Eger - napilap, 1940/1

1940-02-24 / 31. szám

1940. február 24. EGER 3 Délkelet-Európára terelődött át. Ma­gyarországnak talán egyedüli al­kalma van ma arra, hogy azokat a vonalakat, amelyeket a nyugati ál­lamok a háború következtében ab­bahagytak, megnyerje magának, il­letőleg ezekbe belekapcsolódhassék. Gondolok itt elsősorban Bulgáriára, Görögországra és Törökországra, to­vábbá a közelkeleti országokra, mint például Egyiptomra. Jugoszláviába már van vonalunk, Belgrád, sőt Bu­karest felé is van már repülővona­lunk. Az előbb említett közelkeleti és balkáni államokra gondolok, ame­lyek felé az angol—német stb. vo­nalak megszűntek és igy nekünk alkalmunk van ma ezen a részen bekapcsolódni a körforgalomba. Én azt hiszem, helyes volna ebben az irányban erőfeszítéseket tennünk, mert meggyőződésem, hogy még a háború befejezése után is hosszabb időt fog igénybe venni, ameddig az európai légiforgalmi társaságok hiszen azoknak a gépeit háborús célra igénybe vették, azok megron­gálódnak, át lesznek alakítva — újra fel tudják venni ezeket a vonala­kat és akkor nekünk nemcsak a gazdasági és külkereskedelmi kap­csolataink fognak megerősödni, ha­nem megerősödik majd politikai súlyunk is a Dunamedencében és kelet felé is. Március 1-ig kell jelentkezni a mező­gazdasági munkavállalók özvegyeinek a járadékért A földművelésügyi miniszter 80000/ 1939. számú rendelete március 1-el életbelépteti a gazdasági munkavál­lalók özvegyének járadékban való részesüléséről szóló 1939. évi XV. tc.-et. Az említett törvény értelmében özvegyi járadékra jogosult a gazda­sági munkavállaló özvegye, ha 60. életévét már betöltötte és meghalt férje az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézettől öregségi jára­dékot kapott, vagy haláláig bizto­sítási könyvében a munkavállalói járulékot mezőgazdasági biztosítási bélyegekben szabályszerűen lerót­ták. Az özvegyi járadékot az Or­szágos Mezőgazdasági Biztosító In­tézet fizeti ki. Az özvegyi járadék fele annak az öregségi járadéknak, amelyre a meghalt férjnek igénye vagy várománya volt, azonban évi 60 pengőnél kevesebb nem lehet. Az özvegyi járadékot a községi elöljáróságoknál beszerezhető igény­lési lapon kell kérni és ezt a meg­halt férj lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróságnál (polgármes­ternél) kell benyújtani. Minthogy az özvegyi járadék a jelentkezést kö­vető hónap elsejétől állapítható meg az igénylő özvegynek ez év március 1-ig kell a községi elöljáróságoknál (polgármesternél) jelentkezni, hogy a március hónapban esedékes jára­dékot megkaphassák. Becslések szerint 19 nap alatt uezetik el a folyók a hauat Heues uármegyéből Laptársunk a „Hevesvármegye“, kitőnő gazdasági szakértőjének, Ba­logh István kir. gazdasági taná­csosnak, a vármegyei gazdasági egyesület igazgatójának tollából kö­zolt érdekes cikket a hótömegek eltakarításáról. A cikkből közöljük az alábbi érdekes részleteket: A hóréteg vastagsága átlagban 70 centiméter. A mostani tömör­ségű hó mi; den li-eréből közepes átlagban negyedliter víz lesz, sőt mint szélső értéket, összeLgyott alsó rétegbeli hóból olvasztva, Tél­liter vizet is találunk. Mivel Htves vármegye területe 3751 négyzetkilomé'er, a fenti ada­tokkal számolva kiderül, hogy a megye területét fedő hóréteg lömege 2.625,700,000, vagyis két és fél- milliárdnál is több köbmétert tesz ki. Ennek a hórétegnek a víztar­talma felül van a félmilliárd köb­méteren, mert 656,425,000 köbmé­terre rúg, ami ugyanennyi tonna súlynak felel meg, s hogy jobban érzékelhető legyen ez a hatalmas vízmennyiség, felemlítjük, hogy a fővonali nagy tehervonatok lévén 1000 tonnásak, 65,642 tehervonat kellene az elszállításához. Napi 100 vonattal számolva, majdnem 2 évig tartana tehát a hó elszállí­tása. A természet ezt az elszállítást sokkal gyorsabban fogja végezni. A szállítás iránya az erek, csermelyek, patakok és folyók, s ezek befogadó- képessége s az olvadás mérve dön­tik