Eger - napilap, 1939/2
1939-11-13 / 179. szám
2 EGER 1939. november 13. — Rövidesen rájöttünk azonban, hogy ezek a szociális reformok a magyarok felé nem jelentenek előnyöket. Nemsokára megjelentek a magyarellenes rendeletek, a katolikusok, a szerzetesrendek iskoláit elvették. Ekkor erősödött meg bennünk a gondolat, hogy ellen kell — A második népszámlálásnál leszorították a magyarság százalékát a húsz alá, amikor is a törvény szerint megszűnik a kétnyelvűség mindenütt és csak az állam hivatalos nyelvét szabad használni. Leállnunk. Szerencse, hogy megalkottuk a keresztényszocialísta párt- szervezetet, mert a csehek a kommunista párt mellett ennek a működését is engedélyezték s itt találhattuk meg a szükséges szervezési alapot a további küzdelmekhez. kerültek a magyar felíratok a kettős cégtáblákról és kiadták a rendeletet, hogy a községi életben is csak cseh nyelven lehet felszólalni. A népszámlálás összeíróíveit természetesen csak a számláló közegek tölthették ki és csak — ceruzával. Hogy hogyan sikerült az eredményt elérni, arra jellemző egy epizód. Az egyik iskolában egy számlálóbiztos kis fia sokat fészkelődött, dörzsölte a szemét, végre elaludt. Amikor a Eger, november 13. Vasárnap délelőtt az Irgalmasok templomában vitéz Subik Károly pápai prelátus, elnök szentmise keretében felavatta az egri Kolping családnak mintegy 70 új tagját, legényeket, leányokat. Újra kivirágzott a Kolping család fája s az új sarjakhoz szívből jövő és szívhez szóló lelkesítő beszédet intézett a család fenntartója, atyai támogatója, zászlóvivője, vitéz Subik Károly, akit a meghatódottságíg boldoggá tett a család növekedésének, izmosodásának látása, s aki az evangélium szavaival intette az új családtagokat és az egész Kolping családot az éberségre, a hit, a vallás és a hazafiság megőrzésére, ápolására, a Kolping eszmék mellett való kitartásra, a Kolping zászlóhoz való hűségre. A szentmise alatt az összes új tagok és a vezetőség tagjai is szentáldozáshoz járultak. Ünnepélyes pillanat volt a szentmise végén a fogadalomtétel is az egylet kopott, öreg, de tiszta zászlója alatt. A templomi ünnepséget [a magyar himnusz eléneklése fejezte be. A szentmise végeztével a Legény- egylet udvarán fényképfelvétel ké szült az új tagokról, majd terített és díszített asztalok várták szere- tetreggelivel őket. Az asztalnál legények és leányok szép koszorúja, mind a katolikus magyar jövendő tisztelendő hitoktató felköltötte és megkérdezte: Mi bajod kis Waciszlav, a gyerek igy felelt: egész éjszaka nem aludtam. A taticseknek kellett segíteni radírozni, mert a magyarok rosszul voltak beírva. ígérete, az asztalfőn vitéz Snbik Károly a vezetőséggel és az egylet vendégeivel. Erdélyi Mária az új leánytagok, Napsugarak nevében köszönte meg az elnöknek, hogy felvette őket a család kebelébe s ígérte, hogy fogadalmukhoz hűek lesznek, hiszen azért léptek be a Kolping családba, mert jobbak, nemesebbek akarnak lenni az átlagembernél. Ónody Imre az újonnan avatott fiúk nevében mondott köszönetét a felavatásért és azokért a lelkesítő, buzdító szavakért, melyek a hitet és a Kolping eszmét megerősítették az ifjú tagok lelkében. Kérte az egylet elnökét, jóságos atyját, hogy szeresse, támogassa továbbra is a Kolping családot, hogy az meg tudja valósítani maga elé tűzött céljait. Husovszky Kálmán, az egri iparostanonciskola igazgatója szólalt fel ezután s rámutatott arra, hogy a Kolping család tagjai az iparosta- nonciskolából kikerült, felszabaduló tanonc-leányok és fiúkból rekrutá- lódnak, s ezek már az iskolában, de különösen az iskola elvégzésével, a felszabadulás pillanatában kapják meg az irányitást arra, hogy tépjenek be a Legényegyletbe, mert itt a szeretet jegyében irányítanak, nevelnek, oktatnak, segítenek és adnak tanácsot az ifjúságnak. Boldog, hogy itt látja volt tanítványait és köszönetét mond az elnöknek, kert rácsát, ahol a szobor állt, bezárták. Két kislány virággal próbálta illetni a szobor romjait és egy-egy hóvirág-csokrot dobtak át a rácson. Ebben a pillanatban fegyverek dördültek el és a gyermekek holtan terültek el a földön. Óriási volt a felháborodás, de a magyarok fegyelme megakadályozta a további véronrást. Kétmillió hitehagyott — A magyarság ellenszenve azonban akkor nőtt legmagasabbra, amikor meggyőződött a csehek hitetlen és vallásellenes felfogásáról. A mi népünk nem értette és nem is akarta megérteni az egyre szaporodó nudista telepeket, visszautasította a hivatalos hit-elhagyási felszólításokat, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a hívőket elszakítsák Rómától és új, cseh államvallást alapítsanak. A huszas években közöttük már hét millió apostata volt, beleszámítva a papokat is. — Miután megtudtuk, hogy a katolikus egyházközségek fenntarthatnak iskolákat, egymásután alakítottuk meg az egyházközségi