Eger - napilap, 1939/2

1939-08-22 / 132. szám

A K Ä 8 FILLÉR

Eger, L. évfolyam, 132. szám. ♦ Kedd ♦ Trianon 20, 1939. augusztus 22.

ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy

hónapra; 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám; hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3. Telefón: 11.

KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón; 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz.

„Más alapot senki sem vethet, mint amit Szent István király vetett

Eger városa történelmi hűséggel ünnepelte az első szent király emlékezetét

Szent István nevét zengte vasárnap az ország egész népe, Szent István hitében ujult minden magyar lélek s az egyetemes magyarság ünnepébe különös melegséggel, tör ténelmi hűséggel kapcsolódott a szentistváni alapítású Eger városának ünnepe. Lobogódíszt öltöttek a házak, ünnepi pompát a szívek s a körmenet több ezer lélekszáma mutatta, hogy ez a város megvallja hitét és ragaszkodik ősi múltjához.

Az ünnepségek rendjét délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise vezette be, amelyet Meyer Béla prépost, kanonok mutatott be nagy papi segédlettel a főszékesegyházban. A szentmisén megjelentek a hatóságok, testületek, társadalmi egyesületek is.

Délután 4 órakor Novák Sándor apát, kanonok vezetésével megindult a hívek körmenete a főszékesegyházból a várba, hogy az első szent király templomának romjainál emlékezzék a magyar történelmi nagyság és dicsőség szellemére. A hívek több ezer főnyi serege példás rendben helyezkedett el a sötétkapu előtt s a kálvária dombján és nagy figyelemmel hallgatta dr. Vizy Miklós apát, kanonokot, aki erős hittel mutatott rá a magyarság fennmaradásának és fejlődésének egyetlen útjára, a Szent István meghonosította katolikus hitre és az általa megalapozott keresztény magyar államiságra.

— Élénk emlékezetünkben él — mondotta — első szent királyunk jobbjának csodálatos országjárása, emlékezetünkben van az előtte tett hódolat, az a sok felbuzdulás és jó elhatározás, amely az ünnepek kegyelmeként lelkűnkben fakadt, de emlékezetünkben él — mert ki tagadhatja le azt — az a siker is, amely a gondviselés megnyilatkozásaként éppen az országjárás után következett be határaink kibővülésével, országunk megnagyobbodásával. Azért most, amikor ünnepélyes körmenetben kivonultunk, méltán tölt el bennünket a hála az első szent király iránt, aki nem szűnt meg ma sem országja istápja lenni. Imádságos lélekkel borulunk le emléke előtt, de legnagyobb hálánk mégis csak az lesz, ha úgy építjük tovább a keresztény Magyarországot, ahogyan ő elindította és megmutatta. Az elmúlt ezer év meggyőződéssé érlelte azt az igazságot, hogy más alapot senkisem vethet, mint amit Szent István vetett.

— A társadalmi és gazdasági sikerek alapjai az eszmék, az ideálok s egy nemzet sem lehet nagy- gyá eszméinek tisztasága nélkül. Az evangélium ereje adja az elveknek azt a ragyogást, amely megvilágítja bennük a jót és elkülönbözteti a rosszat. Az, hogy ma egyáltalán magyar van a világon, a nemzet életereje buzog s nem emésztették el a körülötte érvényesülő erők, az az égi hatalmak támogatása mellett Szent István állam- építő bölcsességének és évszázadokon átható akaraterejének köszönhető. Éppen azért destruktív, romboló munkát végez, aki az ő evangéliumi eszméitől elfordulva, azokkal ellentétes áramlatok szolgálatába szegődve akarja ebben az országban a fejlődés irányát megszabni. Az új világnézetek eszméinek igen nagy hatásuk van, de meg kell őket tisztítani a salaktól és csak azt szabad megbecsülni, ami építő érték. Az embereknek nagyon imponál a szellemi nagyságodé ne gondoljuk, hogy az csak az új elméletek alapján megszervezett életben érvényesül. A szellem szabadsága csak a kereszténységben jut teljes érvényesülésre, hiszen Jézus tanitásai vezetnek a szellem igazi uralmához. Mi más lendítheti fel az ember szellemiségét, mi érlelheti meg akaratának teljességét, mint a krisztusi elvek, a krisztusi élet? Aki az isteni tekintélynek ellene szegül, az hirdetheti ugyan a szellem szabadságát, de legfeljebb valamely párt vak eszközévé válik s amikor az isteni nagyságot megtagadja, kis méretű emberek előtt hajlong.

