Eger - napilap, 1936

1936-02-04 / 20. szám

A 2 lemény nyilvánításnak példáké* pa voltál és vagy, ha mást nem is, — mert ez is sorsa az igazi ügyvédnek — de azt elérted, hogy mindenki elismeréssel for­dul Feléd! Mi, mint Ügyvédi Kamara, há­lával köszönjük Naked mindazt, amit Te annyi szeretettel, oda­adással ■ megfeszített munkával adtál nekünk. A következekben dr. Szabó Szilárd állt szólásra: A mai élet szűkös napjainak egyik legerősebben sújtott alakja az ügyvéd — mondotta, aki nem­csak a megélhetés lehetőségeitől lesz mindjobban megfosztva, de nyomasztó helyzetében még tűr­ni kénytelen a könnyebb lelki­ismeretű elemek méltatlan táma­dásait is. És ha a kenyérért folytatott ke­mény küzdelmében férfias erő­feszítéssel, bölcs mérséklettel és a magas intelligenciájú ember önérzetével viseli is a sorsának csapásait, nem lehetne csodál kozni azon, ha szíve keménnyé, lelke rideggé válnék s nemcsak a bajos emberek ügyeit intézné érzésnélbüli lélekkel, de közö­nyössé válna a kari szolidaritás­sal szemben is. Ettől aggódó lelkem nyomasz­tó érzése szabadul ma fel, mi­kor a kartársak nevében őszinte, átérzett megbecsüléssel, tiszte­lettel és szeretettel tudom kö­szönteni Kamaránk érdemes tit­kárát, dr. Eri-oh Sándort. Kedves Sándor Bátyám ! Bár hivatásunkkal járna az arra való készség, még sem tudlak szép orátióval köszöntem. Hiszen, ha Te 60 éves korod­ban sok értékes közéleti tevé­kenységed után, címmel, rang­gal, vagy ordőkkal volnál éke* Liszt Ferenc emlékezete A Gárdonyi Társaság Liszt-ünnepé­lyén elmondotta Török Kálmán pápai prelátus, elnök. A történetírás nagy mestere, a skót C<rleyle, a ,próféta* szó közfelfogásban használatos jelen­tését a történelemmel való vi­szonyban, paradox módon úgy értelmezi, hogy a történelem visz- ssafelé fordult próféta. Ez a próféta tehát nem a jövőbe, ha­nem a múltba látva, jövendöl a jelennek és jövőnek. A nagy múltak ás történések távolába mélyedé történetíró e paradox megállapításával csak azt akarja megértetni, hogy a történelem egy nagy tanulólevél, mely a múlt szereplőinek és azok tetteinek megjelentetésével ta­nítja okulásra a késő nemzedé­keket. C-rhyle tehát az ó külö­nösnek tetsző megállapilásával nem mond mást, mint amit a klasszikus aranyigazság így fe­jez ki: A történelem az élei ta­ni lómestere. EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG sítve, akkor az ujjongó lélek harsonás szavával köszöntené­lek ma. De Te minden kiválóságod mellett is élő szimbóluma vagy a mai ügyvédsorsnak, aki min­dent jól végeztél és ez élettől úgyszólván mit sem kaptál. Da bölcs ember is vsgy, az élet szépségei iránt fogékony művésziélek is. Te tudod mér­legelni ős megbecsülni azokat az értékeket is, amit az anyagiakat hajszoló, kapzsi ember meglátni nem képes. Te tudsz örülni a kartársak szeretőiének, felemelkedni az ő megbecsülésükben. Életed e négyes jubileumi ha­tárköveinél állva aranyak és ordók nélkül sem érzedmagadat szegénynek, mert meg tudod mér­ni e hivatás teljesítésében ős küzdelmeiben osztályos társaid­nak leikéből fakadó érzelmek gazdagságát. A bírói és ügyészi kar nevé­ben dr. Gdlbory József törvény­széki elnök üdvözölte a jubi­lánst.