szervezeteket. A csehek egy elemit és egy gimnáziumot engedélyeztek s ezeknek óriási volt a látogatottsága, annak ellenére, hogy az elemi iskolát szinte istállószerű helyiségben helyezték el, a gimnáziumot pedig elemi iskolában, ahol a felnőtt tanulóknak gyermek-padokban kellett ülniük. — A magyar küzdelmek erős vára volt a Katolikus Legényegylet. Négyszer kellett az Egylet alapszabályait jóváhagyás végett felterjeszteni, nem hagyták jóvá, hanem visszaküldték különböző módosítások végett, végül is azzal utasították el az alapszabályokat, hogy nem látnak biztosítékot arra, hogy az irredenta ifjúság be is tartja azokat. A határozatot megfellebbeztem a brünni legfelsőbb hatósághoz. Ott jóváhagyták az alapszabályokat és azt mondták a miniszternek, hogy ha nem tartják be azokat, csak akkor rendeljen el megtorló intézkedéseket. Büszkén és örömmel említhetem meg, hogy a Katolikus Legényegylet 322 magyar színdarabot mutatott be. Egy ideig a legnagyobb terrorral találkoztunk, mert arra akartak bennünket kötelezni, hogy minden alkalommal egy szlovák számot is adjunk elő. Erre egy évre beszüntettük az előadásokat. Az elmaradt rendőrségi és egyéb dijak azonban érzékeny veszteséget okoztak a cseheknek, akik a nemzeti érzés mellett nem vetették meg a megtollasodást sem, és egy év múlva beleegyeztek abba, hogy szlovák szám nélkül is lehet szini- előadást tartani. De hasonló nagy nemzeti munkát végeztek a Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesületek is a falvakban. Mégis megmaradtunk magyarnak Ennyi sok nyomás, fenyegetés, intézkedés ellenére is, mégis megmaradunk magyarnak. A városi közgyűlésben követeltük, hogy a határozatokat magyarázzák meg nekünk magyarul, mert nem értünk csehül s ha ezt nem tették, obstruáltunk, kivonultunk a teremből és nem volt meg a határozatképességük. Sőt a prágai parlamentben lévő 18 képviselőnk sem beszélt soha más nyelven, csak magyarul. Sokat dolgoztunk, szervezkedtünk és vezéreink, Szüllő, Eszterházy és Jaross tartották bennünk a lelkesedést. Hét- nyolcszáz kilométerekre utaztunk, hogy felkeressük és biztassuk egymást s ha csak szerét tehettük, átjöttünk az anyaországba egy-egy eucharisztikus kongresszusra. Nem lehet elmondani, mennyire megerő södve tértünk olyankor haza. Sikerült megmaradnunk magyarnak, azért, mert egy sem volt közöttünk, aki ne hitt volna a feltámadásban. És ezt akarom tanulságul nektek mondani kedves emericánás testvéreim : a jövő építésében egységesnek kell lennetek. A mi erőnk abban volt, hogy Pozsonytól Máramaros- szigetig, mint egyetlen vaspánt tartottunk össze. Kérlek benneteket, küszöböljétek ki az ellentéteket, ne oszoljatok pártokra és akkor meglesz munkánk további nagy, mindnyájunk által kívánt eredménye. A meleg sikerű előadás után ugyancsak a legteljesebb siker jegyében zajlott le a műsor. Az Egri Zeneegyesület kamara-vonószenekara Huszthy Zoltán vezényletével két pompásan hangzó, fegyelmezett számot adott elő, Matisz József közig. tanf. hallgató Mécs László egyik versét szavalta el nemes tűzzel, végül a király és kormányzó- díjas Egri Dalkör adta elő Huszthy Zoltán vezényletével BeretvásHugó hangulatos kis művét, majd a rendkívül tehetséges Kiss Kálmán jogh. két gyöDgyösvidéki katonanótáját, amelyeknek friss és érdekes harmonizálása, kompozicionális ereje értékes jövő felé mutat.Újabb hetven tagot avatott ünnepélyes keretek között az Egri Eatolikns Legényegylet Véres március tizenötödike Beköszöntött a március tizenötödike s a magyarság kivonult ünnepelni a honvédszoborhoz. Alig hangzottak el az ünnepség első hangjai, cseh katonák és csendőrök jelentek meg és feloszlattak bennünket. Másnap reggelre a honvédszobrot ledöntve találtuk, fejét elválasztották törzsétől. A magyarok ezrei gyülekeztek a téren és megdöbbenve nézték a barbár pusztítás nyomait. A A taticseknek sok dolga volt éjszaka Néoszámlálások — radiraumival helyzete iránt érdeklődött s mikor egy ilyen hivatalban végigkalauzoltam, feltűnt ez a sok egyforma felirat. Először azt hitte, hogy a hivatalnok neve, vagy a hivatali beosztás olvasható a táblákon, de aztán rájött, hogy a szöveg mindenütt egyforma. Mikor megkérdezte végül, hogy mit jelent a felírás, megcsóválta a fejét és azt mondta: furcsa nemzeti állam lehet ez. Nálunk, Angliában sehol sincs kiírva az, hogy beszéljünk angolul. —A „hódítók“ mindent elkövettek, hogy a magyarságot megsemmisítsék. Az 1921-es népszámláláskor a Sro- bár miniszter által elismert 80%-os többséget sikerült 27°/o-os kisebbséggé hamisítaniuk s ekkor kezdődött a magyar nyelv elnyomása, főként a szlovákok részéről,akikkel sokkal több bajunk volt, mint a csehekkel. Minden hivatal minden ajtajára felszegezték a tót nyelvű felírást, hogy „a hivatalban beszélj szlovákul“. Akkoriban meglátogatott egy angol barátunk, aki a magyarok
