Eger - napilap, 1938/2

1938-11-27 / 188. szám

Eger, XLIX, ét>f. 188. szám.

ah a 12 FILLÉR

♦ Vasárnap ♦ Trianon 19,1938. november 27.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EOT HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, SE GYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR.

SZERKESZTŐSÉG EGER, LÍCEUM,FÖLD SZINT 3. - TEL: 11- KIADÓHIVATAL SZT JÁNOS NYOMDA EGER. TELEFON: 176

— POSTA TAKARÉK PÉNZTÁRI CSEKK SZÁMLA: 54.558. SZ

Pdrtütők

Még le sem töröltük arcunkról az örömkönnyeket, karjaink még mámoros lelkesedéssel ölelik sokat szenvedett felvidéki magyar testvéreinket, fülünkbe még magyar indulók üteme dalol, felvidéki városaink utcái még katonáink ütemes lépéseitől visszhangzanak, házaink ormán nemzeti színeket lenget az őszi szél: hirdetve feltámadásunk első fényes hajnalát. Húsz év keserves sok szenvedése és küzdése után első igazi öröm-napjainkat éljük. Húsz év után most először érezzük igazán, hogy a bilincsek szorítása már nem olyan halálos. Húsz év sok vergődése, céltalan pártcsatározása után a nemzet .most mutatta meg a „Magyar a magyarért“ akció során, hogy itt ebben az országban mindenki önfeláldozó testvér, s hogy kész megosztani az utolsó falatot is a mindenéből ki- fosztottakkal — bár tudjuk mind- .... ^nyáján, hogy a durva idegen hatalom ütötte sebet ezzel nem gyógyíthatjuk, de legalább az ötömna- pokra feledtethetjük. Az örömnek ezekben a napjaiban hihette-e még bárki is közülünk tegnap, hogy akadnak ebben az országban ünuep- rontók, akik önző, egyéni hatalmi érdekből sárral dobolják meg azokat, akiket tegnap előtt még boldogan szorítottunk keblünkre s minden áldozatra kész szavakkal biztosítottuk, hogy kenyerünk javátosztjuk meg velük húsz év szenvedéseiért? Hihette-e valaki közülünk, hogy akadjon ebben az országban ember, aki a legalaptalanabb és legfájóbb váddal illesse azt a féltőén gondoskodó munkát, ami simává, könnyen járhatóvá akarta tenni a hazatérés útjait? Merte volna-e valaki hinni közülünk, hogy a kormányunkat saját pártjában saját párthívei akkor döfik le, amikor a legnagyobb szükség lenne arra, hogy az ország érdekeit kellő erővel képviselje és érvényesítse a tárgyaló asztalnál? Hiszen még az elvi ellentét álláspontját valló pártnak is segítő kezet kellett volna nyújtani ezekben az időkben a kormány munkájához, ha ezt a hazát hazájuknak vallják s népét testvérüknek tekintik. Hiszen zokszó és panasz akad nálunk elég, de férfias önérzettel e napok alatt mindenki rejtegette, takargatta, nem akarta az első napokat jajszóval kezdeni. Egyéni fájdalmak, osztálykeservek, húsz év kereszthordozóinak el nem takarj ható sebei mindnyájunk előtt nyitottak s mégis egy pillanatra mindnyájunk előtt felejtettekké lettek, nem azért, hogy letagadjuk vagy gyógyításukat elodázzuk, hanem azért, mert ezekben a napok- i ban mindenki csak örülni akart,

! mert a várva-várt nap mégis ránk köszöntött s a hazatért testvérnek csak a szépet és jót akartuk mutatni. Egy pillanatra elfogott már bennünket a nagy reménykedő bizakodás, örömkönnyes szemünkkel már láttuk a Tátra csúcsait és sokszor már az Erdélyi havasok lehelletét éreztük. A most vagy soha ereje mozdult meg bennünk — bár tudtuk, hogy a csata zöld asztalnál folyik s a tárgyalás nyugalmat, fegyelmet s egységet követel. Éreztük, hogy a határon túl maradtak szívverése élénkíti a mienket is s kitartásra, egységre int bennünket, hogy ezekben az órákban az elérhetőnek a maximumát harcolhassuk ki.

Azt hittük, hogy a kormány és a mögötte álló párt egy emberként j határoz ezekben a nehéz órákban s * csak egyetlen egy célt ismer: a visszatérést megkönnyíteni. És mégis ; mi történt? A határcölöpöket még I le sem verhettük, húsz év idegen j igájának szégyenletes nyomait még j el sem tüntettük, a cseh oroszlán még acsarkodva les vissza ránk, Tököly városa felől még ágyúszó és puskaropogás hallatszik felénk s nálunk a dunaparti palota kupolája alatt saját pártja döfi le kormányát az ország színe előtt, vérig sértve azt az embert, aki húsz évig nehéz küzdelemben szolgálta a felvidéki magyarság ügyét s nehéz időkben vállalta a vezetés valóban nem könnyű terhét és feladatát, j A magyar közvélemény az első j pillanatban ámultán és érthetetle- ! nül nézte az ünneprontók kormány- í buktató játékát s mámoros örömük mohó kiélését, de az első kábulat után méltón adta meg feleletét a párt ütők pirhuszi győzelmére, akik valóban elmodhatják magukról, hogy még egy ilyen győzelem s akkor utána eltűnhetnek a magyar közélet porondjáról, hogy rövidesen a feledés homálya borítsa nevükkel együtt ezt a dicsőségesnek éppen nem mondható napot.

