Eger - napilap, 1937/2

1937-08-15 / 130. szám

Eger, 'XT, VTTT. évf. A B Ä 10 FILLÉB ♦ Vasárnap « Trianon 18, 1937 augusztus 15. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. —P0STA- TAKAREKPÉN ZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.588 GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM FÖLD- SZINT 3 SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL: SZENT JÁ­NOS KÖNYVNYOMDA. EGER. TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG és KIADÓ­HIVATAL : SZABÓ JÓ­ZSEF, SZ. BERTALAN- U. 1. TELEFON: 322. Pató Pál urat (F. B.) Pató Pál űr, magyar kurtanemes alakja megnőtt és ki­lépett az időből. Itt jár közöttünk közkeletű figurája egész mondái jelentőségében. Idéznünk sem kell, találkozhatunk vele, élőbb, valósá­gosabb, mint maga az álmos semmi, amely századok óta fogja a szemét, megüli az izmait, fojtja a lelkét. Hajdani, uras passzióiról letett már. Hja! Forog a világ kereke, s megfogyatkozott a hét szilvafa, ta­lán már csak öt, vagy kettő, vagy annyi sem maradt belőle. Pató Pál úr zsellérnek is elmehetne már, de még tartja benne a virtust az egy­kori rebellis büszkeség, s a kicsike- kis föld ősi, szívós, szerelmes ra­gaszkodása. Mert az apja, a nagy­apja, dédapja, minden őse erre a földre hullatta homloka verejtékét, ehhez fohászkodott, ezt becézta, a földet... a földet. . . Bölcsőjét s örök nyugalmú szemfedőjét, ha el­végezte számadását a halállal. És Pató Pál urat hiába suhog­tatja az idők ostora azóta is. Vál- laiba húzza fejét, megsüllyeszti nap­vert homlokát, állja tétován az idők tanító ütéseit és — nem tanul. Sze­mén az örök egykedvűség: ejh, rá­érünk arra még. A sürgető idő tu­nyán megállt felette: szomszédai régen elébe vágtak, gyarapodnak, tollasodnak, ő fásultan, jámbor igye­kezettel húzza a szürke napok sze­kerét, hogy a pihenés napjain bele- veszejtse magát a jótékony felejt- kezésbe és szépnek, bölcsnek, el­rendezetnek lásson mindent megint. Olykor, mikor nagyon a húsába vág a napok igája, mikor már-már elterülne a gond, a jövőtlen jelen szörnyű ökle alatt, panaszosan for­dítja szemét a Hatalom felé, ahon­nan segítséget vár, patikát bajára, csodát szorongattatása idején. Hejh, Pató Pál úr, jó Pató Pál urak! De messze is estek kegyel­metek a világ sorától. Hogy csak messzebb ne menjünk, az egri Pató Pál urak is fülükön fekszenek immár teméntelen idők óta. Panaszkodni, kérni van csak erejük. Csudálatos csodaváró nem­zetség. Mikor hónuk alatt éreznék már a segítséget, még akkor is el­hevernek a szuszékban s szinte hallani álmos dörmögésük: ejh, rá­érünk arra még. Évek óta installá­cióznak : csinálják meg a hegyközsé­get. Koldúsboton az ökle némelyik­nek. A szőlő nem fizet. A gond hullámai az Üstökűket verdesik. Ezernyolcszáz kis határ, ezernyolc­száz sóhajtás minden nap. A hegy­község nem alakítható meg. Nincs, aki megalakítsa. Kétszáz gazda jön el az alakulásra. Aki elolvasta a lapunkban is kö­zölt hegyközségi rendtartást, lát­hatja, minden szakasza, fejezete, sora azért van, hogy szervezett erővel, módszeresen és haladóan vegye kézbe az egri szőlőgazdál­kodást. A rendtartást nem lehet letárgyalni, mert nincs aki letár­gyalja. Ismét kétszáz gazda jött el a közgyűlésre. Annyi történt, hogy Eger, augusztus 14. Érsekfőpásztorunknak küszöbön álló negyedszázados jubileumáról Dutkay Pál pápai prelátus, apát­kanonok, érseki általános helytartó ékes latinsággal Írott, meghatóan szép körlevelet intézett az egri fő­egyházmegye papjaihoz. A körlevél magyar fordításának tartalmát a kö­vetkezőkben közöljük: — Tisztelendő Testvérek! — A Mindenható végtelen jósága kettős örömnek tett részeseivé min­ket, midőn legkedvesebb Atyánkat és Főpásztorunkat töretlen testi és lelkierőben vezette el annak a nap­nak évfordulójához, amelyen huszonöt évvel ezelőtt, augusztus 20.-án az érsekség kimagasló székét elfoglalta, és előrehaladott életkorában azt a kegyelmet ajándékozza neki, hogy mindazt, amit Isten dicsőségére és híveinek üdvére bölcs elhatározással megkezdett, huszonöt év megfeszí­tett munkája és fáradalmai után most mind elvégezve, ragyogó be­fejezettségben szemlélheti; mi, vagyis az egész egyházmegye papsága pe­dig úgy magasztaljuk őt, hogy foga­dalmunknak, Szent Ferenc fiai Nyír­egyházára letelepítésének végrehaj­tását, a hatalmas kolostor felépíté­sével immár megkezdve, amely hőn- szeretett Ayánk nevét és emlékét ez.erhatszáz Pató Pál úr egyik fülé­ről a másikra fordult. Micsoda har- kellene, hogy ezek a Pató Pál k felébredjenek egyszer? Micso­da világosság, hogy rádöbbenjenek, mit követnek el enmaguk, legsze­mélyesebb érdekeik ellen ? Persze egy bizonyos: kényelmesebb dolog a vasárnapi köpködőben csepülni az élet rendjét, amely irgalmatlan törvényeivel ^átgázol a tehetetlene­ken, az álmodókon. Ám, panasszal, sirámokkal még nem változott a világon semmi. Várhatja-e az sorsa jobbulását, aki maga is megállóit? Remélheti-e az külső erőktől ügye eligazítását, aki vakmerő és hazárd minden időkre ékesen hirdeti, ör- | vendezve kulcsoljuk imára kezünket. | — Nagyméltóságu és Főtiszte­lendő Érsekünk kormányzásának fő­egyházmegyénkre áldásokban gazdag negyedszázada az egész földkerek­ségen telítve volt és van veszedel­mekkel és szerencsétlenségekkel. Amint az Apostoli Szentszék is ki­nyilatkoztatta, szörnyű métely ha- rapózik el mindenütt az emberi tár­sadalmakban és nem enged nyugtot, békés életet seholsem. Szerte a vi­lágon nyilvánvaló a magasabb igaz­ság elnyomása, a törvények megve­tése, a családi tűzhelyek szerencsét­len feldulása; vad és nyílt erőszak­kal, hamis elméletekre alapított fon­dorlattal támadás készül és a leg­nagyobb háború folyik a katolikus egyház és intézményei ellen, meg­támadván a pápaság szent méltósá­gát is. — Ezektől a mi Hazánk Isten ajándéka folytán eddig sértetlen maradt, de a lelkekben nagy a haj­lamosság az új tanok felé és nem hiábavaló a félelmünk amételythozó eszmeáramlatoktól. Elmondja ezután a körlevél, hogy a Főpásztor 25 éves kormányzása alatt a hitnek és vallásnak megőr­zésére és megvédésére erős várak és hatalmas bástyák felállítását közönnyel veti el fegyverét? Jó Pató Pál urak! Kegyelmetek ne panaszkodjanak. Forduljanak a fal felé. Aludjanak még néhány századot. Majd ha az utolsó rög is kihullott maguk alól, az utolsó szilva­fából faragjanak botot s vegyenek utat új égtájak felé, ahol az élet törvénye kegyelmesebb s ahol to­vább lehet patópáloskodni. Mert ezen a szűkös, csonka, magyar ugaron harcolni kell. Harcolni, ügyeskedni az inak végső feszítésével. Mert aki nem harcol, nem mozdul, azon néha nagyon szomorú és kegyetlen igazságok teljesülnek. | vélte legjobbnak és legalkalmasabb- | nak. A vegyes felekezetek között elszórtan élő hívek számára kato­likus iskolákat építtetett. Űj pa- róchiák, új templomok szakadatlan sora, új iskolák, mindkét nem szá­mára gimnáziumok, felsőmezőgazda­sági iskola, felsőkereskedelmi iskola építése járultak a 25 éves érseki kormányzás további eredményeihez. Azoknak pedig, akik az egyházi szolgálatban résztvenni óhajtanak, s akikbe az Isten az elhivatottság kegyelmét oltotta, hogy az egyház­ban a reményt növeljék, a kis sze­mináriumot létesítette. Mindig készséges volt az elha­gyottak vigasztalására, a gyengék pártfogására, a csapásoktól sújtot­tak felemelésére. A szegények pedig az általa alapított ferences szerze­tesnői kongregáció intézményén ke­resztül találtak segítséget, mégpedig olyan eredménnyel, hogy ezen az úton rövid időn belül remélnünk le­het a koldulás megszűnését egész hazánkban. A 25 év története bizonyítja, hogy Érsekfőpásztorunk a reá ruházott magas méltóságot prófétai küldetés­sel és nagy lélekkel töltötte be. A kiváló Atyának példáján felbuzdult gyermekei, az Érsekföpásztor hat­vanéves áldozópapi jubileumának ün­1111 ...............................■■■■gg« D r. Szmrecsányi Lajos érsekségének 25 éves jubileumát külső nyilvános ünnepségek nélkül, de gyermeki hódolattal, a lelkek bensőséges szeretetével, 22-én ünnepli az egri iöegyházmegye Dutkay Pál általános érseki helytartó körlevele a főegyházmegye papjaihoz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents