Eger - napilap, 1940/1

1940-01-05 / 3. szám

1940. január 5. EGER 3 (Rég ualamit a „Füllentő“-ről Tallózgatás az egri éklapok közt írta: Breznag Imre Eger, január 5. Ä Füllentő a leghosszabb életű élclap volt. Pályafutását Egerben kezdette meg 1880. december 1-én, s folytatta Eger—Budapest jelzéssel 1881. júl. 1-től, majd csupán Buda­pesten jelezték 1883. május 15-től. Eleinte Iklődy Győző bírósági végre­EGR1 FAJSOROK és mindenféle szeszes italok, hús-, para­dicsom* és főzelékkonzervek nagy választékban BÓTÁNÁL, Almagyar utca 18. — Telefon 361. hajtó volt a szerkesztője, de mikor fölvitték Budapestre, Bolond Miska és Dr. Füllentő cégjegyezték, társ­szerkesztője pedig Petrikás Mór. Budapesten eleinte Bartalitsnál nyomtatták, majd később a Corvina nyomdában állították elő, s rajzait Prenoszil János készítette. Legnevesebb írója Gárdonyi Géza volt, aki Don Vigole név alatt írta szellemes cikkeit, tárcáit. Csaknem minden számban szólt hozzá egy-egy szerkesztői üzenet „Z. G. Szőlös- Györökre.“ Akkor még ugyanis Zigler Géza volt a neve és ott ta- nítóskodott Somogybán. A „Füllentő“ négyéves pálya­futása alatt úgy nagyságban, mint alak dolgában változatos volt és mindjárt kezdettől képekkel jelent meg. Utolsó két esztendejében erő­sen politikai jellegű lett s nagyon emlékeztet a Borsszem Jankóra. Eleinte hetenkint, majd tíznaponkint jelent meg, és állandó alakjai vol­tak Mokány Khóbi, Borteleki ne­mess Ivó Dániel, Fiatal Óriás, Szél­dokba, te szenteltvíz? Viszem az Egyház könyörgését, kiáradó imád­ságát. Az Egyház szüntelen imádkozik értünk s szeretne ott lenni kis há­zainkban, szeretné megáldani éle­tünk minden pillanatát. S ez a gon­doskodó Egyház kitalált valamit: értünk való sóhajtásait rábízta: — nem a szellőre, mert ez megfogha­tatlan — rábízta egy másik moz­gékony elemre: a vízre s abba le­heli bele. * Hát akkor nagyon üdvös szokás, hogy ilyenkor meghintik vele a szo­bát, a kamrákat, az udvart: hadd oltalmazzon ez a hazahozott könyör­gés, hadd szálljon közénk a Szent- lélekisten! S milyen jó akkor, ha van belőle a házi szenteltviztartóban és este meghintjük magunkat vele, hogy mikor lázadoznak bűnre hajló érzé­keink, akkor erőt adjon a hozzánk küldött szent ima. Meghintjük ma­gunkat vele hazamenet, kimenet: legyen megáldva minden lépésünk bal Sanyi (Csiky Sándor), Valasca Pável (olyan Tallérossy Zebulon- féle alak, de oláh kiadásban). Volt politikai albuma, melyben képekkel és cikkekben ismertette is a neve­sebb politikusokat, mint Hentaller Lajost, Mocsáry Lajost, Helfy Ig­nácot, Madarász Józsefet, Irányi Dánielt, Thaisz Eleket; azután „Trijó“ gyűjtő cím alatt foglalko­zott Jókaival és nagy ellenfelével Gyulai Pállal, Ágai (Grünzweig) Dolfival, a Borsszem Jankó szer­kesztőjével, Paulay Edével. Talmi nagyságokat stb. is sorozatosan kö­zölt. Mutatványok a „Füllentő“-ből: Makáry, a poétika tanára, azt kívánta egyszer Ivánszkytól, szin­tén egri polihisztor tanártól, hogy rögtönözve mondjon hexametert, de mivel nem tudott ex abrupto kiadni ilyen fél distichont, maga Makáry rögtönzött egyet ilyképen: „Üstökös Árpádnak mocskos iva­déka, Ivánszky. . .