Eger - napilap, 1939/2

1939-12-07 / 193. szám

ÄRA 8 FILLÉR

Eger, L« évfolyam, 193. szám. * Csütörtök * Trianon 20, 1939. december 7.

ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg

hónapra: 1 pengő 50 fii' lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3._Telefón: 11.

KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón. 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz.

Rozsnyó városa a felszabadítás évfordulóján szalagot küldött a felszabadító egri gyalogezred zászlójára

A szalagot Miklós napján hozta meg Rozsnyó küldöttsége — A kormányzó ünneplése

A magyar nép Józansága

(B. ÉJ Teleki Pál gróf miniszterelnök Balatonfüreden beszédet mondott egy megbízólevél átadásakor, amit a kerület választóközőnsége az igazságügyminiszternek nyújtott át. Ennek a mandátumnak körülményeit teljesen felesleges tárgyalnunk, mert eléggé ismeretes olvasó- közönségünk körében a jobboldali szélsőség részéről megnyilatkozott kétségbeesett erőfeszítés ez időközi választás sikere érdekében. Szinte úgy tűnt fel, hogy mindent erre a választásra tettek fel. Még javában folyt az agitáció, amikor mélyrehatóié rendszerváltozásról beszéltek s az Ígérgetések olyan özönét zúdították a balatonfüredi választó- kerület jámbor polgáraira, ami még a legelvakultabb választási kortézia történetében is ismeretlen.

Az eredmény azonban fiaskóval végződött rájuk nézve. Kárvallottan hagyták ei a küzdelem színterét s most olyan zűrzavar, tanácstalanság és kapkodás tapasztalható politikai hadsoraikban, ami a bomlás, ziláltság s minden téren való szétesés jeleit mutatja.

Érthető tehát, hogy ilyen körülmények között különös figyelem fordul a miniszterelnök megnyilatkozása felé, aki a Magyar Élet Pártja jelöltjének, Radocsay Lászlónak részére történt mandátum átadásakor szükségét látta annak, hogy Bala- tonfüred választóközönségéhez szólva, elmondja álláspontját az egész nemzetnek.

Beszéde, lényegileg, egy hazája sorsát féltő s annak ügyeivel tisztában lévő magyar ember megnyilatkozása volt. Elég tisztán állnak előttünk az események, hogy azok szemléletekor csalhatatlanul megállapíthassuk Magyarország és a magyar nép helyzetét a jelenlegi európai háború konfliktusaiban. Bármennyire is nehezek lettek napjaink, örvendetes tény, hogy a magyar nép teljes nyugalommal és higgadtsággal dolgozik a Duna-medencében. A nyugodt munka e felbecsülhetetlen értékű gazdasági és politikai erejét, sajnos, voltak politika irányzatok, melyek megakasztani, más irányba fordítani, avagy megtörni próbálták. Szélsőséges oldalakról indultak ki ezek a törekvések, hangzatos jelszavakat propagálva s tették ezt olyan kíméletlen módon és olyan eszközök igénybevételével, amelyeknek átmenetileg némi eredményük

is lett. Ezzel magyarázható az, hogy a májusban lezajlott általános választások alkalmával a szélsőjobboldal váratlan sikerre tett szert. Gróf Teleki Pál miniszterelnök már akkor az események nyugodt megítélésére hivta fel a közfigyelmet s most, amikor Balatonfüreden zátonyra jutott a szélsőséges politika, joggal hivatkozhatik arra, hogy a szélsőségekkel szemben tanúsitott magatartása helyesnek bizonyult. Pedig nem tett egyebet gróf Teleki Pál, mint engedte kifutni a dolgokat. Bár nehéz idők és életkörülmények között voltunk, mégis megadatott az ország miniszterelnökének az az adomány, hogy volt idegzete, önmérséklete és tisztánlátása arra, hogy bevárja, amíg a szélsőséges politikai irányzatok hullámai ön- maguktól lecsillapodnak. Ezek a hullámok valóban megtörtek éspedig a nép józanságán. Elöljáróinknak és az ország vezetőinek az legyen egyik legfőbb feladata, hogy népünk továbbra is megtartsa nyugodt higgadtságát és józan mérsékletét.

Ilyen súlyos időkben— igaza van a miniszterelnöknek — résen kell lennünk. Lehetséges, hogy jönnek nehéz órák és napok, hetek, vagy talán esztendők, amikor mindenkinek le kell mondania életnívójának bizonyos fokáról. Ezek a bekövetkezhető idők megszorításokat igényelnek. Lehet, hogy Európa népeinek nagy fegyveres összeütközéseiből az igazi béke olajágát hozó galamb repül fel, de az is lehetséges, hogy a pusztítás és rombolás szelleme lesz úrrá. Magyarország számára a mindenkori helyzet fogja előírni, hogy milyen intézkedéseket kell megtennünk, de bármilyenek is legyenek ezek az intézkedések, a társadalom felé az marad a legfőbb szempont, hogy biztosítsuk a nyu godt munka lehetőségét s ezzel együtt az egész nemzet nyugalmát.

