Eger - napilap, 1939/1

1939-02-25 / 32. szám

Eger, L. évfolyam, 32. szám Aha 8 fillér ♦ Szombat ♦ Trianon 20, 1939. február 25. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fil­lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3._Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. VARMEGYEI politikai napilap télén azonban, hogy a javaslat egyes részein lehet vitatkozni. Aminthogy lehet szó egyes pontoknál az eny­hítésekről, épugy lehet szó más- helyütt a szigorításokról. Nagyvonalú és mindenképen meg­nyugtató volt az is, amit a föld­birtokpolitikáról mondott az új kor­mányelnök. Nem vagyonosztogatás- ról van itt szó, itt arról van szó, hogy magyarabb és biztosabb ke­zekbe juttassuk a földet, amely ma idegen kezekben van. A magyar föld épugy a nemzet, mint a magyar nép és a magyar földről való intézke­désekhez épugy, mint a magyar föld Az Érsekfőpászfor háztartása megtakarításából újabb 500 pengőt adományozott az egri szegényeknek megmunkálásához csak kötelesség­érzettel és szent áhítattal szabad nyúlni. Két és fél óráig tartott Teleki Pál gróf bemutatkozó beszéde s ez a két és fél óra megmutatta, hogy az új miniszterelnök valóban nemcsak vezetője, hanem tanítója is akar lenni nemzetének. Megnyugvás, lelkesedés fogadta minden szavát, nemcsak a magyar országgyűlés képviselőházában, de odakünt az országban is mindenütt, ahol a ke­resztény, nemzeti gondolat győzel­méért küzd és dolgozik a magyar. Teleki Pál grófot nagy tisztelettel, rokonszenvvel és megnyugvással, mint régi ismerőst fogadta a miniszterelnöki székben a magyar politikai közvélemény. De a nemzet egyeteme is, hiszen min- mindenki tudja, hogy Teleki Pál gróf a huszas évek elején a magyar történelem milyen nehéz korszaká­ban végzett építő, jó munkát. És tudja ezt a külföld is, amelynek tárgyilagos lapjai igen emelkedett hangú cikkekben kommentálják az új magyar kormányelnök hivatalba- lépését. Bizalom és megnyugvás fogadta minden oldalon Teleki Pál gróf miniszterelnök megbízatását s ha a nemzeti közvélemény bizonyos csodálkozással és kétségtelen saj­nálkozással fogadta is vitéz Imrédy Béla önkéntes távozását, az utód személye minden tekintetben meg­könnyítette a búcsút. A kormányzó bölcs gyorsaságával megoldott válság után az új kor­mány immár be is mutatkozott a képviselőházban és a kormányzó­pártban, amely érdekes és szeren­csés elhatározással egyesült a leg­szélesebb néprétegekre támaszkodó Magyar Élet Mozgalommal. Teleki Pál gróf parlamenti be­mutatkozó beszéde voltaképen hatá­rozott és meggyőződéses kinyilat­koztatása annak, hogy a magyar politikai élet vezetésében, bel- és külpolitikában egyaránt, töretlenül fennmaradt az eddigi irány, határo­zott és biztos kézzel folytatja az új kormány is elődeinek keresztény, nemzeti, öntudatosan jobboldali po­litikáját. Az új kormányelnök két és félórás parlamenti bemutatkozó beszéde hatalmas összefoglalása volt a magyar politikai élet teendőinek. A tudós és az államférfi adott itt programot, a magyar tudós és a magyar államférfi, aki beszédét voltaképpen három alappillérre épí­tette föl. Az első hitvallás volt az alkotmányosság mellett, a második, az alkotmányosságból folyó jogfoly­tonosság, amely sohasem volt ke­mény és merev keret, amely mindig fejlődést, de nem alkotmányreformot ismert. A harmadik pillér, a kor­szerű magyar reformok munkálása. — Tizennyolc év után állok is­mét erre a helyre — mondotta Te­leki Pál gróf. — Akkor a romok eltakarítására vállalkoztam, ma 19 esztendős tapasztalat áll a nemzet mögött, de magam mögött is. És ezt a 19 éves tapasztalatot felhasz­nálja az új kormányelnök arra, hogy mint két évtizeddel ezelőtt utat vágott, most utat mutasson és vezesse a magyar lelkeket. Beszéde további során hangoz­tatta, hogy egy nemzet csak tör­ténelmileg gondolkozhat. Vissza kell nyúlnunk a történelmi pers­pektívákba s rá kell ébreszteni az embereket arra, hogy a múlton kí­vül jövő is van. Igen érdekesen a tudós hűvös tár­gyilagosságával foglalkozott ezután az igazi közvélemény kérdésével. A közvélemény — hirdette messze- hangzóan — nem a hangoskodás. Az a közvélemény, amelyet gróf Teleki Pál a magyar élet- fejlődé­sében komoly tényezőnek tekint, az a közvélemény, amelyet számba kell venni, a magyar keresztény társadalom széles, komoly rétegé­ből adódik. Az, hogy vannak han- goskodók, zavarosban halászók a vezetők és félrevezetettek között, az senkit se tévesszen meg, az új miniszterelnök nemzetszemlélete nem alkotmányreformot, hanem alkot­mányfejlődést ismer. A nemzet egy­ségét nem megegyezésekben látja, a nemzet egységét a lélek mélyé­ből fakadónak tekinti és éppen ezért hangsúlyozta, hogy tanítói mivoltját nem szabad levetnie a parlamentben sem. A szociális reformokat ma min­denki óhajtja, sőt nemcsak óhajtja, de követeli is. Rá kell vezetni azonban a közvéleményt itt annak a tudatára, hogy a reformokkal no­csak jogokat követeljünk, hanem tudjuk és vállaljuk az azokkal járó kötelességeket is. Keményen meg kell mondani azt — jelentette ki a miniszterelnök, — hogy elsősor­ban kötelességek vannak. Foglalkozott ezután a zsidó- törvénnyel és a földbirtokreform­javaslattal. Hangoztatta, hogy a zsidótörvény nem idegen mintára készült, a nemzet, amely ezer éven át a maga lábán járt, azon jár ma is, és nem fog járni senki másén. Nálunk a zsidóság számaránya oly nagy, mint általában a tőlünk ke­letre fekvő országokban. Mi ezzel a beszivárgásokkal nyugati eszkö­zökkel foglalkoztunk, ez hozta ma­gával, hogy átitatódott nemzetünk élő teste egy idegen anyaggal, ami ellen ma már határozottan és meg- atkuvást nem ismerőén védekezni kell. A kérdés, a zsidójavaslat meg­alkotása részleteiben igen nehéz- A nemzet java azt parancsolja, hogy se egészen enyhén, se egészen radikálisan ne járjunk el, kétség­Dr. Szmrecsányi Lajos érsekfő- pásztor egyházmegyei hivatala út­ján értesítette Eger város elöljáró- ■ ságát, hogy háztartási költségvetése megtakarításából 500 pengőt jutta­tott az egri ínségenyhítés céljaira. Az összeget az egyházmegyei hi­Eger, február 24. A Magyar a magyarért mozgalom dr. Hedry Lőrincné főispánné elnök­lete alatt működő hevesmegyei mun­kabizottsága most zárta le végleg a mozgalom számadásait. Egy ízben már hozzávetőleges becslés szerint közöltük, hogy az akció eredménye meghaladja a 170 ezer pengőt, most vatal már át is utalta a számvevő­ségnek, amely az adományt a sze­génygondozó hivatalnak utalta át felhasználás végett. A szegénygon­dozó hivatal az arra leginkább rá­szorultak között osztotta szét az összeget. azonban kiderült, hogy jóval többet, 229 ezer pengőt gyűjtött össze a magyar érzés, a segítés szelleme és önfeláldozó áldozatkészség ebben a vármegyében. A gyűjtési mozgalom befejezése alkalmából dr. Hedry Lőrincné a következő szavakat intézte a vár­megye társadalmához: Februárban nem híu össze közgyűlési a uáros elöljárósága A hónap utolsó napjaiban min­denki érdeklődéssel fordul a vá­rosháza felé, ahol ilyen időtájban tartja közgyűléseit a képviselőtes­tület. Ebben a hónapban azonban nem hordják szét a városi hajdúk a tárgysorozatot. Nem lesz köz­gyűlés, az elöljáróság nem hívta össze a képviselőtestületet. Braun Károly polgármester február 16-án megtartott budapesti előadása után három hétre Olaszországba utazott s mert az utóbbi időben meglehető­sen elmérgesedett a hangulat a közgyűlésben és mert januárban erős viharok támadtak a polgár- mester helyettesének elnöklése mi­att, helyesebb is, hogy a februári közgyűlés elmarad. Egyébként is, mint értesülünk, a tárgyalásra kerülő ügyek egy ré­sze még különböző budapesti tár­gyalásokat igényel, a kisebb ügyek közül pedig egy sincs olyan sür­gős, hogy föltétlenül szükségessé tenné- a közgyűlés összehívását. A hála kimondhatatlanul jóleső érzésével jelentem . . . Dr. Hedry Lőrincné köszöneté Heves vármegye társadalmának — 229 ezer pengőt adott a vár­megye közönsége a Magyar a magyarért akcióra

Next

/
Thumbnails
Contents