Eger - napilap, 1938/2
1938-09-10 / 143. szám
Eger, XLIX. évf. 143. szám, Ä H R 8 FILLÉR ♦ Szombat ♦ Trianon 19, 1938. szeptember 10. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR. NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLDSZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54.558. SZ. Eger — iskolaváros ismét megnyílt s a Veni Sancte buzdító hangjii után a fiatalság el- özönlötte a termeket, a padokat. Az ősz legvonzóbb, legerősebb s leginkább hitet adó képe ez. Még talán a bágyadt őszi fényben üldögélő nyugdíjasok szeme is ragyogóbb lesz, amikor feltűnik az utcákon a száz- számnyi apró kölyök: az élet első osztályába indulók anyai, vagy apai kézben, a nagyobbak már önálló lépésekkel, a még nagyobbak vidám beszélgetéssel, vagy megdobbanó szívvel a fehér matrózgalléros blűz alatt. Az élet első osztályába — mondtuk fentebb. Régen az élet és az iskola külön fogalmak voltak s ha valaki megszerezte valamilyen iskola bizonyítványát, vagy hazavitte egy egy pályára képesítő diplomáját, elterpeszkedhetett benne kicsit kényelmesen az a gondolat, hogy most körülbelül befejezte tanulmányait, legfeljebb saját külön muuka- területén kell továbbképeznie magát szaktanulmányokkal és tapasztalatok szerzésével. Ma már nyilvánvaló, hogy az egész úgynevezett élet az utolsó percig iskola, ahol újból és újból és mindig tanulni kell. Tanulni kell pedig nemcsak a szakmáért, a tökéletesebb részlettudásért, hanem mindenért, ami azon kívül van, a gyakorlati élet ezer tudományáért, a szépség ezer ismeretéért, mindazért, amit általános műveltségnek nevezünk, mindazért a nagy ügyért, amit egyetlen szóval így lehet összefoglalni : magyar művelődés, magyar kultúra. Sokszor szeretjük hangoztatni a magyar kultúrfölényt, amely a Balkán államai felé, az utódállamok és a kisantant felé erősen őrzi az európai műveltség eredményeit s a sajátosan magyar kultúrát s szoktuk mondani azt is, hogy a magyar faj sorsszerű elkeveredésében a műveltség fensőbbsége volt az, ami az asszimilációt javunkra döntötte el; mint ahogy abban is reménykedünk, hogy az elszakított területeken fegyvertelenül is győzni fogunk lassan a hozzánk való idomulás kulturális törvényszerűségével. Ami ezekben a megállapításokban a múlt időké, abban sok igazság van; ami a jövőt illeti, abban sok az illúzió, a jóvérű álmodozás, az „Extra Hungáriám non est vita“ fölényes villogtatása. Közel egy évszázad eseményein át azonban áthallik a tépelődő és kétségbeesetten kiáltó Széchenyi szava: nem vagyunk elég műveltek. A körülöttünk felcseperedett kis államok a maguk nemzeti érzésében megerősödve, nemzeti öntudatában megvilágosodva ugyancsak rájöttek a művelődés roppant erejére s ha méreteiben nagyszabású fegyverkezési verseny folyik a megszerzett konc megtartásáért, nem kisebb fegyverkezési láz indult meg részben a magyar kultúra gyöngítésére, részben a saját népi művelődés emelésére. A művelődés tehát azonfelül, hogy világügy, emberi szükségesség az élet mindinkább erősödő versenyében, egyben emberi jóvátétel a szépség, az irodalom, a művészetek vigasztaló, felemelő szemléletében: mindezeken felül a művelődés mélyen magyar ügy. Van olyan nagyszerű, mint a fegyverkezési egyenjogúság, van olyan csodálatos és szükséges, mint a hősi erő. Nem vagyunk elég müveitek s ha vannak a magyarságnak csodálatos kivirágzásai s vannak szélesen tájékozott, érzékeny értelmiségú rétegei, lent a mélyben, a mélyben nem elég világos a világ, nem elég tág a távolság, nem elég látó a szem, nem elég finom a lélek. Van itt kultúra, de nem eléggé tömegjelenség a történelem jelen és jövő idejéhez képest, van művelődés, de nem eléggé átütő erejű ahoz, hogy ne csupán százezrek kivételes kincse, hanem kilencmillió ember tömegszükséglete, történelmi értéktudata legyen. Most és mostanában azért jelent különös erőt a szeptemberi hűvös őszben a sok kis és nagy ember, könyvekkel a hóna alatt, azért jelent különös hitet, mert ezek mind a magyar művelődés jövője felé fegyverkeznek, a magyar tömegkultúra hatalmas hatalma felé