Eger - napilap, 1940/1
1940-02-17 / 27. szám
9 EGER 1940 február 17. „ÍDinöen gazdasági munka szünetel“ Nyúl- és fagykár a gyümölcsösökben Vitéz Fluck Gusztáv vármegyei gazdasági főfelügyelő jelentése a havazás és a nagy hideg mezőgazdasági következményeiről A vármegyei közigazgatási bizottság ülésén vitéz Fluck Gusztáv m. kir. gazdasági főfelügyelő a következőket jelentette Heves megye mezőgazdasági helyzetéről: Az időjárás múlt jelentésem óta is kedvezőtlen. Az állandó tartós hónélküli hideget erősen csapadékos idő váltotta fel. A szokatlan méretű havazás helyenként 50—70 cm hóréteget teremtett. Néhány enyhébb nap után újbóli havazás állott be s a hegyeken a hóréteg 100 cm-ig emelkedett. A havazás a megye északi részein volt erősebb, az alföldi részeken alacsonyabb a hóréteg, ahol viszont a hófúvások helyenként járhatatlan torlaszokat emeltek. A közlekedés az utakon alig lehetséges. Minden gazdasági munka szünetel. Bár a nagy hótömeg a mezőgazdaságra közvetlen veszélyt nem jelent, de annak következményei, hirtelen olvadás, meleg eső, erős déli légáramlás esetén belát- hatatlanok, mert akkora víztömeget a vármegye patakmedrei felvenni és levezetni nem tudnak s helyenként a szántók nagymérvű elöntése ki nem kerülhető s a megye déli, méEger, február 17. Minden hadbavonuló férfiú helyét, — amely nincs szaktudáshoz kötve — a nőknek kell betölteniük minden téren, ahol a munka folytonossága nemzetgazdasági érdek. Feladatuk: magánháztartásokban lyebb fekvésű területei mind víz alá kerülnek. Igen veszélyesnek mutatkozik a Zagyva, amelynek gyorsan eliszaposodó medre nem lesz képes a vizet levezetni, mint a múlt évi nagyobb tavaszi esőzéseknél sem. A Tisza áradása előreláthatólag csak későbbi időpontra várható, de itt is számolni kell az áradásnak kitett területek nagymérvű károsodásával. A vetések a nagy hótakaró alatt mindenesetre védve vannak. A kései vetésekben a nagy hideg folytán előreláthatólag beállott nagyobbmér- vű kifagyás határozottan ma még meg nem állapítható. A felügyelőség mindenesetre gondoskodott a kiveszett és elmaradt vetések pótlására szolgáló árpa, zab és tengeri vetőmagról. Az erős téli fagyok, a gyümölcstermelési intézőtől nyert információk szerint a gyümölcsösökben, különösen a barackfélékben okoztak kb. 40 százalékos kárt. Ugyancsak sok a nyúlrágás okozta kár is. A takarmányokban a legnagyobb takarékosságra van szükség a zord időjárás miatt. a legmesszebbmenő takarékosság bevezetése, közös élelmezéseknél közreműködés, gyárak, üzemek, ipartelepek, gazdaságok, hadbavonulói- nak helyére jelentkezés. Kiképzésük : mentő és ápoló szolgálat, szociális közreműködés és az általános mindenkire kötelező légoltalmi kiképzés. A női alcsoportok szükség szerint több helyen is állandósítanak jelentkező helyeket, ahol a légoltalmi törvény értelmében jelentkezőket rendszeresen beiktatják a névsorba. A szükséges kiképzés a jelentkezők kellő száma után azonnal megindul. Egerben a női honvédelmi szolgáEger, február 17. A csikorgó hideg és a mindent ellepő vastag hóréteg rendkívüli vadkárokat okoz a környéken. Az állatok a vastag hótakaró miatt nem tudnak táplálékhoz jutni, és kiéhezetten, kimerültén belefagynak a hóba. Különösen az őzek között végez nagy pusztítást a tél, mert a nyálakat megtartja az erős hóréteg, de az őzek hosszú és hegyes lába belemélyed a hóba és gyorsan eléri őket a halálos fáradtság, vagy a megfázás. Ugyancsak nagy a pusztulás a vaddisznók és a madárfélék között. A közeli erdőkben tucatjával találják a járható utak közelében a megfagyott vadakat s az erdők belsejében ugyancsak sok elpusztult jószág lehet. A vadállomány nemzetgazdaságunknak igen értékes része. Lött- vadkivitelünk több millió pengőt tesz ki évenként, éppen ezért a hatóságok a legszigorúbban utasí'ot- ták a vadásztársaságokat, hogy mindent kövessenek el a vadállomány megmentésére. A rendelkezés kellő lat megszervezéséhez vág a Légoltalmi Liga női alcsoportjának megalakulása, ahol a város nőtársadalmát kiképezik a légoltalommal kapcsolatos tudni és tennivalókra. A csoport február 18-i délelőtt 11 órakor tartandó alakuló gyűlése iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg s bizonyos, hogy a városháza közgyűlési terme szűknek bizonyul a jelentkezők befogadására. be nem tartása a legszigorúbb következményekkel, esetleg a vadászbérletek elvonásával jár. Az egri Turul vadásztársaság ezzel kapcsolatban felhívással fordul a város gazdaközönségéhez. A