebonyolódott a befagyott teherforgalom. A ma életbelépett menetrend legfőbb újítása, hogy ismét közlekedik az Egerből reggel induló s a Budapestről kora délután induló gyorsvonat, de közlekedik az Egerből induló hajnali személyvonat is. A részletes menetrendet olvasóink lapunk más helyén találják meg. Eger, március 11. A biztosítási magánvállalatok országos jelentőségű családvédelmi intézkedéssel tették emlékezetessé vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzójává történt megválasztásának 20. évfordulóját. Mindazok a törvényes születésű gyermekek, akik Magyarország területén az évforduló napján. 1940 március 1-én születtek, egy-egy 500 Félévi tapasztalat eredménye: átszervezik a jövő színi évadra a cseretársulatokat Mik a hibái a cseretársulati rendszer eddigi megoldásának festékanyagának tökéletes kilúgozása jön létre. Igen fontos az erjesztésnél a hőmérséklet szabályozása is, amely 20—22 fok lehet, de 25 foknál több ne legyen. Nyolc nap múlva jól kénezeti hordóba tesszük a vörösbornak szánt erjedő mustot. Sokak szokásával és tanácsával ellentétben, a vörösbornál is kell a kénezett hordó, sőt ez igen fontos a bor jó színe érdekében. Nagy gazdaságokban az erjesztéshez sűrűn átlyukasztott, úgynevezett álfeneket helyeznek a hordókba a vörösbor készítésénél. Ennél az a baj fordulhat elő, hogy összecsomósodik a cefre és nem lugozza ki a bogyó- héjj festékanyagát belőle a must. Dupla-paszta eljárás Lehet erjeszteni hordóban is. Erjedés után a hordóból kifolyó nedvet visszaöntjük, s így a cefre nem érintkezik a levegővel. A vörösbor színét nagyon szépen emelhetjük, ha cefréből tésztaszerű masszát gyűrűnk egy hordóban és az erjedésnél kétszeres mennyiségű törkölyre egyszeres mennyiségű levet engedünk hatni, ez az eljárás csersavban és színben gazdag bort ad. A kétszeres törkölyről és egyszeres mustról ezt az eljárást dupla-paszta eljárásnak is nevezzük borászati nyelven. Kellő eljárással tehát a kadarkából, a nálunk oly nehezen beérő szőlőből is, teljesen kifogástalan vörösbort lehet előállítani.A vörösbornak azonban nem szabad savanyúnak lennie, és ha savanyú, hektoliterenkiut 100—130 gramm szénsavas mésszel ki kell vonnunk belőle a savat. — Nagy üzemekben gépekkel készítik a vörösbort. Az egri hegyek lankáin mindig kiváló vörösbor termett és ez a piros bor világhírűvé lett. Pirosnak mondom az ósi magyar nyelv szavával, mert bíbor színe vau, s az egri bikavér, amelyet ma is megcsodáltatn Gröber Jenő pincéjében, nemcsak az országban, hanem az egész világon ismert. Az angol, az olasz, a francia és az amerikai éppen úgy ér- deklődidk az egri bikavér iránt, mint a magyar ember. Olyan az egri bikavér a többi nemes bortársai között, mint a drágakövek között az ékes, nemes mélytüzű rubin. Távirat a főldmívelés- figyi miniszterhez Az állami pincészet igazgatójának előadását dr. Petro Kálmán szőlősgazda, Eger országyűlési képviselője köszönte meg, és elmondotta az előadóról, hogy nemcsak Magyar- országon, hanem egész Európában is szaktekintély a borkészítés terén. Petro Kálmán indítványára az egri gazdagyűlés táviratban üdvözölte gróf Teleki Mihály fóldmívelésügyi minisztert, s további támogatását kérte az egri bortermelés előmozdításához. Többet adnak a kadarkáért, mint a csemegeszőlőért Gröber Jenő a szőlősgazdák ne vében külön is köszönetét mondott Fornády Elemér igazgatónak. El mondotta ezután, hogy az egri hegyeknek legnagyobb hibája, hogy itt legkevesebb a kadarka-ültetés. Elhanyagolják ezt a szőlőfajt, amely Eger hírnevét ennyire megalapozta. A háború alatt és utána divat volt egy darabigj hogy a színes bort egyszerűen kocsisbornak csúfolták. A kisgazdák nem tudták értékesíteni vörös boraikat. Ma már tudjuk, hogy az egri bor hírnevében nagy kincs van, amit azonban csak kadarka-ültetéssel tudunk kihasználni. Már