Eger - napilap, 1938/2

1938-11-15 / 181. szám

ARA 8 FILLÉR Eger, XJjIX. évf. 181. szám. ♦ Kedd ♦ Trianon 19, 1938. november 13. «LÓFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: t PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLD­SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176.- POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54 558. SZ. Heves vármegye ünnepe A törvényhatósági bizottság díszközgyűlésen ünnepelte a Felvidék visszacsatolását A vármegye ötezer pengőt adott a Magyar a magyarért akcióra Eger, november 14. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága szombaton délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a Felvidék visszacsatolásának meg­ünneplésére. A lobogó díszben álló ősi vármegyeháza nagytermében az öröm hangulatával gyűltek össze a törvényhatósági bizottság tagjai. A közgyűlést dr. Hedry Lőrinc főispán nyitotta meg a következő szavakkal: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! — Még hatása alatt vagyunk annak a mámorosító lelkes öröm­nek, mely szerte ömlött az egész országon, midőn a tegnapi napon megkoronáztatott a visszacsatolt te­rületek felvidéki koszorúja Kassával, Rákóczi fejedelem ősi városával. — Ebből az örömből részt kérni, ezt a felemelő magyar sikert meg­örökíteni, ezt a történelmi fejezetet annálesünkbe feljegyezni olyan bol­dog kötelesség, amely talán csak egyszer az életben jut osztályrészül. — Mielőtt a szót átadnám azok­nak, akik az események jelentősé­géről meg fognak emlékezni, egy kérésem van a vármegye minden rendű és rangú polgárához. — Azt kérem, legyen ez az egy- másratalálás irányítója további mun­kánknak, tanuljunk meg magyarsá­gunkért, fennmaradásunkért úgy küzdeni, mint tették azt felvidéki testvéreink az elnyomatás két év­tizede alatt. Döntsük le a válasz­falakat a társadalmi rétegek, ma­gyarok és magyarok között, legyünk testvérek a további munkában is, ha most egybe tudtak folyni öröm­könnyeink. Hitünk, hazánk, nyel­vünk, érzésünk, gondolatunk, vá­gyunk csak egy legyen és magyar. A nagy tetszéssel fogadott meg­nyitó után Okolicsányi Imre alispán emelkedett szólásra: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! — 1935 év április havában kelt jelentésemben, Rákóczi Ferenc, a nagy bujdosó fejedelem halálának kétszáz éves évfordulójáról megem­lékezve mondottam : „Rákóczi tra­gikus fenségü emléke erőt fog adni minden magyarnak s mindent fel­áldozó hazafiságának példája meg fogja erősíteni a talán már |,csüg- I gedők szívét. S a tudatos, egybe- j forrott magyar erő győzelmi dalait hirdetni fogják még a kassai dóm harangjai.“ — Akkor ez álom volt csupán, álom, amelyet a valóságba lendít­hetett ugyan a magyar nemzeti’gé- niusz ereiébe vetett szilárd hit a nemzeti egység és az elszátság, de a megvalósulás lehetősége és táv­latai előtt megtorpanva hullott szerte a képzelet turulszárnya. — És 1938 november 11-én meg- kondultak a kassai dóm öreg ha­rangjai, Rákóczi lelke töltötte be Kassa ősi városának falait és ölelte keblére Magyarország kor­mányzóját, aki honvédségünk élén ünnepélyesen vonult be a város falai közé. — Az álom, a magyar reménység testet öltött, a magyar szent Koro­nához visszakerült a magyarlakta felvidék s a kassai dóm Rákóczi harangjai immár szabadon szár­nyalva zengenek, hirdeti a népi gondolat, a magyar nemzeti erő minden ágyúnál, tanknál, ércnél és acélnál átütőbb valóságát. — Megindult lélekkel jelentem be a magyarlakta Felvidék vissza­csatolását, visszatérőket a magyar szent Koronához s hálatelt szívvel borulok le a Mindenható trónusa elé, aki megengedte ennek a nap­nak eljöttét. De a Mindenható Isten akarata teljesülésbe csak olyan földi kezek útján mehetett, amelyek el­szánt, félelmet nem ismerő, a leg­nagyobb veszély óráiban is mindig hideg aggyal gondolkozó vezérek és vezetők magyar lelkének rezdülé­seit valósítják meg. S itt legelső­sorban kell megemlékeznem a nem­zet hivatott vezéréről, Kormányzó urunkról, vitéz nagybányai Horthy Miklósról. Kormányzásának majd­nem két évtizede a soha nem csüg­gedő fanatikus magyar hit és remény jegyében telt el, s most — a csoda misztikumának minden külső és belső jelensége közben — személyesen ve­zethette csapatait a visszatérő ma­gyarlakta Felvidékre. Csak a kivá­lasztottak kiválasztottjait jutalmaz­za így az Úr. Mi pedig magyar sze­retetünk és lelkesedésünk minden virágját odahinthetjük lábai elé. Isteni csodával felavatott hivatott vezérünk vezesse nemzetünket a most már tündöklő fényben bonta* kozó jövő felé. — Hányszor fordultunk könyörgő szívvel a magyarok Istenéhez, ad­jon nékünk, nemzetünknek hivatott vezetőt. S a történelem forgószelé­nek középpontjában hányatott ma­gyarság e legválságosabb [idejében a magyar kormányhatalom vitéz Imrédy Béla miniszterelnök kezében van. Ő vállalva még a népszerűt­lenség keserűségét is, megfontolt nyugalommal, a magyar férfiúi mun­kateljesítmény örök példáját adva, szó szerint éjjel és nappal őrlődve vezetett minket e napok súlyos vál­ságai között. — Valóban emberfeletti volt tel­jesítménye, amelyhez az erőt csak izzó hazaszeretete és kiváló munka­társainak szakavatott segítsége és támogatása adhatta. Büszkék lehe­tünk Kánya Kálmán külügyminisz­terünk töretlen vonalvezetésű dip­lomáciai elgondolására s elégtétellel gondolhatunk arra, hogy az etnográ­fiái gondolat jegyében folytatott tár­gyalások tudományos anyagát az európai hírű tudós gróf Teleki Pál kultuszminiszterünk dolgozta fel. — Ebben az ünnepélyes órában őszintéknek kell lennünk. S a be­következett csoda misztikumának elragadtatásából vissza kell térnünk a valóság földi világára. A Felvidék visszakerülésének történelmi esemé­nyei a velünk baráti nagyhatalmak támogatásának jegyében zajlott le. Hitler vezér és kancellár indította meg ezeket, a Duce irányította s Lengyelország államfője támogatta. — Nélkülük hiábavaló lett volna minden magyar elszántság, lelkese­dés, áldozat és vér. Akkor tehát, amidőn az elért dicsőséges eredmé­nyek, a közös vér erejének magával ragadó megnyilatkozása a Felvidék magyarsága részéről, az átélt csoda isteni ajándékának boldogságában és békéjében elsőnek, hálatelt szív­vel kell a baráti nagyhatalmak vezérei felé fordulnunk. S ebben a gesztusban benne kell lennie nem­csak a hála és köszönet érzelmei­nek, hanem elsősorban a nagy Ígéretnek. Nem leszünk méltatlanok bizalmukra, nemzeti erényeink és erőink turulszárnyakon bontakoznak majd ki. Levetve hibáinkat, meg­bánva bűneinket segítünk építeni azt az új világot, amelyben a test­véri szeretet és egyenlőség, a köte­lességtudás erejében egyesülve fog kibontakozni. Mindezek után a következő ha­tározati javaslatot terjesztem elő: Heves vármegye törvényhatósága ; jegyzőkönyvileg örökítse meg a Fel­vidék visszatérésének történelmi je- j lentőségét azzal a szent fogadalom­mal, hogy ezt a pillanatot az igazi | nemzeti megújhodás kezdetének te­kintve, emelt lélekkel fog közremű­ködni a magyar nemzet erejének kifejlesztése érdekében. Bízza meg a törvényhatóság elnökét, hogy ez ünnepélyes alkalommal táviratilag üdvözölje Magyarország kormányzó­ját, Magyarország miniszterelnökét, továbbá Kánya Kálmán és gróf Te­leki Pál minisztereket. Hatalmazza fel elnökét a törvényhatóság, hogy táviratilag fejezze ki a vármegye közönségének bensőséges háláját és köszönetét Hitler Adolfnak, a Német Birodalom vezérének és kancellár­jának, Benito Mussolininak Olasz­ország vezérének és miniszterelnö­kének, továbbá Moscicki Tádénak, Lengyelország köztársasági elnöké­nek azért a baráti támogatásért, amellyel Magyarország szent ügyét sikeres befejezéshez juttatta. I Megörökítve azt a hősies és a magyarságért minden áldozatra kész magatartás örök időkre ragyogó pél­dáját, amelyet a felvidéki magyar­ság ezekben a napokban mutatott, szavazzon meg a törvényhatóság a kifosztott véreink támogatására meg­indított Magyar a magyarért moz­galom céljaira ötezer pengőt, j Az indítványt egyhangú lelkese­déssel fogadta el a közgyűlés, majd Frindt Jenő kanonok, megyebizott­sági tag szólalt fel: — Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! — Emelkedett és meghatott nem­csak ennek az ünneplő teremnek a hangulata, hanem az egész magyar­nemzet lelke ezekben a pillanatok­ban, a nagy magyar öröm minden­kit elárasztó és összekapcsoló ün­nepén. Ünnep volt számunkra az egész év, ünnep volt, amikor a ta­vasz virágai között csodálatos virá­gokká nyílt a vallásos érzés, ünnep volt, amikor a világ min­den népének imája hangzott fel a Duna vizén s különösen ün­; nép volt ezek között a magyarság : eget ostromló imádsága. S ez a sok imádság megnyitotta a kegyelem kapuit. — A kormány elnöke így jelen-

Next

/
Thumbnails
Contents