“ Erre Ivánszky sem volt rest és válaszolt neki rögtönözve: „Ostobaságodtól nem vártam mást, Te Makáry ...“ A merengőhös . . . Paródia. Hová merült el szép szemed világa? Mi az, mit kanosé fenekén keressz? Talán a sz8118-t8nek egy kis ága, Min még a bor egy könnye rengedez ... Talán a nedűnek üdv-adó árjában Karczos sz8118-mag ezre jár beléd S nem bizhatol torkod jóvoltában, Mert többször azt a csal-uton nyeléd ... Női hozományról zeng egy ver­sike, mely az udvarlás kedves ide­és vállalkozásunk. Néhol az is szokásban van, hogy este lefekvéskor meghintik vele az ágyat. Nem kis gondolat: esténkint megjátszani kicsiben a halál főpró­báját. Van abban valami vigasztaló, hogy ezzel hintenek meg bennünket akkor is, mikor ott fekszünt a ra­vatalon. Egy-egy részvétnyilvánító belép, mirtuszággal csendben ránk­szórja, a vízcsöppekben a gyertya­láng szivárványt vet és ott villód- zik kezünkön, arcunkon az Egyház imája. * Ez volt röviden, nagy képekben a víz története. Aki elolvasta, majd gondoljon ezekre, ha folyóparton áll, százéves keresztelőkút mellett megy el s mikor a szenteltviztartóhoz ér az ujja. Mindenekelőtt pedig holnap, Víz- keresztkor küldjön el valakit a templomba szenteltvízért, s ne en­gedje kifogyni ezután magától soha, hisz minden csöppje ér annyit, mint egy Miatyánk ! Dr. Kiss István. jét idézi vissza s a bálokat, éjjeli zenéket, amik akkoron divatosak voltak s végül így fejezi be a ver­set: .. . S megesküdvén, már els8 napon látom, Hogy nagy bolond voltam e világon: Feleségemnek n8i hozománya Zsémbel8d8, fogatlan mamája . .. Erős, gúnyos közleményt ad Ré- pássy Jánosról, aki az érseki tanító­képző tanára volt s ismert nevű irodalmi ember. Ribiszke néven fog­lalkozik vele, mert Répássy ezt az írói álnevet használta. Az egri vashidat, amelyet az 1878. évi nagy árvíz után építet­tek a régi „minoriták hídja“ he­lyére, mindig csak lánchíd néven emlegeti. Alapjainak ásása alkal­mával őskori leletre bukkantak, meljen ez a bevésett szöveg volt olvasható: ASOCI ALI STA C PHEO VE Z AERE AD UPLAS ABÓ. (Volt ugyanis akkor Egerben egy szabó mester, akinek a neve is Szabó volt s azért közönségesen csak dupla szabó néven ismerték. tt 0 volt Egerben az első s egyszer­smind legkitartóbb szociáldemokrata mindhalálig.) Nácziádák címmel állandó rova­tot tartott fenn s ebben követke­zetesen csépelte Szabó Ignácot, a ciszterci gimnázium polihisztor ta­jelentette be a „Füllentő“ megin­dulását 1880. nov. 25-én: „A Füllentő. Néhai való jó Háry János (I. Gy. kitört) a ko­porsóból és életet kért. Egy con­sortium megszánta és rövid idő alatt megtette szerkesztőnek. Lap­jának címe „Füllentő“ lesz, kö­telessége pedig az, hogy olyan hazugságokat írjon, melyektől a háromesztendős pipaszár is ki- virágozzzék nagy csodálkozásá­ban, mint az egyszeri kántor nádpálcája. Különben csak azt kívánjuk a „Füllentő“ jóvoltáért, hogy hazug legyen ez a hírünk,“ Innét az Iklódy Győző szerkesztő úr haragja Szabó Ignác ellen fordul, akit minden lehető