Eger - napilap, 1940/1
1940-03-02 / 35. szám
1940. március 2. EGER 3 mondják — mindegy, hogy ő maga osztja ki a gálicot, vagy a kiskereskedelemnek adja, sőt az előbbi esetben csak bajt és nyűgöt vesz a nyakába a szokatlan kereskedelmi tevékenységgel. A rézgálic árát szabályozó miniszteri rendelet háromféle árat különböztet meg: gyári, nagykereskedői és fogyasztói árat. Tartsa meg a hegyközség a gyári és nagykereskedői ár közötti kü- lönbözetet, így is keres körülbelül kétezer pengőt. A nagy- és kiskereskedői ár közötti különbözetet, ami újabb kétezer pengő, úgy sem tudja megtartani magának a hegyközség, mert ki kell fizetnie a bankkölcsön kamatja fejében és az adminisztrációért. Ezt, a banknak kifizetendő különbözetet kéri a kiskereskedelem. Harmadik érvük az, hogy a gazdaközönség is jobban jár, ha az árút a város minden részében elosztva találja meg, mintha egyetlen helyre, talán kilométereket kell érte menni és számitani lehet olyan megroha- násra a sürgős szükség idején,hogy karhatalmat kell igénybevenni, számítani lehet órák hosszat tartó várakozásra. A gazdák a maguk kiskereskedőjénél várhatnak is a fizetéssel, nem kell azt egyszerre és előre teljesíteniük. Ezeket kívánja a kiskereskedelem s mi azzal adjuk közre a kívánságot, szívleljék, fontolják meg s próbáljsnak közös tárgyalással megegyezésre jutni. a megfelelő raktárhelyiségek rendelkezésre állanak, a szükséges szénmennyiséget még a nyár végén, vagy a koraősz kezdetén teljes egészében szerezzék be és szállítsák le. így nem történhetnék meg a jövőben az, hogy a megfelelő férőhellyel és pénzzel nem rendelkező kisfogyasztó közönség elől a legszorgosabb időben elvonják a szén- szállítmányok igen nagy részét. Az említett tervgazdálkodásnak általános bevezetése a felsorolt szubjektív előnyökön kívül nagy nemzetgazdasági és szociális haszonnal is járna országunkban. Megfelelő piac lévén az elhelyezésre, a szénbányák nemcsak télen, hanem nyáron is nagyobb üzemmel dolgozhatnának. követkeltében csökken a szervezet ellenálló ereje és hamarabb erőt vesz rajta az influenza. Előzzük meg idejében a nagyobb bajt Mit kell tenni a szénmizériák megakadályozására írta: Szigeti Zoltán szig. közgazda. Még néhány nap s — legalább is egy időre — megszűnik a házmint az előző másfél héten együtt Rejtélyek az egri főnyeremény körül Nem hatvan, hanem százhúsz ezer pengő került Egerbe a főnyereményből Hz egyik nyerő évek óta nem játszott, csak heccből vette meg a sorsjegyet, mert egy grafológus megmondta szerencseszámait tartások réme, átka, az első számú közellenséggé nőtt „szénmizéria“. Most, amikor már többé-kevésbbé túl vagyunk a rengeteg kellemetlenségen, bosszúságon, amit a szénhiány okozott, talán nem lesz érdektelen néhány szóban megemlé- kezai arról, hogy milyen körülmények idézték elő az egész Európára kiterjedő szénhiányt, hogyan keletkezett és súlyosbodott a „szén- mizéria“ és, hogy a jövőre nézve levonhatunk-e bizonyos tanulságot. A szénhiány főokozója az évtizedek óta nem tapasztalt rendkívüli hideg és hosszú tél, ami egymagában is a rendes szükségletek megkétszereződését vonta maga után. Mégis, talán minden különösebb zökkenő nélkül kielégíthették volna a szénbányák ezen felfokozott igényeket is, ha az egész Európát elborító mérhetetlen fegyverkezési „láz“ megfelelő hőfokon tartása nem emésztett volna fel annyi szénmennyiséget, mint amennyi a nagyközönség bőséges ellátására egymagában elegendő lett volna. Az említetteken felül — nálunk nemzetgazdasági szempontbó — örvendetes jelenségnek mondható szempont is hozzájárult a szénhiány keletkezéséhez. A kormány bölcs politikája révén a múlt év folyamán az általános gazdasági helyzet bizonyos javulása következett be és a szénfogyasztásba új, széles néprétegek kapcsolódtak be. De az igazi „szénmizéria“ keletkezése mégsem a felsoroltaknak törvényszerű következménye volt, hanem lelki okokban leli magyarázatát. December második felében egyik este bemondta a rádió, hogy Stokholmban a lakások fűtését korlátozták. Bár a magyar rádió távolról sem akart e hír közlésével rémhírterjesztő lenni, mégis a következő 24 órában — legalább is nálunk — több szén fogyott el, véve. Később a többi külföldi fővárosok, mint Berlin, London stb. ijesztő méretű szénhiányai váltak ismeretesekké. Magyarországon is egyre érezhetőbbé vált a szénhiány; a teher- és személyforgalom a MÁV vonalain csaknem megszűnt, iskolákat, egyetemeket bezárták, a hivatalokban egyre összébb húzódtak a tisztviselők. .. Érthető, hogy