az idei szüret alkalmával be fog következni, hogy aki teheti, visszatér a kadarkához, mert az állam a jólérett kadarkát magasabb áron fogja beváltani mint a csemegeszőlőt. Ha a kadarkához ismét hűek leszünk, hűek leszünk a zsebünkhöz is. Vida Ferenc azt panaszolta, hogy a kereskedelem csak a fehér bort keresi és csak ezt vásárolja a kisgazdától, nem tudják eladni a vörös bort, amelyet szívesen termelnének, de 35 fillérért 6 pengős napszám mellett nem lehet adni bort. Segítsék elő a bor értékesítését és akkor a gazdák is szívesen termelik a kadarkát. Mikor még Bordeauxba is szállították az egri vörösbort... Gröber Jenő válaszképpen megjegyzi a következőket: Igaz, hogy fehérbort keres, aki Egerbe jön. De miért ? Mert tudja, hogy itt nincs vörösbor. Egyszer Svájcból 10.000 hektoliter egri vörösbort kértek a rendőrséghez küldött levélben, de a legnagyobb gondossággal és utánjárással is csak ötezer hektolitert tudtunk összeszedni. Ha tehát lesz vörösbor Egerben, akkor jönni fognak a vevők, mert fehérbort mindenütt vehetnek, de egri vöröset csak Egerben. A filoxera előtt még- Bordeauxba, a világhírű vörösbortermű városba is szállították az egri vörösbort. Ha az egri hegyeket kadarkával és nagybur- gundival ültetjük be, újból eljönnek érte ismét a világ mindenj[részé- bői. «Németországban százszor annyi «egri vörös bort» adnak el évente, mint amennyi Egerben terem.« Dr. Petro Kálmán: Az egri kisgazda, aki 5—6 hektoliter vörös bort termel, ma alig tudja értékesíteni vörös borát. A fehéret ellenben elviszik. Velem hat évvel ezelőtt Berlinben történt meg a következő eset, amikor ott előadást tartottam a borkereskedőknek az egri vörös borról és panaszoltam, hogy Németországban nagyban hamisítják az egri vörös bort. Egyik hamburgi kereskedő azt válaszolta, Eger, március 11 A múlt hét végén a vidéki szín- igazgatók két napos értekezletet tartottak a cseretársulati rendszer ügyében. A cseretársulati rendszert augusztusban állapították meg és szeptemberben már ezen az alapon szervezkedtek és játszottak a színigazgatók A rendszer már ismeretes a közönség előtt, beszámoltunk róla több ízben, bár közvetlen tapasztalásból még nem ismerhettük meg, mert Egerben az idény május közepétől julius közepéig tart és ide különben sem jön a meghatározott négy társulat a B. osztályból, hanem csak kettő az A. osztályból. A rendszernek, sejthetőleg, voltak alapvető hibái s ezek fél év után arra a tapasztalatra vezettek, hogy cseretársulatokat át kell szerszervezni. A vidéki lapok kritikái szerint a jószándékú újítást hozó csererendszer legfőbb hibája, hogy elsiették a végrehajtást. Az igazgatóknak olyan nehézségekkel kellett megküzdeniük, amelyek eleve kizárták hogy egészséges irányú munkamenet alakulhasson ki. A lehetetlen kerületi beosztás súlyos anyagi terhet jelentett, az állam által kiutalt segély javarésze visszavándorolt a MÁV útján a havonkéuti utazások költségeivel, amellett az utazgatások próbára tették a társulatok erőbeli állapotát is. A társulatok megszervezésénél is nagy nehézségek voltak, a kamarai átalakulás miatt a színészanyag áttekintésére, megfelelő kritikai osztályozására sem jutott elegendő idő, így a kényszerű szükség értéküket meghaladó munkakörhöz juttatott egyes színészeket, ezenfelül, sajnos, egyes szerepköröknél annyira kevés, vagy még egyáltalán nincs utánpótlás, hogy az igazgatók nem tudták beváltani elgondolásait. Katasztrófába jelenség volt a darabhiány, illetőleg a darabok helytelen központi elosztása, amely lehetetlenné tette, hogy a közönség nívós műsort kaphasson. Ezekután alig kétséges, hogy nem alakulhatott ki az a bizonyos nemes versengés az egyes társulatok között, mint az várható volt és amely elősegítette volna a közönség érdeklődésének fokozását, de azt sem érhette el, hogy az első cseretársulatok iránt
