Eger - napilap, 1939/2
1939-10-28 / 171. szám
ABA X£x HLLtK Eger, L. évfolyam, 171. szám. # Szombat ♦ Trianon 20, 1939. október 28. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fii' lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. 78 ezer pengős keretben állították össze a téli ínségakció költségvetését A tél közeledtével a városházán elkészítették az idei ínségakció költségvetését, hogy kellő időben és lehetőség szerint munkát tudjanak adni a kereset nélkül maradt munkásoknak. Eger város képviselőtestülete az 1939—40. évi ínségenybítő tevékenység költségelőirányzatát a következőkben állította össze: Szükséglet: Munkaképtelenek támogatására: népkonyhára 6000, napközi otthonra 3000, élelmiszer-utalványokra 3000, felnőttek ruhasegélyére 1500, gyermekek ruhasegélyére 1500, tüzelőanyagsegélyek 2000, kisebb kiadásokra 1800, készpénzsegélyekre 2000, lakbérsegélyekre 2000, tehát 23.000 P. ínségmunkálatokra 39.800 P. Szellemi szükségmunkákra 16.000 P. Összesen 78.000 P. Fedezet: ínségadó 40.000, államsegély 20.000, városi hozzájárulás 15.000, 1938— 39. évi maradvány 3.000 P. Összesen 78.000 P. A képviselőtestület a költségvetés összeállításánál irányadó elvként azt tartotta szem előtt, hogy a munkaképtelenek támogatására előirányzott keretet a múlt évihez viszonyítva nem emelte — bár ebből az összegből aligha lesz az akció lebonyolítható — s azt akarta, hogy a napszámbérekre álljon rendelkezésre nagyobb keret, ennek pedig indoka a nagy drágaság s az élelmiszer-árak nagy emelkedése a tavalyi viszonyokhoz képest. A város lakosságát nagy mér- mértékben sújtotta az árvízveszedelem s ezért is munkaalkalmat akar a képviselőtestület biztosítani a város napszámos lakossága részére. Felhívja ezzel kapcsolatban a képviselőtestület a város h. polgármesterét, hogy az államsegély fentebb beállított összegét a belügyminiszternél személyes közbenjárással is igyekezzék meghagyni, az előirányzatnak megfelelően. Az 1939—40. évi ínségenyhítő tevékenység programmját a követ* kezőkben állította össze a képviselőtestület, annak megállapítása után, hogy az előirányzott munkák elvégzéséhez anyagokra szükség nincsen, tehát csak tisztán munkabérekről van szó. Sportpálya földmunkája 5 000, várásatásokra 3.000, cserkészpark befejezése 800, Válós-, Szabó S.-, Babocsay-utcák rendezése 1.000, Honfoglalás-u., Mindszenthy G.-u. rendezése 1.000, árvíz elleni védekezés 4.000, legelőterületek javítása 4000, Kerecsendi-úti gyümölcstelep fóidmunkálatai 5.000, Baktai-úti és Szvorényi-úti gyümölcstelepek földmunkái 4.000, akácfakarók termelése 800, külső hegyi utak rendezése 3.000, eger—noszvaji út rendezése 2.000, Pyrker-utca földmunkái 2.000, faiskola előkészítő munkák 1.000, külvárosi utcák és gyalogjárók rendezése (Lancelotti-, Mély-utcák stb.) 3.200 pengő. Összesen: 39.800 pengő. A mai közgyűlés még nem tárgyalja a polgármester nyugdíjazási ügyet Ártartó gazdasági pontiba Ha a világpiac jelenlegi áralakulását figyelemmel kísérjük, a világ különböző országaiban összehasonlítjuk az úgynevezett megélhetési mutató számokat, azt látjuk, hogy a világszerte tapasztalható háborús drágulás Magyarországra nem terjed ki. És hogy ez így van, az kétségkívül a kormány átgondolt, céltudatos és következetes gazdasági politikájának köszönhető. Természetesen és jelentékeny részben a közszükségleti cikkek árszabályozásának és az árak hathatós ellenőrzésének, általában az árkormánybiztos- tosság közérdekű működésének is része van ebben az örvendetes eredményben, viszont kétségtelen, hogy ha nemes valutakészletünk nem támasztaná alá a pengőt, tehát ha a kormány a kivitel és behozatal arányos voltára nem ügyelne, vagyis ha nem folytatna ártartó gazdasági politikát, akkor nem említhetnők örömmel azt a tényt, hogy Magyar- országon a létfenntartási költségek indexszáma szeptember végén változatlanul 102'3 maradt, ami azt jelenti, hogy összesen 2'3 százalékkal emelkedett egy egy háztartásnak úgynevezett