a pánik mind nagyobb lett s a hidegtől való félelem arra ösztönözte még azokat is, akiknek bőséges készletük volt pincéjükben, hogy személyesen, telefonon, megbízott, vagy cseléd útján bárhol szenet vásároljanak. A megnövekedett keresletet a rendelkezésre álló szűkös készletből sem a nagy-, sem a kiskereskedő kielégíteni nem tudta, az idegesség percről- percre, őráról-órára nőtt s így született meg a rézgálic, vászon, rizskása stb. után — talán a legkellemetlenebb mindannyi között — a szénmizéria. Még néhány nap, legfeljebb hét és a tavasz jóvoltából a szénhiány megszűnik. Újabb gondok és problémák jönnek s minden marad a régiben, ha az arra illetékesek már most' nem gondoskodnak arról, hogy a szénbeszerzés a jövő idényre tervszerűbben történjék, mint eddig. Volt olyan nap a legnagyobb szénínség idején, hogy legalább 18 vaggon szén futott be az egri állomásra és mégis alig jutott valakinek. Miért? A magyarázat egyszerű. A közületek, intézmények, közüzemek stb. vártak első sorban kielégítésre. Pedig, ha ez a szénmennyiség a fogyasztó közönség rendelkezésére állhatott volna — legalább is itt Egerben — szénhiányról nem lehetett volna beszélni. A tervszerű széngazdálkodás tehát azt célozná, hogy azok a közületek, intézmények, üzemek, sőt módosabb, tehetőbb polgári családok is, ahol a pénzügyi fedezet és Eger, március 2. Már jó néhány napja, hogy a szerencse a főnyeremény képében két egri sorsjegytulajdonosra mosolygott s még mindig nem csillapodtak le a sok bajbao, hóban, hidegben, szénhiányban végre örvendetes okból felzaklatott idegek. Különböző mesék, találgatások indultak meg és gyűrűznek szét azok közölt, t akik nem nyertek s a gyűrűző hírek nyomán, mint mondat végén a felkiáltójel, megjelenik egy-egy élelmes sorsjegyügynök és világhódító mosollyal nyitja szét degez tárcáját, amiben a vérmes egész sorsjegytől kezdve a szemérmesen reménykedő kispolgári nyolcadig mindenki számára van ígéret. Egerben már másodíz ben nyernek főnyereményt, aránylag rövid időközben s kezdünk úgy járni vele, mint a szuhai malom a meuykővel. Csak jöjjön a többi is. A hírek arról beszélnek, hogy nem is hatvan, hanem százhúszezer pengő került ide a főnyereményből. Ezt persze nem lehet ellenőrizni, mert a szóban forgó Szerencsei! mély hallgatásba burkolózik, érthető okokból, különben azonnal jelentkeznék nála feltaláló, végrehajtás előtt álló adós, kiadót nem kapott őstehetség, szóval az egyetlen barát és édes jó cimbora, nem emlékszel reám kérlek, nahát ezt hallgasd meg, erre érdemes áldozni párszáz pengőt. A dolog ugyanis úgy történt, hogy az említett Szerencsei! azon a negyed sorsjegyen kívül, amiben közös társ a másik nyerővel, dugaszba még egy negyedet is vásárolt, így számára 90 ezer pengőt jelentett az emlékezetes nap. Ezt az illető egy gyenge percében árulta el valakinek a legnagyobb titoktartás mellett, ami ilyenformán be is tar- tódott. Tény, hogy sokan a nyerőt sejtik minden apróhirdetésben, amelyben valaki bérházat, összkomfortos villát, kést, kanalat, használt ruhaneműt keres, ugyanott jókarban lévő sörapparát és alig használt zsakett eladó. Hanem a másik nyerőről keringenek még titokzatos mendék és mondák. Mesélik, hogy nem is akarta megvenni a sorsjegyet, vigyék innen, köll a kutyának, úgy hajították utána. Másik száj szerint dehogy Í3 nem akarta, megjósolták neki, a számot is megmondták, fél országot felkutatta érte. Mi hát az igazság. Megkérdeztük magát a szerencsés nyerőt, aki ennek ellenére is hajlandó volt velünk szóbaállni, kivált mikor biztosítottuk, hogy nem vagyunk barátai, sőt évtizedek óta haragszunk rá és köszönjük, felvet bennünket is a nagyméretű leveles dohány, különösen mióta .. de hogy mióta, azt nem tudtuk megmondani. — Igaz az, hogy még sohasem játszott sorsjegyen? — Miért legyek okosabb mint sokan, — válaszolta — akik eddig játszottak s ezután különösen játszani fognak. Hanem az igaz, hogy régebbi hiábavaló kísérletezések után évek óta nem játszottam. — Nem is jutott volna eszembe most sem, ha pusztán mókából el nem megyek egy grafológushoz, aki a betűben jellemet, sorsot s miegyebet kutat, ez aztán mondott mindenfélét, többek közt ilyet is: Uraságod nagyobb összeghez juthat rövid időn belül, ha maga is úgy akarja. — No ez fölöttébb homályos mondat volt. Mi az, hogy ha én is úgy akarom. Leüssek a helybeli virili- sek közül néhányat, vagy kiraboljam a városi közpénztárt (?) Míg végre felütötte a fejét és megkérdezte : — Uraságodnak van sorsjegye?
