Eger - napilap, 1938/2

1938-10-13 / 162. szám

2 EGER 1938. október 13. köt és kimerítően tájékoztatták a tárgyalások menetéről és az azok során felvetődött problémákról. En­nek megtörténte utániéi 11 órakor a miniszterelnökkel együtt kihall­gatáson jelentek meg a kormány­zónál, akinél másfél óráig tartóz­kodtak és jelentést tettek a tár­gyalások anyagáról és eredményé­ről. A magyar honvédcsapatok bevonultak az örömmámorban úszó Ipolyságra A húsz esztendővel ezelőtt be­következett összeomlás és az azt szentesítő trianoni békeszerződés a Felvidéket és vele együtt az Ipolyságot is elszakította Magyar- országtól. Húsz év múltán kedden bekövet­kezett a történelmi pillanat, amely székhelyét, a színmagyar lakosságú Ipolyságot. A cseh határhoz közelfekvő Nagy­oroszi, Drégelypalánk és Ipolyhont község lakossága már a reggeli órákban megindult Ipolyság felé, \ hogy együtt örüljön a város lakos I ságával a felszabadulás ünnepén. Gázbiztos óvóhelyajtók HAAS és SOMOGYI hatóságilag kipróbált, előírásos szerkezetben. vasszerkezeti gyára. Tel. 29-90 80. Budapest, VI, Frangepán u. 7. visszahozta hozzánk Hont vármegye Kidöntik a cseh határsorompót Délelőtt 11 órakor érkezett meg a magyar sajtó társasgépkocsija a határra. A határnál a váci kerékpáros zászlóalj várakozott déli 12 óráig a formai átadás pillanatáig. Az egybegyült határszéliek mámoros lelkesedéssel ünnepelték a magyar katonákat és elkeseredésük, húsz­éves sanyargattatásuk fájdalma a cseh színeket viselő határsorompó felé fordult. A határsorompó ki­zuhant a betonágyából és az útszéli árokba fordult s a rajta levő cseh állami címer pozdorjává zúzódott. Lassan elérkezett a déli 12 óra. — Vitéz Szombathy Pál alezredes, a váci Damjanich János első kerék­páros zászlóalj parancsnoka oda­lépett segédtisztjével a cseh részen szolgálatot teljesítő századoshoz, aki ekkor átadta a határvonalat, majd gépkocsijába ülve elrobogott. Megindul a kerékpáros zászlóalj A kerékpáros zászlóalj nyomban megindult az Ipolyságba vezető or­szágúton, ahol végeláthatatlan tö­megben éljenzett, lelkesen tapsolt az Ipolyság felszabadult népe. Az újságírók a gépkocsiról nemzeti- színű kokárdákat szórtak a lelke­sedés örömében síró nők és férfiak közé, akik örömmel tűzték ki a kokárdát. Szüntelen éljenzés, „Vissza, visz- sza, mindent vissza. Pozsonyt visz- sza! Kassát vissza!“ kiáltások hal­latszottak. Közben a kerékpáros zászlóalj Ipolyság főterére érkezett melyet a cseh uralom alatt Mas- saryk-térnek neveztek. Ott tolon­gott, éljenzett lelkesedett az egész város lakossága. Minden házon ma­gyar zászló lengett. Magyar színek voltak az ablakokban és virágok mindenfelé. A város bejáratánál két hatalmas diadalkapu fogadta a be­vonuló csapatokat. Ipolyság főtere felejthetetlen színes képet muta­tott. Magyarruhás asszonyok, leányok határtalan lelkesedéssel és öröm- újjongással fogadták a csapatokot. Hasonlóképpen leírhatatlan lel­kesedéssel fogadták Sátoraljaújhely megszállt részén, a Ronyva pata­kon túl a bevonuló magyar csapa­tokat. A pozsonyi magyarság távirata Mussolinihez A pozsonyi magyarság tegnap táviratot küldött Mussolinihez, a- melyben Mussolini segítségét kérik felszabadításukhoz. A távirat hang­súlyozza, hogy szenvedésük leírha­tatlan s minél hamarabb szabadulni akarnak a cseh demokrácia poklából. Sir Robert Gower a magyar követelések teljesítéséért Sir Robert Gower magyarbarát angol képviselő tegnap nagy beszé­det mondott, amelyben foglalkozott a magyar követelésekkel is. Beszé­dében hangsúlyozta, hogy tartós békére csak akkor lehet számítani, ha a békeszerződéseket revízió alá veszik. Kiemelte továbbá, hogy a háború utáni békeszerződésekben Ma­gyarországot sújtották legigazság- talanabbul és legnagyobb mérték­ben. Magyarország területi követe­lései jogosak és azokat teljesíteni kell akkor is, ha ezen követelés mögött nem áll fegyveres kényszer, mert a jog és az igazság követeli ezt meg s mert a békét csak így lehet tartósan biztosítani. Kinevezte a belügyminiszter Heves vármegye szociális tanácsadö|át Eger, október 12. ! Mint ismeretes, vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a győri prog­ramban bejelentette a magyaror­szági szociális átalakulás ütemének gyorsítását. A kiáltó szociális el­lentétek, a nemzet jövő