Eger - napilap, 1937/1

1937-01-10 / 6. szám

ÁRA 10 FILLÉR Eger, XL VIII. évf. 6. szám ♦ Vasárnap ♦ Trianon 18, 1937 január 10. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F. VASÁRNAP 10 FILLÉR. —POSTA- TAKARÉ KPÉN ZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54 588 GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁBMEOTEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM FÖLD­SZINT 3 SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL: SZENT JÁ­NOS KÖNYVNYOMDA. EGER. TELEFON: 176, — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG KIADÓ­HIVATAL : SZABÓ JÓ­ZSEF, SZ. BERTALAN- U. 1. TELEFON: 322. U]abb kudarc híréről kell beszámolnunk Egerben, a nagy törekvések és nagy kudarcok városában. Itt, ahol csak néhány megszállott ember harcol tömeg- művelődésért, szellemi emelkedésért, gazdasági föllendülésért, sportért, általában mindenért, ami haladást és fejlődést jelent, nem is kellene meglepődni már ezen. Megszoktuk, ha nem törődtünk is bele. De va­lami aggódó kétségbeesés kénysze­rít, hogy újból és újból meghúzzuk a harangot, kiáltsunk, hátha meg­hallja valaki. Másfél év tapasztalataiból sora­koznak fel a tények. Tények, ame­lyekkel nem lehet vitába szállni. Megállapították, hogy az egri határ gyümölcsfáinak kilencven százaléka beteg és elöregedett. Megállapítják kiváló szakemberek, hogy a külföld piacai mit keresnek itt gyümölcsben és borban, rövid számítás után ki­derül, hogy egy negyed hold gyü­mölcsös jövedelme négyszer annyi, mint egy egész hold szőlőé, jelentik külföldről, hogy az egri bikavér állandóan nagy keresletnek örvend, úgy, hogy évenként százezer hekto­litert hamisítanak Németország szá­mára Triesztben, hogy ki tudják elégíteni a piacot, mert Egerben, az egri bikavér szülőföldjén már kétezer hektoliter sem terem évente ebből a nemes és világhírű italból. Hogyan igazodik ezekhez a szá­mokhoz Eger termelőtársadalma ? Okos és világos fejű ember csak úgy tudná elképzelni, hogy a szőlő­hegyekre gyors ütemben visszatele­pítik a vörös borfajtákat, kiirtják, kicserélik a rossz gyümölcsfákat s általában nagyobb gondot fordítanak a gyümölcstermelésre és — minde­nekelőtt kilesnek minden alkalmat, megkerítenek minden füzetet, köny­vet, ahol és amiből tanulni lehet. Hiszen olyan példák állnak az egri gazdák előtt, mint a tizennyolcezer lakosú Gyöngyös városa, amely az elmúlt évben gyümölcsből, szőlőből és zöldségből egymillió hatszázezer pengőt keresett, ugyanakkor, ami­kor az egri piac forgalma nem érte el az évi hatszázezer pengőt sem. Igen, így kellene lennie. Ezzel szemben azonban elképesztő jelen­ségekre bukkanunk Eger múltjában és jelenében egyformán. Kiderült az, hogy a szőlőtermelő Eger város vincellériskolájának az iskola ne­gyedszázados fennállása alatt mind­össze^négy egri tanulója volt s ehez képest a jelen sem mutat vigaszta­lóbb képet. Csak kérdezni kell miért nem ültetnek gyümölcsfacse­metét a hegyen? Azonnal vissza­vetődik a válasz: minek ültessek, úgysem eszek én már abból. Természetesen az egri gyümölcs­faállomány kicserélése fiatal és ke­resett gyümölcsnemekkel csak csi­galépésekben történik. Hiába ren­deznek gyümölcstermelési tanfolya­mokat, négy-öt gazda jelenik csak meg azokon, hiába tartanak elő­adást Eger legnagyobb gazdasági kérdéseiről és feladatairól az or­szág legnagyobb szakértői, mind­össze huszonöt termelő vállalkozik arra a vakmerőségre, hogy másfél órán keresztül meghallgassa őket. Most pedig újabb szomorú érde­kességgel növekedik a furcsaságok sorozat. A földművelésügyi minisz­ter az egri gazdák tudásának gaz­ter az egri gazdák tudásának gaz­dagítására szőlőtermelési és kezelési tanfolyamot hirdetett január máso- dikától.A tanfolyamot nem lehetett megkezdeni, mert a több, mint hat­ezer egri termelő közül mindössze három jelentkezett, ennyi gazdát érdekelt csak az a termelési ág, amiből él. Megdöbbenve kell megállni ezek­nél a jelenségeknél, amelyek egy súlyos, talán halálos kimenetelű közöny tünetei. Mintha idegen földön, idegen ér­dekekért dolgoznék az egri nép s nem a sajátján és nem a maga ke­nyeréért, boldogulásáért. A bolgár, vagy a dán kisparaszt egy hold földből nagy családot tart el békességesen és meglehetős jólét­ben, mert tanul, tanul, tanul, itt pe­dig három vagy négy holdon is nyo­morúság, békétlenség és zúgolódás terem, mert a föld termőerejét nem használják ki okosan, a fogyasztás és kereslet törvényeihez alkalmaz­kodva, mivel nem ismerik ezeket a törvényeket s nem is kiváncsiak azokra. Mikor fogja belátni a gazdatár­sadalom nagy része — tisztelet a kevés számú kivételnek, — hogy a vasárnapi „köpködőn“ folyó politi­kai megbeszélések helyett sokkal fontosabb és életbevágóbb egy-egy termelési, vagy piackérdés megtár­gyalása, a kisemberek gazdasági szervezettsége, szaktudása, vagy az érdekükben szervezett iskolák, tan- lyamok, előadások meghallgatása. Nem tudjuk elképzelni, hogy akad­jon még valahol város vagy falu, ahol fizetni kell a fiatal gazdale­génynek, hogy tanuljanak, mint pél­dául Egerben, a városi faiskolában. Elképzelni is bűn volna ilyen kö­rülmények között egy nagyobbsza- bású földreform lehetőségét, mert ez azt jelentené, hogy az eddig szakszerűen vezetett és j kezelt na­gyobb birtokok nagyobbrészt tudat­lan, sőt a tudás iránt érzéketlen kisemberek kezébe kerülnének, ami pedig a nemzeti jövedelem óriási visszaesését eredményezné. Eger népének meg kell értenie, Eger, január 9. Hevesvármegye háztartási és egyéb alapjainak 1937. évi költség- vetését most bírálta el a belügy­miniszter és azt jelentéktelen mó­dosításokkal jóvá is hagyta. A költségvetések tételei úgyszólván teljesen változatlanok, mindössze a vármegyei pótadót szállította le egytized százalékkal a miniszter, ami arra mutat, hogy a vármegye vezetősége a legnagyobb takarékos­sággal járt el a kiadások össze­állításánál. A belügyminiszter a jóváhagyás ! Eger, január 9. Az egri kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság minden év vé­gén statisztikát készít a telek­könyvi hivatal ügyforgalmáról. Az 1936 évi kimutatásban figyelemre­méltó adatok jelzik az Eger és környéke, közelebbről egri járás — amelyhez 27 község tartozik — ingatlanforgalmának alakulását és mindazokat az ügyleteket, amelyek a tulajdonváltozásokra hatással van­nak. Legérdekesebb a telekkönyvi hivatal területén 1936 évben beke­belezett terheltről készült kimuta­tás. Eszerint váltóhitel biztosítá­sára 728 esetben és 721.666 pengő összeg erejéig történt meg a biz­hogy csak akkor boldogul, ha a jól fizetett politikai bér-apostoluknak a népjogokról és osztályharcról szóló tanításai helyett a gazdasági szak­emberek tanításait hallgatja, amely ugyan nehezebb mulatság és inkább a nép kötelességeire mutat rá, de amelyből megláthatja minden józan gazda, hogy még a mai súlyos kö­rülmények között is nyílik út a boldogulás felé azok számára, akik a nagyobb tudás fegyverével küz­denek a megélhetésért, a maguk és családjuk javáért. kapcsán a vármegyei pótadó mér­tékét az alábbiakban állapította meg: A háztartási költségvetés hiányá­nak fedezésére megállapított vár­megyei pótadó a megyei városokban és a nagy- és kisközségekben egy­aránt 5-7 százalék. A nyugdíjkölt­ségvetés hiányának fedezésére meg­állapított vármegyei pótadó a me­gyei városokban 2, a nagy- és kis­községekben 18'4 százalék. A vármegyei pótadó együttes százatéka tehát a megyei városok­ban 7'7, a nagy- és kisközségekben 24'1 százalék. tosítéki jelzálogjog bekebelezése. Al összesen 84 esetben 112.893 pengő erejéig egyéb követelésre bekebe­lezett forgalmi jelzálogjog össze­gével együtt a tulajdon terhek nö­vekedése 834.559 pengőt tett ki, közel jár tehát az egymillió pengő­höz. A biztosítéki jelzálogjogot egyéb hitel (kötelezettség) biztosí­tására 32 esetben 104.818 pengő erejéig kebelezték be. A zálogjog törlése 294 esetben 310.508 pengő erejéig történt meg. A forgalmi jel­zálogjogot más okból: öröklés, vagy hagyomány alapján mindössze 2 esetben, 1186 pengő erejéig kebe­lezték be. Ellenben törölték 17 esetben 20.620 pengő összegben. Kapor Elemér dr. f) belügyminiszter jóudhagyta Heues udrmegye 1937. éui költséguetéséí Az elmúlt évben közel egymillió pengővel növekedtek az egerkőrnyékl Ingatlanok adósságterhe! Ä kért 562 árverésből csak 3ő~öt lehetett megtartani v

Next

/
Thumbnails
Contents