Eger - napilap, 1938/2
1938-11-08 / 177. szám
2 1938. november 8. EGER Eger utíros közönsége nagy lelkesedéssel ünnepelte a Feluiöék uisszacsatolásdt Kriston Endre püspök és Hedry Lőrinc dr. főispán a Felvidék megtéréséről Félvonták az országzászlót a nagy magyar ünnep örömére Eger, november 7. A Felvidék visszatérése nyomán megnyilatkozott ünnepi események sorában kiemelkedő ünnepség zajlott le vasárnap Egerben. Az első napok kábultan szép, önként, hirtelen adódott tüntetései, felvonulásai után ez volt az előre megtervezett, ünnepélyes ünnep, amely minden fényével és méltóságával képviselte a város polgárságának hazafias magatartását. Az ünnepséget Eger városa rendezte a jogakadémia ifjúságának kezdeményezésére. Kriston Endre püspök beszél az ünnepélyes hálaadó misén Délelőtt 9 órakor az egész egyházmegyében főpásztori szózattal elrendelt Te Deumok során az egri főszékesegyházban is ünnepélyes hálaadó istentiszteletet mutatott be Kriston Endre püspök nagy papi segédlettel. A szentmise közben a püspök emelkedett szellemű szavakban méltatta a nap jelentőségét: — A gondviselő Isten jóvoltából, ime, elindult immár az új történelem útján a csonka, tépett ősi ország újra-kikerekedése. — Amikor nehány hónappal ezelőtt első szent királyunk csodásán megmaradt szent Jobb ereklyéjét meghatott szívvel kísértük végig ősi városunk falai között, és rajongtuk körül itt, e főszékesegyház boltivei alatt, hány bús magyar szívből tört fel a buzgó fohász, hogy ez az államszervező királyi Jobb zúzza szét végre a trianoni börtön ajtaját, és adja vissza nekünk a magyar szívekben soha szét nem darabolható ősi hazánk földjét! De akkor még alig remélhettük, hogy e hő vágyunk teljesedéséhez mihamar közelebb jutunk. És ime, most, — ha nem is lehet teljes az örömünk, — mégis boldogan állapítjuk meg, hogy megnyílt végre a trianoni sírbolt, és bilincstelen karját testvéri ölelésre tárja felénk a 20 évvel ezelőtt abba élve eltemetett egy millió magyar ! Lehatott a börtönök mélyéig és felhatott az égig a mi hitünknek börtönt és eget egyaránt megnyitó ereje, hogy: Hiszek Magyarország feltámadásában! — Lehetetlen most meg nem éreznünk az idegen hatalom halálos szorításából felszabadult millió magyar szív boldog dobogását, amikor, ime, újra találkozunk édes anyánknak, az ősi hazánknak ölén. — Képzeljük el leírhatatlan örömüket az apostoloknak, kik a Mestert a keresztfán meghalni és sírba temetni látták, amikor meglepetésszerűen megjelent közöttük a feltámadott, és szinte hihetetlenül hangzó szóval biztatta őket: „Én vagyok, ne féljetek!“ Minél élénkebben tudjuk ezt elképzelni, annál nagyobb a mi magyar szívünk lelkes öröme, amikor egyetlen kardcsapás, ágyúdörgés, háborús vérontás nélkül, csupán a kő alól is kivirágzott igazság erejétől, ime északon lehullott már a kényszerhatár töviskoszorúja, és 12,400 négyzetkilométer régi magyar föld, és jó egymillió magyar testvér visszatért az ősi hazába, új meg új remények elfojthatatlan rügyezését bontogatván a lelkűnkben. — A hosszú magyar éjszaka ismét megvilágosodott! Arany verőfény deríti fel a nyomasztó homályt! Boldog meghatottsággal bátorodik fel bennünk a bizakodó kérdés, hogy ime, hát csakugyan nekünk is süt már a nap ? Nekünk is virágzik az élet ? — A zordon Grönland szülötte, az örök hóban, jégben didergő eszkimó is eltéphetetlen ragaszkodással szereti a maga hazáját. Hát mi, a kalászringató rónák és szőllő- fürtös dombok magyarjai, hogy ne szeretnők ezt az áldott földet, „mely ápol s eltakar,“ és „amelyen kívül nincsen számunkra hely.“ És ez örömünnepen ősi hazánknak éppen azt a részét szeretjük legjobban, amely 20 éves rabság után most forr össze újra szent István király országa csonkká szabdalt törzsével. — Készséggel ismerjük el, hogy hálával tartozunk a baráti országoknak, hálával államférfiainknak is hősi küzdelmeikért. De első sorban a Gondviselőnek, a népek, nemzetek sorsát emberek által intéző Istennek tartozunk mélységes hálával, amiért ily nagy nemzeti örömet szerzett most nekünk. —Amikor honvédeink tegnap, éppen szent Imre herceg ünnepén vonultak be a visszatérő országrészbe, hálásan emeljük fel lelkünket Imre herceg szent atyjához, a szent Jobbjával most is áldó első királyunkhoz, és még hálásabban ahhoz, akinek oltalmába ő ajánlott bennünket, dicső Nagyasszonyához ez árva nemzetnek. — De hálánk mellett halálos komolysággal át kell éreznünk azt a jövendőnket formáló kötelezettséget is, hogy a megnagyobbodó Magyarországot megnagyobbodó és folyvást növekvő hűséggel, s az önfeláldozásnak őseinktől tanult készségével ezután még jobban kell j szeretnünk. — Magyar testvéreim! Ha véletlen, akkor gondviselésszerű