Eger - napilap, 1939/1

1939-06-03 / 86. szám

9 EGER 1989. június 3. Az egri érseki jogakadémia ünnepélyesen befejezte 199. tanulmányi évét meg Dancza János a déli Bükkben felfedezett és ismert zsombolyok — függőleges sziklakürtők — mód­szeres feltárását és 1932-ben ő fe­dezte fel a Subalyuki barlangban az első magyarországi Neander- típusú ősember maradványokat, megdöntve ezzel a német szak­tudósoknak azt a véleményét, hogy a Neanderthali-típusú ősember ha­zánkban nem élt. Négy évvel ezelőtt kezdte meg a a szatmári püspökség erdejében, az eger —lillafüredi út mentén a Há­romkő hegy alatt egy időszaki fo- rás kiszáradt medrén keresztül a hegy mélyében feltételezett nagy cseppkőbarlang feltárását. Azonban a munkát 130 méter mélységben abba kellett hagyni, mert elfogyott a levegő. Oxigén palackok segítsé­gével dolgoztak egy ideig, de így sem dacol üattak a természet által támasztott akadályokkal és a bar­langot elhagyták. Ezután határozta el magát Dancza, hogy még egy utolsó kísérletet tesz a Kisköháti zsombollyal. Ez a bar­lang Egertől mintegy 28 kilométer távolságban őrgróf Pallavicini Al­fonz vadaskertjében, az Ilus-forrás közelében van az erdőben. A zsom­boly 37 méter mély, függőlegesen eltűnő kürtőjén leereszkedve, rövid vízszintes folyosóba juttak, ahonnan csákánnyal előretörve, beléphettek a 10 éve hiába keresett cseppkő­barlangba. Templom-nagyságú óriási földalatti csarnok tárult fel sze­meik előtt, a barlangot szebbnél- szebb cseppkőképződmények ékesí­tik, pár centiméteres, félméteres nagyságútól több méteres, gyönyörű, szeszélyes alakzatú, fehér márvány színben ragyogó kövekig. A terem csak első része egy ha­talmas barlangrendszernek. Egy újabb függőleges folyosó köti össze ezt a termet az alatta húzódó csar­nokfolyosóval, ahonnan földalatti patak egyenletes zúgása tör fel. Az alsó részek feltárása még nem kez­dődött meg, de máris megállapítot­tak annyit, hogy óriási terjedelmű barlangrendszerbe jutottak, amely nagyságban és szépségben méltó párja az aggteleki barlangnak. Ide­genforgalmi jelentősége tehát óriási. Külön szenzációja a felfedezésnek, hogy a barlang mélyén emberi nyo­mokra bukkantak és koponya cson­tokat találtak. A nyomok arra mu­tatnak, hogy a barlangban volt Vid- róczkinak, a 70-es években élt hí­res bükki betyárnak a búvóhelye. A barlang felfedezéséről és magáról a barlangról holnapi számunkban rész­letes riportban számolunk be. * Hosszantartó béldugulások­nál egy-két pohár természetes „Fe­renc József“ keserűvíz az emész­tőcsatornában felgyülemlett erjedő és rothadó anyagokat gyorsan és biztosan levezeti és igy megakadá­lyozhatja a vakbélgyulladás esetle­ges képződését. Kérdezze meg or­vosát ! Eger városának féltve őrzött | büszkesége, a katolikus főiskolai ok­tatás és nevelés egyetlen intézmé­nye, az egri érseki jogakadémia most fejezte be kétszázadik, jubi­leumi esztendejét megelőző 199. tanulmányi évét. Az évzárás a ha­gyományokhoz híven ünnepélyes keretek között történt meg a Lí­ceum nagytermében, ahol nagy számban jelentek meg az egyházi, katonai és polgári előkelőségek, a város jogászéletének vezető egyé­niségei és a jogakadémia barátai. Az ünnepélyes záróülés a Magyar Hiszekegy hangjaival kezdődött, majd Venczell Ede pápai prelátusj az érseki jogakadémia igazgatója üdvözölte a megjelenteket és böl­cseleti mélységű intelmekben for­dult az ifjúság felé, hogy leikébe vésse a jog és igazság viszonyából folyó kötelességeket. — Ha jogászoknak készülnek az életben, akkor természetesen már itt a jog és igazság embereivé kell képződniük. Már most kell vezér­eszméül választaniok az igazságot, hogy később az életben minden tö­rekvésük az igazság szolgálata le­hessen, — kezdte beszédét. „Mi az igazság?