Eger - napilap, 1937/2

1937-09-14 / 147. szám

Eger, XL Vili. év/. 147. szám Ara 8 fillér ♦ Kedd + Trianon 18,1937 szeptember 14. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP 12 FILLÉR. — POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54 588. SZ. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM FÖLD­SZINT 3 SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL: SZENT JÁ­NOS KÖNYVNYOMDA. EGER. TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG és KIADÓ­HIVATAL : SZABÓ JÓ­ZSEF, SZ.BERTALAN- U. 1. TELEFON: 322. Petro Kálmán dr. országyülésft képviselő a városi közgyűlésen nagy beszédben cáfolta és utasította vissza a Korunk Szava cikkének állításait Eger, szeptember 13. Eger város képviselőtestülete szombaton délután 4 órakor rend­kívüli közgyűlést tartott az 1938. évi háztartási és egyéb költségve­tések letárgyalására. A közgyűlésen a testület tagjai csak csekély szám­ban jelentek meg, ami az általános * korai szüretnek tulajdonítható, az elhangzott komoly és színvonalas felszólalások azonban azt mutatták, hogy a költségvetést, mint a város életének elsőrendű kérdését lelkiis­meretesen tanulmányozták a kép­viselőtestületi tagok. Különös súly- lyal és jelentőséggel hangzott el napirend előtt dr. Petro Kálmán országgyűlési képviselő beszéde, aki a közgyűlés általános és osztatlan helyeslése közben utasította vissza a Korunk Szava című folyóirat szep­temberi számában Egerről megje­lent cikk súlyos tévedéseit és cél- zatos beállítását, különösen azokat ítélve meg súlyosan, akik a cikk szerzőjét Egerben ilyen szellemben tájékoztatták. * A közgyűlést délután négy óra­kor a távollevő polgármester helyett Frank Tivadar v. főjegyző, h. pol­gármester nyitotta meg. Napirend előtt dr. Petro Kálmán országgyűlési képviselő szólalt fel. — Az Atheneum könyvkiadóválla­lat — mondotta — tíz kötetben kí­ván foglalkozni a magyar vidék problémáival és tíz fiatal magyar írót bízott meg, hogy ezeket a pro­blémákat felmérjék s azokról a ma­gyar közvéleményt tájékoztassák. Ennek a sorozatnak kútkönyve, Féja Géza: Viharsarok és Erdei Ferenc Futóhomok című munkái már elhagy­ták a sajtót. Amikor ezek a könyvek megjelentek, a miniszterelnök szót emelt a képviselőházban, hogy a szerzők célzatosan állítják be mon­danivalóikat s könyveik csak han­gulatkeltésre alkalmasak, tárgyila­gos vélemény kialakítására nem. Én akkor felszólaltam és azt mon­dottam : az a kérdés, igazat írtak-e és céljuk a nemzet érdekeinek szol­gálata-e? Mert ha meg kell fékezni a feudális urakat, fékezzék meg őket, ha kell, szorítsák embersége­sebb munkabérek nyújtására. Csak arra vonatkozólag közöltem aggó- í dalmamat, hogy a falukutató törek- ] vések, a vidéki szociográfiák mö- | gött konzervatív, keresztény erők j állnak-e. Álmodui sem mertem vol- | na, hogy ennek a „falukutatásnak“ a módszere és szelleme ellen most nekem kell megvédenem ezt a vá- j rost egy cikkel kapcsolatban, ame- | lyik minden valószínűség szerint a harmadik kötet, a Bükk vidéké­ről megjelenő „Cifra nyomorúság“ egyik részlete. — A cikk a Korunk Szava című folyóiratban jelent meg, amelyre az van írva, hogy aktív katolikus or­gánum, szerkesztőbizottságában Baj- ! za József, Grieger Miklós képviselő- társam és Szekfü Gyula egyetemi tanár foglalnak helyet s a szerkesz­tésért gróf Széchenyi György felel, ‘ míg a szerkesztés munkáját Katona \ Jenő, egy kiváló magyar újságíró i végzi. — A cikk kitűnő írói vénával van megírva, gondolatai nagyszerűek. De rosszmájúsága, elindításának egy­oldalúsága vitán felül megállapít­ható. Amikor a cikk Írója Egerben járt, úgylátszik csak a cifraságot és a nyomorúságot vette észre.Vagy olyan társaságba került, amely nem i egri, nem közénk való s nem ismeri i ennek a városnak a kultúráját, éle­tét. Elsősorban ezek az informáto­rok hibáztak súlyosan. Nem vélet­len, hogy éppen én szólalok fel ebben az ügyben. A cikk azt állít­ja, hogy a tekintély itt megcsappant és csak a hajlongást őrzik. Rám nem foghatja senki, hogy bárki előtt bármikor meghunyászkodtam. Mert ■ amikor az igazságot kerestem, egye- ; nesen előre tekintettem s nem néz- j tem sem jobbra, sem balra. — Ez a cikk brutálisan bánik el j mindenkivel s nincs társadalmi ré­teg, amelyet meg ne marna. Azt Írja, hogy a makiári hóstyán van a zsíros parasztság és szembe állítja velük a szalaparti proletár föld­munkásságot, úgy tüntetvén fel, mint­ha közöttük semmi kapcsolat nem volna. De ugyanígy nincs kapcsolat ! és megértés a nép és az értelmiség