Olyan nemzet számára, amely évezredes múltját e földön szinte szünetnélküli háborúban töltötte, nem újdonság, ha szomszédságában háborút viselő országok vannak. Megálltunk a vészek között évszázadokon át, itt vagyunk a Duna medencéjében, trianoni összetöröttség és elesettség után saját erőink folytán talpraállva, belsőleg mind politikai, mind gazdasági vopalon megerősödve, külpolitikailag pedig köz- megbecsülést érdemelve.

Olyan nemzet, amelynek háta mögött ezer esztendő története áll, megállja helyét a jövő ezer évben is.

A vármegyei laktanya udvarán szerdán, Miklós napján adták át az arra jogosultaknak a kormányzó által alapított Felvidéki Emlékérmet. Ez az ünnepély egy másik ünnepélyes alkalommal kapcsolódott egybe, amennyiben a Felvidék visszatérésének évfordulójára Rozsnyó városa, ahová az egri gyalogezred által felállított alakulatok vonultak be, művészi hímzésű zászlószalagot ajánlott fel a Dobó István 14. honvédgyalogezred zászlójára és a szalagot most hozta el Rozsnyó város küldöttsége.

Délelőtt 11 órakor szabályos négyszögben álltak fel a laktanya udvarán a gyalogezred honvédéi, mellettük zárt rendben sorakoztak fel az emlékérem átvételére jelentkezett tartalékosok. Pontban 11 órakor érkezett meg Domaniczky Ödön tábornok, akit az ezred tisztelgéssel fogadott, majd megjelent Rozsnyó város küldöttsége: Bittel István nagyprépost, Majkuth Albert város- biró, Széga Elemér építészmérnök és dr. Rigó József főjegyző.

Az ünnep jelentőségét Nickt Károly m. kir. őrnagy méltatta katonás szavakkal.

— Ünnepel ma csonka hazánk apraja-nagyja, — mondotta — s különösen ünnepiünk mi honvédek. Ünnepeljük a legelső magyar, a legelső férfi és legelső katona névünnepét Emlékezetünk visszaszáll a múltba és nevezetes történelmi napokat talál ott. Látja a Novara parancsnokát, aki előtt az a feladat állt: győzni, vagy lobogódíszbe öltözött hajóval elsüllyedni. S ő győzött. Látjuk 1919-ben a gyászos forradalmak és oláh megszállás után feltűnni Szegeden, amint óriási erőfeszítéssel magához ragadja a hatalmat és megalapítja a magyar honvédséget. 1919. novemberében a nemzeti hadsereg sastollas vitézei élén bevonul az ország fővárosába. Kardja élén hozza a tekintélyt, a rendet, visszaadja az agyonsanyargatott ország karját, szivét és hitét és 1920. márciusában már Magyar- ország kormányzója. Keményen áll az európai történelem viharaiban, s bölcs előrelátással és vasakarattal vezeti hajónkat a szebb jövő felé. 1938. novemberében bevonul Rákóczi

városába, 1939. márciusában visszaadja az elrabolt Kárpátalját az anyaországnak és az ezeréves magyar határokon újra magyar zászló leng. Csoda-e, ha ma millió és millió magyar imája száll az ég felé, a magyaiok Istene felé, hogy hőn szeretett hadúrunkat sokáig tartsa erőben, egészségben népének üdvére.

— De más okunk is van ünnepelni. Szép Felvidékünk felszabadítása évfordulóján eljöttek Rozsnyó város igen tisztelt küldöttei és ez- redünk zászlójára gyönyörű szalagot ajánlanak fel. Büszkén fogadjuk zászlónkra ezt az arannyal hímzett szalagot és fogadjuk, hogy ha ismét üt az óra, erőt fog adni nekünk küzdelmeinkben, kitartást és bizalmat biztos győzelmünkhöz.

— A harmadik üDnepi alkalmat az adja meg nekünk, hogy a kormányzó úr őfőméltósága emlékérmet adott miudannyiunknak, akik szerencsések lehettünk átlépni a volt trianoni határt. Honvédek! Büszkén viseljétek Rákóczi piros-kék színeivel az ót ábrázoló érmet, jeléül annak, hogy a trianoni bilincs már megpattant. Hisszük, hogy rövidesen eljön egy új november elseje, amikor újra meggyujthatjuk a húsz évvel ezelőtt kialudt mécseseket az elorzott magyar temetők halmain. Bátran kiáltom Budavárába: várjuk a további parancsot az indulásra.

A lelkesítő szavak után Bittel István rozsnyói nagyprépost lépett az emelvény elé. — Rozsnyó bányaváros közönségének meleg hazafias üdvözletét hozom nektek, — mondotta — annak a városnak üdvözletét, amely mindig megmaradt magyarnak s amelyet a legnagyobb hatósági fondorlatok sem tudtak meghamisítani. Ti szabadítottátok fel ennek a szabadságért hevülő városnak népét s ezt köszönjük meg most Isten után tinektek. Emlékéül hoztuk ezt a szalagot a ti kemény felszabadító munkátoknak, és jeléül a mi hálánknak és ragaszkodásunknak. Piros színe azt fejezi ki, hogy ha kell, életünket is feláldozzuk a hazáért, fehér színe a becsületes tiszta magyar életre mutat, zöld színe pedig reményünk, hogy Szent István korouája újra egy és egész lesz.