Eger - napilap, 1939/1
1939-04-29 / 66. szám
Eger, L. évfolyam, 66. szám, ÁRA 8 FILLÉR ♦ Szombat ♦ Trianon 20, 1939. április 29. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra: 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 5. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. VARMEGYEI politikai napilap Gróí Teleki miniszterelnök és gróí Csáky külügyminiszter Indulnak Berlinbe Eger, április 28. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter hivatalos látogatásra ma délután Ber- libe utazik. A magyar államférfiak kíséretükkel együtt különvonaton utaznak és szombaton délután érkeznek meg a német fővárosba. A miniszterelnök és a külügyminiszter megérkezésük után látogatásokat tesznek s még aznap este Hitler vezér és kancellár fogadóestét rendez tiszteletükre az új kancellári palota termeiben. Vasárnap délelőtt megkoszorúzzák a Hősök emlékművét, este pedig részt- vesznek azon a vacsorán, amelyet Ribbentrop birodalmi külügyminiszter ad. Hétfőn május 1-i ünnepséget tartanak a Németbirodalom egész területén s a magyar államférfiak résztvesznek a berlini ünnepségeken. Ezen a napon tesznek látogatást a Collegium Hungaricum- ban is, mig este Sztojay Döme magyar követ ad tiszteletükre a magyar követség palotájában vacsorát. A külsőségekben is díszes, nagyszabású program lényeges részét természetesen azok a megbeszélések alkotják, amelyeket a magyar államférfiak a német birodalom vezetőivel folytatnak s amelyeknek során a Magyarországot Németországhoz fűző baráti kapcsolatok szellemében vitatják meg a két országot érintő összes időszerű problémákat. Heues udrmegye íöruényhatósdga tízezer pengőt szauazott meg az druízkdrosultaknak Ä meggeggűlés feliratban biztosította bizalmáról Teleki Pált és kormányát Hedrg Lőrinc dr. főispán kárpátalja visszafoglalásáról Eger, április 28. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága tegnap tartotta rendes tavaszi közgyűlését Hedry Lőrinc dr. főispán elnökletével. Az elnöklő főispán az öröm hangján emlékezett meg megnyitó beszédében Kárpátalja visszaszerzéséről s többek között a következőket mondotta: — A múlt év őszén boldog örömmel ünnepeltük a Felvidék magyar területeinek visszatérését az anyaországhoz. Ugyanakkor azonban szívünkben fájó tüskét hordoztunk a- miatt, hogy nem vonulhattunk be a Ruszinföld hegykoszorúzta völgyeibe és a felső Tisza, a Tarac, az Ung mentén a sanyargatott hű ruthénokat nem szabadíthattuk fel a rájuk kényszerített, gyűlölt, idegen elnyomás terrorja alól. — Ami akkor fájt, ma már beteljesedett valóság és az oly türelmetlenül sóvárgott lengyel-magyar határon, — az ősi ország ősi határán, a Vereckei szoroson, az Uzsoki Hágón, — magyar trikolort lenget a szél, midőn sokszáz éves igaz rokonszenv érzésével ölelkezik össze a lengyel és magyar. — Hálánk határtalan és igaz kö- szönetünk mindazoké, akik ennek az eredménynek a kivívásában se Ténykedtek. Jó munka volt, tele virtussal, az ősi huj huj hajrá lendületével, melyet nem lehet eltanulni, sem utánozni, melyre csak magyar anya szülöttje képes. — És a mi örömünk mégsem teljes. Segélykiáltásokat hoz át hozzánk a határokon túlról a tavaszi szél. Minden nap érkezik valami olyan hir, véreink üldözéséről, a magyar kultúra megtaposásáról, mely mélyen a szívünkbe vág. Hiába, a mi boldogságunk teljét, a mi várt örömünk beteljesedését csak Szent István birodalmának ősi határai képezik csupán és nincs magyar ember, aki életét ne adná azért, hogy a boldogságtól remegő kézzel simogathassa végig ismét Nagymagyar- ország térképén az újból visszatért ezeréves határokat. — Bízzunk és dolgozzunk. A világ egy forrongó katlan, amelyben úgyszólván órák alatt születnek új és új történelmi események és semmisülnek meg mondvacsinált, kierőszakolt történelmi hazugságok. Mi nem tudhatunk sem számbeli túlsúlyunkkal, sem felfegyverkezettsé- günk hatalmával