Eger - napilap, 1938/2

1938-07-24 / 117. szám

L 2 EGER 1938. július 24. BMBMBMMMM iwi*«.—.■ i^iraagastwwwBwt. ww— i • —■— a kibontakozás kérdésében és ha­logató politikájával csak nehezíti a mielőbbi megoldás lehetőségét. A felvidéki Egyesült Magyar Párt vezetői tegnap Pozsonyban gyűltek össze. A párt vezetői előtt Szüllő Géza ismertette az új helyzetet. A reform — mint mondotta — három irányú: a nyelvtörvény és közigaz­gatási törvény módosítása és a ki­sebbségi statutüm megalkotása. A javaslatról azonban nem mondott bírálatot, mert az még nem isme­retes. Szlovákia azonban ragaszko­dik az önállósághoz és ezen belül az őslakos magyarság is köve­teli a nemzeti önkormányzatot. Az angol királyi pár párisi látoga­tásáról tegnap este visszaérkezett Londonba. A pályaudvaron és az utcákon óriási tömeg várta és ün­nepelte a hazaérkező uralkodópárt, — A spanyol nemzeti csapatok a toledoi és estramadurai fronton több ellenséges állást elfoglaltak, a ka­Eger, július 23. Az OTI egri kerületi pénztári hivatalában állandóan folynak a je­lentkezések a fiatalkorú munkavál­lalók részére rendezett hétvégi ki­rándulásokra. A jelentkezők közül orvosi vizsgálat alapján válogatják ki azokat, akiknek ezekre a test- erősítő kirándulásokra, a napfény, a szabad levegő és testmozgás egész­ségjavító hatására legjobban szük­ségük van. A jelentkezetteket 100—- 150 főnyi csoportokba osztják be és az egyes turnusokkal vasárnapon- kint rendeznek kirándulásokat a Bükk legszebb helyeire. Az első 161 főnyi kiránduló cso­port holnap, vasárnap indul a Ber- vába. A csoport tagjai reggel 8 órakor a várállomáson gyülekez­talán harctéren visszaverték a köz- társaságiak támadását. Repülőik bombázták a saguntoi pályaudvart és a sayuntoba vezető útvonalakat. — Az olasz sajtó élénken foglal­kozik a fajkérdéssel. A Giornale d’ Italia részletesen ismerteti a fajvé­delem célját és hangsúlyozza a faj­tisztaság fontosságát. — Egy angol úszó megkísérelte a La Manche csatorna átuszását. Röviddel elin­dulása után azonban a csatorná­ban oly erős hullámzás keletke­zett, hogy kénytelen volt elállnia tervétől. — Sanghajban ismét sorozatos merényleteket követnek el a japán-barát kínai vezető emberek ellen. Tegnap a kínai kormány jogi osztályának vezetőjét ölték meg.— Washingtonban új találmányt, az úgynevezett beszélőgallért szabadal­maztatták. A találmány tulajdon­képen nyakra szerelt mikrofon, ame­lyet pilóták a motorzúgásban is kitűnően használhatnak. I nek, ahonnan vonattal indulnak Felnémetig, onnan pedig gyalog foly­tatják útjukat a Berva-rétig A kirándulókat az OTI tisztvise­lői vezetik s ők látják el a felügye­letet is. A résztvevők részére kel­lemes szórakoztató programot állí- j tottak össze, húmoros előadás, ma­gánszámok, jelenetek teszik majd : színessé és kellemessé a napot. A ; kirándulás minden költségét,— nti- I költséget és élelmezést — termé­szetesen az OTI viseli, a résztve- ! vöknek tehát a kiránduláson való , részvétel költséget egyáltalán nem ! jelent. A holnapi kirándulást, függet- | lenül az időjárástól, mindenképpen megtartják. Az OTI kéri a részt- 5 vevőket,hogy a reggeliindulásnál 3/t8 órakor pontosan jelenjenek meg. A kö­vetkező kirándulásokra a jelentke­zések tovább folynak. A fiatalkorú alkalmazottak helyesen teszik, ba minél nagyobb számban jelentkez­nek a hétvégi kirándulásokra. Megemlítjük, hogy ezek iránt a vasárnapi kirándulások iránt az idén a munkaadók is nagyobb megértést Fonyódliget, július 23. A kék magyar tenger mellett, ahol a települések gombamódra nő­nek, egyre vidámabb az élet. A parti homokon nyaralóvárosok épül­nek és tarka színekben pompázik minden. Csak a nyaralóvendégek fe­keték egyöntetűen, a balatoni nap­sütés, a víz, a levegő, a szél ala­posan leégette őket. Az általános leégésben azonban igen sok vigasztaló jelenség akad. Ilyen vigasztalást jelent például a fonyódligeti emericanás füszeresbolt, amely azért érdekelheti különösen az egri közönséget, mert igen sok — remélhetőleg a jövőben még több — üzletrészjegyző ebből a vá­rosból sietett az egri zöldsapkás jo­gászok segítségére, hogy a fiatal­ság kereskedelmi vállalkozása sike­rüljön. Maga Fonyódliget nemrégen épült s jóllehet a régebbi fürdőhelyek azzal gúnyolták a települőket, hogy tiszteletreméltó családapák szivaros- dobozait használják lakóhelyül, né­hány év alatt ezerháromszázas lé- lekszámra nőtt e nyaralótelep ter- j jedelme. Az első lelkesedők közt | volt dr. Urbán Gusztáv egri jog- | akadémiai tanár is, akit javíthatat­lan jó szíve arra indított, hogy há­tanusítanab, mint a múltban, mert belátják, hogy saját érdekük is, ha az üzemekben foglalkoztatott fiatal tanulók vasárnapjukat nem az ut­cán, esetleg rossz társaságban, ha­nem a szabad természetben, fel­ügyelet alatt töltik, s hétfőn friss munkakészséggel, kipihenve és fel­üdülve kezdik meg a munkát. főiskolás kifutók j zat „gyűjtsön össze“ az egri jogá­szoknak. Hosszas munkával, a társadalmi felhívások tömegével és az ifjúság barátainak áldozatkészségéből meg­született az emericanás üdülőház. Az üdülőház júniustól szeptemberig zsúfolva van. Ezt a zsúfoltságot 25 jogász és vendég idézi elő s bár még huszonötöt megérdemelne a vendégoldalra az üdülőház, egyelőre nincs több férőhely. Ugyancsak dr. Urbán Gusztáv ötlete volt, hogy a fiatalság keres­kedelmi érzékének fejlesztésére gya­korlati lépést tesz s egy valódi fű­szer- és vegyeskereskedést nyit Fonyódligeten igazi ostornyéllel és hamisítatlan borssal, paprikával. Az üzletre júniusban kikerült a firma: „Diákbolt a három paragra­fushoz. Fűszer és csemegekereske­dés“, az üzletbe bekerült cégfőnök­nek Kováig Tivadar jogszigorló, aki joghallgató korában az Agria rette­gett pénztárosa volt s a boltban a legújabb jogszabályok szerint mérik a kenyeret, petróleumot és más efféle édességeket. Az üzletvezető szigorúan áll őrt minden milliméter felett s hátborzongató jeleneteket csinál, ha rájön arra, hogy a joghall- Sató-kereskedősegéd a csinos nya­Holnap indul a Bervába az egri OTI első kirándulócsoportja Jól megy az üzlet Fonyódligeten a «Három paragrafusához címzett diákboltban Naponta 95 liter tejet és 60 kiló kenyeret hordanak szét a Gladiolusz Egy szállal ajándékozott meg teg­nap egyik hölgyismerősöm. Olyanformán vagyok én a virág­gal, mint a kisgyerekkel. Nem ke­resem, ki fia-borja: szeretem. Ha egy aprócska ember kezem- ügyébe kerül, sohse tudom megállni, hogy meg ne szólítsam, meg ne si­mogassam. Van is nekem temérdek apró jóbarátom. A belvárosi utcák házai előtt éppen úgy, mint a hós- tyák ablakaljai alatt. Egy-két nyá­jas szó után valamennyi bizalmasan petyeg a kérdéseimre. És a kétféle emberbimbó — előt­tem mind egyenlő. Az úri gyereken nem a pillangósan-selymes gúnyát nézem, s a külvárosin sem a szur- tos-foltosat, hanem mindkettőnél az egyformán bús, vagy mosolygó sze­met, ahonnét mindig az ártatlan lé­lek egyenes őszintesége ragyog fe­lém. Igaz, a kisgyermekek között is akad morcos, tüskés, akár a virá­gok seregében. De valamennyi — lelkének igazi képét mutatja ... Elnéztem a hozzánk idegenből szakadt szép virágot. Levelei két­élű kardként nyúlnak fölfelé. Töl- cséres-ajakas virágai, mint egymás fölé akasztott lámpácskák, fűzérben sorakoznak egy—száron. A tölcsér belsejében a termő porzója — meg­annyi leheletszerű, élő finomság, aminőt emberkéz nem mesterkélhet. Ilyenre csak a nagy Láthatatlan, az örökkévaló, de mélységekben és magasságokban rejtőző véghetetlen Titok képes. Az Isten. „Kit a bölcs lángesze föl nem ér .. .“ De a gon­dolkozó alázat — életek forrásának vall, és boldogan kapaszkodik ve­zető kezébe . .. Hiszen ottlátja a kicsi fűszálban és százados tölgyek­ben; a csak mikroszkópon észlel­hető féregparányokban éppen úgy, mint az állatóriások méretein . . . Akinek létét egyetlen méltatlan te­remtménye tagadja: az ostoba — szerencsétlenné kultúrált ember . . . Gladiólusz, kardlevelü vérpiros szépség . . . Ritkaság az ilyen úri virág az én íróasztalomon. De nem is sovárgok az effélék után, mintahogy soha nem irigyeltem a dúsak selymét- bársonyát sem. Az én virágoskertem : a mezők, szántók dűlőútja, szőlők gyepűje. Minden negyedik nap in­nét kerül össze virágtartóm bokré­tája. Ezek az igénytelen vadvirágok szarkaláb, szikkantyú, földimogyoró, harangvirág, mezei margaréta, pi­pacs, búzavirág olyanok nekem, mint az egri hóstyák, falusi porták gyermekfutrinkái. Mikor a keleti égbolt első napsugara rájukmoso­lyog, kelyhük harmatcseppje — ki túdja, öröm-e, vagy bánatkönnyük — mind gyémánt-, rubin-, smaragd­színben tündöklik, akárcsak a nagy­úri kertek sokféle ritkaságain. Ahogy írás közben a felémbúsla- kodó gladióluszra esik tekintetem, valami döbbenetes eszmélet bor- zong át bensőmön. Mintha kísérte­iét látnék. Ez a nálunk meghono­sodott kardlevelű piros virág — nemzetem véres vándorútjánák éven­ként feltámadó regőse. . . De elém- rajzolja azt az ezer esztendőt is, mióta a Kárpátok medencéjében, Nyugat és Kelet ütközőjekép „szét­szórt hajával véres homlokával áll a viharban maga a magyar. . .“ Míg a nyugati népek nyugalmát őrizte, saját tűzhelyére alig gon­dolhatott : hordák lábanyomán, üszökhamvak eltakarítása emész­tette fel minden idejét, hogy az elpusztúlt falvak, városok romjain újat építsen. És a magyar mellekből, magyar karokból emelt védőbástya kitartó erősségét hogyan hálálta meg a „művelt“ Nyugat? Úgy, hogy a nagy világégés után Trianon gya­lázatát vágta a szemébe . . . Azóta meg egyre gúnyolja, köpdösi, kezet- mosó, szanaszét pislogó Pilátusok elé hurcolja, mint egykor a zsidó Írástudók és farizeusok a kereszt alatt verejtékező Krisztust. A magyar földön az erdők-mezők virága — mind vér és könnyáztatta rögekből fakad. A sorsunkat példá­zó piros kardvirág is. Sokszor végigszalad a könny or­cámon, mikor itt a Bükk alján

Next

/
Thumbnails
Contents