Eger - napilap, 1938/2
1938-11-17 / 182. szám
2 EGER 1938. november 17. kell jegyezni, hogy a betelepített Most a legfontosabb a bejelentés szőlőket vagy gyümölcsösöket akkor elvégzése, mert az, aki a bejelentést is be kell jelenteni, ha a kataszteri j elmulasztja, a hegyközségi rendelet felvétel szerint még más művelési I idevonatkoző szakasza értelmében ág alá esően vannak osztályozva, j pénzbüntetéssel büntethető. Kötelező segítséggel végezték az őszi vetési munkákat az igaerő nélkül maradt helységek Eger, november 16. Heves vármegye közgazdasági állapotát a következőkben ismertette a közigazgatási bizottság november 15-i ülésén vitéz Fluck Gusztáv vm gazdasági felügyelő: Az időjárás múlt jelentésem óta igen változó, amennyiben tartós esőzések, majd derült száraz, később borús, ködös, nyirkos idő váltakoztak. A korai őszi vetések jól keltek, fejlődésük egyenletes. Az ország területének részleges felszabadulásával kapcsolatban a vármegyének főleg Eger és Gyöngyös városok és az azt környező falvakból nagyobb mérvű igaerő vonatott el katonai szolgálatra. Ezen igaelvonások sok helyen fennakadást okoztak az őszi vetések elvégzésében s ezért a fennálló rendelet alapján szüksége forgott fenn annak, hogy a kötelező munkasegítség elrendeltessék. Ez elsősorban az egri, majd a gyöngyösi járásban rendeltetett el, később a hatvani járásra, valamint Pély községre és Eger megyei városra is kiterjesztetett. Bár voltak területek, ahol iga nem vonatott el, mégis szükség volt a beavatkozásra, mert sok helyen, főleg az esős időjárás folytán nagymérvű vetet- len őszi terület volt, már pedig a kormány intenciója az, tekintettel a felszabadult Felvidék hiányos vetésterületeire, hogy őszi vetés alá felvett vetetlen terület ne maradjon. Sajnos, ezidőszerint még mindig vannak egyes vidékeken elmaradt őszi vetésterületek. Remélhető, hogy fokozottabb munkával ezek is, hacsak az idő engedi, befejezést nyernek. Az őszi betakarítási munkák előrehaladtak s azok befejezéshez közelednek. A takarmányfélékben a termés közepes és előreláthatólag elegendő lesz, amit elősegít az is, hogy a jószág még most is legelhet. A száj- és körömfájás a vármegye Egerszólát és Verpelét községeiben lépett fel. A felügyelőség személyzete 50 százalékkal megcsappant, amennyiben vitéz Ghyczy Béla, dr. Váczy Mihály és Széky-Hanvay István járási felügyelők különleges megbízatással a felszabadult területekre rendeltettek s így a négy járási felügyelő nélkül álló járást is a vármegyei felügyelőség látja el. R döntőbíróság megkezdte a beruházási hozzájárulás ellen beadott fellebbezések tárgyalását 199 fellebbezést adtak be az érdekeltek Heves vármegye közigazgatási bizottságának kedden megtartott ülésén dr. Könczöl Kálmán pénzügyi főtanácsos, az egri pénzügyigazgatóság vezetője bejelentette, hogy a beruházási hozzájárulás ellen beadott fellebbezések elbírálására alakult döntőbizottság a keddi nap folyamán megkezdte munkáját. Az érdekeltek közül 199 adóalany adott be fellebbezést a kivetés ellen, úgy, hogy a döntőbizottság munkája előreláthatólag hosszabb ideig tart. A döntőbizottság tagjai a következők : Meyer Béla dékán-kanonok, rendes tag, Graefl Károly poroszlói földbirtokos, rendes tag, Borhy Miklós gyöngyöstarjáni földbirtokos, póttag, Ivády Gyula ivádi földbirtokos, póttag, Gönczy Árpád bőrkereskedő, rendes, Varga Miklós szabómester, póttag, dr. Puky Pál háztulajdonos, rendes, dr.&a&óGyula főszolgabíró, háztulajdonos, póttag. A kinevezettek a következők: Győrffy Kálmán atkári földbirtokos, Kiss Endre egri kereskedő, Nagy Péter egri vállalkozó, Juhász János zaránki kisgazda, rendes tagok, Szloboda Jenő gyöngyösi kereskedő, Beniczky Miklós egri gyógyszerész, Bortnyák István nagybátonyi bányatanácsos, ifj. Engler Ferenc felnémeti malomtulajdonos, póttagok. A bizottság elnöke Szinyei-Mcrse Jenő cs. és kir. kamarás, akit elfoglaltsága esetére Győrffy Kálmán helyettesít. A hatvani ipartestület zászlót ajándékoz Beregszásznak. A hatvani ipartestület elöljárósága óriási lelkesedéssel elhatározta, hogy a cseh megszállás alól felszabadult Beregszász iparosságának nemzeti emlékzászlót küld. — A zászlót a hatvani iparosok egy küldöttsége fogja a beregszászi ipartestületnek átadni. Hirdetésével célt ér el, ha az «Eger« napilapban hirdet. I I III I III Mill Ilii III Ilii IBI III mil I I II II I I 111IH1IIIIIIIIIIUUBIIIIII Ilin Ilin ■■MIMII Bl« IH— fllfl RIMASZOMBAT, KASSA, ROZSNYÓ ... KÉPEK A VISSZATÉRT FELVIDÉKRŐL I. Csak néhány kép a Felvidékről, ahová elvitte hallgatóit a rádió együtt sírni a zokogó örömmel, együtt vigadni a visszatért magyarokkal. Diadalkapuk, virág, csókok, simogatások, valami elképzelhetetlen ujjongás ez egy hét óta a Felvidék s aki látta ezeket