Eger - napilap, 1938/1

1938-04-23 / 64. szám

Eger, XL1X. évf. 64. szám, Ä R R 8 FILLÉB ♦ Szombat ♦ Trianon 19,1938. április 23, ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLD­SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176. — POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54.558. SZ. Szmrecsányi Lajos dr. érsek, pápai trónálló mondott megnyitó beszédet az Actfo Cathollca központi tanácsülésén Ä Tanács sürgeti a polgári házasság reformját és vitéz Subik Károly pápai prelátus javaslatára megszervezi a foldmives ifjúságot Az Actio Catholica szentévi működése Az Actio Catholica egri egyház- megyei központi tanácsát csütörtök délelőttre gyűlésre hívta egybe az érseki palotába dr. Szmrecsányi Lajos érsek, pápai trónálló. A régi palota nagytermét délelőtt 11 órakor már zsúfolásig megtöltötte a hatal­mas egyházmegye minden részéből Az Érsekfőpásztor beszéde Szent Istvánról és az Eucharisztiáról érkezők nagy tömege, közöttük elő­kelő egyházi, katonai és polgári személyek és hosszas, lelkes ünnep­léssel fogadták a megjelentek a terembe lépő Érsekfőpásztort, aki aggkora ellenére is délceg tartás­sal lépett az asztalhoz és elfoglalta az elnöki széket. A gyűlést maga az Érsekfőpásztor nyitotta meg, méltatva Szent István egyéniségét és az Eucharisztikus kongresszus jelentőségét. — Hálát adok a jó Istennek, — mondotta — hogy egyházmegyém híveinek és intézményeinek kép­viselőit, aggkorom fogyatkozásai által többször gátolt tanácsgyűlés­re körömbe gyüjthettem. Fogadják, kérem, szíves megjelenésükért kö- szönetemet s benső érzelmeim által sugallt üdvözlésemet. — E gyűlésünk jelentőségét fel­fokozza a nagy világünnepélynek közelsége, melynek ugyan székhelye székesfővárosunk, de országos jel­legénél fogva csatlakozásra vonz minden várost, falut, tanyát, mert első szent királyunknak az Oltári- szentség világra szóló ünneplésével megszentelt kilencszázados jubileu­mán vallásos és hazafias lelkesedés­re kell felbuzdulnia mindenkinek, aki e hon hű fia. — Történetünk igazságos és bölcs mérlegelésére vall dicsőségesen ural­kodó szentséges atyánk kitüntető elhatározása, mellyel hazánkat je­lölte ki az Eucharisztia világünne­pének színhelyéül Szent István ki­rály kilencszázados jubileuma al­kalmából, rámutatva arra, hogy Szent István uralkodásának emlékét enyészhetetlen hódolat illeti meg, nemcsak azért, mert kivívta azt, hogy mint a vallásbuzgalom s Krisztus-követés hőse oltárra emel­tessék, hanem főkép azért, mert népe egész életéből oltárt tormáit; papi jelleg nélkül hirdette az isteni igét s vezette népét Krisztus aklába. A Krisztusi gondolatot az egész magyar élet alaptételévé avatta, mire tekintettel már Szilveszter pápa a Szent-koronát adományozva, jellemzéséül követei előtt kijelen­tette : „Én csak apostoli vagyok, de a ti királyotok valóságos apos­tol“. A fejedelmi apostol szelleme nem maradhatott az ő életére kor­látozva, áthatotta az a nemzet egész életét, törvényhozását és ennek alap­ján a közfegyelmet; nemzetünket arra képesítette, hogy a keresztény világ védbástyája legyen, aminek biztosítására hazai földünkön Krisz­tusnak kell mindenkorra uralkodó­nak maradnia, aki az „út, az igazság, az élet“ — mint azt a nemzetek apostola tanítja. — E cél felé terelte a magyarok életét Szent István, oly szellemmel hatva azt át, hogy abban ne csak ünnepi megnyilatkozás legyen a hit, s krisztusi életrend, hanem ize, színe, ereje; aminek elérésére az apostolok jellegzetes gyakorlata sze­rint nemcsak szóval buzdított, de fenséges példájával hatott népére. Hithűsége, családi erénye, az ínség és nyomor enyhítésére irányzott ön­legyőző buzgalma, irgalmassága ha­talmas vonzóerőt árasztott ki. A trón magaslatáról alázatos meghó­dolás a legfelsőbb isteni hatalom előtt átszőtte honalapító nagy mun­káját, minden vállalkozását, utódlá­sának gondjait, mindennapi tényke­dését, amelyekhez ihletet és erőt merített az Úr oltáránál, megsza­kítva nem egyszer éjjeli nyugalmát, odaadó buzgósággal kérve maga és népe részére a szentségi Jézus ol­talmát. — Hódolásra serkentő példaadás­sal ültette be a magyar közéletbe a kereszténység egész erkölcsi és szellemi