Eger - napilap, 1938/2
1938-07-24 / 117. szám
L 2 EGER 1938. július 24. BMBMBMMMM iwi*«.—.■ i^iraagastwwwBwt. ww— i • —■— a kibontakozás kérdésében és halogató politikájával csak nehezíti a mielőbbi megoldás lehetőségét. A felvidéki Egyesült Magyar Párt vezetői tegnap Pozsonyban gyűltek össze. A párt vezetői előtt Szüllő Géza ismertette az új helyzetet. A reform — mint mondotta — három irányú: a nyelvtörvény és közigazgatási törvény módosítása és a kisebbségi statutüm megalkotása. A javaslatról azonban nem mondott bírálatot, mert az még nem ismeretes. Szlovákia azonban ragaszkodik az önállósághoz és ezen belül az őslakos magyarság is követeli a nemzeti önkormányzatot. Az angol királyi pár párisi látogatásáról tegnap este visszaérkezett Londonba. A pályaudvaron és az utcákon óriási tömeg várta és ünnepelte a hazaérkező uralkodópárt, — A spanyol nemzeti csapatok a toledoi és estramadurai fronton több ellenséges állást elfoglaltak, a kaEger, július 23. Az OTI egri kerületi pénztári hivatalában állandóan folynak a jelentkezések a fiatalkorú munkavállalók részére rendezett hétvégi kirándulásokra. A jelentkezők közül orvosi vizsgálat alapján válogatják ki azokat, akiknek ezekre a test- erősítő kirándulásokra, a napfény, a szabad levegő és testmozgás egészségjavító hatására legjobban szükségük van. A jelentkezetteket 100—- 150 főnyi csoportokba osztják be és az egyes turnusokkal vasárnapon- kint rendeznek kirándulásokat a Bükk legszebb helyeire. Az első 161 főnyi kiránduló csoport holnap, vasárnap indul a Ber- vába. A csoport tagjai reggel 8 órakor a várállomáson gyülekeztalán harctéren visszaverték a köz- társaságiak támadását. Repülőik bombázták a saguntoi pályaudvart és a sayuntoba vezető útvonalakat. — Az olasz sajtó élénken foglalkozik a fajkérdéssel. A Giornale d’ Italia részletesen ismerteti a fajvédelem célját és hangsúlyozza a fajtisztaság fontosságát. — Egy angol úszó megkísérelte a La Manche csatorna átuszását. Röviddel elindulása után azonban a csatornában oly erős hullámzás keletkezett, hogy kénytelen volt elállnia tervétől. — Sanghajban ismét sorozatos merényleteket követnek el a japán-barát kínai vezető emberek ellen. Tegnap a kínai kormány jogi osztályának vezetőjét ölték meg.— Washingtonban új találmányt, az úgynevezett beszélőgallért szabadalmaztatták. A találmány tulajdonképen nyakra szerelt mikrofon, amelyet pilóták a motorzúgásban is kitűnően használhatnak. I nek, ahonnan vonattal indulnak Felnémetig, onnan pedig gyalog folytatják útjukat a Berva-rétig A kirándulókat az OTI tisztviselői vezetik s ők látják el a felügyeletet is. A résztvevők részére kellemes szórakoztató programot állí- j tottak össze, húmoros előadás, magánszámok, jelenetek teszik majd : színessé és kellemessé a napot. A ; kirándulás minden költségét,— nti- I költséget és élelmezést — természetesen az OTI viseli, a résztve- ! vöknek tehát a kiránduláson való , részvétel költséget egyáltalán nem ! jelent. A holnapi kirándulást, függet- | lenül az időjárástól, mindenképpen megtartják. Az OTI kéri a részt- 5 vevőket,hogy a reggeliindulásnál 3/t8 órakor pontosan jelenjenek meg. A következő kirándulásokra a jelentkezések tovább folynak. A fiatalkorú alkalmazottak helyesen teszik, ba minél nagyobb számban jelentkeznek a hétvégi kirándulásokra. Megemlítjük, hogy ezek iránt a vasárnapi kirándulások iránt az idén a munkaadók is nagyobb megértést Fonyódliget, július 23. A kék magyar tenger mellett, ahol a települések gombamódra nőnek, egyre vidámabb az élet. A parti homokon nyaralóvárosok épülnek és tarka színekben pompázik minden. Csak a nyaralóvendégek feketék egyöntetűen, a balatoni napsütés, a víz, a levegő, a szél alaposan leégette őket. Az általános leégésben azonban igen sok vigasztaló jelenség akad. Ilyen vigasztalást jelent például a fonyódligeti emericanás füszeresbolt, amely azért érdekelheti különösen az egri közönséget, mert igen sok — remélhetőleg a jövőben még több — üzletrészjegyző ebből a városból sietett az egri zöldsapkás jogászok segítségére, hogy a fiatalság kereskedelmi vállalkozása sikerüljön. Maga Fonyódliget nemrégen épült s jóllehet a régebbi fürdőhelyek azzal gúnyolták a települőket, hogy tiszteletreméltó családapák szivaros- dobozait használják lakóhelyül, néhány év alatt ezerháromszázas lé- lekszámra nőtt e nyaralótelep ter- j jedelme. Az első lelkesedők közt | volt dr. Urbán Gusztáv egri jog- | akadémiai tanár is, akit javíthatatlan jó szíve arra indított, hogy hátanusítanab, mint a múltban, mert belátják, hogy saját érdekük is, ha az üzemekben foglalkoztatott fiatal tanulók vasárnapjukat nem az utcán, esetleg rossz társaságban, hanem a szabad természetben, felügyelet alatt töltik, s hétfőn friss munkakészséggel, kipihenve és felüdülve kezdik meg a munkát. főiskolás kifutók j zat „gyűjtsön össze“ az egri jogászoknak. Hosszas munkával, a társadalmi felhívások tömegével és az ifjúság barátainak áldozatkészségéből megszületett az emericanás üdülőház. Az üdülőház júniustól szeptemberig zsúfolva van. Ezt a zsúfoltságot 25 jogász és vendég idézi elő s bár még huszonötöt megérdemelne a vendégoldalra az üdülőház, egyelőre nincs több férőhely. Ugyancsak dr. Urbán Gusztáv ötlete volt, hogy a fiatalság kereskedelmi érzékének fejlesztésére gyakorlati lépést tesz s egy valódi fűszer- és vegyeskereskedést nyit Fonyódligeten igazi ostornyéllel és hamisítatlan borssal, paprikával. Az üzletre júniusban kikerült a firma: „Diákbolt a három paragrafushoz. Fűszer és csemegekereskedés“, az üzletbe bekerült cégfőnöknek Kováig Tivadar jogszigorló, aki joghallgató korában az Agria rettegett pénztárosa volt s a boltban a legújabb jogszabályok szerint mérik a kenyeret, petróleumot és más efféle édességeket. Az üzletvezető szigorúan áll őrt minden milliméter felett s hátborzongató jeleneteket csinál, ha rájön arra, hogy a joghall- Sató-kereskedősegéd a csinos nyaHolnap indul a Bervába az egri OTI első kirándulócsoportja Jól megy az üzlet Fonyódligeten a «Három paragrafusához címzett diákboltban Naponta 95 liter tejet és 60 kiló kenyeret hordanak szét a Gladiolusz Egy szállal ajándékozott meg tegnap egyik hölgyismerősöm. Olyanformán vagyok én a virággal, mint a kisgyerekkel. Nem keresem, ki fia-borja: szeretem. Ha egy aprócska ember kezem- ügyébe kerül, sohse tudom megállni, hogy meg ne szólítsam, meg ne simogassam. Van is nekem temérdek apró jóbarátom. A belvárosi utcák házai előtt éppen úgy, mint a hós- tyák ablakaljai alatt. Egy-két nyájas szó után valamennyi bizalmasan petyeg a kérdéseimre. És a kétféle emberbimbó — előttem mind egyenlő. Az úri gyereken nem a pillangósan-selymes gúnyát nézem, s a külvárosin sem a szur- tos-foltosat, hanem mindkettőnél az egyformán bús, vagy mosolygó szemet, ahonnét mindig az ártatlan lélek egyenes őszintesége ragyog felém. Igaz, a kisgyermekek között is akad morcos, tüskés, akár a virágok seregében. De valamennyi — lelkének igazi képét mutatja ... Elnéztem a hozzánk idegenből szakadt szép virágot. Levelei kétélű kardként nyúlnak fölfelé. Töl- cséres-ajakas virágai, mint egymás fölé akasztott lámpácskák, fűzérben sorakoznak egy—száron. A tölcsér belsejében a termő porzója — megannyi leheletszerű, élő finomság, aminőt emberkéz nem mesterkélhet. Ilyenre csak a nagy Láthatatlan, az örökkévaló, de mélységekben és magasságokban rejtőző véghetetlen Titok képes. Az Isten. „Kit a bölcs lángesze föl nem ér .. .“ De a gondolkozó alázat — életek forrásának vall, és boldogan kapaszkodik vezető kezébe . .. Hiszen ottlátja a kicsi fűszálban és százados tölgyekben; a csak mikroszkópon észlelhető féregparányokban éppen úgy, mint az állatóriások méretein . . . Akinek létét egyetlen méltatlan teremtménye tagadja: az ostoba — szerencsétlenné kultúrált ember . . . Gladiólusz, kardlevelü vérpiros szépség . . . Ritkaság az ilyen úri virág az én íróasztalomon. De nem is sovárgok az effélék után, mintahogy soha nem irigyeltem a dúsak selymét- bársonyát sem. Az én virágoskertem : a mezők, szántók dűlőútja, szőlők gyepűje. Minden negyedik nap innét kerül össze virágtartóm bokrétája. Ezek az igénytelen vadvirágok szarkaláb, szikkantyú, földimogyoró, harangvirág, mezei margaréta, pipacs, búzavirág olyanok nekem, mint az egri hóstyák, falusi porták gyermekfutrinkái. Mikor a keleti égbolt első napsugara rájukmosolyog, kelyhük harmatcseppje — ki túdja, öröm-e, vagy bánatkönnyük — mind gyémánt-, rubin-, smaragdszínben tündöklik, akárcsak a nagyúri kertek sokféle ritkaságain. Ahogy írás közben a felémbúsla- kodó gladióluszra esik tekintetem, valami döbbenetes eszmélet bor- zong át bensőmön. Mintha kísérteiét látnék. Ez a nálunk meghonosodott kardlevelű piros virág — nemzetem véres vándorútjánák évenként feltámadó regőse. . . De elém- rajzolja azt az ezer esztendőt is, mióta a Kárpátok medencéjében, Nyugat és Kelet ütközőjekép „szétszórt hajával véres homlokával áll a viharban maga a magyar. . .“ Míg a nyugati népek nyugalmát őrizte, saját tűzhelyére alig gondolhatott : hordák lábanyomán, üszökhamvak eltakarítása emésztette fel minden idejét, hogy az elpusztúlt falvak, városok romjain újat építsen. És a magyar mellekből, magyar karokból emelt védőbástya kitartó erősségét hogyan hálálta meg a „művelt“ Nyugat? Úgy, hogy a nagy világégés után Trianon gyalázatát vágta a szemébe . . . Azóta meg egyre gúnyolja, köpdösi, kezet- mosó, szanaszét pislogó Pilátusok elé hurcolja, mint egykor a zsidó Írástudók és farizeusok a kereszt alatt verejtékező Krisztust. A magyar földön az erdők-mezők virága — mind vér és könnyáztatta rögekből fakad. A sorsunkat példázó piros kardvirág is. Sokszor végigszalad a könny orcámon, mikor itt a Bükk alján