De amig a közélet porondján állnak, addig a szerdai nap emlékezetes marad minden magyar előtt. Ez a nap megmutatta, hogy a cukor némelykor keserű is lehet, bár sokaknak sokkal édesebb és értékesebb mint sok millió magyar jövendő

élete. Úgy látszik egyesek hamar észrevették, hogy az olcsóbb cukor más egyebet is olcsóbbá édesíthet s hogy a jövőben nem lehet majd igazgatóságokban ülni és összeférhetetlenségről szavalni, köztisztességről, nemzeti érdekről szónokolni s csak egyéni érdekeket nézni, nagy hangon ígérni és semmit sem tenni, fejlődést, reformot óhajtani, szociális igazságosságot hirdetni és a történelem szekere elé követ hengeríteni.

Ezeknek az időknek már vége azokkal a tespedéses évekkel együtt, amelyeknek mulasztásai a megpróbáltatás óráiban majdnem végzetes vagy-vagy elé állították a nemzetet. Ezeknek az éveknek a vezérei szerettek volna mulasztásaik elkendőzéséhez a ma még kínálkozó lehetőségek között néhány babérlevelet szakítani s a nemzet szekerét önmaguk tömjénezése közben megfordítani. De mint a kerületeik tiltakozó táviratai mutatják, erről a

szekérről nemcsak hogy lemaradtak de elérhetetlen távolságban futnak már utána az örök reménykedők utolsó erőfeszítésével. A szekér elé nem mertek állni, mert tudták és érezték, hogy könyörtelenül keresztül gázol rajtuk, de megpróbálták hátulról, hogy dorongot dugjanak a küllők közé.

A gáncsvetés nem sikerült és a nemzeti közvélemény felháborodása remélhetőleg örökre elvette kedvüket hasonló kísérletezéstől és mihamarabb eltávoznak majd arról a helyről, ami úgylátszik már régtől fogva nem illeti meg őket a hely méltóságánál fogva, mert a parlament nem önző, egyéni érdekek küzdő porondja, mert az alkotmány nem játék, hanem komoly valóság, a nemzetnek az a szervezete, a- melyben az állam hatalmi élete megvalósul, nem egyesek, vagy osztályok, hanem az egyetemes magyarság érdekében.

Nádor Béla dr.

Németország enged a ruszin kérdésben, de engedékenységét két feltételhez köti az angol lapok szerint

Lengyelország legutóbb nyolc hadosztályt vont össze az Erdős Kárpátok mentén

Londonból jelentik: Az angol

sajtó szerint a párisi francia-angol tárgyalásokon beható megvitatás tárgya volt a ruszin kérdés is.

Az Evening Standard és más angol lapok egybehangzóan azt írták, hogy Lengyelország nyolc hadosztályt vont össze az Erdős Kárpátok mentén, a román határon pedig 50.000 embert, hogy készen legyen arra az eshetőségre, ha a románok a csehek javára beavatkoznának.

Úgy tudják, hogy Károly román király főleg erről a kérdésről folytatott tárgyalásokat Londonban, Párisban és legújabban Berchtes- gadenben is. Azt hiszik, hogy megegyezés jött' létre a kancellár és a román király között.

A Daily Mail úgy tudja, hogy a . csehek most gépesített osztagokat küldenek Kárpátaljára, j A lap szerint a római cseh követ felkereste Ciano olasz külügyminisztert és kérte, hogy Olaszország és Németország a müncheni megállapodás szerint kezeskedjék a mai cseh határokért. Villani magyar

követ Ciano grófnál tett látogatását ugyancsak ezzel a kérdéssel hozza összefüggésbe a lap.

Teljesen ellentétesek ezzel az Evening Standard és más londoni lapok értesülései. Ezek szerint a lapok szerint Németország, amely eddig nem helyeselte a magyarlengyel határt, most engedékenységet mutat és hozzájárul ahhoz, hogy a ruténföldet visszacsatolják Magyar- országhoz a következő feltételekkel:

1. Gépkocsiutat és vasútvonalat kapnak a németek ezen a területen keresztül Romániáig és petróleumvezetéket fektethetnek le a vasútvonal mentén.

2. Lengyelország hozzájárul ahhoz, hogy Danzig szabadvárost Németországhoz csatolják.

Bár ezeket sikerült áthidalni, a tanácskozás emiatt mindvégig kissé nyomott hangulatban folyt.

Budapest, november 26. Budapestre érkezett jelentés szerint a csehszlovák hatóságok a közelmúlt napokban Tiszaújlak és Feketeardó községeknél mintegy 50, Munkács-