j között. Ezért van az, hogy a hós- j tyákon egyre sűrűbben hallatszik: j szúrd meg Berci, nadrágos! Ez a • beállítás a legnagyobb tájékozatlan- | ságra vall. Mert előfordul, különösen szüreti időben, hogy a jó egri bor­tól fejükbe száll az egri legények­nek a virtus és ilyenkor megszur- kálják egymást. De hogy a nép a más társadalmi osztályok tagjait gyilkolja és szurkálja, ez olyan állí­tás, amelyet meg kell bélyegezni. Heller József dr. (közbeszól: alá­való gazemberség, tessék nyíltan megmondani.) — A vezetőkről többek között azt írja a cikk, hogy az a szláv, német, szlovák elemekből összete­vődött réteg urabb az úrnál és jobban védi a nemesség örökbefo­gadott hibáit. — Kérdezem: firtat­tuk-e mi valaha valakinek a nemes­ségét s egyáltalán tettünk-e esze­rint megkülönböztetést? Polgármes­terünk úgy dolgozik a szőlőjében, mint egy földműves, a helyettes polgármesterről pedig mindenki tudja, mennyit tesz a termelők gazdasági fölemelkedéséért. — Azt írja a cikk, hogy a veze- b tők a kultúrát nem a népnek való dolognak tartják és vajmi keveset tesznek, hogy azt lefelé közvetít­sék. A cikkíró nem látta az olvasó­köröket és nem ismeri azok életét. Nem tudja, hogy ezekben az egye­sületekben s az iparosok kultúr­egyesületeiben kik tartanak előadá­sokat s hogy milyen egyetértő meg­becsülés nyilatkozik meg az értel­miség részéről a többi társadalmi osztályok kultúrális megmozdulásai iránt. — A cikk szerint az ember lába a külvárosokban pincelakások ké­ményeibe botlik. — Valóban, van Egerben tizenöt pincelakás. De a cikkírónak nem mutatták meg az új építkezéseket, a kisemberek új házait, amelyek új városrészeket alkotnak: De azt sem kérdezte meg a cikkíró, hogy miért laknak ezek az emberek pincelakásban. Az egyik azért, mert házát fiának és menyé­nek adta oda használatra, a másik azért, mert megtakarított pénzéből I inkább szőlőt vett, a harmadik nem I akar onnan kimenni, mert az apja, t nagyapja is ott lakott, neki is jó. j — Szembe akarja állítani a cikk • a képviselőtestületet a város életé- \ nek más irányitó tényezőivel. Fel­sorolja, hogy a város életének há­rom főiránya van: az iskolaváros, ; ezt az évszázados irányt a papság j szorgalmazza, ezzel szemben a hiva- ! talos város azidegenforgalmi és fürdő- ' város jelleget kívánja tovább épí­teni és hangsúlyozni. Ez sem áll, mert a város nagyon megbecsüli az iskolaváros jelleget és anyagi erejé­hez mérten áldozatot is hoz ezért, de emellett gondot fordít az idegen- forgalomra is, mert ennek is sok és nagy hasznát látja az egri piac, az egri gazdasági élet. A második irányt — a cikkíró szerint — az uszoda jelképezi, amelyet egyik híres úszónk édesapja, aki városi mérnök volt, azért építtetett, hogy fiának legyen hol úsznia. — Tekintetes képviselő- testület ! Ebben a néhány maliciózus sorban dr. Bárány Istvánról van szó, a magyar nemzet dicsőségéről, Eger büszkeségéről, aki háromszor hozta haza győzelmesen Páris város nagy­díját; az egri úszósportról, amely a háború után először mutatta meg a „győzelmes“ külföld előtt ennek a leigázott kis nemzetnek az élet­erejét és akaratát, amely először tette széles körben ismertté a sport világnyelvén keresztül Eger városát. — Jellemző, hogy Eger legfon­tosabb, sőt létkérdését, a borterme­lést a cikk harmadik helyen és mindössze egy sorban intézi el mond­ván, hogy az nem sok reménnyel kecsegtet. — Igaz, hogy a borter­melés rosszul áll, de egy szociális irányú cikktől azt vártuk, hogy mutasson rá a tények okára. Mert vannak pincelakások, de igazság, hogy a szegény ember nehezen épít­het, mert a téglakartel, a mészkar- tel, a vaskartel és egyéb gazdasági egyezmények megdrágítják a fo­gyasztók számái’a az építkezési anyagokat, hogy minél többet ke­ressenek. Meg kellett volna vizs­gálnia, hogy miért nem boldogul a város, amelynek népe legnagyobb részben szőlőtermelő és szölőmun- kás. Indítványoznia kellett volna, hogy hozza a kormány a borterme­lőket olyan helyzetbe, hogy elad­hassák boraikat, nyirbálja meg ezek javára a budapesti főúri paloták­ban székelő vállalatokat, a párná­zott ajtók mögött illegitim jövedel­met élvező kartelvezérek hasznát s pótolja ebből a borfogyasztási adó állami jövedelmeit. Amikor ilyenek hiányoznak a cikkből, akkor azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy ez a •falukutatás«, ez a szociográfia egyoldalú és a fluktuáló tőke érdekei állanak mö­götte. — A cikknek Egerről, a barokk városról írt része talán a legfáj dal-

Next

/
Thumbnails
Contents