tartalmát, meglévőn győ­ződve, hogy így biztosítja a nemzet fennmaradását. Egész lelkét he­lyezte ebbe, ettől várva saját és népe üdvözülését; s nem csalódott, kilencszázados viharteljes történe­lem utáni fennállásunk ennek a bi­zonysága. — Amidőn szent királyunknak az Eucharisztia égi dicsfénye által besugárzott emlékünnepe reánk vi- rad, minden igaz magyarnak hála­telt szívvel le kell borulnia az is­teni gondviselés trónja előtt, mint ahonnan a múltban hatalmas olta­lom eredt, a jövőre nézve pedig biztató remény árad. — A hálanyilvánításra pedig alig nyílik a mai nemzedéknek még egy­szer oly ünnepélyes alkalom, mint a küszöbön lévő Eucharisztikus Kongresszus, amelyben tehát részt- venni mindnyájunk elmulaszthatat- lan feladata. — Nem érhető ugyan el, hogy mindenki felvonulhasson az ünnep­ség központi színhelyére, ahová a keresztény világ elzarándokol; de a részvétel nincs is kizárólagosan a testszerinti megjelenéshez kötve. A közös benső érzelmek által hevített lelkek, — ha a központon nem is egyesülhetnek, — egyek lehetnek mégis az ünneplésben. — Mindenütt fel fog hangzani egyidőben az ünnepre hívó harang­szó, mindenütt várja a töredelmes híveket az isteni Felség engeszte- lésére a gyónószék s a lelkek meg­szentelésére mindenütt kiosztatikaz égből leszállóit Kenyér. Az egy­időben országszerte bemutatott szent­miseáldozat s a köztünk élő Ur Jézus után haladó diszmenetek, az ég és föld e találkozásában oly egységet létesít, melyből csak egy hang emelkedik ki zengve a kará­csonyi angyalokkal: „Dicsőség Is­tennek a magasságban" és hála szent királyunknak, ki nemzetét Istenhez vezette. — De sajnos, a harangszó sem hat el mindenüvé s a lelkek sem ébrednek rá mindenütt önmaguktól az üdvösség ez alkalmára. Hogy az ünneplés s annak áldásaiban való részesedés csakugyan egyetemes le­gyen, szükség van még különös éb­resztő és lelkesítő munkára. Ezt a munkát azok teljesítik, kik a lel­kek vezetésére hivatásuk és külde­tésüknél fogva elsősorban kötelezve vannak. Kiterjedt ügykörükben azonban segítőtársakra van szük­ségük és ezért állította melléjük a pápai bölcseség az Actio Catholica vezető tagjait, kiket a főpásztor, illetve a katolikusok bizalma emelt ki s kik ennélfogva a lelkekhez hozzáférhetnek. — Midőn most főpásztori székem köré gyűltek, bizalomteljesen for­dulok hozzájok, hassák át népük lelkét saját buzgalmukkal, melyet a nagy ünnep bennök felkelt, hogy kivétel nélkül mindenki részesül­hessen a kegyelmekben, melyeket a jóságos Isten a buzgó ünneplőkre kiáraszt. — Ez irányú vallásos s hazafias munkájukat áldja meg a Minden­ható ! Szózata végeztével a gyűlés tagjai nagy lelkesedéssel ünnepelték az Érsekfőpásztort. Templomok, iskolák, családi ház, ingyen házhelyek Ezután Szentgyörgyi József, az Actio Catholica egyházmegyei igaz­polna. Meglévő templomait tataroz- tatta 79 egyházközség, a templomi gatója számolt be az Actio Catho- felszereléseket kiegészítette 78 egy­lica szentévi működéséről. A jelen­tés költői szépségű bevezetés után a katolikus munkaterület minden vonatkozásában részletes tájékozta­tást nyújtott a központi tanácsnak. A kettős szent évre való előkészü­letet maga az Érsekfőpásztor indí­totta meg, amikor fejedelmi adomá­nyaival lehetővé tette legszegé­nyebb hívei között templomok és kápolnák építését s amikor példát­lan gondosságával megtakarított jövedelméből az ifjúság iskolai és társadalmi nevelésének s a plé­bániák további fejlesztésének alap­jait lerakta. A szentév alatt épült, vagy épülőben van 6 temp­lom, 11 kápolna és 21 iskolaká­házközség. Templomépitésre komoly gyűjtés folyik 10 egyházközségben, 22 egyházközség 20 új harangot, 12 pedig részben, vagy egészben új orgonát szerzett. Ezek mellett az egyházmegye papságának meg­ajánlásából felépült Nyíregyházán a lelkigyakorlatos ferenceszárda. A szentáldozások 1937. évi, 3 mil­liót meghaladó száma lényegesen emelkedik, ugyancsak javul a hely­zet a leventeifjúság lelkigondozása terén. A katolikus iskolák 112 tante­remmel szaporodtak, amelyek na­gyobb része már fel is épült, a ta­nítók száma 42-vel növekedett. A népművelési előadások száma a 7

Next

/
Thumbnails
Contents