feladatainak megalapozása, a tömegek jólétének megteremtése, általában a haza és nemzet fogalmának reális megfo­galmazása valóban sürgetőleg je­lentkeznek, mert a nemzeti erők felfokozása, a nemzeti lét jövője megvalósításuktól íügg. A kormány­nak a szociális átalakítás munká­jához széleskörű adatgyűjtésre, a népi és társadalmi viszonyok ala­pos ismeretére van szüksége. Ebből a célból a belügyminiszter szociális tanácsadókat nevez ki a törvény- hatóságok területére, akiknek fel­adata a vármegyék területén ural­kodó szociális viszonyok beható ta­nulmányozása, megállapítása és a * 11 szükségesnek vélt intézkedések iránt javaslatok tétele. A belügyminiszter Heves várme­gye szociális tanácsadójává dr.Kiss István teológiai tanárt nevezte ki, aki két év óta működik az egri papnevelő intézetben és szociális cikkeivel hívta fel munkásságára a kormány figyelmét. Megérkezett az első levél Ipolyságról A posta alkalmazottai összegyűltek a levél fölött és elénekelték a Himnuszt Eger, október 12. A magyar honvédség kedden dél­előtt a lakosság óriási lelkesedése közben bevonult Ipolyságra, amely a komáromi tárgyalások első ered­ményeként visszakerült az anya­országhoz. Ünnepelt ezen a napon az egész magyarság s este milliók hallgatták könnyes szemmel a rádió közvetítését, amit technikai okokból csupán hanglemezről tudott forgatni a stúdió. Húsz év óta nem voltak a magyarságnak ilyen mámoros percei, mint amikor ledőlt a cseh határsorompó és megdörgött a föld az első honvédgyalogezred kemény bakáinak talpa alatt. Ipolyság átadásával kapcsolatban megkapó ünnepség színhelye volt ma az egri postahivatal. A reggeli postával befutott az első levél a felszabadult Ipolyságról. Magán­címre érkezett s rajta húsz év óta az első magyar pecsét: „Ipolyság“ felirattal és a keddi időjelöléssel. A levél pillanatok alatt kézről kézre járt, a tisztviselők megha- tottan szemlélték az első vendéget, majd Szalóky Ede postafőnök ösz- szegyűjtötte a hivatal tisztviselőit és alkalmazottait, néhány lelkes szóval megemlékezett Ipolyság visz- szacsatolásáról, annak a reményé­nek adva kifejezést, hogy mielőbb megérkezik a többi magyar bélyegző is: Pozsony, Kassa, Nyitra, Rima­szombat, Léva. A rövid ünnepség után az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt. A VISSZAKERÜLŐ FELVIDÉK Hány magyar él az azonnal visszacsatolandó területen? — Tizenegy városnak kell vissza­kerülni Magyarországhoz A világsajtó érdeklődésének kö­zéppontjában ma már a cseh kérdés magyar vonatkozásai állanak. Az angol, francia és olasz lapok tér­képeket közölnek, hogy a 20 éve fenuálló Csehszlovákiából milyen ré­szek válnak le még a német és len­gyel területek elszakadása után. A nyugati demokráciák lapjainak térképei Csehszlovákia Magyaror­szág felé eső új határait néprajzi alapon rajzolják meg. Ilyenformán 11 ezer négyzetkilométernyi terü­letet, a tisztán magyar részt csa­tolnák vissza Magyarországhoz.Ezen a részen, mint már megírtuk, 740 község van. Ezeknek a lakosága óriási többségbnn magyar. A lakos­ság számát csak következtetések útján állapíthatják meg. Nevezete­sen a cseh statisztikai közlések hazugságokon és csalásokon ala­pulnak. Az 1930. évi népszámlálás 512 ezer magyart tüntet fel egész Felvidéken. Persze köztudomású, hogy micsoda féktelen terrorral ké­szültek az adatgyűjtések. A függő viszonyban lévő magyarokat, tisztvi­selőket, régi nyugdíjasokat hivatal­ból „cseh nemzetiségűek“-nek írták be a számlálók. Természetesen igen sokan voltak a függetlenek között is, akik exisztenciájuk, vagy gyer­mekeik jövőjének biztosítása vé­gett engedtek a kényszerűségnek és megtagadták magyarságukat. Jel­lemző erre az is, hogy az idén szep­temberben a revízió hírére 37 szá­zalékkal emelkedett a magyar is­kolák tanulóinak száma. Az adat- hamisító cseh statisztikusok leg­szellemesebb trükkje ezután az volt, hogy olyan 250 ezer „idegent“ számoltak össze, akiknek kétes az állampolgárságuk. Persze ezek csak­nem mind magyarok. De már csak azért sem lehet igaza a cseh sta­tisztikának, mert 670 ezer magyart mutattak ki 1920-ban és arról ára­doztak, hogy a magyarok termé­szetes szaporodása nagyobb náluk, mint a Csonkaországban. Tehát le­hetetlen, hogy 20 ezerrel csökkent volna 1930-ra a magyarok száma

Next

/
Thumbnails
Contents