“ — kiáltott fel Pilátus, amikor Jézus Krisztust vá­dolták előtte. Szívbe markoló kér­dés ez. Nem ő az első, akinek lelkiismerete a „Mi az igazság?“ kérdésére a feleletet keresi. — Önök, mint jogászok, ha lelki- ismeretesen fogják fel hivatásukat, sokszor kerülnek majd abba a hely­zetbe, hogy az igazságot kell ku- tatniok, nem egyszer súlyos lelki küzdelemmel. De épp ez teszi a jogász hivatá­sát felsőbbrendüvé, mondhatnám magasztossá. Az igazság ugyanis — mint azt már jeles jogtudósok és államböl­cselők megállapították — a jognak éltető eleme s biztos alapja, az élet princípiuma. — Már ebből az okból is minden jognak az igazság szol­gálatában kell állania. Sőt már ]eb- ből következik, hogy a jog tulaj­donképpen csak az igazság megva­lósulásának az eszköze, az igazság előmozdításának a módja, az igaz­sághoz vezérlő út. Ennélfogva az igazság mindig meg is előzi a jo got s nem a jog, hanem az igazság a cselekvések irányításának legfőbb szabálya. De tovább okoskodva, ha egyszer elfogadjuk azt, hogy az igazság az életnek tevékeny princípiuma, akkor az igazságot nem lehet csak az ér­telem valamely hideg, száraz meg­nyilatkozásának, vagy holmi fogalmi, vértelen, elvont meghatározásnak tekinteni, hanem eleven és termé­keny valóságként, tevékeny élet­szabályul kell azt figyelembe ven­nünk, amelynek rendező hatalma elől ki nem térhetünk. De ugyan­akkor az igazságérzet sem lehet csak valami érzelgős ábrándozás, vagy átmeneti futó hangulat, hanem az az igazságnak, mint eleven, nagy valóságnak olyan belső lelki hatása, mely lélekalakító és termékeny ere­jével szükségképen csak azt vonzza magához, ami akár & dolgokban, akár az eszményekben, az élmények­ben igaz és élő valóság. Az igazság csak az, amiben he­lyes erkölcsi felfogás mellett köve­tendő szabályt, rendet ismerünk fel, találunk meg úgy annyira, hogy szinte ösztönszerüen azonnal szembe- szállunk azzal és annak a megvál­toztatására törekszünk, amit nem igazságosnak, hanem igazságtalan­nak ismerünk fel. Ha ez az érzés nem él bennünk, akkor nincs egész­séges jogérzésünk. Ezt az egészséges jogérzést kell megóvnunk, fejlesztenünk és tanul­mányainkkal, tudásunkkal megerő­sítenünk, mert az erkölcsi rendnek, a társadalmi és állami létnek az élet — és alapfeltétele az igazság. Ha így értelmezzük az igazságot, akkor a jognak az igazsághoz való viszonyát mérlegelve azt kell elfo­gadnunk, hogy a jog tulajdonképen csak minősített igazság, mely vi­szonyban az igazságot illeti meg az elsőrendűség a jog felett. Ennek azonban súlyos gyakorlati következményei vannak. Az igaz­ságot ugyanis semminek, tehát még a legszebb jogi érvelésnek, a leg­erősebb jogi dialektikának sem sza­bad soha feláldozni, mert a jogi ér­velés csak elmélet, az igazság^azon- ban nem elmélet, hanem föltétien, cselekvést irányító és cselekvést parancsoló olyan szabály, mely min­den jogi érvelés fölött áll és amely az életnek az elve, a leghatározot­tabb parancsoló ura és mindennek az alapja. Egyénileg sem lehet a jogász élet­eszméje más, mint az igazság, életelve sem lehet más, mint az