Eger - napilap, 1940/1

1940-03-01 / 34. szám

Eger, LI. évfolyam, 34. szám.

A b a 8 fillér

♦ Péntek *

Trianon 21, 1940. március 1.

ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

VÁRMEOYEI POLITIKAI NAPILAP

SZERKESZTŐSÉG Líceum fsz.3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL. Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558.

Eger Kormányzó-ünnepe

A város képviselőtestülete csütörtökön délután díszközgyűlésen hódolt a kormányzónak

Eger, március 1.

A nemzeti érzés kirobbanásának egy-egy megnyilatkozása mellett, a minden magyart egybefogó testvéri érzésben, de hangosság és külső fényesség helyett annál mélyebb szívbeli és lelki érzésekkel ülte meg Eger város közönsége Horthy Miklós kormányzó megválasztásának huszadik évfordulóját. Csütörtökön délután egymás után jelentek meg az egri házak ormain a nemzeti zászlók. Egy-két óra alatt zászló- diszt öltöttek nemcsak a belváros, hanem a külvárosok utcái is. Öt óra felé, amikor a díszközgyűlés közönsége a városházára indult, a piros-fehér-zöld mosolygó, friss színei hirdették mindenfelől a magyar nemzet nagy politikai és családi ünnepét.

A városházán az ország és Eger város színei pompáztak nemcsak kinn az épület homlokán, hanem benn a közgyűlési terem mind a négy falán is, az ország és a város címereivel együtt. A közönség feketében, a hivatalos urak nagy része magyar ruhában jelent meg a díszközgyűlésen. Az egyházi előkelőségek, a magyar királyi honvédség tisztikarának küldöttsége, a hivatali méltóságok, a hatóságok, testületek és egyesületek küldöttségei a képviselőtestület tagjaival együtt foglaltak helyet a padsorokban. — Az arcokon magyar öröm sugárzott, s délután öt órakor a lelkekből önként fakadó ünnepi hangulatban hangzott fel az Egri Dalkör kórusából a Magyar Hiszekegy. Abban a tudatban, hogy ugyanebben az órában az egész országban minden község és minden város díszközgyűlésen emlékezik a nagy jubileumra, s hogy az egész nemzetet egybefűzi most ez az egyetlen nagy érzés, mintha a történelem szárnyainak suhogását éreztük volna, amelyet két éve szinte szüntelenül hallunk a növekvő magyar határok felett, — s dr. Kálnoky István polgármester szinte elérzékenyült hangon így nyitotta meg Eger város díszközgyűlését :

— Ünnepet ül e nemzet minden egyes tagja, rangra és rendre, nemre és korra való tekintet nélkül, s hálatelt szívvel együtt ünnepelnek e hazában mindazok, akiknek megadatott, hogy e történelmet formáló időkben, részesei és élő tanúi lehessenek a magyar sors alakulásának.

— Annak a magyar sorsnak, a- melycek vezéréül és tört árbócú hajójának kormányosául, ezekben a nehéz történelmi időkben olyan férfiút adott az isteni Gondviselés, aki ködben és viharban húsz esztendő óta sziklaszilárd biztonsággal s céltudatos elhatározással vezérli és kormányozza eljövendő boldogabb idők felé ezt az ezeréves nemzetet.

— Ha van isteni Gondviselés, a- mely őrködik a hitüket és bizalmukat vesztett, s jövendő sorsuk alakulásán kétkedő nemzetek felett, úgy az 1920. évi nemzetgyűlés szerencsés és egyhangú választása, bizonyára az isteni Gondviselés útmutatásának megnyilvánulása volt.

— Hogy a kálváriás magyar út mégsem vezetett egészen a Golgoták csúcsára, s hogy ez a jobb sorsra érdemes nemzet nem szenvedte végig a keresztrefeszítés minden kínját és fájdalmát, — azért a kizárólagos érdem vitéz nagybányai Horthy Miklósé, Magyarország Kormányzójáé.

— Mély tisztelettel indítványozom, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Ur Őfőméltósá- gát, Magyarország kormányzójává történt megválasztásának 20-ik évfordulója alkalmából: mélységes tiszteletünkről, hódolatunkról, legbensőbb fiúi szeretőiünkről és rendíthetetlen bizalmunkról biztosítva fel- iratilag üdvözöljük, s a csonkaország rendjének helyreállítása, s az államélet megszilárdítása körül szerzett hervadhatatlan érdemeit, s országgyarapító tevékenységét, amelynek emlékét az elnöki emelvénnyel szemben, a tegnapi napon felszerelt márványtábla hirdeti, mai napon tartott díszközgyűlésünkről felveendő jegyzőkönyvünkben eljövendő idők számára megörökítsük.

A költői lendületű bevezető szavak után az elnöklő polgármester a jegyzőkönyv vezetésére Frank Tivadar főjegyzőt, hitelesítésére pedig Kriston Endre és Nagy Kálmán képviselőtestületi tagokat kérte fel, majd az elnöki emelvényre hivta az ünnep szónokát, vitéz Subik Károly pápai prelátus, képviselőtestületi tagot.