megélhetési költsége, szemben a belga 19, a dán 14, a svájci kilenc és a svéd hét százalékkal. Az ártartásnak ez a valutapolitikával is alátámasztott és az export és import arányát biztosító gazdasági politikája nyilvánul meg a pénzügyminiszteri költségvetési expozénak egy fejezetéből, amelyről értesülésünk szerint, a közvélemény nincs megfelelően tájékozódva. Pedig ez a gondos és a körülményekkel, a megváltozott és ma gyorsan változó világgazdasági helyzettel számoló gazdasági politika ma bizonyos tekintetben újszerű követelményeket is támaszt az illetékesekkel szemben. Azt hallottuk a pénzügyminisztertől az expozé keretében, hogy lehetőleg nem nyersanyagoknak, hanem kikészített árunak, gyártmánynak, vagy legalább félgyártmánynak kivitelére kell törekednünk, mert ezzel tudjuk biztosítani a pengőt alátámasztó nemes valutát. A közgazdasági életnek elemi szabálya ez a törekvés, de ma, a mai háborús helyzetben különösen fontos nálunk, ahol a mezőgazda - sági terménykivitel mellett meglehetősen fel lendült már az iparcikkek exportja is. Ismeretes, hogy gépgyáraink a világ minden részébe szállítanak főleg vasúti és közúti elektromos kocsikat, tudjuk, hogy bútoriparunk is megtalálta az exportpiacokat, sőt textiliparunk is örvendetesen illeszkedett bele a valutaszerző tevékenységbe. Természetes, hogy a mai háborús helyzet nem kedvezően érintette iparcikkeink exportját és természetes az is, hogy ma különös figyelmet kell fordítanunk arra is, vájjon bizonyos iparcikkek előállításához a nyersanyagot nem kell-e ugyancsak nemes valutáért importálnunk. Éppen ezért a magyar gazdaság- politikának arra kell törekednie, hogy hazai termelésű nyersanyagot dolgozzon fel, annak igyekezzék piacokat szerezni. Ezek között legelső helyen említendő a hús és a gabona, illetve a liszt. Máris olvashattunk olyan törekvésekről, hogy ez élőállatexport mellett, mire kereskedelmi szerződéseink mellett kötelezve is vagyunk, igyekezzünk minél több húskonzervet exportálni. Nem is szólva arról, hogy az állattenyésztés melléktermékei (bőr, szaru, szőr, stb.) ilyen körülmények között az országban maradnának és feldolgozásuk sok munkáskezet foglalkoztatna, egyebek között állattenyésztésünk jövedelmezőségét is lényegesen fellendítené a konzervexport, ami annál könnyebben volna megvalósítható, mert konzervgyáraink teljesítőképessége úgyszólván kimeríthetetlen. Külön fejezet illeti meg ebben a problémában a magyar malomipart. Az önellátás ezt a világhírű iparunkat szintén kedvezőtlenül érintette. Nem lisztet, hanem búzát és más gabonát exportálunk és máris előállott állattenyésztő országunkban az a fonák helyzet, hogy tej- és állattenyésztő gazdaságaink erőtakarmányszükségletének egy részét behozatal útján voltunk kénytelenek fedezni. Ha a magyar lisztnek újból piacokat tudnánk szerezni, benn maradna az országban és olcsóbb is lenne a tejtermelést és tejfogyasztást előmozdító erőtakarmány. Ma, amikor a néptáplálkozás problémájának középpontjában a tej és a cukor állanak, ezt a kérdést ebből a szemszögből is látni és értékelni kell. Ezért mindennél fontosabb törekvése gazdaságpolitikánknak az, hogy lehetőleg hazai termelésű nyersanyagot dolgozzunk fel és feldolgozott állapotban értékesítsük. Eger, október 28. Megírtuk legutóbb, hogy a beügy- miniszter tegnap felhívta a vármegye alispánját, utasítsa Eger város képviselőtestületét, hogy intézkedjék Braun Ká'oly polgármester nyugdíjazása iránt. Okolicsányi Imre alispán még tegnap délelőtt közölte a miniszter döntését a városházával. A nyugdíjazás ügyét a ma délutáni képviselőtestületi gyűlés még nem tárgyalja, mert a városi számvevőség még nem tudott elkészülni a nyugdíjválasztmány ma délelőtti ülésére a kérdés számszaki részével s így csak a legközelebbi közgyűlés intézkedik a polgármester nyugdíjazásáról. A képviselőtestület tagjainak egy része rendkívüli közgyűlést szándékozik összehívni, hogy a polgármester-kérdést minél előbb nyugvópontra hozza.