társaság mindent elkövet, hogy segítsen az éhező vadakon, de kéri, nyújtson a közönség is támogatást ehez a munkához. Aki ki tud menni szőlőjébe, vigyen szénát vagy más táplálékot a kunyhók védettebb ereszei alá, ahol a vadak megtalálják, a madarak számára ugyancsak találjanak kevés búzát, rozsot. A nagy hideg miatt gyakran előfordul, hogy a kisebb vadak bemennek a falukba, városokba s ilyenkor sok helyen befogják, elpusztítják őket. Egerben is fogtak már a Kisasszony-utca környékén és az Ersekkert mögötti városrészben nyulakat. A rendelkezések szerint, aki a vadakat befogja, bántalmazza, vagy elpusztítja, az ellen soronkívül megindítják a vadászati kihágási eljárást és a legszigorúbban megbüntetik. Női honvédelmi szolgálat a Légoltalmi Liga alcsoportjának szervezése Rendkívül nagy az érdeklődés a csoport alakuló gyűlése iránt Rendkívül nagy vadkárok mutatkoznak a környéken H. Turul vadásztársaság arra kéri a gazdákat, hogy segítsenek a vadállomány megmentésében Szigorúan megbüntetik azokat, akik a vadat befogják vagy elpusztítják A gyertyatartóm. Különös rézdarab, egészen másnak készült. Nálam kezdett új életet : szentelt gyertya ég benne. Ajándék. Aki adta, maga is érdekes ember volt, kékszemű, szelíd öreg tót ember, vasöntő a Martin kemencénél. Ajándékát egy szentbeszéd után hozta el, hét évvel ezelőtt. A békéről prédikáltam, hiszen akkor még hittünk benne. Szidtuk a háborút, hessegettük s kitárt karokkal álltunk az ég alatt, a templom ívei alatt, bíztunk, hogy a béke egyszer a kezünkre száll, fészket rak majd a tenyerünkbe, a bal tenyerünkbe. A kard csak disz lesz azután s nem csörtetjük többé. Tévedtünk, s most azt tesszük, amit a Zsoltáros mondott: Inquire pacem et persequere eam! Ne várd a békét, hanem üldözd, míg szárnyait el nem kapod. S tényleg kergetjük vasba öltözve, lihegve. Fogunkat csikorgatjuk és úgy ölünk érte. Az öreg hálából elhozta másnap a rézdarabot, hiszen maga is végigszenvedte a háborút. A frontról hozta, ágyúalbatrész volt, parafin- adagoló, a csőbe szolgált, hogy a golyó simábban szaladjon. Elhiszem neki, noha nem is értem a szerkezet titkát. Tüzér volt ütegállásban a Karsztok tetején, onnét lőttek nagy robajlásokkal. Olyan szédítő magasban, hogy nem is lehetett tudni: a földre ért-e, vagy talán az égbe talált? Mikor a háború végén a front felbomlott, az ágyúkat felrobbantották, vagy irgalmatlanul belökték a mélybe. Ilyen elpusztított ágyúból törött ki az emlék, a rézdarab. Most itt áll az asztalomon, szentelt gyertyát égetek benne s úgy szeretek elmélázni róla, mint minden dologról, amihez valami emlék is tapad. Láttam például Postsdam- ban Nagy Frigyes fuvoláját, bársonyon, bámulók közt, megbecsülve, de nem illetődtem meg tőle úgy, mint mikor a gyertyatartómra né zek. Miért? Ez csak billentyű volt ugyan, de a halál fuvoláján. Rettenetes, irtóztató, üvöltő nóták tárogatóján. Most a békét szolgálja. Olykor eloltom a villanyt s a barokk boltívek alatt meggyújtom benne a szentelt gyertyát, égetem a békéért, hol a magáméért, hol a másokéért. Fel-felnyúlik a lángja, emlékek lobbannak, libbennek körülötte. Hangjuk is van: .mint millió és millió méhnek zümmögése és véres alkonyatba hunyt csaták elhaló zaja. Máskor pedig felemelem az asztalról, viszem végig a szoba hosz- szában. Két oldalt táncoló árnyékok állnak sorfalat, csinálnak helyet, de nincs kiút közülük. Harmadik forduló, negyedik, tizedik: foglyuk lesz az ember egészen? Magasba tartom, a feszület felé s Krisztus két karja eleven árnyékot vet, mintha integetne, s amerre jobbja mutat, -a szorongató lelki gondok útvesztője az ajtón át, folyosón végig, egyenes szalagba szalad messze, messze Jákob létrájáig. Az pedig az égnek van támasztva. Egészen idelátszik. Óh csak eljussak egyszer odáig! * Most meg kellene gyújtani megint. Második gyufaszálra se ég. Látom a hibát: spanyolviasszal van tele- csöppentve. Szentelt gyertya lángjába tartottam, csomagot küldtem vele. Belec8urgott, eloltotta. Lám, ilyenek vagyunk, kioltjuk a gyertyát, lelkünk nemes imádságát, mert önzőn csak magunknak gyújtjuk, kis dolgainkat fölé helyezzük: sorsjegy, szerencse, egészség, s a gyertya elalszik, nem lesz nélküle világosság. Tényleg, jól imádkozunk mi ? A gyertyát fel kell ám emelni: Sursum Corda ! Fölemelni a fejünk fölé, molyos és rozsdás kis dolgaink fölé. Felemelni nagy, egyetemes szándékok magasságába s úgy gyújtani meg! Ha mindenki személyes ügyébe merül, a nagy kegyelmekért, a kő-