a bódultán mámoros tömegeket, aki láthatta a magyar honvédek első lépésének visszhangját a szívekben, soha nem fogja elfelejteni. Pétervására felé legközelebb Rimaszombat, ahová gyönyörű, napos délelőtt vonulnak be a magyar csapatok. A régi határt Zabar községnél érinti autónk s megállunk egy percre. Balkéz felé két négyzetméter területű téglaház: ez a magyar határőröké, vele szemben emeletes épület terraszokkal, gazdasági udvarral, ez a cseh határőrség és vámhivatal. Ez a gyönyörű, villaszerű épület mutatja, hogy a csehek történelmi időmértékre rendezkedtek be. Csak arra nem számítottak, hogy a rövid a történelemben is rövid. A villában két remek lakás is van, házi vízvezeték, csempézett konyha, kényelem. Igaz, hogy pillanatnyilag csak nyomokban, mert a csehek még a csengőzsinórt is letépték. Községek következnek: Si- monyi, Gesztete, Dobóca, Márton- falva, Pálfalva . . . S ahogy rohanunk, útjainkon mindenütt megél- jenzik a magyar színekkel díszített kocsit. Ezeknek akarunk mi lobogót hozni ? Még az istállók tetején is lobogó leng, ha másból nem, papírból. Nálunk, ideát még városban sem lehet annyi lobogót látni, mint itt, egyetlen falu egyetlen utcáján. Minden községben diadalkapuk, a föld körülöttünk csupa őszirózsa, kései mezei virág, ami lehullt a magyar bakák felé szálló virágözön- ből. A kapukon felírások: Éljen a -megnagyobbodott Magyarország, éljen Horthy Miklós, Isten hozott. Geszteténél az első betonerőd falait is megpillantjuk. Enyhe zöldre keverték a beton színét, alig lehet észrevenni, hogy itt is, ott is emelkedik a dombok oldalában, mezőkön, egymástól pár száz méter távolságra. Egy-egy erődön annyi gépfegyvernyílás, ahány irányban szeli át a vidéket. A lőrések már füstösek, a magyarok egy kicsit kipörkölték az erődök belsejét, mert tele voltak apró állatokkal. Most már a viszketés kockázata nélkül be lehet menni az erődök belsejébe. Szűk, sötét építmények, két-három ember számára alig akad hely odabent, s még a gépfegyvernek s a lövedékeknek is el kellett férni valahol. A falak félméteres vasbetonból épültek. Egy ilyen erőd 50—80 ezer cseh koronába került, ami magyar pénzben 7—10 ezer pengő. Össze se lehet hirtelen számolni, mibe került ez a háromszoros erődövezet, véges-végig a határon Pozsonytól Munkácsig. Az erődépítés munkája az elmúlt évben volt a legsürgősebb s az utakat mindenütt feltörték a traktorok, nehéz szekerek, amiken az anyagot szállították. Az erődök mellett szelíd birkanyáj legelészik, a nyáj mögött szabályszerű puli lépeget a hozzávaló juhásszal. — Csakhogy elmentek már azok a bitangok, — mondja a juhász és megrázza az öklét észak felé. — Nem lehet uram elmondani, mi volt itt húsz éven keresztül. — Nem is mond többet. Akkorát hallgat, hogy a foga is csikorog belé. Öreg magyar hever a domboldalon. Nincs vasárnap, de ennél szebb ünnnepet még nem teremtett errefelé az Úristen. Kék lajbi feszül az öreg magyaron, szétveti a lábát fektében és hunyorgó szemmel, boldogan állja a szép őszi napsütést. Amikor elhaladunk mellette, szélesre nyílik az arca, meglengeti kalapját: éllyen. És integet. Dobócánál egy kis baj esik. Az úttalan úton megakadunk. Pillanat alatt nem látszunk ki a tömegből, odarohan a falu apraja-nagyja. Jaj, édes lelkem, honnan gyünnek ? Eger bői. Elered a könnye az öreg anyó- nak: Mehetünk már lelkem a servita búcsúra. Mindenki simogat rajtunk, ha közelünkbe ér. Pálfalvánál egyforma építésű házak tűnnek fel egy csoportban, távolabb a falutól. Látni lehet, hogy valamilyen telepítési akcióból születtek ide különködő, előkelő falunak. A kémény sehol nem füstöl, lobogó sem leng. Morva telepeseket hozott ide a cseh uralom s már néhány nappal ezelőtt elmentek. Önkéntelenül a békési kubikusokra és más szegényemberekre kell gondolni. Mikor lesz azoknak ilyen rangos házuk valamilyen kis haszon- bérleten, hogy végre otthon legyenek odahaza. Jánosinál már tart a felvonulás. A jászkún huszárok lovagolnak Rimaszombat felé, előttük kerékpárosok, harcikocsik beláthatatlan menetben. Minden huszár egy-egy bokréta, még a kengyelük is virágos. Pár perc és már Rimaszombatban vagyunk. A város határában diadalkapu, körülötte boldogan éljenző tömegek. Délután fél kettő, az összes villanyok égnek. Egyik emeletes házon tízméteres lobogó. A gyalogos ember kézzel elérheti. Minden lakás és üzlet zárva, mert mindenki a templom előtti téren szorong a tűzoltók és cserkészek kordonjában. A templom előtt díszemelvény, mögötte felírás: Hittünk egy Istenben, hittünk egy hazában. Szabadok vagyunk ! Állandóan örömrivalgás zeng a téren. A csehek csak délelőtt 11 órakor mentek ki, de a tér felírását már átragasztották a „bátyiak“ Horthy Miklós-térre. A kirakatokban mindenütt a kormányzó arcképe.
