Eger - napilap, 1937/1

1937-05-06 / 72. szám

Eger, XL VIII. év/. 72. szám

Ara 6 FILLÉR

♦ Csütörtök ♦

Trianon 18, 1937 május 6.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. - EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. —POSTA- TAKAREKPÉN ZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54 588

GYÖNGYÖSI ÚJSÁG

VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM FÖLDSZINT 3 SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓHIVATAL: SZENT JÁNOS KÖNYVNYOMDA. EGER. TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÓ JÓZSEF, SZ. BERT ALAN- U. 1. TELEFON: 322.

Heves vármegye közönsége szeretettel és lelkesedéssel ünnepelte tízéves lubileumán dr. Hedry Lőrinc főispánt

A törvényhatósági bizottság közgyűlése

Eger, május 5.

Heves vármegye törvényhatóságának hétfői közgyűlése őszinte, meleg szeretettel és lelkesedéssel ünnepelte dr. Hedry Lőrinc főispánt tízéves föispáni jubileuma alkalmából.

Az alispáni jelentés után elsőnek maga Okolicsányi Imre alispán szólalt fel és a következőket mondotta :

Méltóztassanak megengedni, hogy elsőnek szólaljak fel a mai közgyűlésen. Nagy ünnep számunkra a mai nap, mert most tíz éve iktattuk be díszes méltóságába szeretett főispánunkat. A főispán úr nem szereti az ünnepeltetést s tiltakozott az ellen, hogy őt külön közgyűlés keretében üdvözöljük, de azt nem akadályozhatta meg, hogy most kifejezést adjunk nagy szeretetünk- nek és hálánknak jóságáért, amelyet részéről az elmúlt tíz év alatt állandóan tapasztaltunk. Ünnepelni mindenkit lehet, de bensőségesen csak az ilyen férfiút, az ilyen kiváló vezető egyéniséget, aki soha, egy pillanatra sem veszítette el a ván .egye közönségének bizalmát. Tekintélyét nem hatalmi szóval, hanem a közért való önzetlen munkásságával alapította meg és tartotta fenn, azért övezi személyét a megye népének állandó becsülése. Mi őszinte szívvel ragaszkodunk hozzá és igyekezni fogunk, hogy támogatását, jóindulatát továbbra is megtartsuk. Szívből köszöntőm a főispán urat és kívánom, hogy tisztét minél tovább, minél eredményesebben tölthesse be.

A következőkben általános érdeklődés és figyelem közepette Kriston Endre pöspök emelkedett szólásra és a következőket mondotta:

— Úgy érzem, hogy az ősi vármegye egész közönségének érzelmeit tolmácsolom, mikor a főispán úr ő méltóságát, immár tíz esztendőt betöltő hivatali működése örvendetes alkalmából mély tisztelettel és legjobb kivánatainkkal üdvözlöm. Együttérez ebben velünk pátriárka-életkorú Érsekfőpászto- runktól kezdve falvaink szántóvető polgáráig minden hazafiasán gondolkozó hevesmegyei ember és egyképen büszke rá, hogy az elmúlt nehéz tíz év folyamán ilyen talpig férfiú, ilyen istenfélő, keresztény világnézettől áthatott, izzólelkű, népszerető magyar úr, ilyen fenkölt gondolkozású vezéregyéniség állott szeretett vármegyénk politikai és közgazdasági életének a kormány- rúdjánál.

Mert ha az öntudatos polgár komoly számvetésével vesszük vizsgálat alá az elmúlt tiz esztendőt, meg ke.l állapítanunk, hogy a politikai küzdelmeket és hol üdvös, hol túlzásokba csapó reformtörekvéseket nálunk mindenkor a bölcs mérséklet medrében tudl^, tartani az a főispán, akinek ház' 1 hozott magasabb műveltsége, messzelátó irányítása és mindenkivel fogyhatatlan szívességű bánásmódja, az egykor mindenáron ellenzékieskedésre hajlamos vármegyének szinte egész közönségét a közös nemzeti célkitűzések összhangzatos szolgálatára tudta tömöríteni.

E vármegye határain messze túl is igen nagy tiszteletnek és becsülésnek örvendő főispánunk politikai tapintata, diplomáciai bölcsessége és a szociális bajunkon mindenkor segíteni kész tevékeny igyekezete annyira köztudatban élő valóságok, hogy ezekbe a részletekbe hatolni törekvés valóban nyitott ajtó dön- getése volna. Találóan állapítja meg azért a jubileumot méltató alispáni jelentés, hogy vármegyénkben „nincsenek üldözők, nem látunk erőszakkal elnyomottakat; a közigazgatási hatalom itt nem kényszer, nem fe- ! nyegetés, nem erőszak, hanem kiegyenlítő, sebeket gyógyító erő,“ a jó rend nyugalmának és a céltudatos fejlődésnek atyai lelkületű ellenőre.

És hogy ezt elfogulatlanul így kell megállapítanunk, annak érdeméből az oroszlánrész azé a férfiúé, aki az elszakított szülőföld felfokozott szeretetével öleli át a csonkká szabdalt őshazát és annak főkép azt a tizenegyedrészét, amelynek földi sorsa intézésében egy decennium óta az ő fenkölt lelke és nemes szíve a vezérlő szövétnek.

A főispánok az államkormány képviselői és szándékainak letéteményesei vármegyénkben.

Bár nem a közönség alkotmányosan megnyilatkozó bizalma, hanem felsőbb kinevezés állít a vármegyék élére főispánokat, mégis alig férhet hozzá kétség, hogy ha valamely csodálatos változás eredményeként titkos szavazással főispánt kellene választanunk, a Hedry Lőrinc nap- ról-napra tiszteltebb és fényesebb neve bizonyára osztatlan győzelemmel kerülne ki a szavazó urnából.

Hálás szívvel köszönjük meg azért a főispán úr ő méltóságának, hogy egy évtizeden át az volt ennek a vármegyének, — aki volt; és Isten jóvoltából egy szívvel, lélekkel kívánjuk neki és kívánjuk a vármegyénknek, hogy még igen soká maradjon ugyanaz!

A lelkes éjjenzéssel fogadott szavak után Plósz István országgyűlési képviselő szólalt fel, hogy kifejezést adjon a kisgazdatársadalom jókívánságainak.

— Méltóságos Főispán Úr — mondotta többek között — tiz évvel ezelőtt programodban ezeket mondottad: Elődeim örökébe tiszta ha- zafiságnál, odaadó, becsületes és önzetlen kötelességet ismerő törekvéseimnél egyebet nem hozhatok. — Majd így folytattad: A társadalmi osztályok egymás közötti megértésének ápolása képezze működésemnek két sarkpontját, politikámnak tengelyébe pedig a kérész-, tény nemzeti gondolatot állítom.

— Most meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt tiz év alatt, amely tíz év pedig a gazdasági válság tíz fekete esztendeje volt, ura voltál az imént idézett szavaidnak, j Ott voltál mindenütt, ahol csak hi- I vatásod parancsolta. Mindenhol tel- ! jesítetted kötelességedet és a hozzád- j fordulóknak atyai segítségére voltál, j A vármegyei életben pedig nem j volt torzsalkodás, pártviszály, hanem j megértés és együttműködés.

— A kisgazdák és az egész tör- ! vényhatóság érzését tolmácsolom akkor, amikor dr. Hedry Lőrinc főispán urat e jubiláns közgyűlésen szeretettel üdvözlöm és kérem, hogy azzal a szeretettel, megértéssel, soha nem lankadó erővel és erély- lyel irányítsa továbbra is vármegyénk gazdasági és politikai ügyeit, mint ahogy ezt eddig tette.

Az általános ünneplés után dr. Hedry Lőrinc főispán mondott köszönetét a szép megnyilatkozásokért. \

— Szeretném — mondotta — ha el méltóztatnának hinni, hogy valóságos fizikai fájdalmat érzek, amikor szembe kell néznem az érdememen felül ért ünneplésnek. Bensőséges hálával köszönöm azokat a gyönyörű szavakat, amelyeket Kriston Endre püspök úr őnagyméltó- sága, Okolicsányi Imre alispán úr Öméltósága és Plósz István képviselő barátom rólam és munkásságomról elmondottak. Amikor ezekért lélekben köszönetét mondok, nem tagadhatom meg magamban az önelégültség érzését, mert mert sikerült elkerülnöm minden reklámot és mert soha sem kerestem népszerűséget mondva csinált érdemek alapján.

— Minden vágyam azt volt, hogy biztosítsam a békés együttműködésnek azt a nyugalmát, amely alkalmas a nemzeti erőgyűjtésre és erőkifejtésre.

— Tíz évvel ezelőtt székfoglaló

beszédemben ezt mondottam: Minél kevesebb ünnepet és ünneplést, de annál többet a társadalmi közmunka szorgalmas hétköznapjaiból. — Boldog volnék, ha a vármegye közönsége úgy ítélne, hogy ezt a programot emberileg sikerült megközelíteni.

— De az érdem nem engem illet, hanem azokat, akik engem támogattak, elsősorban a vármegye komoly, higgadt gondolkodású népét és azokat, akik élükön állva mindig csak segítettek és soha gáncsot nem vetettek. Köszönöm ezt lelkes munkatársaimnak, a vármegye érdemes alispánjának, kitűnő tisztikarának, köszönöm a közigazgatás mindeneseinek, a községi jegyzői karnak, akik önfeláldozó tevékenységüket állították a köz javának szolgálatába.

— Számomra a közpályán működő ember legszebb jutalmát jelenti ez a megbecsülés és szeretet, amelyet csak viszonozni lehet, de eléggé meghálálni soha.

— Alázatos lélekkel köszönöm mindezt a mindenható Istennek és kérem áldását a vármegyére és szorgalmas népének munkájára.

Válasza után a közgyűlés hosz- szasan és lelkesen tapsolta és éljenezte a főispánt. A továbbiakban dr. Lipcsey Péter az alispáni jelentés méltatásához kapcsolódva, meleg hangon emlékezett meg vitéz dr. Bobory György érdemeiről, majd Széli József üdvözlő leiratának tárgyalásánál Györffy Kálmán üdvö-