Eger - napilap, 1939/1
1939-02-09 / 23. szám
L 2 EGER akkor érti meg iskoláját, amikor kopott sírokhoz kell zarándokolnia megtört évei súlyával, hogy elbeszélgethessen azzal, aki szülei után, sokszor még szüleinél is jobban szerette. Ki mondhatja el magáról, hogy legjobb igyekvése és szándéka mellett is sikerült magát belelopnia az emberek szívébe, az emberek szeretetébe. Ki mondhatja, hogy nemcsak megtört férfilépések köny- nyes zarándokútja volt a hála, mely sírjához vezetett, hanem már itt életben is megkapta a legtöbbet, amit adhat mesternek a tanítvány: hálát, tiszteletet, megbecsülést. Valahogy nagyon sugárzó, nagyon virágoztad, nagyon megtermő léleknek kell lennie. S Adolf apátur lelke virágoztad, legendatermő, sugárzó lélek volt. A pap és a nevelő — ez a két egymáshoz annyira közelálló hivatás — eszményi egységbe olvadt össze benne. Szemén mindig ott tündökölt a jóság, szívében a szeretet. Mindenkihez volt jó szava. Talán a tananyagot, a magyar irodalom remekeit, a latin mondattant elfeledték tanítványai, talán azt sem tudják, ki volt Apáczai Cseri János vagy Szenczi Molnár Albert, nem tudják a hic-haec-hoc-ot sem, s képtelenek volnának lefordítani egy cicerói körmondatot, — de egyet sohsem felednek el: a latin és magyar órák emlékmessziségéből felbukkanó szelíd arcot, azt a különös mosolyt, melynek mélyében éppen annyi gyermekes huncutság bujkált, mint egy legmegértőbb atyai arcon. Nem felejtik el a meleg szavakat sem, melyből mindenkinek jutott valami. S ebben magasodik égig Adolf apátur alakja. Szerzetespapi egyszerűsége, mely az apáti székbe, rendjelei és kitüntetései közé is elkísérte, megnemesített mindenkit, aki közelébe jutott. Nem volt benne soha semmi keresettség: ha az iskolába lépett, mindenki úgy érezte, hogy belépett vele az otthon melege, az atyai szeretet varázsa: belépett maga a megtestesült jóság. Ezért tudott adni, nagyon sokat adni azoknak, akik megfoghatták kezét. S talán egy tanárt sem kisér annyi könny utolsó útjára, mint Werner Adolfot, Zirc őszhajú apáturát . . . S ezek az öregdiák-könnyek leszivárognak a föld mélyébe, s csilingelő szeretettel köszöntik gyémánttá-váltan a Legendavirágoztató lelkét. S tudjuk, hogy ez az építő, jóságos lélek ott is szeretettel öleli magához tanítványait, s vezeti tovább az élet útjain . . . Osztatlan öröm és lelkesedés váltotta föl a dermedt döbbenetét, a- mikor dr. Békefi Kernig apátúr halála után 1924 ben a magyar ciszterciek bizalma dr. Werner Adolf egri igazgatót ültette az apáti székbe. Innen indult el Adolf apátur. Nemcsak az egész város szeretető kisérte az ősi anyamonostorba, hanem Heves vármegye, Eger város, a Gárdonyi-Társaság, a Ciszterci Diákszövetség megbecsülése. Valahogy úgy érezte mindenki, hogy a Heves megyében ringott bölcső nemcsak magyarrá, hanem naggyá ringatta a főpapot. A történelem feladata lesz, hogy fölmérje alakját és jelentőségét. Mi még talán nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy Ítéletet mondhassunk. Csak csodálattal állunk meg alkotásai előtt. Szótlanul, minden reklámot kerülve dolgozott, ebben is halk és finom volt, mint egész életében. Csak most döbbenünk meg, amikor számbavesszük alkotásait. A szerzetesélet kimélyítése érdekében újjászervezi a hittudományi és tanári képzést: főiskolát építtet Zírcen, ahol a rend növendékei készülnek leendő hivatásukra. Pesten újjáépíti a hittudományi és tanárképző főiskolát. Budán majdnem kétmillió pengős hozzájárulással megalkotja az ország egyik legnagyobb s legszebb középiskoláját. A templom nemrég készült el. A budai rendháznak megveszi a Rin- ger-féle szanatóriumot, átalakíttatja, rendbehozatja. A földrengés által megrongált egri templomot és rendházat helyrehozatja. Közben fölépül a majdnem teljesen átalakított bajai rendház és gimnázium. Elkészül Pécsett az uj gimnázium és rendház. Megépül a székesfehérvári gimnázium, megújhodik a rendház. A birtoktesten két templom épül: Herczegfalván és Nagykarácsonyon. S miközben birtokok adósodnak el, exisztenciák mennek tönkre, Adolf apátur e hihetetlen nagy megterhelések mellett is új birtokot szerez rendjének: megveszi a simontornyai uradalmat, hogy ezzel is biztos alapot teremtsen a további építkezéseknek. Száraz adatok ezek, számokkal talán többet mondanánk. De akkor sem árulnánk el a lelket, a mozgató erőt, mely életrehivta őket. Mert Adolf apátur minden alkotása mögött érző szív dobogott. Ezért rendezte az országban elsőnek a cselédnyugdijkérdést, a gazdatisztek nyugdiját, a