—Harmincöt évet eltölteni a mai időben becsülettel, tiszteség­gel az ügyvédi pályán: nagy érdem. A vilőgháborű okozta gazdasági válságban egyik fog­lalkozási ág sem vesztett annyit, mint az ügyvédség. Valaha ez a pálya a tehetségeh^érványesülő- Bének biztos lépcsője, ugródesz­kája volt, országos hírt, politi­kai karriert lehetett alapjára épí­teni, ma a mindennapi ke­nyérért folyó harc dísztelen csa­tatere, ahol sebeket lehet kapni, elveszni lehet, de sikereket arat­ni nem. Valaha a tisztességgel dolgozó ügyvédet körülvette a beoülés, ma bármely pervesztes feljogosítva érzi magát, hogy becsületét megtépázza. V*gy be­A kor, molyban elünk, ideges nyugtalanságban kavargó esz­méivel sokszor rokonságot ta­gad a múlt nagy tanulólevelé­nek tanításaival. Pedig a múlt a nemzet őletgyökere s nem lehet azt bűnhödés és a sorvadás ve­szedelme nélkül megszakítani. Nemzete javán fáradozik, aki a múltnak aranyszálait beleszövi a jelenbe s átment jelennek ás jövőnek minden értéket, melyre ez idők múlása rányomta a hi­teles próba törülhetetlen bélye­gét. Megérthető tehát a nemzeti léleknek ösztönös vágyódása a visszafelé fordult próféta köny­vében való elmélyedésre, okulás végett és azért, hogy a jobbak tette és áldozatos példája irányi jelöljön. • Szellemtörténeti értékeink meg. b*csülése mai megcsonkitottsá- guokban fokozott jelentőséget és foo1 osságot nyert. A jelenkori magyar közélet és tudományos­ság szellemvezére, Barzeviozy Albert, ezeréves örökségünk széljek arról, hogy az ország- ház kupolás előcsarnokában han­goznak el felelőtlen, ügyvédel­lenes szavak? Felmerül a kér­dés ezek után: talán az ügy védi kar nem tudta átmenteni értékeit a súlyos válságokon ? Kevesebb szorgalommal, tudás­sal látja el nehéz hivatását? — Mi, a bírói és ügyészi kar tanűságtétel végett jöttünk ide, annak bizonyítására, hogy az ügyvédi kar átmentette értékeit és itt valorizálásra nincs szük­ség. A mai ügyvédnek aokezoroi szorgalommal, tudással és foko­zott fegyelmezettséggel és ön­uralommal kell ellátni feladatait. Ilyen pályán eltöltött harminc­ötévi működés lehet az Isten különös kegyelme, de az egyén föltőtlen érdeme is. A mi ünne­peltünk ha vagyont nem is, de tiszteletet, bizalmat, szeretetet, becsülést szerzett. — Mi nem szoktuk meg, hogy valakit szemtől szembe dicsér­jünk, most sem tesszük. Mi Íté­lethirdetésre jöttünk ide, nem ugyan a Szentkorona nenében, hanem szivünk szeretete és lel­künk elismerése nevében. S ez az ítélet egyhangú: Erlach Sán­dor dr. méltó és érdemes arra, hogy az ügyvádi kar ünnepelje. Éhez az ünnepléshez hozza tisz­tes főhajtását a bírói és ügyészi kar. A lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Erlach Sándor meghatott szavakkal kö­szönte meg az ünneplést. — Hogy sikerült a Kamarában egy ne­gyedszázadot jószándékú és be­csületes munkával eltöltenem — mondotta többek közt — elsósorb n annak köszönhető, hogy mindig meg volt a harmó­nia a Kamara között és bözöt­veszietég-iuek számbavételekor, a jobb mpok reményét, vigasz­talva bízva, arra alapítja, hogy nagyjaink, múltúnk, kultúránk szellemi örökségét