alkalommal ki­pellengérez. (Állandó neve,, Kopáncs Nyeső“ és az Eger állandóan csak „Patkény“ az ő lapjában. Más elfogadható mutatványok a Füllentőbői: — Áll-e még az ülés — kérdi egy vidéki úr a vármegye portá­sát. — Igen, Tekintetes UraA, — feleli a portás, — az ülés már áll. — Őskori lelet síriratban: IT NYUGS ZIK DUT KAMATY EL ETINE K 58 EVE 1852. E. Mivel politikai irányú volt, enemű érzelmeinek minden esetben kifeje­zést adott. Az Újkaszinó egyik mu­latságáról adván hírt, a következő táncrendet közli: 1. Hevesmegyei érzelgő. — 2. Közösügyes csárdás. — 3. Dele- gációs négyes. — 5. Quota-füzér- tánc. — 5. Monopol-csárdás. — 6. Executio-kvadrill. — 7. Mu- rawiew-mazur. Szünóra. 1. Provizorikus-csárdás. — 2. Raj- ner-csárdás. — 3. Ujoncozási né­gyes. — 4. Kopsteiner-polka. — 5. Jogfeladó-csárdás. — 6. Ki- egyezés-kvadrill. — 7. Államköl- csön-csárdás. Mindezekkel a függetlenségi ér­zelmű vármegye ellenlábas gondol­kodású tagjait akarta vágni. Raj- ner pedig királyi biztos volt abban a politikai perben, amelyet a koro­názás után indítottak Eger város ellen azért, mert Kossuth Lajost üdvözölte. A többi fogalom (kvóta, ujoncozás, monopóliumok, delegáció stb.) mind a kiegyezéssel kapcso­latos. Állandó rovatai: a Kacsa Kata híráruda-tulajdonos pletykái, Thor- inspectios uram cikkei, a Don Gu- nárosz írásai stb. Sajnos, a lap cikkeiből bajos bő­séges szemelvényt közölni, mert annyi benne a személyeskedés, élők és holtak pellengérre állítása, hogy inkább hallgatnom kell még akkor is, midőn — igaz, hogy ritkán — szellemes a cikk, vagy híradás. Ez az „élclap“ azonban olyan fel­háborodást csinált Egerben és kör­nyékén, mely később elsöpörte in­nét a szerkesztőt, Iklódy Győző ál­lami végrehajtót. Egyik alantas­hangú támadása a másikat érte: nem kímélt embereket, intézménye­ket, nem volt előtte szent semmi és senki. Valóságos tekintélyrom­boló passziója volt. Annyira, hogy még nyomda sem akadt Egerben és Gyöngyösön, amely a lapot elő­állítsa. A helyzet jellemzésére elég le­gyen az a nyilatkozat, mely „Töb­ben“ aláírással jelent meg az „Eger“ 1881. július 4-i számában s mely szóról-szóra így hangzik: „A társadalmi visszaélések soka­sága között nem utolsó az, hogy némely exsistentiák, megfutva sok kétes pályát, a szabad sajtó szen­télyébe is belopódzkodnak, hogy annak drága kincse után nyújtsák ki kapzsi kezeiket... Örömmel kon­statáljuk, hogy az Egerben létező nyomdák, ezen existentia aljas üzel- mének rendelkezésére pénzért sem engedték át betűiket...“ Jellemző különben az „Eger“ ko­moly erkölcsi színvonalára, hogy ez- időtájt két érdekes széptani cikk is jelent meg hasábjain éppen e tárgyban «Az élclapok alakjai» és „A pasqualisu címmel. Mindkettőt Énekes Imre fiatal budapesti tanár írta, aki Egerből származott a fő­városba s bátyja volt a nemrég el Cukorka, csokoládé, deisertok. JLas,y választékban csemege üzletben színes« és töltött kokszok Boía-Selö AmasyTÍiS: nárát, aki akkoriban szerkesztője volt az „Eger“-nek. Az „Eger“ így

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents