Eger - napilap, 1938/2
1938-12-15 / 198. szám
2 EGER 1938. december 15 Az egri tánckedvelő közönség Kis Koronája sslü"" meny elmosódó vonalát, pár ledöntött határsorompót, árkot. Talán nem is volt ez fontos, hanem az, amit a ködön túl is megláttunk, amit amögött kerestünk. Arcunk odatapasztottuk az ablakhoz, és néztük a ködöt. Néztük a ködön túl a titokzatos földet, mely húsz esztendőn keresztül idegeneknek termett. Meg akartuk keresni avaron, rögökön, fölhasított barázdákon túl is a föld szívét. Csapon csatlakoznak hozzánk a nyíregyházi cserkészek, és a cserkészszövetség nevében dr. Fodor Ferenc egyetemi tanár, országos társelnök. Innen már a teljes ungvári egység halad tovább. Az eső állandóan esik, de Ung- vár előtt fölszakad a köd, az eső eláll, s már messziről föltűnik a város. Kívülről egy-egy integetés a fölszabadult tájakról, egy-egy mosolygós arc, egy-egy könnybelábadt szempár. Ungvár! A pályaudvaron fogadás: ungvári cserkészek. Egy más világ. Kopottak, szegényesek, elnyomottak valamennyien. A csehek csak a Szo- kol-egyesületeket támogatták. Férfivezető alig akad köztük. Csak lelkes magyar felsős gimnazisták és munkásifjak ébresztgették szivükben a tüzet, az előttük ismeretlen nagy magyar haza szeretetét. Egyszerre éreztük azt, amit már az utón is éreztünk. Bennük, rajtuk keresztül üzent a föld. Üzentek a szántóföldek, üzentek a várromok, üzentek a magyar zászlók. Az eltemetett, s most újra napfényre ásott magyar zászlók. És a pályaudvaron fölfelé szállt a vonat füstje. Mintha üzenni akarna az is. Eddig kúszott a földön, a ködben, mintha meg akarná ölelni a földet. Most fölfelé szállt a napban, hogy hirdesse az életet. Hogy üzenjen fölfelé. Arra felé, amerre még várnak bennünket. S ha gyilkos erőszak meg fosztott is most tőle, vár ránk tovább is észak. . . A Drugethek ősi városában. Első utunk egy elesett nemzetőr sírjához visz. Első utunk a vér útja: hogy tovább is emlékezni tudjunk. Elénekeljük a himnuszt. Milyen érdekesen verik vissza a komolyan szép dallamot Ungvár falai. Majd továbbmegyünk a gimnázium felé. Apró, nyomorodott magyal és ruszin „viskók“ a város egyik részében. Elhanyagolt kövezetú Rá- kóczi-ut. Minden csupa szomorúság, minden csupa könny, minden csupa rongy ami itt magyar volt, ami itt magyar mert lenni . . . S a viskókkal szemben az Ung másik partján a cseh városrész. Modern, hatalmas kormányzósági palota, üz letek, bankok, internátusok, laktanyák, villák. Az újgazdagoknak minden magukat kiteregető pompájával, hivalkodásával. A büszke “cseh kultúra“ eredményei — magyar pénzen! Most mind üresen ásítozik. Legföljebb egy-két magyar katona néz ki az aklakokon. 12.000 ezer ember hagyta el Ung- várt. Ukránok és csehek. A lakosság egyharmada. Akik nem mertek ott maradni, mert égett lábuk alatt a talaj. Himnusz. A gimnázium igazgatója üdvözöl röviden, meleg szavakkal, j Nagyon éreztük, hogy szivünkből szól parancsnokunk, dr. Pálos Ber- ! nardin. — Sziveket hoztunk nektek, — mondotta többek között — meleg, égő, magyar sziveket. S most szeretnénk mindenkit magunkhoz ölelni, I aki itt szenvedett, aki itt vérzett a ! magyar fájdalom nevében a leikébe rejtett életért. Szeretnénk mindenkit magunkhoz ölelni, hogy megérezze bennünk a magyar föld leheletét, a magyar búzából nőtt magyar ifjúság új élni-akarását! Nem ünnepelni és nem ünnepeltetni jöttünk. Elhoztunk nektek egy darabot a magyar életből, hogy ti, akik húsz éven át nem láttatok mást, csak szenvedést és könnyet, lássatok bele a magyarság szebb, boldogabb életébe, jövendőjébe ! És most — húsz év után először! — megcsendül a Himnusz a gimnázium udvarán. Majd szállásunkra vonulunk. A sors iróniája játszik velünk: a régi „Volosin-párt“ épületének interná- tusában szálltunk meg egyik csoportunkkal. Néha a történelem is ismeri a tréfát. Ki hitte volna ezt egy esztendővel ezelőtt ?! S a modern nagy épület folyosói visszhangoznak a magyar szavaktól, magyar énekhangtól, magyar cserkészlépések dobogásától. Ha a kövek érezni tudnának! . . . Este 8 óra! Tábortűz a gimnázium tornatermében. Mindenki ott volt, aki csak tehette. Tört magyar szavakkal köszönt bennünket a gimnázium igazgatója. Tört szavakkal, de töretlen lélekkel, melyből csak úgy árad felénk a szeretet. — Ne nézzétek fiaim, ne nézzétek, hogy ruszinul vagy magyarul be- szélünk-e, csak hallgassátok meg mindannyiunk szivét. Csak azt hallgassátok: az magyarul érez és magyarul dobog. Dr. Fodor Ferenc országos társelnök, egyetemi tanár válaszol az üdvözlő szavakra. A tábortűz-ünnepélyt CsiffáryWa- zul vezeti. Megható jelenet, amikor előadja, hogy ő is megszállt területről származott el. És hogy otthagyta leghűségesebb, legigazabb barátját Majd szólásra emelkedik az ungvári egység parancsnoka, dr. Palos Ber- nardin. Arra kéri őket, hogy ne várjanak gondosan előkészített ünnepélyt, minden részében kidolgozott programmot, mi csak el akarunk dalolni nektek — fejezte be szavait — egy pár magyar nótát, föl akarjuk melegíteni szíveteket a magyar szó lángjával.“ Megható pillanat: egy kis gyermek áll elő, s tört szavakkal szavalja, szinte szívéből jő a hang: Talpra, magyar, hí a haza! Az ottani cserkészek parancsnoka beszél. Hangja alig van már, egészen berekedt. — Cserkészmunkában rekedtem be, a mostani napok lázasütemű sodrában, — mondja többek között — de ti kiérezhetitek e néhány szóból is azt a szeretetet, amivel köszöntjük az anyaország közénk érkezett fiait. Akiket az édesanya küldött... akiket Magyarország küldött . . . Összeolvadunk a Hiszekegy éneklésében. Szemünk könnybelábad. Most nem szégyen a férflköny. Most nem szégyen az, hogy magyar hitek melegén összeolvad a hazatérő az otthonról küldöttekkel. Most nem szégyen, hogy könnyünk a földet mossa. Most nem szégyen semmi, ami hitvallás, ami kézfogás, ami melegség. És a Drugethek ősi földje” megérezte szavunkon a magyar akarat dobbanását. Amikor egy szívvel- lélekkel énekeltük: Hazádnak rendületlenül, Légy híve, ó magyar! A leghívebb magyar, Széchenyi arca ragyogott meg a szemünk előtt. •3 SZEM (Ffttny HASHAJTÓ DRAGEE B lírOSITJA A jó £M ÚSZTEST0 A leghívebb magyaré, aki nem alkudott, aki nem várt sehonnan sem segítséget, aki magyar röghöztapa- dással érezte, hogy minden mozdulatunk a fóldreboruló magyar munka, minden imádságunk az önvizsgálat után égbetörö könyörgés, mert ezen a földön kívül nincs hely számunkra. S talán megdobbant a Drugethek ősi földje szavainkra, talán megérezte a szívünkből kísérteties sors-ráismeréssel földübörgő imádságunkat : Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell! Magyar a magyarért A felvidéki gyűjtés eredményének nyilvános nyugtázása A felvidéki magyarság számára beérkezett adományok közül folytatólag az alábbiakat nyugtatja a dr. Hedry Lórin cné vezetése alatt működő munkabizottság: 1 pengő; Mihályi Endre, Módos Imre, Mikulka Józsefné, Mihály Bernátné, Miskolczy István, Maruz Károlyné, Morvái Kálmán, özv. Módos Sándorné, Mező György, Muszka Károly, Mikéta Béla, Mi- nárovics Pálné, Manszbert Anna, Moutvai István, Montvai Istvánné, Molnár Sándor, Molnár Ferenc, Mélypataki András, Molnár Józsefné, Mata Lászlóné, Matics József, Marmoly Jánosné, Mándi László, Mata Jánosné, Migaz Józsefné, Magyar Jánosné, Misicz Aladár, Molnár Flórián, Mácsai Sándor, Mispál József, özv. Miklóssy Kálmánné, Marosfalvy Antal, Molnár Károlyné, Mata József, Merő János, Merő István, Meiszner József, Májer Sándor, Moldván Gyula, Mezei Ferenc, Molnár Lajos, Mátyus Endréné, id. Mészáros Sándor, Molnár Ignác, özv. Molnár Józsefné, Molnár Miklós, özv. Molnár Józsefné, Mező Józsefné, Molnár Gáspár, Mezei Jánosné, Mérei István, Molnár István, Molnár József, Német Lajos, Nagy András, Nagy András, Nagy Gábor, Nagy Elek, Nagy Gyuláné, özv. Német Gyuláné, Nagy István* Nagy Béla, N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., Nagy Lászlóné, Nagy Bálint, özv. Nagy Sándorné, Nagy István, No- vák József, özv. Nádaskay Istvánné, Németh József, Novotta Kálmánné, özv. Nagy Jánosné, özv. Nagy Jánosné, özv. Nagy Gáborné, Nagyfejed István, Németh Bertalan, Nagy Erzsébet Novák Sándor, Nagy József, Nagy András, Nagy András János, Nagy József, Nagy Dezső, Német István, Nagy Béla, Nagy La- josné, Német Péter, Nagy Sándor, Nádaskay István, Nagy Pál Gábor, Nagysolymossy Béláné, Nagy Vajas Andrásné, Nagy Lajos, Nagy Gáspár, Nagy Lajos, Nagy Lajos, Nagy András, Nagy István, Nyizsnyánszky József, Nyári Béláné, Nyeste János, ' Nyúl Ignácné, Lórincz Józsefné, LuLegalkalmasabb karácsonyi ajándék a Ä mai kor embere nem nélkülözheti a töltőtollat, mégis sokan nem vettek eddig, mert a jó toll drága volt. Ä megváltozott viszonyokat tekin- • tetbe véve, az árakat mélyen leszállítottuk I — Nagy választék a legjobb gyártmányokban. Levélpapírok, fényképalbumok, emlékkönyvek, írókészletek mérsékelt áron szerezhetők be a Sajtőszövetkezet papirkereskedésében.