véletlen az, hogy éppen szent István évében, a szent Jobb országjáró útja nyomán, és a magyar névre világszerte fényt derítő Eucharisztikus Világkongresszus esztendejében bimbóztak ki végre két évtizeden át elfojtott reményeink. — Minél biztosabb, hogy elleneink egész fajunk teljes kiirtására törtek, a megmentett nemzeti élet annál boldogabb fellélekzésével zengünk ma hálaadó Te Deumot, kérve kérvén az áldott Jézust, aki egykor az egyiptomi számkivetésből bizonyára gyermekszíve repeső örömével tért vissza, és aki a meglett férfiú keserves könnyeit hullatta hazájának jövendő sorsa felett: engedje meg nekünk, hűséges magyar híveinek, amire a kormányzó urunk lelkes szava biztatott, hogy a most beteljesedett álmunknál még szebbeket álmodhassunk ! Az ünnepélyes hálaadó istentiszteleten megjelentek a hatóságok, testületek, társadalmi egyesületek s a zászlóerdők alatt ezrek és ezrek szorongtak a hatalmas székesegyházban. Hedrg Lőrinc dr« főispán: Magyar ifjúság! Most készül a te Magyarországod A Te Drfum után az országzászló előtti térre vonult az ünneplő tömeg. Itt már tízezer fölé emelkedett a résztvevők száma s a hatalmas tér minden részletén s a környező utcákon isfeketéllettek az emberek. Az országzászló elé vonult kis idő múlva a jogakadémia egyenruhás, daliás lövész százada dr. Tóth József jogakadémiai tanár vezetésével, mögöttük sorakoztak fel a froutharcosok és hadirokkantak szakaszai. Az egri dalkörök Huszthy Zoltán vezényletével elénekelték a Himnuszt, majd Gergely Mihály joghallgató elszavalta hazafias tűzzel Tarczaly Gizella „Visszajönnek“ c. versét. Hedry Lőrincz dr. főispán lépett ezután az emelvényre s a következőket mondotta: — Magyar Testvéreim ! Ne vegye rossz néven senki, ha szavaimon most átcsapnak az érzések, de én felvidéki vagyok s a felvidéki magyarnak ma boldog könny a kenyere, a felvidéki lélekből felcsuklik az öröm zokogása. Húsz évvel ezelőtt ott álltam keserűen összeszorított ököllel, szégyentől égő szemmel, szemtanújaként annak a gyászos eseménynek, amikor a cseh katonaság elfoglalta Rákóczi ősi városát, Kassát. És most az a boldog öröm vár rám, hogy láthatom, mint vonul be a nagy kuruc város könnyei között a magyar honvédhadsereg. Kisütött végre a nap Magyarország felett. Húsz évig szenvedtünk, vezekeltünk, kértük a magyarok istenét, elégelje meg büntetésünket azért a bűnért, amit 1918-ban elkövettünk a szent nemzeti szolidaritás, a magyar vér ősi törvénye, utódaink öröksége ellen. Húsz év után megszánt bennünket az Isten és elküldötte a magyar szentek legnagyobbikát, győződjék meg: érdé mes-e a magyarság egy újabb ez| redévre. Szemlét tartott szerte az országban a Szent Jobb és úgy találta, hogy szűk nekünk a trianoni határ. — Köszönjük Neked, első szent királyunk, hogy pártfogásodba vettél, köszönjük, hogy bűneink felol- dozásáért velünk könyörögtél, köszönjük Neked Kassát, Munkácsot, Ungvárt, Komáromot, Lévát, Érsekújvárt s a többi városokat, köszönjük az egymillió magyart, az újult hitet önmagunkban, elhivatottságunkban, nemzetünk jövőjében. — Fiaim, magyar ifjúság! A ti Magyarországotok most születik. Katonáink lépése alatt dübörög a visszacsatolt magyar föld! Érezzétek a pillanat szent magasztosságát ! Az a könny, amit a visszatérő öröm hullat: drága kincs, örök emlék számotokra, mert azt tanúsítja, hogy él, hat, összekapcsol minket és a világ minden táján élő magyarokat a vér atomja, ami minden magyarban Árpád öröksége. — Itt, történelmünk szent szimbóluma, az országzászló előtt véssétek magatokba a szent klenódium képét. Rajta van testvéreink örömkönnye, a szenvedéseinktől megváltó megtisztulás, a magyar testvériség mindent feladó hatalma és mindenkit összemai’koló ereje, a fájdalmas, de mindent legyőzni tudó hazaszeretet. — Egy nagy történelmi film pereg szemünk előtt. Gigantikus történelmi erők lépnek a színre, a né- piség, az önrendelkezési jog roppant erői s hadseregek milliói torpannak meg ezek előtt az igazságok előtt. Mi szemlélői vagyunk ennek a csodálatos színjátéknak, szereplői a mi nemzettestvéreink, a szintér a Felvidék. De ez csak az első felvonás! Nem állnak meg az események, mert jönniük, következniük kell az élet dübörgő jogán. A történelmi erőket, a közgazdasági erők Most jelent meg Ágoston Julián: Fekete remeteségem c. verseskötete. A szerző, mint a Fiatal Katolikus Történészek Munka- közösségének, A Vas Gereben Körnek, Gárdonyi-Társaságnak stb. tagja évek óta belső munkatársa a Vasárnapnak, dolgozik a Napkeletben, Életben, Vigíliában, stb. A kötet ára 3-EO P. Címlapját az első vers alapján Ócsvár Géza festőművész tervezte. Kapható az Egri Keresztény Sajtószövetkezetben.
