Eger - napilap, 1938/2
1938-10-25 / 169. szám
1 2 EGER 1938. október 25. wi'iM—iBMTiHMwn,.,„„„■■■■■i. ———Tirawp-~tr ■ - "imn TiTfifBfir"-rmriT----irMinroniTriiii)niir<ifií>ii>i¥irnwii-«nfriBw>rinwMMiMi«wawnnwMW»'<iiMM<MMWMMü— Középszlávia vagy Nyugatszlávia lesz Csehszlovákiából A Narodni Listy vasárnapi számában közli az új alkotmány vezérelveit. Az alkotmánytervezet — írja a lap — megtartja a köztársasági államformát és a parlamenti rendszert az új csehszlovák államban. Az állam neve a hosszú és nehezen alkalmazható „cseh-szlovák kárpátorosz köztársaság“ helyett valószi- nüleg „középszlávia“ vagy „Nyugat- szlávia“ lesz. Az új alkotmányban megmarad az állami hatalom törvényhozó, végrehajtó és bírói felosztása, valamint a parlamenti rendszer az általános választás alapján. Megtartják a demokrácia alapelveit is. önleikébe, amikor a legsajátosabban eredeti, népi és faji kultúra tudott lenni. Kelet és Nyugat partjai között egy évezrede hányódó magyarságunkat Ady „kompországnak“ nevezte egyszer. S valóban, a magyar „komp“ mindig rokontalanul ringott idegen világok, álmok és ambíciók végleges partjai között. Története folyamán a török-tatár Ázsia ellen ép oly halálos harcban védekezett, mint a világháború előtt a szlávság nagyhatalmi álmai, vagy ma a germánság szellemi erőszakossága ellen. A magyar „komp“ e partok egyikén sem köthetett ki soha, hanem vállalnia kellett a viharokat ellentétes világok ütközőpontján, Kelet és Nyugat között. Mi európai magyarok voltunk és vagyunk. Földrajzi helyzetünk és a fajtánk képére áthasonított európai műveltségünk arra kötelez, hogy el ne hagyjuk az őrhelyet: — hogy megvédjük Európát Ázsia ellen, s viszont gátként magasodjunk fel egyes nyugati szellemi törekvések keleti ambíciói elé; hogy tragikus hivatással kiegyensúlyozói legyünk népek, világnézetek és szellemek roppant összeütközéseinek. Áldozatra szánt nép vagyunk és hivatásunknak dacosan elszánt öntudatával állunk útjába Európa szertelen törekvéseinek csakúgy, mint Ázsia mohóságának;— ezért ellenségünk az európai germán és az ázsiai szláv, s közömbös irántunk a latin szellemiség. Nincs barátunk Európában — s mint Zrínyi idejében — ma is csak magunkra számíthatunk! Magyaroknak kell lennünk, még pedig oly teljes és megnemalkuvó mértékben, amennyire egyetlen más népnek sem kell önmagáénak lennie. Az emberi művelődés minden eredményét magyarságunk és népünk szemszögéből kell néznünk, s idegen szerzemények csak akkor lehetnek számunkra jók, ha e nép testét és szellemét táplálni s erősíteni képesek. Irodalmunknak is csak egy feladata lehet: művészien kifejteni és jellegzetesen kifejezni a népi, nemzeti erőket, s felrajzolni az egyetemes emberi kultúra nagy művére a sajátosan magyar vonásokat. Csak így lehetnek alkotásai magyarrá, s goethei értelemben világirodalmivá egyaránt. A magyar kultúra csak akkor hozott létre életerős, időtálló eredményeket, ha a népi lélek sajátos mélyeibe nyúlt ihletért, ha a nép és nemzet lelkét tükrözte, leikéből leikéhez beszélt. A magyar humanizmus elegáns műveit haszontalanul temette be a por, de népballadáink máig is élnek, Zrínyi fájdalma ma is élő valóság, Apáczai napjaink nagy csalódottja, s a kuruc énekek keserves hetykesége időszerűen csendült fel Ady ajkán is. Lám, a Bessenyeiek, Kazincziak mohó kultúrvágya csak arra jó, hogy a kiskőrösi puszták szele s a nagyszalontai búzamezők aranyló morajlása a nemzeti klasszicizmus költészetévé magasztosuljon a Pe- tőfiek és Arany Jánosok lelkében, s Vörösmartyt is felverje „az elmúlt szép tetteknek a gondja“, s fel- kényszerítse a nemzeti lélek utól- érhetetlenül pathetikus ormaira. Vagy végigtekintve a mi törpe nemzedékünk soraiból felmagasodó óriásokra, nem azért döbbent-e meg bennünket Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, Szabó Dezső alakja, mert vérző, remegő szivük kiszakíthatat- lanul és át nem ültethető gyökerekkel nőtt bele a magyar talajba ? Nem kell kétségbeesnünk addig, míg irodalmunkból ki. nem vész a magyar ízű szó, amíg van költő, aki leírja, s nép, amely meghallgatni és érteni tudja. Kölcseyt romantikus kétségeinek sötét éjjelein a magyar népi ízlés, érzésvilág és forma nagyszerű értékeinek felismerése vigasztalta, s a modern irodalomtudomány csak neki ad igazat, mikor a népi adottságok tiszteletére tanít, és hatalmas erőforrásaira figyelmeztet. — A 19. század irodalomtudománya számára a „nép“ csak nyelvi vagy politikai egységet jelentett; a nadleri irodalomtudomány számára már a nép mindenegyes tagja kimeríthetetlen kollektív erők hordozója; s — szerinte — a faji összetartozandó- ság, vérkeveredés, tájegység, települési és szociális viszonyok sajátosságai olyan tulajdonságokkal ruházzák fel az egyént, amelyek szellemi arculatát — s így művészi tevékenységét is — döntően befolyásolják. Azok lesznek ez irodalomszemléletben az igazán nemzeti írók, akiknek alkotásaiban művészi módon fejeződnek ki a röghöz és vérhezkötött, sajátosan népi őstulajdonságok. Ezért a nemzeti irodalomnak — ép úgy, mint az egész nemzeti műveltségnek — a népi és faji erők kibontakozási területének kell lennie. S amint a magyar kultúra hivatása csupán az lehet, hogy a sajátos magyar értékeket a nép leikéből kibontsa, — úgy minden irodalmi társaságnak is elsőrendű feladata és hivatása az, hogy ez értékeket ápolja, számukra megnyilatkozási területet teremtsen és közönséget neveljen. Ezek a törekvések jellemzik a Gárdonyi Társaságot is, amely prog- rammjául a népi, nemzeti irodalom szolgálatát vallja. Ezért vállalta épen Gárdonyi Géza művészi hagyományainak fenntartását feladatul, s ezért fordítja ma is az Önök figyelmét Gárdonyi felé, s mutatja be Önöknek épen ily távlatú megvilágításban az amerikai magyarság mai legkiválóbb költőjét, Kemény Györgyöt. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után az elnök bejelentette, hogy a közgyűlés rendes tagokká választotta Kemény György amerikai írót, akinek hervadhatatlan érdemei vannak az amerikai maPálos Bernaröin ciszterci gimnáziumi igazgatót udlasztotta elnökéué a Gárdonyi-Társaság A legteljesebb siker jegyében zajlott le a Társaság első felolvasó gyűlése Eger, október 24. Nagyfontosságú vasárnapja volt tegnap a Gárdonyi-Társaságnak. A tizenötödik évét betöltő kulturális alakulat bizonyos fokig válságba került az elnöki szék megüresedése során. A Társaság három évvel ezelőtt Török Kálmán pápai prelátust választotta elnökévé, aki azonban az elmúlt évben visszavonult minden közszerepléstől, így a Társaság elnöki tisztétől is. A Társaság tagjai ekkor Breznay Imre ny. tanítóképzőintézeti