Eger - napilap, 1940/1
1940-03-02 / 35. szám
Eger, Ll. évfolyam,, 35. szám, A B Ä 12 FILLÉR ♦ Szombat ♦ Trianon 21, 1940. március 2. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. VASMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. „H mi kormányzónkban az ország lelke testesült meg“ A vármegye törvényhatósága díszközgyűlésen ünnepelte Horthy Miklós kormányzót Eger, március 2. Heves vármegye közönsége a megye törvényhatósági bizottságának tegnapi díszközgyűlésén ünnepelte meg Horthy Miklós országosának húsz éves jubileumát. Az ősi vármegyeháza, — amelynek falai között egykor a kormányzó boldogult édesatyja vezető férfiú volt Heves és Külső Szolnok megye függetlenségi negyvennyolcas párti törvényhatósági bizottsági tagjainak harcos táborában, — ezen a jubileumi napon talán minden eddiginél szebb díszt öltött. Városokból és falvakból, magasraDgú és egyszerű, címnélküli migyar férfi ik feketeruhás ünnepi serege népesítette be a zászlódiszbe öltözött ódon megyeházát. A teljes főpapi ornátU't viselő egyházi méltóságok, a magyar királyi honvédség attilás tisztjei, a fekete magyarba öltözött polgári méltóságok, mellükön a katonai kitüntetésekkel, a zászlók alatt megjelent ifjúsági egyesületek, polgári testületek, s a kegyelmes és mélt,óságos urak mellett a magyar falvak fiatalon és öregen is délceg, katonás tartású földmíves fiai, a karzaton lelkes érdeklődéssel várakozó, hölgyelőkelőségek, s a díszterem szélén és végén az ünneplő lélekkel lángoló ifjúság és közönség csoportjai, mind feledhetetlenül szép és színes képet nyújtottak a történelmi mélységű hevesmegyei ünnephez. Az emelvényre helyezett zöldasztalnál a megye három vezetője foglalt helyet: középen dr. Hedry Lőrinc főispán, akinek egyszerű, fekete magyarruháját katonai kitüntetései ékesítették, nyakában szalagon a Magyar Érdemrend keresztje, jobb mellén ennek díszes csillaga szikrázott. A főispán jobbján Oko- licsányi Imre alispán, balján dr. Hunyadi Búzás Endre vármegyei főjegyző foglaltak helyet, mindketten sima, fekete magyarruhában. Mögöttük a kuruc kor díszruháját viselő megyei hajdúk. Mellettük a fekete magyar díszruhás vármegyei tisztviselők kara. Magyar szívek íratlan parancsa Dr. Hedrg Lőrinc főispán megnyitó beszéde Az ifjúsági kórus ünnepi átérzés- sel énekelte el a Magyar Hiszekegy felemelő szavait, s ebben a szin- pompás keretben és történelmi hangulatban mintha egész Hevesmegye örömének hangos szívdobbanása lett volna, annyira mindenki részérói átérezve csendültek fel dr, Hedry Lőrinc főispán elnöki megnyitó- szavai : — Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! — A mai napon, ebben az órában, szerte az országban, az ősi vármegyeházák százados falai között, ünnepi gyűlésre jött össze az ezeréves vármegyék ma élő nemzedéke. Fóméltóságú Kormányzó urunk országlásának húszéves jubileuma van ma, — ebben az órában, amelyben húsz év előtt elhangzott szent esküje az ország szuverenitását képviselő nemzetgyűlés előtt. — Nem szabad hangos szóval ünnepelnünk, — eltilt attól az ő szava, — parancsa, amely mögött & nemes úri gondolkodás egyszerűsége rejlik. De nem némulhat el bennünk egy másik parancs, — a magyar szívek mindennél erősebb, Íratlan parancsa, az ő fennkölt és tisztelt személye iránti mélységes szeretetnek a szava. — Ez a lelkekben élő szeretet pedig ma hálaimát rebeg, — ez a szeretet ma túláradó boldogságban minket — árva magyarokat — örömet élvezni összegyűjt, hogy egymás szeméből kiolvassuk, meleg kézszorításából kiérezzük, hogy ma igaz ünnepet, lelki ünnepet ül minden magyar, — mert jubileuma, húszéves kormányzói jubileuma van a magyarság megtalált vezérének, — vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps). — Büszkék vagyunk őreá, — büszkék, — mert nem mi, hanem egy velünk szemben álló világhata- loro, Anglia közvéleményének egyik legnagyobb napilapja méltatja nagyságát, Európa legvitézebb államfőjének nevezvén el kormányzó urunkat. — Minden hódolatunk, örömünk, szeretetünk egy fohászban, — bensőséges fohászban egyesül, — alázattal kérjük a magyarok Mindenható Istenének védelmező áldását országlására, fennkölt személyére. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.) — Üdvözlöm a megjelent egyházi, katonai és polgári előkelőségeinket, a földmíves köröknek zászlók alatt megjelent küldöttségeit, az ifjúság képviselőit, a törvényhatósági bizottság egybegyült tagjait, s a mai napra egybehívott rendkívüli díszközgyűlésünket ezennel megnyitom. Felkérem Kriston Endre püspök úr őnagyméltőságát, hogy határozati javaslatát előterjeszteni szíveskedjék. Kriston Endre püspök ünnepi beszéde Teljes főpapi díszben lépett Kriston Endre püspök, felsőházi tag az elnöki emelvény jobb oldalára és mindvégig nagy lelkesedéssel hallgatott ünnepi beszédében a következőket mondotta: — Mikor ma előbb az Isten házában, aztán itt, az ősi vármegye tanácskozó termében összejöttünk, — mondotta — az egész vármegye hű magyar népének legmelegebb érzelmeit hoztuk el az imádsággal ünneplő lelkűnkben. És ha mégis, mégis szavakba igyekezünk önteni ünnepi érzéseinket, gyarló kísérlet ez csupán, hogy az érzésben összeforrott szívek valami kép keressék, kutassák a hála, az öröm, a hűség és a jövőbe tekintő bizakodás hangját. — Vájjon lehet-e elhallgatni a lelkek mélyén hullámzó örömünket a felett, hogy amikor oly megren- dítően közel álltunk már az elpusztuláshoz, őt rendelte, őt ajándékozta megmentünkké a gondviselő Isten? Éppen őt, aki a tengerek háborújában nőtt ilyen naggyá, s aki megszokta, hogy zajló hullámokon járva, nyugodt biztonsággal uralkodjék azok felett. Küldetése volt, hogy a lesújtott, a már-már eltiport nemzetet megóvja a remény- vesztett csüggedéstől, épugy, mint a könnyelmű ábrándoktól is. — Istent illeti a hála, — és őt az érdem azért, hogy a húsz év előtt posványba tiport magyar ma ismét erős nemzete Európának. Mert életét tette rá, hogy megmentse a züllésbe rohanó magyarságot. Elvül követte báró Kemény Zsigmondnak ezt a szinte új lelket teremtő mondatát: „Ha a fecske levert fészkét újra és újra tudja rakni, ... miért csüggedjen éppen az ember, kinek egyedül van értelme hozzá, hogy higyjen a Gondviselésben?“ — „A haza sorsáról van szó 1“ — írta kemény kézzel, amikor Szegeden minden fegyverforgató férfit zászló alá szólított. Egész lényét áthatotta a meggyőződés, hogy „a kötelesség fontosabb, mint az élet“, és hogy „Magyarországot szörnyű helyzetéből nem vezetheti ki más, mint Isten és önmagunk". Azért mondta Siófokra utaztában ezt az egész életfeladatát hűen jellemző szót: „Két talizmánt viszek magammal: a feszületet és Magyar- ország térképét“. — Az első felében oly gyászos és szégyenteljes emlékű 1919-ik év novemberének 16-án vezette be hazánk fővárosába minden vigaszunk drága zálogát, az általa ezernyi nehézség árán megszervezett nemzeti hadsereget. Feledhetetlenül megható volt, mikor a fővezérnek, 63 megszállott vármegyéuk képviseletében, 63 magyar nő egy-egy gyászfátyolos virágcsokrot nyújtott át. És ő az országháztér tábori oltára előtt ünnepélyesen hitet tett a keresztény világnézet, a becsület, a tisztesség és a rend mellett. „Mikor itt az oltár előtt a Mindenhatóhoz könyörgünk, — mondotta, — hogy nehéz munkánkban segítségünkre legyen, csak egy szent gondolat egyesítsen mindnyájunkat, hogy éljen a mi hazánk.“ — Repülőgépekről röpcédulákat szórtak le akkor, a néphez intézett, márványba vésni méltó szózatát: „Falu népe, fajtánk törzse, ősi erényeink letéteményese! Hozzád száll köszönetem és meleg üdvözletem a mai napon ebből a nagy, megtéve- lyedett városból. Ha a te fehér házacskáidból kisugárzó ős erő megtölti a kőpaloták és munkásházak lakóinak szívét is, akkor Magyar- ország nagyobb és hatalmasabb lesz, mint valaha“. — Életprogrammnak is gyönyörű ez, T. Törvényhatósági Bizottság! — E gyönyörű életprogramra valósítására mihamar arányos munkateret nyitott neki a Gondviselő, mikor a nemzetgyűlés az ország kormányzójává választotta őt, egyedül benne látván az országépítéshez szükséges erélyt, tekintélyt, képességet és törhetetlen akaratot. — Tormay Cecile szerint a reménységet Horthy Miklósnak hívták akkor Magyarországon. — A nemzet feltámadásának dicső hajnala volt ez. Mert soha nem múlott még annyira egyetlen emberen a magyarság sorsa és jövője,