erőteljes, lendületes és lankadatlan törekvés az igazság felé, legfőbb kötelessége pedig az igazság megvalósítása. Ha a jogász törekvése nem erre irányul, akkor nem áll az igazság szolgálatában, hanem visszaél a tu­dásával és szembe helyezkedik az erkölcsi renddel. Az imént kifejtettek alapján, hogy hivatásukat majdan lelkiismeretesen betölthessék, arra kell törekedniök, hogy lelkűkben az igazság ne legyen puszta képzelet, hanem elevenen ható erő és megközelítendő eszmény. Bá­torsággal kell bírniok helyt állani mindig belső meggyőződésükért, az igazságért. Áthatva kell lenniök mindenkor attól a tudattól, hogy Önök, mint jogászok, a legmagasabb értéket: az igazságot képviselik és alkalmazzák, ennek pedig meghát­rálni, meggyengülni nem szabad soha. Ezt a bátorságot és tudatot pedig úgy fogják elsajátítani, ha kívánják, szomjuhozzák és szeretik, még pedig lángolóan szeretik az igazságot és egész lelkületűkkel, szilárd meggyőződésükkel arra tö­rekszenek, hogy győzedelmeskedjék a jogeszma körében az igazság. A nagyhatású értekezés Után dr. Urban Gusztáv jogakadémiai tanár olvasta fel rendkívül értékes tanul­mányát „Az érzületek szerepe a sajtóbűncselekmények világáhan“ címmel. Urbán Gusztáv dr., aki több tanulmányával már előkelő helyet foglalt a magyar sajtójog elméleti művelői között, az újabb büntetőjogi elvből indul ki, amely nem a bűncselekmény tárgyi vizs­gálatát, hanem a bűnös lelki alka­tának megfigyelését tűzte ki céljául. Ezen az alapon mutatta ki tanul­mányában a világnézeti nevelés szükségességét, az ujságiróképzés nagy fontosságát, mint a megelőző módszerek legfőbb eszközeit. Tóth József dr. jogakadémiai ta­nár, kari jegyző, nagy érdeklődés mellett számolt be a jogakadémia elmúlt évéről. Az egri érseki jog- akadémiánaa az 1938—39 év első félévében 211, a második félévében 187 hallgatója volt. Az akadémiát nagy áldozatokkal fenntartó érsek- főpásztor és székesfőkáptalan mély szociális érzéssel segítik az ifjú­ságot tanulmányai végzésében. Ez a segítség részben tandíj, rész­ben vizsgadíj, részben menza-ked­vezményekben nyilvánul meg. Ezek­ben a kedvezményekben 49 joghall­gató részesült, összesen 5700 pengő értékben. Az ifjúság vallás-erkölcsi, nemzeti és honvédelmi nevelését diákszociális és társadalmi egyesü­letek segítették elő. Igen eredmé­nyesen működött a Mária-kongregá- ció, az Emericana és a Jogakadémiai Kör. Beszámolt a jelentés arról, hogy a Yencell Ede pápai prelátus, igazgató által felajánlott szorgalmi díjat Rostoványi József joghallgató nyerte el. Bejelentette végül, hogy a jog- és államtudományi kar az idén is tűzött ki pályadíj ákat a közjogból és a polgári perjogból. Az ünnepélyes záróülés további folyamán a végzett hallgatók nevé­ben Ködmön József jogszigorló mondott búcsúszavakat s tett foga­dalmat, hogy az akadémiáról tá­vozó ifjúság az élet küzdelmeiben hittel és lelkesedéssel fogja érvé­nyesíteni azokat az elveket, ame­lyeket a tanári kar fáradhatatlan munkájának eredményeként elsajá­tított. A Jogakadémia Baráti Szö­vetségében tömörült öregjogászok nevében dr. Polánkay László OTI ügyvezető igazgató fogadta a ba­ráti szervezet kötelékébe a távo­zókat, rámutatva azokra a nagy értékekre, amelyekkel az egri jog­akadémia gazdagítja a magyar jo­gászvilágot erős és határozott ka­tolikus jogászi felfogásával s a falai között felnövekvő ifjúság vi­lágnézeti nevelésével.

Next

/
Thumbnails
Contents