— Más alapot senki sem vethet, mint amit ő vetett. Minden megújulási törekvésnek célja egy lehet: követni az ő útját, csatlakozni Jézushoz, aki az út, az igazság, az élet, aki nemcsak az életideált adja, hanem az erőt is hozzá s akitől a mindent átható és átformáló szeretet örök ajándékát kapjuk. Minden igaz magyar lelkében egy a vágy: visszatérni Szent István alapvetéséhez. Hol vagy István király, hangzik az ének s a válasz az: a meggyőződéses kereszténységben. Téged magyar kíván: légy vezérlő csillaga továbbra is nemzetünknek,

Eger, augusztus 21.

Heves vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén Erdős József műszaki tanácsos, az államépítészeti hivatal főnöke beterjesztette a megyei közúti költség- vetést, amelyet előkészítésül a vármegyei közgyűléshez, letárgyalt a bizottság. Tekiutettel a napszámbérek általános emelkedésére, a közúti adó százalékát az feddigi 15-ről 16-ra javasolják felemelni, kérik azonban, hogy az Eger—Párád— Gyöngyös közötti utat vegye kezelésébe az állam, mert a vármegye csak ez esetben képes fenntartani az eddigi színvonalon közútjait és kiépíteni a még tervezett útvonalakat, átkelési szakaszokat stb.

Györffy Kálmán Gyöngyösről a Jászságba vezető út új burkolását kérte. Erdős műszaki tanácsos megemlítette, hogy Adács és Vámos- györk között az út sártengerét megszüntetik, mert az útszakaszt kőburkolattal látják el. Dr. Hedry Lőrinc főispán jólsikerültnek mondotta a parádi átkelési szakasz kiépítését, de ez a kiépítés legalább 160 méterrel hosszabb lehetett volna. A főispán ezután azt az óhaját fejezte ki, hogy a recski-út kérdését az útnak a vasútvonal mögé helyezésével lenne kívánatos megoldani. Gosztony Andor a gazdaközönség teherbíróképességére hivatkozással kérte, hogy az útadó további emelésével ne sújtsák a gazdatársadalmat, mert ez nem képes vállalni több terhet. Beniczky Elemér ugyancsak aggodalmát fejezte ki egy nagyobb arányú útadóemeléssel szemben. Okolicsányi Imre alispán felvilágosító szavai után végül a közigazgatási bizottság egyhangúlag azt határozta el, hogy az útadónak egy százalékkal való felemelését javasolja a közgyűlésnek.

tedd erőssé lelkünket, tisztítsd meg akaratunkat, hogy ne lehessen országod, a te szent örökséged, kalandorok mártaléka és rabszolgája.

A nagyhatású megemlékezés után rövid áhítatosság fejezte be a Szent István-napi körmenetet, majd a tömeg zárt sorokban, zászlók alatt, egyházi énekeket énekelve visszatért a főszékesegyházba.

A kérdéssel kapcsolatban Okolicsányi Imre alispán az útügyekkel felmerült nehéz problémákról a következőket mondotta:

— Nagy vármegyei útépítési pro- grammunk megvalósításának kezdetén 325 kilométer volt az útvonalaink hossza, ma pedig már 960 kilométer. Az útadó akkor 10 százalék volt, ma 15. Hatalmas munkát végeztünk, nemcsak építettünk ez idő alatt, hanem aránylag igen jól karbantartottuk utainkat, s ehhez képest nem terheltük meg nagyobb mértékben vármegyénk adófizető közönségét.

— A mai legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az utóbbi években minden pénzt a mátrai út építésébe öltünk bele. A Gyöngyös—Párád— Eger közötti 62 kilométeres útszakasz elviselhetetlenül sokba kerül Heves megyének. Ezen a vonalon azonban csupa állami intézmények, üdülők, szanatóriumok, fürdőhelyek stb. vannak, autókon, autóbuszokon idejár és az államnak fizet a Mátrát látogató közönség. A gallyatetői építkezéseknél a hatalmas teherautók állandóan rongálták utainkat. Ilyen és hasonló okok egész sorozata indokolja tehát azt a kérésünket, hogy a mátrai utat minél előbb vegye az állam át és mentesítse Hevesmegyét ennek a drága útnak rendkívül költséges fenntartásától. Ki kell jelentenem, hogy csak ez esetben tudunk eleget tenni a többi útfenntartási kötelezettségünknek és csak ez esetben leszünk képesek továbbfejleszteni programmunkat, megépíteni a még szükséges és a közönség részéről egyre jobban sürgetett útvonalakat. Ha nem történik a mátrai útnak állami kezelésbe vétele, kénytelenek leszünk lemondani több igen fontos útnak kiépítését, de nem tudjuk fenntartani a karbanUegye az állam saját kezelésébe a mátrai töruényhatósági utat

Okolicsányi Imre alispán a vármegye kívánságairól