azt el, hogy baj nélkül tűnik-e el a vármegyénket borító hórakaró. Az olvadó vizek részben közvetle­nül kerülnek a Tiszába, részben az Eger, a Laskó és a Gyöngyös-pa­takok, valamint a Tárná és a Zagy­va folyókon át közvetve kerülnek szintén a Tiszába. Végeredményben az dönti el a kérdést, hogy az ol­vadás kialakulásakor mi lesz a Ti­sza vízbefogadó képessége. Miután a Tiszának Szolnokig, a Zagyva betorkolásáig kell felvennie a hevesmegyei vizeket, kiöntés nél­kül pedig a szolnosi legnagyobb vízszállító képessége másodpercen­ként 3200 köbméter, továbbá pedig az azonos időben olvadó tiszavölgyi területeknek Hevesmegye mintegy egynyolcad részét teszi: így a Ti­sza vármegyénkből naponként 34.560.000 köbméter vizet tud el­szállítani. Ha a Tisza ezen durván becsült napi szállítóképességét ösz- sz^függésbe hozzuk a vármegye 656.425.000 köbméter vizével, azt fogjuk találni, hogy kereken 19 nap szükséges ahhoz, hogy a hóolvadás minden baj nélkül, egyenletesen levezethető legyen. Valószínű, hogy az olvadás, elég kellemetlenül, a magasabb hegyek és dombok déli lejtőin fog megin­dulni, tehát a folyók és patakok már vízben gazdagok lesznek, ami­kor a síkföldi olvadások is komo­lyabb ütemet vesznek. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a megtelt folyómedrek kevésbbé vagy alig lesznek alkalmasak az olvadás első hetében a sik területek vizeinek elvezetésére, sőt rohamos olvadás esetén, ami erős déli széllel bekövetkezhet, azzal is számolni lehet, hogy kilépve medrükből, el­öntik a mélyebb fekvésű, még fel nem olvadt havas területeket. Bolyki Tamás utódai Eger kétségkívül egyik leglegen- dásabb történelmi alakja Bolyky Tamás, kinek hősi halála örök pél­da az utókor számára s kinek ne­vét az egyik egri várbástya örök időkre hirdeti. Bolyky Tamás személyéről kevés ismert adatunk van s mivel engem mindig igen érdekelt a fiatal hős élete, sok kísérletet tettem reá­vonatkozó bővebb adalékokat fel fedezni. így emlékeztem, hogy egy fiatalkori barátodat Bolyky János­nak hívták s a cseh megszállás alatt szűkebb hazájában Érsekújvárott maradt. írtam is neki számtalan levelet, de egyre sem kaptam vá­laszt s így ezúton nem kaphattam a legilletékesebbektől, a családtól adatokat. Most a felszabadulás után elláto­gattam személyesen Újvárba, hogy meggyőződjem, mi lett régi barátom­ból. Itt hosszú évek után sikerült megölelnünk egymást. Bolykyt a csehek túlzó hazafias magatartása miatt tengernyi szenvedésben ré­szesítették, megfigyelték, postáját lefoglalták, végül is börtönre ve­tették. Ezért nem kapta meg leve­leimet. Bolyky János valóban abból a családból való, melyből az egri vér­tanú. Most, hogy felvetettem neki a kérdést, túláradó hazafias szíve minden buzgalmával nekilát családi levéltára és ereklyéi kiértékelésé­hez, mely kétségkívül értékes ered­ményekkel fog szolgálni kutatásom tárgyához. Bolyky méltó utóda a nagy egri hősnek. 19 éves korában, mint a 31. honvédgyalogezred hadnagya az orosz fronton hagyta féllábát vitéz küzde­lemben. De mint elmeséli, a háború­nál borzalmasabb harc volt, amit a 20 éves megszállás alatt, mint a nyitramegyei magyarság lelkes vezére átküzdött. Ez a harc az élet, a vagyon, az idegek háborúja volt. Bolyky mint kisebbségi költő is küzdött az idegen kultúra ellen s versei több kötetben s több kiadás­ban jelentek meg. Bolyky azon kivételesek közé tar­tozik, akik megérhették szenvedé­seik és eredményeik jutalmát még életükben. Nyitra megye politikai kormánybiztosa lett és vitézzé mi­nősítése folyamatban van. Rövide­sen Egerbe is ellátogat, hogy meg­tekinthesse nagynevű őse tettei színhelyét. Ifj. Bolyky Jánosnak alább kö­zöljük egy rövid versét: A Morva és Latorca közt kétfelé bontom két markom : egyik tenyér az államé, másikban földemet tartom. A két lábam az országé, népemé a szívem, agyam: faluzva járom falvait, közte osztom szét önmagam. B. A. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents