Eger - napilap, 1937/2

1937-09-08 / 144. szám

Eger, XL Vili. év/. 144. szám

Ä H Ä 8 FILLÉB

♦ Szerda #

Trianon 18, 1937 szeptember 8.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54.588. SZ.

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM FÖLDSZINT 3 SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓHIVATAL: SZENT JÁNOS KÖNYVNYOMDA. EGER. TELEFON: 176. - GYÖNGYÖSI SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÓ JÓZSEF, SZ. BERTALAN- U. 1. TELEFON: 322.

GYÖNGYÖSI ÚJSÁG

vAbmeotei imimüi napilap

Heves vármegye törvényhatósága hét Iskolai alapítványt tett dr. Smrecsányi La]os érsek nevére, érseki Jubileuma alkalmából

A varmegye határozatát tisztelgő küldöttség vitte a jubiláló főpásztorhoz

Eger, szeptember 7.

Heves vármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 10 órakor tartotta rendes évi közgyűlését a vármegyeháza nagytermében. A közgyűlésnek ünnepélyes jelleget adott az a körülmény, hogy a vármegye ez alkalommal kívánta szeretetétés hódolatát kifejezni dr. Szmrecsányi Lajos érsek, pápai trónálló iránt, érseki kormányzásának negyedszázados évfordulója alkalmából. Ünnepélyes külsőségek között folyt le a közgyűlés, a törvényhatósági bizottságvalamennyi tagja összegyűlt erre az alkalomra és míg egyfelől nagy lelkesedéssel emlékeztek meg a kimagasló jubileumról, másfelől ünnepi érzésüknek, szeretetüknek és megbecsülésüknek olyan kézzelfogható bizonyságát adták két iskolai alapítvány alapításával, aminő méltó a nagy értékeket mindig megbecsülő s a magyar élet jövőjéért küzdő ősi vármegyéhez.

*

A közgyűlést délelőtt 10 órakor dr. Hedry Lőrinc főispán nyitotta meg emelkedett szavakkal:

— Nem hétköznapi teendőink — mondotta, — sem valami politikai szenzáció, sem választás, vagy ehez hasonló vármegyei életmozzanat hozott ma itt össze minket ily nagy számban, hanem a mai világban oly ritkán megnyilatkozó érzés : a lélekből fakadó szeretet.

— Érsekfőpásztorunk, dr. Szmrecsányi Lajos őexcellenciája a napokban töltötte be érsekségének 25 éves évfordulóját.

— Az egész ország hazafias társadalma hajolt meg tisztelettel azon kimagasló érdemek előtt, amelyek érsek urunkat a közéletnek a megbecsülésben oly magas piedesztál- jára emelték.

— Az egész magyar katolikus egyház csatlakozott áhítattal ahoz a buzgó hálaadáshoz, melyben egyházmegyéjének hívői köszönték meg a Gondviselésnek, hogy érsekünk áldásos tevékenységét nekünk ajándékozta.

— Hi — székhelyének vármegyéje,— kétszeresen érezzük magunkat hozzá közel, hiszen mi közvetlen közelből látjuk, élvezzük és csodáljuk a jóságnak, a töretlen alkotási képességnek, a szociális kötelességtudásnak azt a fényes kisugárzását, amely Érsekfőpásztorunk 25 éves érseki kormányzatának útját és eredményeit beragyogja.

— Szívünkből fakadó óhaj, hogy e névnek nagyságát úgy adjuk át utódainknak, hogy a tisztelet, munkájának fennmaradó dicsérete és a hála el ne múljék ebben a teremben dr. Szmrecsányi Lajos, az egri püspökök és érsekek méltóan nagy utódja iránt.

— Ebben az elgondolásban kérem a vármegye alispánját, hogy előterjesztését megtenni szíveskedjék.

Általános éljenzés közeppette állt fel Okolicsányi Imre alispán és a következő indítványt tette:

Az a bensőséges viszony — mondotta — mely Eger nagynevű érsekét a vármegye közönségével ösz- szeköti, ezideig is méltó formában nyilvánult meg akkor, amidőn őt a törvényhatóság 1931. év április

29-én tartott közgyűlésén, nyolcvanadik születésnapja alkalmából ünnepélyes formában üdvözölte, érdemeit jegyzőkönyvében megörökítette, arcképét megfesttette és tanácskozó termében elhelyezte.

Majd 1933 évi augusztus 28-án tartott rendes közgyűlésében az Érsekfőpásztor pappá szentelteté- sének 60 évfordulója alkalmából ünnepelte és érdemeit jegyzőkönyvében újból megörökítette.

Most, amikor a Mindenható kegyelméből érsekségének 25 éves jubileumát ünnepli, hálás szívvel mond köszönetét a vármegye minden polgára a mindenható Isten kegyelmének azért a jeléért, amely- lyel megengedte Érsekfőpásztorunk- nak, hogy főpásztori működésének és buzgó munkásságának kimagasló eredményeit megláthassa.

