Eger - napilap, 1937/2

1937-08-19 / 132. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1937. augusztus 19

— Azzal, hogy a múlt függönyét itt-ott fellibbentve a varázsszőnyeg tempójában egy-egy pillantást vetettem az egri püspökök és érsekek ezeréves történelmére, csak rá akartam mutatni a nagy hordere- jére és jelentőségére az egri püspöki, érseki stallumnak. És rá akartam mutatni, hogy kik és milyen nagy férfiak azok, akiknek örökébe 75-ik egyházfőként lépett Szmrecsányi Lajos. Minél nagyobb elődök örökébe lép valaki s minél nagyobb tradíciók fűződnek az álláshoz, annál nehezebb a posztot betölteni.

Kevés ember vett még át tradíciókkal és kötelességekkel terhel- tebb örökséget Szmrecsányi Lajosnál s ahhoz ahogyan ő betöltötte és betölti a helyét, az Isten különös ajándékából oly testi, szellemi, családi és társadalmi adottságok kivételesen szerencsés összetalálkozására volt szükség, amilyennel ő rendelkezett.

Az ősi Szmrecsányi család.

Ősei apai, anyagi ágon egyaránt az ország legősibb és legelőkelőbb családjaiból származtak. A Szmrecsányi és Berzeviczy családok számtalan jeles embert adtak az országnak és csak természetes, hogy Szmrecsányi Jenőnek és hitvesének: Berzeviczy Mária bárónőnek házasságából született tizenhat gyermek közül a kiválóságoknak egész sora nőtt fel, akik közül elég rámutatnunk Szmrecsányi Pálra, az előbb szepesi, majd nagyváradi püspökre, Szmrecsányi Jenőre, a Közigazgatási Bíróság másodelnökére, Szmrecsányi László kassai közjegyzőre, aki a múlt évben közel száz esztendős korában történt elhalálozásáig egyike volt a felvidéki irredentizmus ébren tartójának, Szmrecsányi Miklósra, Eger város díszpolgárára, az elsőrangú aestetikus- ra, művészettörténeti íróra és kutatóra.

Az sem lehet kétséges, hogy azt

a keresetlen grand seigneuri vonást, ami imponálóan elegáns lényét áthatja ami érsekünknek, szintén családi örökségképen hozta magával.

A sárosdaróci százados hársak alatt mindig magyar szellő fujdogált és a parkban mohosodó ősi kripta egy nagy darab magyar történelmet őriz a cseh imperium alatt is. Ez a sok jó magyar sirhant és kripta nekünk épen olyan erős várunk, mint volt Jókai Ankerschmidt- jének. A sírból kiinduló láncok soha nem szakadnak el.

Szmrecsányi Lajos pályafutása.

Az 1851 április 24-én született Szmrecsányi Lajos iskoláit Debrecenben, a magyarság szivében és Eperjesen végezte, ott, ahol még a kövek is Rákóczi szellemét lehelték. Tizenhét éves korában került Egerbe, ahol Bartakovicsnak segédpüspöke : Lévay Sándor szentelte pappá 64 év?el ezelőtt, 1873 aug. 28-án.

Ragyogó fényességű egyházi pályafutása a kápolnai parochia kicsiny káplán-szobájából indult ki. Ez a kis szoba azóta a Szmrecsá- nyi-kultusz kápolnájává változott át. Onnan Miskolcra került káplánnak, majd 1881-ben ugyanott adminisztrátor lett s ebben a működési körben szervezte meg ott meglehetősen nehéz pasztorális körülmények között az egyházközségi önkormányzatot, amivel magára irányította az éleslátású Samassának tekintetét és 1882-ben berendelte udvari szolgálatra.

Talán az a természeti törvény, hogy az ellentétek vonzzák egymást, fejlesztette ki a zordon érint- kezésű Samassa és a nagyvilági simasággal, kellemes és tapintatos érintkezési modorral biró Szmrecsányi Lajos, a fiatal udvari pap között azt a mély érzelmi kapcsolatot. amely még akkor sem szűnt meg, amikor 25 évvel ezelőtt dr.

Szmrecsányi Lajos egri érsek mély- j ségesen átérzett fájdalommal adta | tudtul a világnak gyászkeretes la- i pon dr. Samassa József egri érsek- j nek, a nagyszerű bíborosnak halálát.

1882-től kezdve az érsekudvar | nélkülözhetetlen emberévé vált, aki- I nek legfőbb gondja volt, hogy miként mentesítse a tehertől öregedő érsekét, aki az idősebb embereknél gyakran tapasztalhatóan egészen a ■ féltékenységig menő szívóssággal i ragaszkodott fáradságos munkaköréhez. Samassa is azok közé az emberek közé tartozott, akiknek semmi sem tökéletes, amit nem ő csinált. Igaz, hogy amit ő megcsinált, az tökéletes is volt. Ebben a verejté- kesen nehéz szolgálatban, de kitűnő iskolában tanulta meg a mi ünnepeltünk a vezetést, melynek 25 éves érseksége alatt a mesterének bizonyult.

1893-ban irodaigazgató, 1904-ben oldalkanonok, 1905-ben segédpüspökké szentelték fel, 1912-ben pedig a pápa utódlási joggal coadju- torrá nevezte ki s igy a bíboros érseknek 1912 augusztus 20-án az üstökösöket elhomályosító szellemi fényességű halotti beszéddel való elbúcsúztatása után automatikusan elfoglalta székét.

Az azóta eltelt 25 év előttünk folyt le. Szemtanúi voltunk és vagyunk a tényeknek és történéseknek, melyek mindegyikének ha nem is kezdeményezője, de korát meghazudtoló frisseséggel és aktivitással részese ma, szép életének ebben az istenáldotta magas korában is a mi érsekünk.

Eggházkormányzati

tevékenysége.

Legfőbb gondját képezte mindenkor természetesen óriási kiterjedésű egyházmegyéjének kormányzása, nívón álló adminisztrálása és a hitélet fejlesztése, melynek hathatós szolgálatába megfelelően tudta beállítani az újabb idők agilis tényezőjét, az Actio Catholikát.

A hitélet gyarapítására a növendékpapok számát annak egyharma- dával felemelte s ennek eredményeként ma 25-el több plébánia van az egyházmegye területén, mint volt 1912-ben, azonkívül 36 új kápláni és 31 új hitoktatói állást is rendszeresített. 25 templommal, 54 kápolnával és 61 iskolakápolnával emelte azoknak a helyeknek a számát, ahol hívei az Istent dicsérhetik. Mezőkövesden a jezsuitáknak, Mezőnyárádon a saleziánusoknak, Nyíregyházán pedig Szent Ferenc alázatos fiainak adott szállást, építtetett kolostort.

A tanügy és nemzeti művelődés ügyében végzett hatalmas munkáját illetőleg elég rámutatnunk arra, hogy 25 éves érseksége alatt létesített 2 leánygimnáziumot, 2 tanítóképző intézetet, 2 női kereskedelmi szaktanfolyamot, 1 fiú- és 3 leány- I polgári iskolát és 1 felsőmezőgaz- \ dasági szakiskolát.

Az elemi oktatás céljait azzal

szolgálta, hogy ma 360-al több tanteremben 366-tal több tanító oktatja és neveli a népet, mint 25 évvel ezelőtt.

Közjogi, kulturális és

szociális munkássága.

Szava egyházmegyéjének keretein túl is elhat. Mint az Országos Katolikus Népszövetségnek elnöke, bölcs irányítója ennek a nemes in- tenciójú országos szervezkedésnek. Elnöke az Országos Kongrua Tanácsnak és legtöbbször ő vezeti a a püspöki konferenciákat s a katolikus vallás- és tanulmányi alap ellenőrző bizottságának üléseit.

Időnkint megjelenő pásztorlevelei, melyeket az utolsó betűig maga szerkeszt, nemcsak hitéleti, de társadalmi, sőt olykor politikai szempontból is eseményszámba menő ponderáliák.

Közjogi szerepét kiváltságosán magas helyzetének megfelelő méltósággal és bölcseséggel látja el. Törvényhozói minőségében a felsőház ülésein gyakorta megjelenik ma is elegáns, karcsú alakja és a magyar közjog szerinti címét, mely szerint az egri érsek a király negyedik fiának nevelője, nemcsak címnek tekinti.

A világháború természetesen őt sem kímélte meg. Annak minden gondját, baját, lelke mélyéig át- érezte s szíve vérzett, szíve, fájt a pusztulás láttára, különösen mikor azt kellett látnia, hogy a lélekben jó magyar szülőföldjét is idegen hatalom szállta meg. Áldozatkészsége a háború alatt nem ismert határt. Annak dacára, hogy rendkívüli mértékben megcsappantak bevételi forrásai, a sebesültek és gyámolításra szorulók között osztotta szét minden fillérjét. Még a palotáját, szikszói kastélyát is a sebesült katonák gyógyításának engedte át. Zavarokkal küzdött a konyhája, kirojtosodott a nadrágja, mert az arra való pénzt is megvonta magától, csakhogy hadigondozottjai ne lássanak ínséget. Ennek az elegáns úrnak ezt a kirojtosodott nadrágját én a hadtörténelmi múzeumban vitrinbe helyezném, hogy lássa az utókor, miként teljesítette kötelességét egy nagy úr.

A háború utáni szégyenletes bandauralom őt sem kímélte meg. De vájjon Krisztust is nem köpdösték-e meg a pribékek? Szmrecsányi Lajos akkor sem bújt el a csőcselék elől s a menet, mikor őt közrefogva vitték, az erkölcsi bátorság apo- theozisává nemesül a mi szemünkben.

Nem legkisebb érdeme, hogy egyházmegyéjében a különböző vallásfelekezetek az ideges idők szélsőségre hajlamos áramlatai dacára mindig a legtökéletesebb harmóniában élték egymás mellett lelki életüket.

Eger jóságos atyja.

De nézzük meg azt is, tekintetes képviselőtestület, hogy mije volt ünnepeltünk 25 éves egyházfői ural

Nagy elődök nagy utóda.

kát is. Költő volt és szerette a szépet. Áldozatkészségét, mellyel a magyar Szépművészeti Muzeum tulaj donképeni alapját is megvetette, a Magyar Corpus Juris törvénycikkben örökítette meg.

Az iskolaváros megalapítója.

Bartakovics Bélára a nagyon idős polgártársaink még emlékeznek. Az ő kinevezéséből, mely a gyászos emlékű Bach-korszakban, 1850-ben kelt, már hiányzott az örökös főispáni cím s 1860-ig a „megyefőnök“ volt az úr a Vármegyeházán. Bartakovicsnak főtevékenysége az iskolaügy kifejlesztésére irányult s e téren igyekezett közömbösíteni, sőt a lehetőségek között visszaszorítani a bécsi udvarnak a nemzetnevelés terén is terjeszkedni óhajtó energiáját. A Scitovszky hercegprímás aranymiséje alkalmából Albrecht főherceg és

a nagyhatalmú Thun osztrák miniszter jelenlétében 1859-ben mondott pohárköszöntőjéért, melyben a nemzeti feltámadást követelte, majdnem elődjének, Lonovicsnak a sorsára jutott. Az alatta kifejlődött szellemi élet tekintetében elég arra hivatkozni, hogy környezetében éltek: Ipolyi Arnold, a nagy tudós, Tárkányi Béla, a „hit és haza lantosa“, s ő adta ki saját költségén Mindszenty Gedeon költeményeit és Cantu Caesar 35 kötetes világtörténelmének magyar fordítását.

Ünnepeltünknek közvetlen elődjét: dr. Samassa József bíboros érseket e díszközgyűlés mélyen tisztelt közönségének legnagyobb része közvetlenül ismerte, működésére jól emlékszik s igy ezt a klasszikus tudású egyházbölcselőt, nagy szigo- ruságú egyházfőt, Deák Ferencnek egyik legkedvesebb emberét külön bemutatnom fölösleges volna.