nem rabolhat­ták el tőlünk. Mindezek m gma­radtak még számunkra drága örökségül s ez az örökség a mi visszaforduló — prófétánk. ... Az a visszaforduló pró­féta, akinek nemzete most száz- huszonötéves születési ét ötév­tizedes halálévfordulójára emlé­kezik — Liszt Ferenc. Születése, halála csak múlandóság. Kez­dete és vége az emberi élethatá­roknak. De a múlandóság fölött diadalmaskodott a kivételesek között is kivételes művész, aki alkotásaiban ez emberi látás ős tudás Ítélete szerint halhatatlan zenebolté. Ünneplés vihara zúgott fel nyomén. S bár országok világok, királyok és fejedelmek régen meghódoltak a művész és költö előtt, neve-bíre ma nagyobb, mint volt valaha. A hivatottak és ava- tottabbak ítélete, a távolság ma­1936. február 4. tem. Ezért a hosszú munkáért valóban nem keptam ordőt, de minden kitüntetésnél értékesebb nekem az a szeretet és megbe­csülés, amelynek ilyen szép sza­vakban adtak kifejezést. Külön mondok köszönetét azért a ver­diktért, amely az egri törvény­szék méltán nagy tekintélyű el­nökének ajkairól hangzott el: erre örökre büszke leszek. — A továbbiakban a közgyűlés a jubiláns lelkes ünneplése köz­ben dr. Szabó Szilárd indítvá­nyára a főtitkári címet adomá­nyozta dr. Erlach Sándornak. A közgyűlést a Koronában mintegy kétszáz terítékes ban­kett követte, amelyen dr. Sztgő Ferenc az Országos Ügyvéd­szövetség, a Budapesti Kamara és az Országos Nyugdíjintézet nevében, dr. Forgács Dezső fő­titkár a Miskolci Kamara nevé­ben üdvözölték az ünnepeltet. A banketten dr. Somogyi Ist­ván, dr. Gálbory József, Marssó László, dr. Lipcsey Péter és dr. Ringelhann György mondtak pohárköiröniöt, dr. xPetro Kál­mán pedig a jubileumra érke­zett leveleket olvasta fel. A po­hárköszöntők sorát dr. Erlach Sándor meleg köizőnöszavai fe­jezték be. — Halálozás. Mély részvéttel vettük a biri, hogy csenkei vitéz dr. Csenkey G^yzanő szül. Adasd Iiut január bú 3l-én, élete 40-ik, boldog házasságának 22 ik évé­ben, rövid szenvedés után Buda­pesten meghalt. Az elhunytat Sze­ge dre szállították,bol februán 3 án d. u. fél 4 órakor a Dugonits te­metőben belyezték örök nyuga­lomra. Az Egerben közszeretet­nek és közbecsüiősnek örvendett úriasszoDy jhaléla városszerte nagy és osztatlan részvétet kel­tett. gasra biumelte és meg láthatób­bakká tette tüneményes nagysá­gának arányait s ezzel együtt térben és időben növekedett bíre-neve is. Liszt Ferenc nevét régen be­írták a művészet és zenekölté­szet legdiciőbb lapjaira. Neve ércbe és márványba vésődött. De bívebben őrzi nevét nemze­tének szíve-lelke. Irigység, rnt önzés szívesen orozná el tölünk, ha önmaga nem vallaná magát magyarnak s ha vallomásánál is nem bizonyítaná még jobban magyarságát a Rákóczi-indulő- bán lobogó lelke és a Magyar Rapszódiának minden magyar szívben visszhangra kelő meló­diája. A nemzeti dicsőség magasla­tain járó zeneböltö ihletettsége csodálatosan szép alkotásokban nyilvánul meg vallásos tárgyú műveiben is. A lelki megtisztull- sőgoak, az örökkévalókkal való lelkiösszeőlelkezésnek fenséges, mondhatnám, döbbenetes reve- láciői alig találtak valaha a köl-

Next

/
Thumbnails
Contents