igazgatót, Eger országos hírű történeti kutatóját kérték fel az ügyek vitelére, aki vállalta is ezt továbbra is alelnöki minőségben és azzal a kikötéssel, hogy csak 1938-ig, az általános tisztújításig vezeti a társaságot. Az általános tisztújítás ideje elérkezett és a Társaság választmányának sikerült az elnöki tisztségre megnyernie dr. Palos Bernardint, a ciszterci gimnázium igazgatóját, aki országosan elismert pedagógiai és irodalmi működésének értékével méltón képviseli a Társaság nemes hagyományait. A Gárdonyi Társaság vasárnap i délután 5 órakor tartotta tisztújító j közgyűlését. Breznay Imre alelnök | bejelentette, hogy az érsekfőpásztor j a Társaság kérésére a legszívesebb j készséggel vállalta a Gárdonyi sír- j ján álló kereszt kicserélését; beszámolt arról, hogy a Társaság fel- | kereste Okolicsányi Imre alispánt és | Az új elnök székfoglalója A közgyűlés után tartotta évad- | nyitó felolvasó gyűlését a Gárdo- ! nyi Társaság a ciszterci gimnázium tornatermében, nagyszámú közönség jelenlétében. A gyűlés elnöki megnyitójában dr. Palos Bernardin elnök a következőkben állapította meg a Társaság törekvéseit : Midőn első alkalommal állok meg Önök előtt, hogy a Gárdonyi-Társaság tagjainak épen az imént megnyilatkozott bizalmából elfoglaljam a Társaság elnöki székét, engedjék meg fölvetnem a kérdést: Van-e hivatása, és mi hivatása az oly irodalmi társaságnak, mint a miénk ? Hogy van hivatása a Társaságnak, azt mindennél meggyőzőbben Braun Károly polgármestert anyagi támogatásért s mindkét helyről biztató Ígéretet kapott. A közgyűlés mindezekért köszönetét fejezte ki. A tisztujítás során a következőkben alakították meg a Társaság vezetőségét: elnök: dr. Palos Bernardin, alelnökök: Breznay Imre és vitéz Veszprémy Dezső, főtitkár: dr. Ágoston Julián, titkár: dr. Kapor Elemér, jegyző: Szügyi-Trajtier Géza, pénztáros: Kántor Nándor, ügyész: dr. Barsy István, ellenőr. Benkóezy Emil. A választmány tagjai •. Baráczius József, Borsody László, HevesynéMolnár Ida, Kriston Endre, dr. Lipcsey Péter, Papp Irén, dr. Pálosi Ervin, Porubszky Béla, dr. JJrbán Gusztáv, dr. Küzdi Aurél, dr. Búzásné Pápay Klára, dr. vitéz Jávor Ernő, dr. Somos Lajos. A számvizsgáló bizottság tagjai: Lestál Anna, Nemecsek Aurél és Várkonyiné Berecz Irén. Az elnöki tisztséget Breznay Imre meleg szavak kíséretében adta át dr. Palos Bernardinnak, aki köszönő szavaiban kérte a Társaság tagjait, hogy legyenek segítségére munkájában. A közgyűlés, dr. Ágoston Juliáu főtitkár javaslatára köszönetét mondott Breznay Imrének lelkes és fáradhatatlan munkásságáért, amellyel egy évig vezette a Társaság ügyeit, végül dr. Somos Lajos a Társaság üléseinek szaporítására és munkaterületének ki- szélesítésére tett indítványt. bizonyítja az elmúlt 15 esztendő; azok az eredmények és sikerek, melyek a Társaságot megalapítása óta fentartották, erősítették, s egyre gazdagabb, dúsabb munkára képesítették. Hogy mi a hivatása? — erre a kérdésre legyen szabad ezt felelnem : ugyanaz, mint a magyar kultúra hivatása. A magyar kultúra sokat zaklatott útjának és fejlődésének legnagyobb értékeire akkor talált rá, mikor eredeti karakterének, saját lelkének erőforrásaiból merített. Az egyetemesen emberinek tekinthető értékeket is akkor termelte ki magából, amikor legmélyebben nyúlt
