Eger - napilap, 1936
1936-10-06 / 159. szám
Eger, XL VII. évf. 159. szám Ara 6 fillér ♦ Kedd ♦ Trianon 17, 1936 október 6* ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F. VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FÖLDSZINT 3 SZÁM. — TELEFÓN: 11. KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA — TELEFÓN: 176. — GYÖNGYÖSI SZERKESZTŐSÉG és KrADÓr HIVATAL: SZABÓ JÓZSEF, SZT BERTALAN- U 1. TELEFÓN: 322. ÚJ irányok a középiskolai oktatásban Hóman Bálint kultuszminiszter az Országos Közoktatási Tanács első ülését nagy beszéddel nyitotta meg, amelyben körvonalazta a középiskolai oktatás új vezérelveit. Mindaz, amit a miniszter részletes alapossággal, szinte tanulmányszerűen kifejtett, a magyar közönség részéről őszinte helyesléssel találkozik. Ma, amikor úgyszólván csak politikai kérdések foglalkoztatják a közvéleményt, szinte megfeledkezni látszunk arról, hogy minden nemzet jövőjét az iskolákban készítik elő. Az a nevelés, melyet az ifjúság az iskolákban kap, mindennek az alapja, a világnézet, amelyet beleoltanak, elkíséri egész élete során, a gondolkodásmód, amelyre megtanítják, később minden ítéletének és állásfoglalásának alapja lesz. Korunk az óriási változások kora. Nincs az emberi életnek úgyszólván egyetlen fontosabb megnyilvánulása sem, amelyről úgy gondolkoznánk, mint akár csak három évtizeddel ezelőtt. Az óriási területi és politikai változásokat nyomon kísértő az új világfelfogások kifejlődése. Az iskolának a maga területén alkalmazkodnia kellett az új idők követelményeihez. Azelőtt szinte kizárólagosan az volt a célja, hogy minél nagyobb ismerettömeget adjon át a tanulóknak. Szinte elfeledkezni látszott arról, hogy az intellektuális élet az emberi létnek egyik részét alkotja és sorsunk alakításában sokkal nagyobb szerepet játszanak a jellemben és az erkölcsben gyökerező tulajdonságok. Hóman Bálint ezt a felismerést hangsúlyozta beszédében. Mert a legkiválóbb elme is csak károkat okozhat a közösségnek, ha intellektusa gyenge jellemen, vagy erkölcstelen világnézeten nyugszik. Ennek az elvnek az alkalmazása tulajdonképpen annyit jelent, hogy az oktatást gyakorlatibbá kell tenni. Az iskola végeredményben tömegeket nevel. Oktatási módszerének tehát olyannak kell lenni, a- mely az ifjúság átlag tulajdonságainak a legjobban megfelel. A nagy elme minden körülmények között feltűnik és nem vész el. Ellenben, ha a nevelés nem gondoskodik arról, hogy jellemében és erkölcsében erősítse meg az ifjút és egészséges világnézetet adjon számára, akkor éppen az átlag ifjú számára nem adja meg azokat a biztosítékokat, amelyek őt az élet nehezebb helyzetein átsegíthetik. Az új oktatásügyi elgondolás természetesen részletekben dolgozza ki az új elveknek megfelelő tanrendet. Nagy gondot fordít a helyes testnevelésre, attól az elgondolástól vezettetve, hogy a test egészsége és ereje a lélek egészségének alapja. Az élő nyelvek oktatása is megváltozik. Nem az egyes nyelvsajátságok elméleti boncolása lesz a főcél, hanem a nyelvek gyakorlati elsajátítása, hogy a tanított nyelvet a tanuló használni is tudja. Külön részt szentelt a miniszter a népiskolák és polgári iskolák kérdésének, mert a tanulóifjúság túlnyomó többsége csak ezeket látogatja. A polgári iskolát a miniszter gyakorlatibbá akarja tenni s azt óhajtja, hogy főleg a gazdasági pályákra neveljen. Szólott a leányiskolákról is s itt megemlítette, hogy a családnevelés, a háztartás, a szociális egészségügy, a gazdálkodás területére tartozó ismereteknek helyet akar biztosítani ezekben az iskolákban. A kultuszminiszter beszédéből megállapítható, hogy rendkívül nagyarányú az a reform, amelyet megvalósítani szándékozik. Az elvek, amelyekből kindul, egészségesek. A magyar oktatószemélyzet kötelességtudása, erős nemzeti érzése és kiválósága a biztosíték arra, hogy ezek az elvek gyakorlattá válnak. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Szmrecsányi Lajos dr. érsek a bolsevizmus veszedelméről, Kriston Endre püspök a katolikus sajtóról beszélt a Katolikus Nagygyűlésen A magyar katolikus világ óriási érdeklődése mellett nyílt meg szombaton a 27. országos Katolikus Nagygyűlés, hogy megtárgyalja és megjelölje a magyar falu megmentésének módjait és eszközeit. A különböző szervezetek, irodalmi, vallási, társadalmi alakulatok sorozatos gyűléseken folytatják a történelmi jelentőségű vitát a magyar faluról és mindenütt hatalmas tömegek bizonyítják a magyar katolikus társadalom egységes állásfoglalását a katolikus elvek aktív munkájában. A Nagygyűlés programmjában szombaton este a Katolikus Nép- szövetség tartott díszgyűlést a Vigadóban. A gyűlést dr. Szmrecsányi Lajos érsek, pápai trónálló, a Népszövetség elnöke nyitotta meg és megnyitójában a bolsevizmus veszedelméről beszélt. — A díszgyűlés — mondotta — a benne megnyilatkozó együttérzésnél fogva az innen kiinduló új munkaévre biztató kilátást nyújt. Soha nagyobb szükség nem volt az itt elhangzó eszmékben és gondolatokban való elmélyedésre mint most, amikor az egész szárazföldet viharfelhők borítják, villámaikkal már hazánk égboltját is hasogatják, mely földrajzi fekvésénél és hagyományai rendeltetésénél fogva a keresztény művelődés védő bástyája. Mai megcsonkított, kifosztott állapotában azonban még a nemzet hagyományos vitézségére sem, egyedül arra az erkölcsi erőre támaszkodhatik, amelyet Szent István király belénk oltott. Ennek ellenálló képessége állja ki most a legnagyobb próbát, amikor a marxizmus mindenüvé beférkőző vészes tanaival mindenekelőtt a lelkek megrontására tör, szabadsággal, egyenlőséggel ámítva a világot, holott ahová befészkeli magát, csak elnyomás és szolgaság kél nyomában. — A marxizmusnak a világ szeme előtt most lezajló embertelen munkája testvért testvér ellen uszít, és a világtörténelem legsötétebb bűneit felülmúló vadsággal minden értéket elpusztít. Romboló dühöngését egyszer már mi is elszenvedtük, de kiszabadultunk fojtogató öleléséből azzal a tudattal, hogy nem jutottunk el arra a mély fokra, amelyben az egyes nemzetek annyira szégyenteljesen megaláztattak. A posványba fulladástól megmenekültünk és megmaradt az a hitünk, hogy keresztény alapon álló nép, ha meglepetésszerűen lenyűgözi is a mindent romboló erőszak, annak igája alatt tartósan nem maradhat. Az érsekfőpásztor ezután nagy érdeklődés mellett idézte azokat a szavakat, amelyeket XI. Pius pápa a spanyol eseményekkel kapcsolatban mondott. — Szentséges Atyánk — folytatta — minden baj forrására ráutaló intelme kötelmeket állapit meg, amelyek — bátran vallhatjuk — a mi Népszövetségünk munkájának céljait képezik. Midőn ezt nagy megnyugvással megállapítjuk, semmi sem lehet előttünk kötelezőbb, mint az, hogy szövetségünk elvei mellett hűségesen kitartunk, azok követésére minél többeket megnyerünk, érvényesítésük végett munkát, fáradságot odaadó buzgalommal vállalunk, megszerezve ezzel azt a megnyugvást, hogy a Szentséges Atya előtt hódolva, a magunk részéről megtesszük azt, ami a fenyegető vész elhárítására mindenek- felett szükséges. Ugyancsak szombaton a „Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Péter Egyesülete is gyűlést tartott, amelyen élénk vita folyt Glattfelder Gyula Csanádi püspök megnyitó beszéde után a katolikus irodalom és hírlapírás feladatairól a magyar falvakban. Agyülés egyik vitaszónoka Kriston Endre püspök volt. — A nemzet életében — mondotta — kétségtelenül a városok a szellemi gócpontok, viszont a falvak a nemzeti és népi élet kialakítói. Éppen ezért rendkívül fontos, milyen külső erők hatnak erre a kialakuló folyamatra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ma már nemcsak beszélgetésből, vándorok kósza híreiből értesül a falusi ember a világ eseményei felől, hanem ma már újságot olvas a bugaci pásztor is. Természetes, hogy a dolgokról való véleménye, erkölcsi magatartása, hite és nemzeti érzése sok részben úgy alakul, ahogy az újságban olvassa. Ezért végtelenül fontos, hogy a katolikus magyar ember kezébe csak katolikus újság kerüljön. Igaza van Kettelernek, a nagy mainzi püspöknek, amikor azt mondta: „Elvesztette jogát, hogy katolikusnak vallja magát az az ember, aki nem olvas mindennap katolikus újságot és csak katolikus újságot“. Kriston püspök a továbbiakban néhány kitűnő gyakorlati tanácsot adott a katolikus sajtótermékek propagandájára.
