Eger - napilap, 1939/2

1939-09-21 / 149. szám

Eger, L. évfolyam, 149. szám,

A B A 8 FILLÉR

♦ Csütörtök ❖ Trianon 20, 1939. szeptember 21,

ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg

hónapra; 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám; hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

SZERKESZTŐSÉI!: Líceum földszint 3._Telefón: 11.

KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz.

VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP

Hitler békeszándékú beszédet mondott Danzigban

A lengyel tragédia befejezéshez közeledik. Nem kétséges, hogy Németország és Oroszország közös megállapodása fogja eldönteni, milyen formában és milyen méretek között élhetik tovább a lengyelek állami életüket, bizonyos azonban, mint ezt Hitler danzigi beszédében bejelentette, — hogy az új határok semmiesetre sem követik a hajdani versaillesi elveket. A tragédia katonai okáról eredeti megállapítást tesz a danzigi beszéd, amikor megállapítja, hogy a középső hadvezetés nem volt elég intelligens, a felsőbb hadvezetés pedig egyenesen kritikán aluli volt. Minden részvétünk a szerencsétlen és hősi lelkesedésü lengyel népé, de a nép vezetőit illeti a felelősség, hogy ezt a hősiességet nem tudták az észszerüség síkján tartani.

A világ közvéleménye ma Hitler danzigi beszédével foglalkozik. Annál érdekesebb ez a beszéd, mert a vezér most szólt először népéhez, amióta az orosz szerződést megkötötték és a lengyel hadjárat megindult. A beszéd fontosabb részleteit az alábbiakban adjuk;

— Amikor véget ért a véres küzdelem, amelyben Németország minden támadó cél nélkül vett részt, az emberiség számára olyan békének kellett volna következnie, a- mely a jobb újjáéledésre és ezzel minden nyomorúság végleges kiküszöbölésére vezetett volna.

— Olyan békét kényszerítettek ránk, amely egyszerűen napirendre tér minden történelmi, gazdasági, népi és politikai adottság felett. Olyan rendelkezéseket hajtottak akkor végre, amelyek láttára egyenesen kételkedni kell abban, hogy eszüknél voltak-e azok az államférfiak, akik ezt elkövették.

— Ezek az emberek, akik semmit sem tudtak az életterek történelmi fejlődéséről, akiknek semmi gazdasági érzékük sem volt, garázdálkodtak akkor Európában, széttéptek államokat, szétvágtak tájakat, elnyomtak népeket és elpusztítottak kultúrákat.

— A világ nem igen tudja, menynyit kellett Németországnak ezért a lengyel államért áldoznia. Csak azt az egyet kell itt kijelentenem: mindazok a területek, amelyeket akkor Lengyelországba bekebeleztek, kizárólag német tetterő, a német gzorgalom, a német alkotó tevékenység javára írhatók, kizárólag a német népnek köszönhetik kulturális jelentőségüket.

— Lengyelországban sohasem volt demokrácia. Egészen vékony, tüdő- vészes felsőosztály uralkodott nemcsak az idegen nemzetiségeken, hanem a lengyel népen is. Erőszakos állam volt, amelyet a gumibot, a rendőrség és végső fokon a katonaság kormányzott. A németek sorsa ebben az államban szörnyű volt. Mindamellett megkíséreltem a méltányos kiegyezést. Sikerült nekem Pilsudszky tábornaggyal olyan megegyezésre jutnom, amelynek egyengetnie kellett az utat a két nemzet békés megegyezéséhez. A tábornagy halála után azonban nyomban megkezdődött a fokozott harc a németség ellen.

— A világnak egyetlen hatalma sem tűrte volna el ezt az állapotot olyan hosszú ideig, mint Németország.

— Ennek a problémának elfogadható megoldására is kísérletet tettem, szóbeli javaslatokat terjesztettem elő azoknak, akik akkor Lengyelországban uralmon voltak. Ezek a javaslatok nagyon is mérsékeltek voltak. Válaszul Lengyelország parancsot adott az első mozgósításra. Ezzel egyidőben vad terror kapott lábra. Ekkor már azon törték a fejüket Lengyelországban, hogy hadseregünket Berlin előtt, vagy mögött semmisítsék meg. Egy lengyel tábornagy, aki most csúful cserbenhagyta a sereget, kijelentette, hogy Németországot és a német seregeket szétaprítja és megkezdődött néptársaink mártiriuma. Azzal biztatták a lengyeleket hogy ha a maguk ellenállása nem lesz elég, mindig biztosak lehetnek a többiek támogatása felőt. Ezeknek az embereknek Lengyelország is csak eszköz volt céljuk elérésére. Augusztus utolsó napjaiban még létre jöhetett volna a megegyezés, de az angol garancia és ezeknek a háborús apostoloknak izgatása nélkül. Egy bizonyos időben maga Anglia is megkísérelte hogy közöttünk és Lengyelország között közvetlen megbeszéléseket hozzon létre. En kész voltam erre, a lengyelek azonban nem jöttek el. Még ebben a pillanatban is meg lehetett volna menteni a békét. A baráti Olaszország, a Duce közbelépett és közvetítő javaslatokat tett. Francia- ország ezzel egyetértett és én is kijelentettem, hogy hozzájárulok. Angliában ezt a javaslatot is elutasították és azt hitték, hogy el lehet küldeni a német népnek kétórás ultimátumot lehetetlen követeléssel.

— Tudom, hogy ha Lengyelország a háborút választotta, ezt azért tette, mert mások beleuszították ebbe a háborúba, azok, akik azt hiszik, hogy ezzel a háborúval talán a legnagyobb világpolitikai és pénzügyi üzletüket megcsinálhatják. De nem a legnagyobb üzletük, hanem a legnagyobb csalódásuk lesz belőle.

— E pillanatban végtelen fogolyoszlopokban menetel a tegnap délután óta megvert lengyel hadsereg a Kutno körüli területről.

— A lengyel katona a fronton vitézül harcolt, az alantas vezetés kétségbeesett erőfeszítéseket tett, a középső vezetés nem volt elég iutelligens, a legfelsőbb vezetés pedig kritikán aluli volt. E pillanatban a németek fogságában kerekszámban 300 ezer lengyel katona van, mintegy 2 ezer tiszt és sok tábornok.

— Angliában és Franciaországban valami rettenetes gonosztettet látnak Németország és Oroszország összefogásában, sőt egy angol lap azt írta, hogy ez perfidia. Azt hiszem, senki sem lát perfidiát abban, hogy a demokrata Anglia és a bolsevista Oroszország összefogásának kísérlete nem sikerült, ellenben a nemzeti szocialista Németország kísérlete a bolsevista Oroszországgal sikerült. Itt mindjárt felvilágosítást kell adnom: Oroszország az marad, ami volt; Németország az marad, ami volt.

— Németország és Oroszország megegyezése megszünteti azt a lidércnyomást is, amely az angol államférfiakat nem hagyja aludni. A mai német rendszer világhódítási vágyakozásai miatt most megnyugodhatnak, ha megtudják, hogy nem igaz, hogy Németország meg akarja, vagy meg akarta hódítani Ukrajnát.

Nagyon elhatároltak az érdekeink, természetesen ezeket az érdekeket mindenfelé és mindenkivel szemben megvédjük.

— Németország és Oroszország az európai tűzfészeknek helyén olyan helyzetet fog teremteni, amelyet egykor csak mint a feszültség enyhülését értékelhetik. Ha a nyugat kijelenti, hogy ennek semmiesetre sem szabad megtörténnie, és ha mindenekelőtt Angliában kijelentik, ha szükséges három, vagy esetleg öt, vagy nyolcéves háborút akarnak, akkor erre válaszom a következő : Németország súlyos lemondásokkal nyugaton és délen végleges határokat fogadott el. Nekem sem Anglia, sem Franciaország ellen semmiféle hadicélom nincs.

— Ha Anglia ma azt hiszi, hogy Németország ellen háborút kell folytatnia, erre a következőket szeretném válaszolni: Lengyelország a versaillesi szerződésben megadott alakjában sohasem támad fel többé, erről kezeskedik nemcsak Németország, hanem Oroszország is.

— Ha azt mondják, hogy ez a háború három esztendeig fog tartani, akkor csak részvétemet fejezhetem ki a francia katonának: hogy miért harcolt, nem tudja. A német nép ebből a harcból nem megverve kerül majd ki, hanem szilárdan, ha valamely nép szétforgácsolódik, akkor azok az államok lesznek, melyeket demokráciáknak mondanak. A kesztyűt felvesszük és úgy fogunk harcolni, ahogy az ellenfél harcol.

— Valamennyien tudjuk, milyen borzalmas a háború. El vagyunk tökélve azonban arra, hogy a végsőkig küzdünk a sikeres befejezésig, jöjjön, aminek jönni kell. A mi egyetlen óhajtásunk csak az, hogy a Mindenható, Aki most megáldotta fegyvereinket, világosítsa meg a többi népeket, ajándékozza meg őket a belátással, hogy ismerjék fel, milyen céltalan önmagában véve a népeknek ez a viaskodása. Bárcsak fontolóra vennék a béke áldásait, amelyet feláldoztak csak azért, mert a háborús uszitók kis csoportja háborúba akarja keverni a népet.

Bydz-Smigly Krajovában

Rydz Smigly lengyel tábornagy |

Zalesczikiben orosz és román bizottság ült össze és megállapodtak abban, hogy a román és a volt lengyel terület között azonnal megindult a forgalom.

Krajovába érkezett. A román haÄ lengyel—román határt megszállották az orosz csapatok

Kuty lengyel határvárost, amely közvetlenül a román határ mellett fekszik és egy ideig a lengyel kormány székhelye is volt, megszállották az orosz csapatok.