családbért. Hozzáértő emberek írtak már erről eleget. S akadnak majd, akik méltó módon emlékeznek meg az idők távlatából is minden tettéről. De egyet már mi is látunk. A nagy halott élete történelemmé lett. Egy darab magyar történelemmé. Azt szokták mondani, hogy a nagy idők megtermik nagy embereiket. Ha ez igaz, akkor Adolf apáturat a legszomorúbb magyar évek ajándékozták a magyar történelemnek. Amikor már-már minden elveszett, amikor ezen a magyar földön új életlehetőséget kellett teremteni a magyar művelődésnek és élniaka- rásnak, Adolf apátúr lelke megjelent, s amihez csak nyúlt, teleárasztotta szépséggel, élettel és szeretettel. Nagy volt, mert lelkében sohasem halt meg az élet és munka lendülete. Nagy volt, mert megérezte kora igényeit. Annyiszor emlegették unos-unta- lan, hogy csak a szeretet oldhatja meg a szociális kérdéseket, hogy csak önzetlenséggel párosult okosság segíthet a bajokon. Statiszti- káztak, izgattak, szervezkedtek. Mindenki megváltónak, apostolnak kiáltotta ki magát, s szerette volna történelmi magasságú márvány talapzatnak tekinteni a magagőgje emelte potemkinfalakat. S míg mindenütt a nagytőke és nagybirtok kötelességeit emlegették, — addig Adolf apátúr senkit sem kérdezve, semmit sem szólva dolgozott, hogy minél szilárdabb alapot adjon rendje műveltségterjesztő, áldozatos munkájának. A csendes munka híve volt. Nem doboltatott maga előtt. Még azt a keveset is elhárította magáról, amivel az egyház és állam kitüntette. Mikor tízesztendős apáti jubileumán a pápa különös kitüntetését: a cappa magna-t, a legteljesebb kormányzói elismerést, amit tavaly a titkos tanácsosság követett, megkapta, meghatva mondott köszönetét munkatársainak, s közvetlen modorával, hihetetlen szerénységével mindent elhárított magától. Életének stílusa volt ez, nem szerepjátszás. Mindig és mindenütt háttérbe vonulni, — de aztán csöndben, a magányban szakadatlanul dolgozni. Eger Eger város közönsége nevében Braun Károly polgármester a gyászhír vételekor a következő táviratot intézte a város díszpolgárának el- húnyta alkalmából a ciszterci rendhez: A történelem megrajzolja alakját. Egyike lesz a legrokonszenvesebbeknek. Majd napfényre kerülnek névtelenül végzett munkái, alkotásai is. A közvetlen közelségben nem bontakozhatnak ki a nagy körvonalak, melyeknek halvány, előrevetett árnyéka már most is sejteti, hogy nem közönséges ígérete készül a maradan dóságnak. Mi csak azt látjuk benne, aki mellettünk, aki bennünk élt: mi csak a jóságos kezet és szerető szívet látjuk, aki magányos csöndjében olyan nagy odaadással fordult mindenki felé, aki fölkereste. Mi nem tudjuk másként elképzelni, mint szobája csöndjében, ahol rótta a papíroslapokat, ahol eltemette egy készülő tudós minden álmát az életet alakító, gondokkal küszködő, dolgos férfiú. Mi csak szemének ragyogását látjuk: benne tükröződik melegsége, megértése. Mi csak a vezető mindenkivel szemben szere- tetet csillogtató lelkének idevirágzó szépségeit csodáljuk. Nekünk még sokáig megmarad köztünk-élőnek, sokáig megmarad magányos virrasztónak, akiről a legszebbet akkor mondta el rendje, amikor „legsze- retettebb apátjának nevezte. S valahogy így volt vele mindenki. Senki sem tudott szabadulni jóságos egyéniségének varázsától. Nem tudott szakadulni attól a megnevezhetetlen sugárzástól, mely mindenki fejét meghajtotta, ha közelébe lépett. Szeretnénk odaborulni arra az érckoporsóra, melynek ölelő karjában távozik tőlünk örökre a jóságos zirci apátur, a nagy magyar főpap: dr. Werner Adolf. Vele együtt eltemetjük mindazt, akik általa voltunk, akik tőle kaptunk valamit. Eltemetjük, aki örökre meghalt bennünk, aki létét csak az ő jóságának köszönhette: eltemetjük önmagunk legszebb részét. Mert mindent ád az élet bőkezűsége, csak egyet mér olyan szűkmar- kúan. Éppen azt, amit Adolf apátur alakja jelentett mindenkinek, aki közelében élt: a szeretetet. Amikor elhagysz minket, jóságos Adolf apátur, egyre kérünk: add, hogy bennünk, ittmaradottakban megnőhessék és kibontakozhassék az élet teljessége: a szeretet! Dr. Ágoston Julián. gyásza Ciszterci Rendnek. Zirc. Apátság. Eger város közönsége kegyelettel gyászolja legnemesebb lel- j kületű díszpolgárának: Dr. Wer- j ner Adolf apát úrnak váratlan I elhúnytát és őszinte részvété^ 1939. február 9 A magyar és külföldi Irodalom szine-fava filléres árakon! 30—90 %-os árleszállítás LSLWiSS Irodalmi remekművek! Kaphatók: Egri Keresztény Sajtószövetkezet könyvkereskedésében, Eger. Másfél évtized az Úr szőllejében
