Eger - napilap, 1939/2
1939-12-16 / 198. szám
Eger, L. évfolyam, 198. szám, Á H Ä 12 FILLÉR ♦ Szombat ♦ Trianon 20, 1939. december 16, ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra: 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3._Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent lános Nyomda. Telefón. 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP Vlhartállóbb magyarság Az országgyűlés felsőházának döntése után most már pár napon belül törvényerőre emelkedik a birtokpolitikai javaslat, ami az 1939-es esztendőnek egyik legkiemelkedőbb tör vényalkotása lesz. Súlyosak és gondterheltek voltak azok az idők, melyekben ennek a nagy előkészítőit igénylő javaslatnak munkálatai megindultak és még sötétebbek lettek a felhők Európa egén, mire a javaslat eljut a gyakorlati végrehajtás stádiumába. Ezekben az időkben sokszorozott éberséggel kellett és kell tovább vigyázni arra, hogy a nagy földmozgósítás, amelyet ez a törvény elindít, szenvedélymentesen történjék meg s nyugtalanságot és csalódást nem eredményezve, döntő állomása legyen annak a hatalmas, szociális kiegyenlítődésnek, amit ez a reform is szolgálni kíván. A társadalom válságos időszakaiban mindig különös élességgel bontakozott ki a nép és a föld problé mája, — állapította meg gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter felsőházi beszédében, — amelyet meg kell oldani, ha a társadalom egyensúlyát biztosítani akarjuk. A világháború utáni időkben egész Európában megerősödött az a folyamat, amely az alacsonyabb társadalmi osztályokat magasabb élet- színvonalra kívánja felemelni. És erre feltétlenül szükség is van az állam biztonsága szempontjából, mert az alsóbb társadalmi rétegek elégedetlensége súlyos veszélyeket rejt magában. Különösen fokozódik a veszély az idegen eszmeáramlatok hatása alatt. Ennek a felismerésnek volt eredménye az 1920-as birtokpolitikai törvény, majd a telepítési törvény is. Ezek azonban nem tudták a kívánt célt megvalósítani, mert a háború előtti Magyarország a nagybirtok és középbirtok hazája volt s a liberálizmus nem engedte, hogy az állam beavatkozzék a földkérdésbe. Tovább kell tehát haladni a megkezdett úton s a mostani törvény lényegében nem más, mint ki- szélesítése az 1920-as földreform és az elmúlt években megalkotott telepítési törvény kereteinek — annak felismerésével, hogy egészséges társadalmi életben nem egyszeri földreformokra van szükség (ami mindig megrázkódtatásokat okoz nagyoknál és kicsiknél egyaránt) hanem állandó és folyamatos földbirtokpolitikára. Ezt a célt szolgálja az új törvény, amely másfél millió hold földet kíván kisemberek kezére juttatni s a kishaszonbérletek intézményének megszervezésével lehetővé teszi, hogy a tőkével nem rendelkező, de arra méltó kisember is hozzájuthasson a földhöz. Ez a folyamat kétségkívül sok áldozatot követel azoktól, akiknek át kell engedni földjeik egy részét, az igénylőktől is, akiknek a lehetőség keretei közé kell szorítani kívánságaikat. De ezek az áldozatok nem hiábavalók, mert ezen az úton erősebb, egységesebb, vihart- állóbb, boldogabb lesz a magyarság., Magyarország hercegprímása arra kérte a birtokpolitikai törvényjavaslat felsőházi tárgyalása során a kormányt, hogy találjon módot a létesülő új kisüzemek gazdálkodásának ellenőrzésére és ezzel is igyekezzék a kenyéradó föld termőerejét csorbítatlanul megőrizni. A hercegprímásnak ez a kívánsága teljes összhangban áll a birtokpolitikai törvényjavaslat céljával és a kormánynak ebben a kérdésben már ismételten kifejezésre juttatott álláspontjával. Teleki Pál gróf miniszterelnök ismételten hangsúlyozta, hogy a hazai föld megmívelése és pedig szakszerű megmívelése minden föld- tulajdonos és bérlő elsőrendű kötelessége. Ismételten kifejezést adott a kormány annak a gazdaságpolitikai alapelvnek, hogy a földet magáénak mondani csak annak van erkölcsi joga, aki azt gondosan, szakszerűen megmíveli, termőerejét nem csökkenti, hanem lehetőleg fokozni igyekszik és célja az, hogy minél többet és minél jobbat termeljen. Hogy ez a nagy nemzeti cél ne csak jámbor óhajtás, hanem tényleg elérhető legyen, a kormány és a törvényhozás szoros kapcsolatot te remtett a föld igazságosabb megoszlását célzó birtokpolitika és a mezőgazdasági szakoktatatás között. Minden földmívesnek ingyenesen módja van arra, hogy téli tanfolyamokon, előadásokon szaktudását gyarapítsa. És ezt bizonyára készséggel meg is teszi minden magyar földmívelő. A múlt tapasztalatai bizonyítják, hogy minden téli tanfolyam zsúfolt létszámú és eredményes, mert a magyar nép nemcsak akar, hanem tud is művelődni, fogékony minden hasznos tudnivaló iránt és a gyakorlatban mindent megvalósít, aminek célszerű voltáról meggyőződött. Ezenkívül vannak a készülő birtokpolitikai törvénynek olyan tételes intézkedései is, amelyek a szakszerű földmívelést nemcsak kötelességgé minősítik, hanem ennek a közérdekű kötelességnek nem teljesítőivel szemben