Úgy érzem, törvényhatóságunk minden egyes tagja egyetért velem abban, hogy dr. Szmrecsányi Lajos érsekfőpásztorunk érdemeit legkifejezőbben úgy örökíthetjük meg s nevét, példás életének tiszteletét és megbecsülését úgy vihetjük át utódaink leikébe, ha főpásztori gondosságának első vonalában álló iskoláiban nevére alapítványokat teszünk.

Az alapítványokat majdan élvező gyermekek hálás imája száll így minden időkben az Egek Urához, dicsérvén Eger érsekének nagy érdemeit.

Javaslom tehát, hogy a törvény- hatóság létesítsen az Egri Érseki R. Kát. Tanítóképző Intézetben és az Angolkisasszonyok Egri Érseki R. Kát. Tanítónőképző Intézetében egy-egy alapítványt, melyből a két intézet egy-egy érdemes növendéke az egész iskolai év költségeit fedezheti.

Az egyhangú lelkesedéssel fogadott alispánt előterjesztés után Majzik Viktor ny. közigazgatási bírósági tanácselnök, Hevesvármegye felsőházi tagja fűzött az előterjesztéshez a bizottság részéről mély gondolatú indokolást.

Beszédje elején megrajzolta a háború és az azt követő időkben a Főpásztor alakját az áldozatkészség, a jószívűség, a hithez való ragaszkodás s a nagyszerű emberi jellem vonásaival. Megemlékezett jótékonykodásáról, a forradalom utáni idők nagy alkotásairól a magyar jövő érdekében, a lelki élet fejlesztése, az egyházi szervezet kiépítése, a népi műveltség emelése terén, majd így folytatta :

— Amikor magasztos főpapi alakját — amelynek mása hálás vármegyéjének akaratából már évek óta tanácskozó termünknek egyik ékessége — magunk elé varázsoljuk, érezzük, tudjuk, hogy mindezeket a nagy alkotásokat egy nemesen érző, nagy szív sugalmazta. Egy nagy szív, amely szünettelenül a reá bízott milliónyi hívő lelki üdvéért, szellemi és anyagi jó voltáért dobog, amely a szegények, az elesettek, a szenvedők, a segélyre szorulók ezreinek állandóan és szakadatlanul a legbőkezűbb támogatója.

— A csonka ország szive dobbant meg a közelmúltban, amikor ez a fenkölt szellemű nagy főpap teljes elvonultságban csak a jó Istenhez fordulva, eredményekben nagyon gazdag jóságos életének egy nagyon jelentős határkövéhez érkezett.

— Érezzük, tudjuk, mert ez nem is

lehet máskép, hogy a jók szívei ott a Kárpátok alján, — amelynek különben ma is jogszerű metropolitája, az ősi családi fészekben, amely nagy szülöttjét nekünk ajándékozta, megdobbantak s buzgó imával fordultak az Egek Urához, kegyelmet, áldást esdve drága életére.

— Az egész ország kincse Ő, az államfőtől kezdve a legszerényebb polgár méltó tiszteletének tárgya, de elsősorban a miénk, ezé az ősi vármegyéé, amelynek székhelyén, ennek ősi főiskolájában végezte felsőbb tanulmányait, amelynek egyik történelmi jelentőségű kedves községében kezdte meg apostoli munkáját s amelynek közel két emberöltő óta egyik fontos, utóbb legfontosabb tényezője. A mi hálás szíveink állanak őhozzá legközelebb, mi vagyunk napról-napra az Ő fényes nagy erényeinek, nagy jóságának a tanúi s mi vagyunk azok az irigyeltek, akik Őt elsősorban a magunkénak mondhatjuk.-- Meghatott lélekkel mondunk hálát a Mindenhatónak mi, e vármegyének valláskülömbség nélküli polgárai, hogy nekünk adta, nekünk megtartotta, kérve, hogy árassza el minden áldásával, adjon neki még nagyon hosszú boldog életet, s engedje meg azt, hogy a Szentegyháza s a szegény magyar Haza javára, korszakalkotó, fényes munkásságát teljes erőben, még hosszú, nagyon hosszú ideig folytathassa.

— Alispánunknak az a javaslala, amely előttünk fekszik, a mi hálás érzelmeinknek hű kifejezője, megfelel az ősi vármegye hagyományos felfogásának, amely az igazi tekintély tiszteletét sohasem tagadta meg, az ország nagyjainak a nemzet érdekében kifejtett nagy munkáját mindig méltányolni tudta, megfelel a dr. szmrecsányi Szmrecsányi Lajos, pápai trónálló, egri érsek úr Ő Ex- cellenciája iránt érzett örök hálánk, tiszteletünk és ragaszkodásunknak, megfelel az Ő nagy nemzet és népnevelő munkájának s igy én boldog vagyok, hogy ezt a javaslatot a- mellyel a vármegye közönsége önmagát is megtiszteli, legbensőbb örömmel elfogadva, arra kérjem a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy azt egyhangú határozatává emelni méltóztassék.

Majzik Viktor beszédjét hosszas tetszésnyilvánítás követte, majd Hedry Lőrinc dr főispán kihirdette a közgyűlés véghatározatát, amely