Vitéz Subik Károly pápai prelátus ünnepi beszéde

Általános érdeklődés és nagy figyelem közepette állt fel vitéz Subik Károly és a következőket mondotta:

Tisztelt Díszközgyűlés!

— Ünnepi ugyan e fényes keret, mely képviselőtestületünket most körül öleli, de a legmagasabb óhajjal egyezően díszközgyűlésünk mégsem jelent ünneplést, hanem lelkűnkből feltörő hálaadást és a hív magyarok hálálkodását. Hogy a vészes időkben két évtizeddel ennek- előtte az isteni Gondviselés nagybányai Horthy Miklóst rendelte nemzetünk élére, ezért szól hálaadó fohászunk az Éghez, Kormányzó Urunknak pedig hálálkodunk, hogy Istentől rendelt küldetését a hosszú húsz esztendő meg-megújuló viharai között nemzetünk javára oly híven töltötte be. Háladatos magyar szívünk hangosabban dobban ezekben az ünnepélyes percekben s mily nagy öröm nékem, hogy Eger megyei város közönségének 0 Főméltósága iránt érzett háláját én tolmácsolhatom ezen a díszgyűlésen.

— Az eseményektől már rég eltávolodtunk s mert természete a magyarnak, hogy könnyeu felejt, Tisztelt Díszközgyűlés, emlékezzünk:

— A világháború utolsó hónapjait éljük és hős katonáink ember- feletti erőfeszítéssel tartják még hadállásaikat; itthon azonban a nemzettől vérben és lélekben nagyrészt idegenek a bűnösen gyenge kormányhatalom szemeláttára érlelik már bujtogatásukkal elvetett vetéseiket. Majd elkövetkezik az a szomorú október. És elhangzik a végzetes szó, a legszörnyűbb nemzetkáromlás: „nem akarok többé katonát látni“ és ennek nyomán idegen martalócok lesznek urai az ország •nagy részének. A szent trikolór

élet-halál harcát vívja; végül is le- hanyatlik s béklyóba veri a nemzetet a vörös roDgynak kegyetlen rémuralma.

Horthy Miklós a férfi, a kormányzó, katona és állammentő

— Fegyvert fogunk itt is, ott is, de ezzel csak mártírjaink számát szaporítjuk. Reménységünket már- már elveszítjük s bizakodás kél újból lelkűnkben, amikor halljuk csak úgy titkon sugdolódzva, hogy az Adriának a világháborúban hős védelmezője Szegeden sereget gyűjt a hatalom vörös bitorlói ellen. Horthy Miklós, az elszánt férfi és hazájának hívséges fia, családját és ősi házát hagyta ott, hogy nemzetét megmentse.

—Azután rohanva-rohannak az események. A vörös uralomnak vége, a rabló oláhok is kitakarodnak és Horthy, a fővezér fehér paripáján, maroknyi seregének az élén bevonul a bűnös fővárosba. Rettegi kardját, aki az ezeréves alkotmány ellen véteni merészel, de ki nemcsak nyelvében, hanem lelkében is magyar, minden reménységét őbeléje veti.

— Majd reánk virrad a nagy nap, az 1920. év márciusának első napja és a nemzetgyűlés az isteni sugallatot követve, a csonkaország sorsát Horthy Miklós kormányzó kezébe teszi le. Utódjául választja annak a Hunyadi Jánosnak, aki ugyancsak királytalan időkben a külellenségtől Szent István országát megoltalmazta és annak belső romlását kemény kezével megállította.

— S nem véletlen, Tisztelt Közgyűlés, hogy amikor 0 Főméltóságának húsz esztendős országlásáról emlékezünk, csaknem azzál a nappal esik egybe emlékezésünk, amelyen ötszáz esztendővel ezelőtt Hunyadi János fiaként Mátyást adta a Gondviselés a magyar nemzetnek. Küldetésében Kormányzónk ugyan Hunyadi Jánost követi, de minden cselekvésében Mátyás király lelke vezeti és tetteiből ennek a nagy királynak a szelleme sugárzik ki.

— Alighogy elhangzik esküje Kormányzónknak, hozzáfog országának újjáépítéséhez és pedig olyan viszonyok között, amelyek a tatárjárás, avagy a mohácsi vész utáni időkre emlékeztetnek. A kifosztott ország gazdaságilag romokban hever és súlyos sebektől vérzik a nemzet lelke is, s az új határok mentén a megszállók serege áll ugrásra készen.

— Kormányzónk, a vitéz katona, az ország újjáépítését azzal kezdi meg, hogy a belső rendnek biztosítására és a határok védelmére kardot ád kezébe a fegyvertelen nemzetnek. És hiába való elleneink ellenőrzése s folytonos rajtacsapása laktanyáinkon. Ez csak izmainkat nyüvi, kik éjszakánkint más és más helyre dugdossuk drága kincseinket, a nehéz lőszerládákat és tömegét