megtorló intézkedésekről is gondoskodnak. Az a földmíves, aki a juttatott földön nem igyekszik jól gazdálkodni, a birtoklásból kimozdítható, sőt, amint tudjuk, módja van a hatóságnak arra is, hogy a birtokát parlagon hever- tető bármely gazdát rendelkezési jogától megfosszanak, tehát mintegy hivatalból gyámság alá helyezzenek és az illetőt földbirtokának bérbeadására kötelezzék. Természetes, hogy ilyen törvényes rendelkezések következtében gondoskodni kell a föld megmívelésé- nek ellenőrzéséről. Erre is megvan a mód. A törvényhatóságok illetékes bizottságai és a gazdasági felügyelők a mezőgazdasági kamarákkal és szabadtársulási alapon működő egyesületekkel karöltve, mindig pontosan megállapíthatják, hol, mikor kell a hatóságoknak közérdekből közbelépni és a gazdálkodás mikéntjét ellenőrizni, illetőleg a törvényes megtorlást szorgalmazni. Eger, december 16. Heves vármegye közigazgatási bizottsága tegnap délelőtt Okolicsá- nyi Imre alispán elnökletével tartotta meg decemberi ülését. Dr. Búzás Endre vármegyei főjegyző olvasta fel az alispáni jelentést, amely többek között így hangzott: 4000 pengő a Tárná gátépítésére — A földmívelésügyi miniszter úr a törvényhatósági bizottság közgyűlésének feliratára újabb 4000 pengő államsegélyt engedélyezett az Észak Tarnavölgyi Vizitársulat részére, a Tárná medre mellett létesítendő hordalékfogó gátak költségeire. A zsidótörvény és a községi jegyzők — A belügyminiszter úr az 1939. évi IV. t. c.-nek a községi jegyzőkre vonatkozó végrehajtása tárgyában intézkedett. E szerint a törvény 1. §-a alapján zsidónak tekintendő községi jegyzőket 1943. évi január hó 1. napjáig nyugdíjazni kell. Az erre vonatkozó igazoló eljárás tmeg- inditottam. Zárójelentésemet, 1940. február 1-én fogom a belügyminiszter úrhoz előterjeszteni. Két panasz az igazoló választmány határozata ellen — A zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban még jelenthetem, hogy vármegyénk igazoló választmányának a th. bizottsági tagságokat felülvizsgáló határozata ellen dr. Szigeti Pál és Barna Dezső terjesztettek elő közigazgatási bírósági panaszt. Mindketten méltányosságból kérik az igazoló választmány intézkedésének megváltoztatását. — Méltányosságnak azonban bírói eljárásban helye nincs. A községek jövő évi költségvetése — Jelentem, hogy a belügyminiszter úr rendelkezése értelmében a vármegye községeinek 1940. évi költségvetéseit helyszíni eljárás nélkül kell megállapítani. A szóbeli tárgyalásokat ez ügyben minden járásban lebonyolítottam. A rendelet feljogosított a községi költségvetések jóváhagyására abban az esetben, ha valamely községnél a pótNem kétséges, hogy ezen a téren kormányrendeletek sem fognak hiányozni és késni, úgy, hogy rövidesen kialakul az az egészséges ellenőrzési rendszer, amely feltétlenül tiszteli az egyén szabad rendelkezési és cselekvési jogát mindaddig, amíg az közérdeket, nemzeti termelési érdeket nem veszélyeztet. adó 50°/o-os, továbbá ha ennél magasabb ugyan, de a község csak rendes államsegélyt igényel, 5000 pengőnél nem magasabb összegben. A községi ínségadó — Ugyancsak rendelkezést adott a belügyminiszter a községi ínségadó kivetése tárgyában. Ennek a rendeletnek értelmében 1939. év utolsó negyedére, továbbá 1940. évtől kezdődően rendszeresen minden községben ínségadót kell kivetni bizonyos alapadók után. Az előzetes számítások szerint a vármegye területén az ínségadó összege 150.000 pengő körül lesz. Ezt az összeget a vármegyei közjóléti alapban központilag kell kezelni. Az ínségadó általánosítása természetszerűleg a megyei közjóléti alap célkitűzéseinek pontos megállapítását teszi szükségessé és a szociális kérdés megoldásának új lehetőségeit adja. Erre vonatkozólag nagyszabású előkészítő munkálatok vannak folyamatban, a- melyekről adandó alkalommal részletesen fogok majd beszámolni. Községek összecsatolása — Úgy látszik a község-szervezeti változások kérdését most ismét szélesebb keretekben veti fel a kormányhatóság. Rendeletet kaptunk arra vonatkozólag, hogy a már letárgyalt Hasznos község szervezeti kérdését bizonyos kiegészítésekkel újból vegyük tárgyalás alá. — Elrendelte a belügyminiszter Nagytálya község kisközséggé való visszafejlesztésének és Makiár községhez való csatolásának újbóli tárgyalását, is. — Tárgyalnunk kell Eger- szólát nagyközség visszafejlesztését és Egerszalók községhez való csatolását, továbbá Zaránk nagyközség visszafejlesztését és lamaméra községhez való csatolását. — Függőben van Ludas, Tófalu és Tamalelesz községek szervezeti változásának ügye is. Sajnos, ezek a kérdések igen nehéz feladat elé állítják a törvény- hatóságot, mert legalább is erősen vitatható, hogy a mai viszonyok között honvédelmi és szociális szempontból milyen eredményeket hoz majd a szervezeti változás. 150 ezer pengő gyűlik össze a községek ínségadójából Több hevesmegyei község egyesítését újból ajánlja a belügyminiszter Alispáni jelentés a közigazgatási bizottság ülésén