menetelnek. (k. e.) A Magyar Városok Szövetségét Braun Károly polgármester meghívta az Egri Ünnepi Hétre A Magyar Városok Országos Szövetsége az országos Szent István- napi ünnepségekkel kapcsolatos események során Székesfehérvárott, majd Esztergomban diszgyülést tartott. A díszgyülésen megjelentek a magyar városok polgármesterei, Eger város képviseletében Braun Károly polgármester jelent meg a díszgyűlésen. A díszgyűlésen felszólalt Eger polgármestere is s a város közönsége nevében meghívta a gyűlésen résztvevő polgármestereket és városvezetőket a Városok Szövetségének az Egri Ünnepi Hét alatt itt rendezendő kongresszusára. A díszgyűlés a javaslat, illetve meghívó felett ügy határozott, hogy formális kongresszust nem rendez ugyan Egerben, azonban a Szövetség felhívja tagjait, hogy egy ünnepi találkozóra az Egri Héten teljes számban jelenjenek meg. Az egri ünnepi események programja tehát, a város idegenforgalmi propagandája szempontjából rendkívül figyelemre méltó eseménynyel bővül, a magyar városok polgármestereinek és egyéb városvezetőknek egri találkozásával. A Városok Szövetségének tagjai szeptember 28-án adnak találkozót Egerben. fl hétfői megyegyűlés tölti be a hetedik szolgabírói állást Eger, szeptember 9. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága szeptember 12-én, hétfőn délelőtt 10 órakor tartja rendes őszi közgyűlését a különböző vármegyei költségvetések letárgyalá- sára. így letárgyalja a bizottság az egyesített háztartási és nyugdíjalap, a vármegyei közúti alap és az egyesített ebadóalapok 1939. évi előirányzatát. Az őszi megyegyúlés azonban nemcsak a költségvetések miatt tarthat számot a nagyobb érdeklődésre, hanem azért is, mert ez alkalommal néhány állást is betölt a törvényhatósági bizottság. Ezek között első helyen kell említeni a hetedik szolgabírói állást, amelyet most szerveztek, miután a belügyminisztérium hosszú megfontolás után engedélyezte az állás szervezését. A hetedik szolgabírói állásra már régóta szükség volt, különösen, mióta a pásztói szolgabírói kirendeltséget felállította a vármegye a hatvani járás távoli részeinek köz- igazgatására. A minisztérium takarékossági okokból hosszú ideig húzódott az űj állás szervezésétől, azonban a gyakorlati élet javára és a vármegye lakosságának érdekében végül is engedett a megnyilvánuló szükségletnek. Ugyanezen a közgyűlésen töltik be az üresedésben lévő vármegyei aljegyzői állást is. A választás egyhangú lesz, mert mindkét állásra csak egy pályázat érkezett be, a szolgabíróira dr. Polgáry Pál tb. szolgabíró, az aljegyzőire pedig Loydl István tb. aljegyző. A közgyűlés a továbbiakban több vármegye közérdekű átiratait tárgyalja. Az állatértékesítés megszervezéséről, a fizetési eszközökkel való visszaélések szigorúbb megtorlásáról, a kötelező munkaszolgálat bevezetéséről. Táviratok a világ minden részéből. A cseh távirati iroda jelentése szerint tegnap mintegy négy ezer szudétanémet tüntetett az egységes nagy német birodalom mellett és népszavazást követelt. A francia közvéleményben egyre gyakrabban vetődik fel Csehszlovákia ügye s annak a kérdése, hogy föltétlenül beavatkozzon-e Franciaország Cseh- szlováki érdekében. A Jour című lap rámutat Csehszlovákia belső helyzetére és a Journal cimű lappal együtt arra a következtetésre jut, hogy Csehszlovákiáért nem szabad francia vérnek folyni. A nemzetközi feszültség egy kissé enyhült, bár a megegyezés még kilátástalan, mert a prágai kormány negyedik terve is megbukott. A nemzetközi hírek szerint a cseh kormány mégis elfogadja a szudétanémetek karlsbadi pontjait tárgyalási alapul. Frank szudétanémet képviselő, Heulein helyettese ma Nürnbergbe utazott. A csehszlovákiai kisebbségek vezetői közös értekezletet tartottak. Ez volt az első eset, hogy a kisebbségek vezetői együttes ülésre gyűltek össze. Az értekezleten megállapították, hogy valamennyi kisebbségi kérdésben teljes közöttük az egyetértés és hogy az összejövetelt szükség szerint megismétlik. — A Népszövetség a jövő héten tartja közgyűlését. Politikai körök alig mutatnak érdek-