sorsunkra döntő fordulatot kierőszakolni. De minden fegyvernél és minden hatalomnál erősebb és helytállóbb a mi igazságunk, amely tekintélyt és tiszteletet parancsol és szerez, ha mi magunk is tudunk annak megfelelően élni és dolgozni. A próbatételek ideje van most. Bár lehetne szavam mindent elnyomó „vigyázz“ kiáltás, vagy a magyar lelkiismeret egy halk sugallata, mely arra inti a vármegye minden hű fiát, hogy vigyázzon, ne hallgasson színesen hangzó, csábító szirénhangokra, sem a vakon Ígérgető, légvárakat építő biztatásokra, de a mindent felforgatni vágyó új rendcsinálók prófé- táskodásaira sem, hanem tegyen úgy, ahogy a lövészárkok halált- hozó dübörgésében tett ezer és ezer magyar, olvadjon érzésben eggyé, legyen testvér, egymásért cselekedni kész, egymást segíteni, megmenteni kész magyar. — E gondolatot szántam üdvözlésnek a mai napon itt egybegyült közgyűlésünk közönsége számára, akiket szívélyesen üdvözölve, közgyűlésünket megnyitom. A hosszas tetszésnyilvánítással fogadott beszéd után a törvényhatósági bizottsági tagoknak nyomtatásban megküldött alispáni jelentés vitája kezdődött meg. Szinyei-Merse Jenő dr. ország- gyűlési képviselő lészvéttel emlékezett meg a vármegye keleti és déli részének lakosságát ért árvízkárokról. Örömmel látta a megpróbált lakosság, hogy a vármegye főispánja szívén viseli sorsát és személyesen vesz részt az árvédelmi munkálatokban. Elismeréssel emlékezett meg a kormány támogatásáról, azonban a kársújtottak maguk is tudják, hogy mindent a kormánytól nem várhatnak és a közületekre s a társadalomra vár a feladat, hogy a fennmaradó hiányokról gondoskodjanak. Bejelentette'dr. Szinyei-Merse Jenő, hogy Hatvan képviselőtestülete maga is követendő példáját adta a cselekvő szociális érzésnek, amikor a napokban megtartott közgyűlésén ezer pengőt szavazott meg az árvíz- károsultak megsegítésére, s ugyanakkor a képviselőtestület jelenlévő tagjai néhány perc alatt 1200 pengőt adtak össze a nemes célra. Beniczky Elemér országgyűlési képviselő kérte a törvényhatóságot, hasson oda, hogy a kormány is mielőbb tegye meg intézkedéseit a megelőző árvédelem érdekében, hogy a vármegye lakosságát mentesíteni lehessen a kiöntések pusztításaitól. A felszólalások után Okolicsányi Imre alispán indítványozta, hogy a vármegye közönsége szavazzon meg tízezer pengő segélyt az árvízkárosultak számára az állategészségügyi ebadóalap terhére. A közgyűlés névszerinti szavazással egyhangúlag megszavazta a segélyt, amiért dr. Szinyei-Merse Jenő hálás köszönetét mondott. Hedry Lőrinc dr. főispán megjegyezte még, hogy a károk részletes összeírása megtörtént. Csak azoknak a kára, akik szegénységük miatt nem tudják elpusztított épületeiket megújítani, mintegy 70—80 ezer pengőt tesz ki s valóban szükség van az állam támogatása mellett a társadalom áldozatkészségére is. A bizottság Beniczky Elemér országgyűlési képviselő indítványára elhatározta, hogy felirattal fordul a földművelésügyi kormányhoz a megelőző árvédelem állami megvalósítása érdekében. Kassa István az állatárak csökkenésére hívta fel a törvényhatóság figyelmét. Melegen ünnepelte a vármegye Keglevich Gyula grófot 65 éves közéleti jubileumán Az alispáni jelentés egy érdekes és tiszteletreméltó jubileumról is megemlékezett, amikor bejelentette, hogy gróf Keglevich Gyula nyug. főispán, a bizottság örökös tagja 65 évvel ezelőtt vállalt szerepet a törvényhatósági közéletben. Hatvanöt év — mondotta az alispáni jelentés — a közélet porondján, becsületes, férfias, önzetlen munkában eltöltve, olyan rendkívüli teljesítmény, amely felett szó nélkül nem mehetünk el. S bár gróf Keglevich Gyula egyéniségétől misem áll távolabb, mint az ünnepeltetés vágya, személyét most mégis a köz- érdeklődés előterébe kell állítanunk. Az a munka, melyet e kivételesen hosszú idő alatt gróf Keglevich Gyula végzett, példája lehet min-
